Keleti Ujság, 1931. október (14. évfolyam, 223-249. szám)

1931-10-10 / 231. szám

XIV. ÉVF. 231 SZÁM & AZ CIMÜlÉNEKLŐ-BESZÉLŐ FILMNEK AZ OPERA MOZGÓBAN TARTANDÓ MAI PREMIERJÉN!!! —s-'S'S/g/' \CJs9n9“'»'' A 82éves Váradi Miklós uj szerepet tanul gyémánt-jubileumára A séta! éti led ellen arénától a bécsi Ring színpadáig és vissza — első szerelméhez —65 éve hirdeti az Igét az öreg Váradi Miklós (Kolozsvár, október 8.) Ezernyoleszázhatvan- hatbán egy 17 éves fiatal ember jött Kolozs­várra rokonai látogatására. Szives vendéglátó háznál szállt meg: E. Kovács Gyula színművész uréknál, akinek a felesége, a ház szép és vidám kedvű úrnője, a fiatal embernek igen közeli ro­kona, testvére volt. Készint családi ügyek hoz­ták ide a fiatal vendéget, az ország másik fe­léből, Veszprémmegyéből, ahol a családi ottho­na volt s ahová még ő is vissza számitott men­ni, ha nem is éppen sebtiben, de tanulmányai folytatását mégis inkább a szülei ház közelében szerétté volna végezni, mint ilyen messze a szeretett édesanyától. Hanem a sors sokszor másként rendezi az ember dolgait, mintahogy azt az illető elgondolja. Az első szerep. Váradi Miklós ifiur sem tudhatta tehát elő re, hogy innen nem olyan könnyű dolog lesz majd megszabadulni s hogy a jogtudományok­nál Sokkal csábítóbb mesterséget is találhat az ember, pláne, ha valakinek meg van mérgezve már a szive, vágya s famíliája is éppenséggel elég példával járt előtte ezen a téren. Hogy mást ne mondjunk, ott van mindjárt a bátyja, meg a sógoruram, E. Kovács ur, csoda-e, ha az ő társasága után a jog szikáf professzorai el­vesztik, régi vonzó erejüket s maga mellett fog­ja a fiatal embert. így esett, hogy Váradi Mik­lós ifiur, aki pedig előbb még fiskálisnak ké­szült, maga mögött hagyta régi tervét s egy szép napon színésznek jelentkezett sógora tár­sulatánál, Follinusz János igazgató urnái. A társulat éppen szezonzáró előadását hirdette Kolozsvárt, mert másnap mentek tovább Er­dély többi városába, de Váradit azért maguk közé fogadták s még aznap fel is öltöztették a „Huszárcsiny“ eimü darab egyik huszárjának. Ez volt Váradi Miklós első színpadi szereplése. Nem nagy szerep, de elég volt ahhoz, hogy min­den időkre a színpadhoz kösse, a művészet iránt nagy lelkesedést s még több hajlandóságot mu­tató fiatal Váradi Miklóst. Érdemes felújítani ennek az első szereplés­nek a külső körülményeit. A nyári színház ak­kor a sétatéri tó partján, a mai korcsolya pa villon helyén volt. Nagy, fedetlen aréna, páho­lyokkal és faszékekkel, de olyan nevek tulajdo­nosai ágáltak gyatra szinpadán, mint E. Kovács Gyula, Odry Lehel, Izsó Kálmán, Medgyaszay Ilka, Fehérváry Mari, Szabó Pepi, Komáromi Lajos, Lukácsy Sándor, Bojér János, akiknek a neve fénysugárként ragyog a magyar színpadi művészet történetében. Ezekkel indult el ra­gyogó pályájára a magyar színjátszás későbbi nagy alakja: Váradi Miklós. Ks ilyen és hason­ló nagy nevek társaságában cserélte fel az első színpadi szerep névtelen figuráját olyan szin- ]>adi szerepekkel, amelyek alakításával nemcsak egy kis országrész, de nagy metropolisok közön­ségét is magával ragadta egykor színészete gyémánt-jubileumához közeledő nagy magyar histriónk. A bécsi Ring-Thealerben. Mert a sétatéri fedetlen aréna színpadját csakhamar követték a legnagyobb kőszinházak s a Huszárcsiny névtelen szereplőjének nevétől csakhamar egy egész ország visszhangzott, Göndör Sándor alakításának századik jubileu­mát pedig egy világváros publikuma ünnepelte: Bées, a kényes Ízlésű, nagy tradicióju és nagy kultúrájú császárváros. Váradi Miklós ebben a művészi kultúrájában hires városban is meg- ragyogtatta a nevét s művészetével nemcsak magának, de az egész magyar névnek dicsősé get szerzett a Ring-Theater világhírű szinpa­dán. A sikereken túl is kedves és megható em­léke ennek a turnénak az a szerény kivitelű, de annál többet érő diploma, melyet pályatár­sai ajándékoztak Váradi Miklósnak éppen a ..Falu rossza“ századik jubileuma alkalmából. Aláirói között Szentgyörgyi Istvánnal az élén a következő halhatatlan és patinás neveket ta­láljuk: Gyenes László, Pálmay Ilka, Ditrói Mór. Gabányi Árpád, Gabányiné, Krasznay, Krasz nayné, Balogné, Szombathelyi Béla, Könczöl Etelka, aki később Váradi Miklós neje lett. Rákosi Jenő, Blaha Lujza, Pálmay Ilka, Bartha Miklós. Ha Kolozsvár színi élete nem lett volna olyan nagy jelentőségű, mint volt s nem lett volna Mekkája a magyar színjátszásnak, Vârâ­ţii bizonyára választhatott volna magának kü­lönb dobogót s esetleg külföldön is érvényesült volna daliás termete, pompás alakitó tehetsége. De Váradit az első szerelem Kolozsvárhoz fűzte s ez a szerelme olthatatlanul tart ma is, soha el nem mulón. Mikor megkérdeztem Váradi Miklóst, hogy mi tartotta itt végérvényesen, azt mondja: — Én itt meleg otthont kaptam, mindjárt az első percben, mindenki szeretett, ki lett vol­na olyan bolond, hogy itthagyja azt a helyet, ahol úgy szeretik s amely második otthonává lett. Aztán később, megházasodtam, itt volt az egész családom, ide fűz minden emlék, itt is akarok már megpihenni. Rövid vendégszereplésein kivül nem is igen hagyta itt Kolozsvárt Váradi. Mindössze Rá­kosi Jenőnek sikerült egyszer Budapestre csal­nia, a Népszínházhoz. 1876 augusztusában ment fel Váradi Budapestre, ahol ugyancsak szívesen fogadták, Blaha Lujza volt a pártnerhője, de hiába Rákosi szives pártfogása, Blaháné csoda­hangja, Pest rajongó közönsége, 1877. augusztu­sában Váradi már megint Kolozsvárt van. Első sikerei színhelyén. Pedig Rákosi 400 pengő vin- kulumot fizetett érte, amikor felvitte Pestre s most a 400 __ pengőt neki kell visszatérítenie. Mindegy. Kolozsvár varázsa mindezeknél na­gyobb s ő végérvényesen visszajön a kolozsvári oltár mellé. Az igaz, hogy itt sem kisebb sze­mélyiséggel aratja iskereit, mint Pálmay Ilka s ha Pesten egy Blahánét veszített, itt viszont az ország másik kedvencével gyűjti a babér! Azt mondják, Pálmay Ilka különösen vonzotta Váradit. Váradi visszaemlékezéssel mondja: — A legkedvesebb partnerem volt. Ragyogó tehetség. Sok sikert arattunk ketten. Kolozsvári szincszkedése alatt természete­sen bejárta Erdély minden városát Egy ilyen kirándulása alkalmával ismerkedett meg Bartha Miklóssal is Székelyudvarhelyen, ahol akkor Bartha tiszteletbeli jegyző volt, ő pedig a hires Feleki Miklóssal és feleségével, a szin­tén hires Munkácsy Flórával járt vendégszere­pelni. Előadás után természetes, hogy nagy ban­kett volt, ahol különösen Felekit, aki odavaló is volt, ünnepelték s a banketten csak természe­tes, hogy a megye egész intelligenciája részt vett. Ott volt Orbán Balázs és a nagy Ugrón Gá­bor is s Váradi valamennyiekkel, úgy összeme­legedett, hogy barátságuk többet nem is mult, el. 52 évvel ezelőtt, amikor Bartha meg akarta inditani lapját, az elsők között fordult Váradi- hoz segitségért. S a Váradi népszerűsége való­ban segítségére volt Barthának. A város pol­gársága szívesen támogatta azt a lapot, ame­lyik mellett a legnépszerűbb ember, a virág­jában levő Váradi korteskedett. így múltak az idők. így mult el 65 év. Vá­radi pedig ezalatt egész sereg felejthetetlen alakítással gyönyörködtette a magyar szinház- járó közönséget. A Falu rossza, a Csikós, a Vén bakkancsos és fia a huszár, a Szökött katona, a Rokkant huszár szerepeiben a magyar szín­játszás és a magyar drámairodalom annales- seibe is beírta a nevét. De tévedés volna azt hin­ni, hogy csak a népszínművekben alkotott múl­hatatlan emléket. Amilyen jól illett sugár ter­metére Göndör Sándor bő inge, — Írja egyik méltatója, a Kolozsvárt szintén ismert Heltai Nándor, éppen olyan jól feküdt rajta a „Liliom- fi“ frakkja is. Olyan elegáns bonvivánt volt, mint aki mindig csak szalonokban mozgott. Kedélye, vidámsága, kedves humora, alakitó képessége kitünően érvényesült „Liliomfi“, kü­lönböző alakjaiban. Annyi könnyedség, elegán- cia, úri huncutság jutott kifejezésre ebben a szerepében, hogy aki őt előbb frakkos szerep­ben látta, nem is tételezte fel róla, hogy ő a „Puszták fiá.“ De hires szerepe volt a kornevil- lei márki, melynek keringőjét ő énekelte elő­ször a kolozsvári színpadon, amely a Rip van Vinkle belépőjével együtt országos elismerést hozott számára szintén. De hasonlókép érvénye­sült szép hangja az operák áriáiban is. A Pa­rasztbecsület Alfiója, Faust Valentinje, Hoff­man csodadoktora, Hunyadiban Gara, a Ba­jazzo Tóniója, a Szevillai borbély, nemcsak ked­ves, de mind nagy szerepei voltak. A később gr. Béldy Ákos feleségévé lett Bárdy Gabival a régi Farkas uccai Nemzeti Színháznak nem egy szép sikert arattak. Megkérdezem, hogy mit szól a mai idők­höz, a sok utazáshoz, a redukált gázsikhoz? Mo­solyogva feleli: — Ó, édes fiam, hiszen akkor is igy volt. Mi is eljártunk rendesen Nagyváradra, Brassóba, Marosvásárhelyre, sőt emlékszem, hogy egyszer Temesvárra is lementünk nyári állomásra. — S a fizetés, az anyagi viszonyok? — Az is éppen úgy volt, mint most. A pénz mindig kevés volt. De azért most mégis, mint- ♦ ha kevesebb volna, mint régen. De volt Váradinak még. egy kedvenc sze­repköre: a sakk-játszás! Á Newyork kávéház asztalánál a legutóbbi időkig ott lehetett látni a még mindig vidám Miklós bácsit. Pár évvél ezelőtt azonban ezt a foglalkozását is abba hagyta. Mintahogy a színpad deszkáin is mind ritkábban jelent meg az utóbbi időkben. De most nagy szerepre készül. November 7-én gyé­mánt-jubileummal akarják meglepni a magyar kultúra hódolói. És Miklós bácsi, aki már évek óta nem igen tanult, most uj szerepet tanul: Sebesi Samu posthumus egyfelvonásosának, a „Babonásokénak fogja eljátszani egyik szere­pét. Önmagának fog emlékezetes örömet szerez­ni, aki elmegy megnézni az egykor daliás szép­ségű, messze földön hires színjátszó művészt, ebben az uj szerepében. Amelyre mint legked­vesebb szerepére készül: ez a 82 éves nagy kistrio. ' • S. Nagy László. DANTE ALIGHIERI KÖLCSÖNKÖNYVTÁRÁT a Keleti Uiság állandó olvasói is havi 40 lat kölcsönzési díjért használhatják, haaz alanti szel­vényből íOdarabotbemutalnak.Naponta cserélhet SZELVÉNY. Tíz darab tulajdonosa iago3i«. Éoft a DANTE köícsoakönyvéí« rúnák 40*— lei kölcsön iij lafia*» lése. mellett: e«? havi ha »nil**

Next

/
Thumbnails
Contents