Keleti Ujság, 1931. november (14. évfolyam, 250-275. szám)
1931-11-12 / 259. szám
TAXA POŞTALA PLĂTITĂ IN NUMERAR No. 24256—927. A Cla j-XoIczs vár, 1931 november 13. Csütörtök ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN: 1 évre 1200 lej, félévre 600 lej, »egyed évre 800 lej, egy hót« 100 lej, ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Főtér) t Telefon: 6-08, 6-94. ELŐFIZETÉS MAGYAKORSZAGON: 1 évre 56 pengő, félévre 29 pengő, negyedévre 15 pengő. Egyes szám ára ß lej. XIV. évfolyam, 259.-ik szám. Egyes szám ára 20 fillér. I És Scotus Viator? Coty párizsi tokéje és egy német érdekeltség megszerezték állítólag a bukaresti nagy sajtóvállalatokat A francia parfümgyárosnak a román közéletbe beavatkozását német tőkével igyekeznek ellensúlyozni Scotus Viator az elnyomott népek nagy védelmezője, a nagy szabadságapostol nem volt ott a most vasárnap lefolyt jugoszláviai választásokon. Scotus Viator annakidején telekártól te a világot egy magyarországi választás borzalmaival. De ment volna csak le Nagy-Szerbiába. Ott, az igaz, nem volt ugyan huszárattak a szegény nemzetiségi választók ellen. Gyönyörű, rendben folytak le a vasárnapi választások, a kormány teljes győzelmével és pedig abból az egyszerű okból, mert ellenzék egyáltalában nem szerepelt a választásokon. Ilyen példás választást Scotus Viator valószinüleg nem látott Angliában. Azért lett volna érdemes lemennie. Azaz, hogy tulajdonképpen kár lett volna a fáradtságért, mert hogy minő példás választás lesz odalent, azt ő előre is megtudhatta odahaza, ha a jugoszláv választási törvényt elolvassa. Két és félévi nyilt diktatúra után Jugoszláviában rátértek az alkotmányosságra. Nem a nép adott magának alkotmányt. A király adta a népnek. Ez az úgynevezett alkotmány nem egyéb, mint az eddigi diktatúrára egy nagyon is átlátszó alkotmányossági lepelnek a rádobása. Unikum a maga nemében. Akik valaha az alkotmányosságért küzdöttek, körforgást kell, hogy végezzenek a sírjukban ennek láttára. Izelitőül elég annyit idézni belőle, hogy ha a parlament két háza nem tud megegyezni egy törvényjavaslatra nézve, akkor az lesz törvény, amit a király akar. Parlamenti mentelmi jog nincsen. Politikai pártokat a rendőrminiszternek kell engedélyezni és igy tovább. A szabadságnak ilyen mintaállamában természetesen módot kell adni a népakarat megnyilatkozására, választani kell. A jugoszláv választási törvény semmivé teszi annak a mondásnak igazságát, hogy semmi sem uj a nap alatt. Mert ilyen választási törvényt legfeljebb Afganisztánban csinálnának, liá ott egyáltalán választanának. A törvény szerint csak az úgynevezett állami lista van megengedve, ami azt jelenti, hogy a listavezetőt kétszázhatvan választónak kell ajánlani az ösz- szes kerületekben. Ilyen választói törvény mellett Franciaországban egyetlen politikai párt nem lenne képes a maga listáját prezentálni. Angliában ugyanebben a helyzetben lennének a népben századok óta meggyökered- zett tradicionális pártok. Magában Jugoszláviában sem a horvátok, sem a szlovének, a nemzeti kisebbségekről nem is beszélve, nem tudnak ilyen listával előállni, de még a szer- bek sem tudtak volna, ha a maguk módján nem segítenek magukon. Erről némi fogalmat adhat az egyik miniszter beszéde a választókhoz. Mindenkinek nyilatkozni kell — mondotta, — hogy helyesli a kormány politikáját. Aki otthon marad, azt üldözni fogjuk. Aki nem hajlandó bennünket követni, az érezni fogja bosszuállásunkat magán és családján. Szigorúan számon fogjuk tartani, hogy ki felelt meg felhívásunknak és ki utasította azt visz- sza. Ez legalább őszinte beszéd. Tökéletesebb választási szabadságot már igazán el sem lehet képzelni. A király összes lovai és összes emberei munkában vannak, hogy biztosítsák a győzelmet a választásokon — ezt irta a Ti(Bukarest, november 10.) Bukarest politikai és sajtóköreiben rendkívül szenzációként tárgyalják két ujságvállalat, két külföldi sajtótoké kezébe kerülésének a hírét. Hogy menynyire befejezettek ezek a pénzügyi sajtótranzakciók, még nem nyilatkoznak arról illetékesek, sőt az előkészületek a legnagyobb titokban folytak. Azonban a jól értesültségre hivatkozó körök már, mint megtörtént dologról beszélnek róla és politikai körökben is beszélnek olyan következményekről, amelyek a belpolitikai s azon túlmenő eseményekben várhatók lesznek. Az egyik sajtóvállalat francia tőkésnek, a másik pedig német érdekcsoportnak került volna a liirek szerint a kezébe s a kettő politikai, sőt gazdaságpolitikai érdekek szerint rivalizálná egymást. Arról van szó, hogy az Universul cimü lapot és egész vállalkozását Coty, az ismert francia illatszergyáros, akinek párizsi sajtóérdekeltségei ismeretesek, megvásárolta. Állítólag Stelian Popescu, a lap kiadó-igazgatója ebben az ügyben járt kinn Párizsban. Coty ismeretes sovén francia ujságpropagandája éreztetni fogja a hatását a román közéletben is és a hírforrások éppen e kilátások ellensúlyozásának törekvésével mames, kevéssel a választások előtt. Ennek a Times levelezőnek nem lett semmi baja. Ellenben egy zürichi lapnak a tudósítóját, aki azt merte írni, hogy a közszabadságot és demokráciát nyugaton, kissé másképpen fogják fel, mint Jugoszláviában, egyszerűen kiutasították. Az a visszaesés, amit a közszabadság terén a háború óta az államok egy részében tapasztalhatunk, kétségen kívül a jugoszláv államban éri el tetőfokát. Azonban az emberiesség és igazságosság örök törvényeivel tartósan még egy állam sem tudott szembeszállni. Az az elgondolás, hogy az államban egy harmadot reprezentáló szerbség, szerbbé tegye a másik két harmadot, már eddig is az állam alapjainak megrendüléséhez vezetett, mert a felszabadított horvátok már nem kérnek ebből a felszabadításból, ők magukat akarják felszabadítani a minden más nemzetiséget elnyelni akaró szerb uralom alól. Nyíltan kijelentették, hogy a szerb állam keretében létüket nem látják biztosíthatónak. Ez okulásra éppen elég, kellene hogy legyen, ha a magával nem biró, elvakult nemzetiségi érzés egyáltalában okulni tudna. Mert, ami másutt van e tekintetben, az igazán csak semmiség ahhoz a vad, kótya- gos tomboláshoz képest, amit ez az eszme ott véghez visz. Kisebbségi kérdés nincsen, a legnagyobb kisebbség: a bolgár, nem létezik, mert ők nem bolgárok, hanem szerbek. Ezeket a szerbeket mégis úgy lövik a szerbzsandárok, mint vadászok mezőn a nyulakat. Amely horgyarázzák a másik, hirtelen nyélbeütött tranzakciót. A hírek szerint az Adeverul és Dimineaţa ikerlapok sajtóvállalata, a hatalmas nyomdai berendezkedéssel együtt német tőkének az érdekeltségébe került. Ennek a politikai sajtóeseménynek históriáját úgy magyarázzák, hogy a sajtóvállalatnak egy negyvenhárommillió lejes váltója volt a Banca Marmoroschnál, ami a banktól a kényszeregyezségi állapot alatt a főhitelezőhöz, a Banca Nationalahoz kellett volna hogy kerüljön. Argetoianu, aki igazgatósági tagja volt a Banca Marmoroschnak, teremtette meg azt az összeköttetést, ami a váltót a német érdekcsoporthoz vitte s ez az érdekcsoport ki is váltotta. A negyvenhárommillióval került a lapvállalat a német tőke érdekkörébe, amelynek a számára megszereztek egy harmadik lapot, a Cuvantul-t is. Pár napon belül nyilvánvalóvá lesz, hogy mi igaz e hírekből s hogy milyen kezekbe kerültek ezek a sajtóvállalatok, amelyek igy az ellentétes érdekeket képviselnék a romániai közéletben. vátot otthon nem tudnak eltenni láb alól, azt külföldi menedékhelyén igyekeznek elintézni felbérelt embereikkel. A vezető horvátok ugyanis kénytelenek emigrálni, mert a jugoszláviai állapotokhoz képest még a csúf emlékezetű Bach-korszakot is paradicsomnak tartják. Bulgária is alig képes már a jugoszláviai bolgár menekülőket befogadni. A Népszövetségnek nem fáj a feje az ilyen dolgokért, ö talán csak akkor fog a dologgal foglalkozni, ha majd nem a Keleti expresszi robbantják oda lent, hanem a jugoszláv államot. A népszövetségi statútumok szerint a Népszövetségnek tagja lehet minden állam, amely magát szabadon kormányozza. A szabad kormányzást azonban Genfben a „minden kakas ur a maga szemétdombján“ elv szerint értelmezik. Ha Abesszínia ott ülhet Genfben, miért ne ülhetne ott Jugoszlávia isI A különbség csak az, hogy Abesszínia nem mondja azt: mi a demokrácia és közszabadság mintaállama vagyunk. És hallgat Scotus Viator is. Pedig ő éppen nem tartotta magát vissza attól, hogy meg nem elégedésének nyilait elküldözze az úgynevezett utódállamok felé, legutóbb egy francia folyóiratban Románia felé is, amiért Iorga a lapjában erősen megharagudott a kolozsvári egyetem diszdok- torára. Talán mégis jó lett volna, ha a disz- doktor lemegy a jugoszláviai választásokra, hogy egy igazán mintaválasztásban gyönyörködhessen. .................. ................... (G.)
