Keleti Ujság, 1931. november (14. évfolyam, 250-275. szám)
1931-11-13 / 260. szám
Ke, TAXA POŞTALA PLĂTITĂ IN NUMERÁK No. 24256—921. Ciaj-XolczsváT, 193! november 13. Péntek * ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN: ORSZÁGOS MAGTARPÁRTI LAP ELŐFIZETÉS MAGYARORSZÁGON: 1 évre 1200 lej, félévre 600 lej, megyed évre 800 lej, egy hórm 100 lej« Szerkesztőség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Főtér) A Telefon: 5-08, 6-94. 1 évre 56 pengő, félévre 29 pengő, negyedévre 15 pengő. Egyes szám ára 5 lej. XIV. évfolyam, 260.-íA szám Egyes szám ára 20 fillér. Manoiiescu pártvezér lesz Bratianu pártjában, ha a bankkormányzóságot ott kell hagynia Lehetetlennek tartják, hogy Vaida és Duca között egyezség jöhessen létre — A tisztviselők fizetéscsökkentése 15 százalék A NYUGDÍJASOK Ha Hugo Viktor egy újabb regényt írhatna a nyomorultakról, a regény reális alapjául bizonnyal a romániai nyugdíjasok sorsát választaná. Az őszi napsugárként elképzelt pár esztendő helyett, amit egy hosszú robotos élet után a közhivatalnok magának joggal biztosítottnak hitt, — amire arany valutában a törvényben vagy szabályrendeletben előirt havi járandóságot életbiztosításként befizette, amit önérzetesen, a közhivatali tekintélyének teljes súlyával megkövetelhet — a száraz kenyérig leszorítva kénytelen elfogadni a mai kétségbeesett szituációt. Egy ideig ment is ez, a leszorított életstandardot, fordított ruhákon, egy élet szerezményeként félretett ékszerek és más ingóságok eladásából foldozgatták valahogy és nem került felszínre a legsötétebb tisztviselönyomor, amely kétségtelenül aláássa a köztisztviselői tekintélyt. Jóideje azonban még ez az éhbér is hónapokon át legtöbb helyen kifizetetlen. Ma már hitelbe sem kaphat a nyugdíjas a legelemibb életszükségletekre: á házbér, az élelem, a világítás, a fűtés fedezésére. Jönnek híradások, hogy Temesvárt a munkanélküliek konyháján tengődnek a nyugdíjasok. Egyik-másik koldulási engedély iránt folyamodott. Jönnek a híradások, hogy Szat- máron a prefektus előtt százával jelentek meg a nyugdíjasok, kétségbeesett kiáltozások hangzottak el, hogy „Az éhséget nem bírjuk tovább!“ Kolozsváron nap-nap után 5—600 nyugdíjas fagyoskodik az adóhivatal pénztára előtt, amig a napokban a közhivatali tekintély nem csekély hátrányára az uceára vitték a nyomorúságot. Jön sűrűn híradás és panaszos levél a napilapokhoz, hogyha társadalmi segélyhez nem jut, elpusztítja a családját is, önmagát is, mert nem tudja látni lerongyolódott, éhező gyermekeit és unokáit. Különösen Erdélyben van igy. Nem mérnek a hatalmak egyenlő mértékkel, mig Bukarestben a november havi nyugdijakat is megkapták, Cserno- vicban is már októberben ki volt fizetve az októberi járandóság, Brassóba is megjött az októberi részlet, addig a Székelyföldön és Kolozsváron még az augusztusi nyugdíj is hátralékban van. Az alkotmánytörvény kilencedik szakasza szóról-szóra ezt Írja elő: Orice fel de avuţie, precum si toate datoriile pe cari cineva le-ar avea asupra Statului sun* deplin octro- tite.“ (Bármilyen vagyon, valamint bármely adósság, amelyekkel bárkinek tartozik az állam, teljes védelmet kap.) Az alkotmánytörvény alappillére, valamennyi többi törvénynek törvény, amely csak rendkívüli módon változtatható meg. Ennek az alaptörvénynek hivatkozott szakasza szigorúan és minden kétséget kizárólag védelmezi bárkinek az állam által fizetni kötelezett követelését. A nyugdijak pontatlan fizetése tehát az alkotmánytörvénybe ütközik. Amig pedig a tényleges szolgálatban lévő köztisztviselők javadalmazása közjogi elbírálás alá eshetik és igy pi'o futuró változtatható, addig a nyugdíj, mint már megszerzett jog, a magánjog védelme alatt áll. Az alkotmánytörvény hivatkozott szakasza szerint a nyugdijat miniszteri letiltásokkal, adóhivatali zárlatokkal kijátszani vagy felfüggeszteni nem lehet. Ha mégis megtörténik, előáll az alkotmány(Bukarest, november 11.) Tekintettel arra, hogy nem lehet előre tudni, mi lesz az eredménye annak a pernek, amelyet Burileanu, volt bankkormányzó indított állásából való elmozdítása miatt, Manoiiescu, a jelenlegi kormányzó súlyos dilemma előtt áll. Abban az esetben, ha a semmitőszék Burileanu javára dönt és őt régebbi jogaiba visszahelyezi, Manoiiescu kinevezése semmissé válik. Ha ez bekövetkezik, akkor Manoilescura újabb pártpolitikai és elhelyezkedési orientáció vár. Felmerült az a terv, hogy külföldi követté nevezik ki, erre egyelőre nem kerül sor. Még régebben Tancred Constanti- nescu a liberális pártba hívta és ennek az évnek májusában is tárgyalt a bankkormányzóval. A liberális párt azonban nem tetszik neki, hierarchikus rendszere és gazdaságpolitikája miatt s ezért valószínű, hogy inkább Gheorghe Bratianu ajánlatát fogadná el, aki szintén be lépésre kérte fel. Politikai körökben az a vélemény, hogy a Bratianu Gheorghe pártkon* gresszusának gazdasági programján már érezhető is Manoilescunak a párthoz való közeledése, mivel a program az ő koncepcióit tünteti fel. Természetesen ezek a kombinációk csak akkor lesznek aktuálisak, ha a semmitőszék döntése megtörténik a perben. Addig is Manoiiescu politikai hitvallása a mezőgazdasági adósságok konvertálása és harc a parazita bankok köz- gazdasági tevékenysége ellen. Goga és Avereseu. Az Averescu-párt vezetői között bizonyos nézeteltérések voltak, a folytatandó politikai harc taktikája tekintetében. Goga és barátai nem helyeselték egészen Averescunak ezirányu felfogását. A nézeteltérések nyilvánvalóak voltak a kongresszuson is, amikor Goga és hivei teljes passzivitással viselkedtek. Arról is hirek terjedtek el, hogy Goga a jelenlegi kormány felé orientálódna, sőt esetleg tárcát is vállalna. Mindezeket a kombinációkat halomra dönti az a találkozás, amely Goga és Avereseu között Turnu-Severinben történt és amelyben a néppárt két vezére az összes döntő kérdésekben megegyezett. Goga Bukatörvény következő rendelkezésének alkalmaztatása: „Cel care se simte vătămat de pe urma unui decret vreunei hotâriri, semnate de un ministru si făcute cu călcarea Constituţiei sau a altei legi va putea cere dela Stat după cum arăta legile obişnuite despăgubiri băneşti pentru vătămarea suferita. (Az, akit valamely rendelet, vagy valamely határozat jogában érint, akár miniszter, akár az alkotmány, vagy más törvény lábbal tiprásával adták ki, pénzbeli kártalanítást követelhet az államtól a szenvedett sérelemért, törvényes rendelkezések szerint.) Ugyancsak az alkotmánytörvény mondja ki, hogy bárkinek joga van, hogy panaszt emeljen a törvényhozó gyűlés előtt, akár az iroda (prin birou), akár egy képviselő, vagy szenátor utján. Panaszra van ok elég. Ha mégis a nyugdíjasok piacra viszik a nyomorúságukat, az a tünet arról tesz bizonyságot, hogy csoi'dultig telt a pohár és igazuk van a szatmáriaknak, mikor odaharsogják az állam képviselőjének, hogy: „az éhséget nem bírjuk tovább!“ restbe utazott és fel fog szólalni a költségvetési vitában. 15 százalékos fizetéscsökkentés. Zamfir Bratescu, pénzügyi államtitkár a kormánynak azzal az intézkedésével kapcsolatban, hogy a tisztviselői fizetéseket újabb tizenöt százalékkal csökkenti, nyilatkozott a lapoknak. Hangoztatta, hogy ez a tizenötszázalékos leszállítás nem ál dozaţi adó, hanem fizetéscsökkentés. A kormány tervezett fizetésleszálltása természetesen elkeseredést váltott ki a tisztviselőkörökben és a sajtó is egyhangúlag a tisztviselők oldalára állott. Duca és Vaida nem találkoztak. Kolozsvárról Bukarestbe érkező hirek megcáfolják azt az értesülést, hogy Duca külföldi útja előtt találkozott és tanácskozott volna Vaí- dával. Ezek szerint Dúca kereste a találkozást, Vaida azonban kitért az elől. A Lupta megkérdezte a nemzeti parasztpárt egyik bukaresti vezetőemberét, hogy lehetségesnek tartja-e elvben a megegyezést a két párt között. Az illető politikus kijelentette, hogy ez a megegyezés csak a jelenlegi kormány sürgős eltávolítására vonatkozhatna. Stelian Popescu rudja kifelé ál!. A Dreptatea, a nemzeti parasztpárt lapjának értesülése szerint Stelian Popescu, volt igazságügyminiszter és a Duca vezetése alatt álló liberális párt tagjai között súlyos nézeteltérések merültek fel. Az Universul-ban megjelent cikk, amelynek elme „A hazugság ott ül a királlyal az asztalnál“ volt s amelyről a Keleti Újság is megemlékezett, azt mutatta, hogy Stelian Popescu szolidaritást vállalt az Ordinea akciójával s akkor a politikai közvélemény — irja a Dreptatea — föltette a kérdést, hogy vájjon ezzel a magatartással azonositja-e magát a liberállis párt. Egyidejűleg az Universul erőteljes közeledést mutat Bratianu Gheorghe felé. A Dreptatea most Duca környezetéből úgy értesül, hogy Duca nem szivesen látja Stelian Popescut a liberális pártban és hogy a volt igazságügyminiszter közelebbről távozik is a liberálisoktól. Amig a közalkalmazott nyugdíjasokban egy szemernyi önérzet van, nem lehet tűrni, iogy koldusok módján ott siránkozzanak az adóhivatalok lezárt ablakai előtt, hogy öreg urak és asszonyok egymást tiporják le az alamizsnaként adott éhbér miatt. Ha a munka- nélkülieknek teljesen jogosan és igen helyesen segítségére siet az állam a város és a társadalom, akkor követelni kell az államkormányzattól, hogy a szintén többnyire munkaképtelen nyugdíjasoknak a jogait, amelyeket alkotmánytörvény biztosit részükre minden haladék nélkül, a maga idejében nemcsak Bukarestben, Csernovicban, hanem mindenütt készpénzzel és nem Ígéretekkel váltsák be. Fel kell emeljék szavukat a képviselők és a szenátorok, akik hivatottak a törvény végrehajtásának ellenőrzésére, oda kell harsogják a fórumon, hogy „omnia inierta sunt ubi de lege réceditur.“ A hógomolyag már megindult felénk, lehet, hogy hógörgeteggé válik, ami az egyént is összetöri, de rohanásában elsodorhat olyan értékeket, amelyeket az állam sehogy sem nélkülözhet (—a.)
