Keleti Ujság, 1931. október (14. évfolyam, 223-249. szám)

1931-10-10 / 231. szám

K . v j8, TAXA ^ÓéTAtA FÍJw i • TXTÄ IN NUMERAR i No. 24256—93T. CIaj~KoIozsvâr, 1931 október 10 Ssombaz jáamfliaafe előfizetés belföldön S I OKSZAGOS MAGYARPABTí LAP 1 tyre 1200 lej, félévre 600 lej, negyed évre 300 lel ' Éteerkesztőség és kiadóhivatal; Tiaţa Unirii (Főtér), A egy hóra 100 lej. j Telefon : S-O&'fr-Oi. ’ Egyes szám ára 5 lej. \ XIV« évfolyam 231,-ik SJsáütl. ELŐFIZETÉS MAGYAKOBSSAGOÄ i 1 évre 56 pengő, félévre 20 pengő, neg 15 pengő, Egyes szám ára 26 fillér. Ügyészi hadüzenet Colfescu ügyész úgy találta, hogy a Hexner Béla mérnöknek, a magyar zsidóság egyik ve- zetőférfiujának sajtóperében órák hosszat be­széljen a főtárgyalási vádbeszédben a turáni népfajak iránti privát ellenszenvéről. Igazán nem érdekel az ügyész urnák a maga sajátos külön történelmi felfogása, amivel középisko­lai vizsgára jeletnkezlietne valahol s igazán nem árt a történelemnek az, ha Colfescu ügyész a kolozsvári törvényszék tárgyalótermében el­mondja akár ilyen, akár olyan elméleteit. Ér­dekes az egész dologban pusztán csak az, hogy ennek a magánelméletnek semmi egyéb köze nincsen a _-sajtóper- tárgyát képező témához, csak annyi, hogy a főtárgyalás alkalmát hasz­nálta fel mindennek az elmondásához. Az ügyész vádol, az ügyész vádbeszédet mond olyant, ami­lyent a legjobb belátása, legjobb tudása szerint megfelelőnek tart s aztán a bíróság kezében van a döntésnek olyan joga, amelyet nem illet­het sajtóbeli kritika. Az ügyész ur mintha túltette volna magát azon, hogy ő Hexner Bélával, aki az itt élő és itt dolgozó kisebbségi néptömegeknek értékes gondolkozó magyar embere, voltaképpen egy szigorúan lokális erdélyi kérdését vitte a vád­lottak padjára. Azt a kérdést, hogy szabadságá­ban áll-e ebben az országban minden polgárnak olyan nemzetiségűnek vallania magát, amilyen­nek akarja. Mert a vád tárgyát Hexner Bélá­nak az a hírlapi nyilatkozata képezi, amelyben ő azt mondja, hogy mindig magyarnak érezte, tudta önmagát s a népszámlálási Ívbe is ezt ír­ja be, mint ahogyan ilyen őszinte vallomást vár mindenkitől, aki hasonlóan magyarnak érzi és tudja magát. A nemzeti és faij elméletek eléggé kitisztultak ahhoz, hogy minden polé­mián túl van már régen a szociológia. A kérdés azzal került a törvényszék elé, hogy éhben az országban a különböző rendeletek és utasítások között van-e joga az állampolgárnak azt- valla­nia önmagáról, amit akar. A bíróság meg fogja hozni a maga döntését. Azonban az ügyészi vádbszéd nem bírói íté­let és erre nem áll olyan törvényes intézkedés, amely mentesítené minden hozzászólástól. Azonban ebben a vádbeszédben olyan állítások és kifejezések hangzottak el az Ország majdnem kétmilliót kitevő lakosságáról, amiknek halla­tára elnémul minden szó s amikkel nem szabad úgy foglalkozni, mintha vitába akarnánk szál- lani. Ha valaki minket nem akar élni hagyni, mi meg fogjuk mutatni, a kisebbségi sorsban is, hogy élünk és élni fogunk, még pedig a halad­ni akaró emberiségnek mindenkor megbecsü­lésre érdemes értékes elemeiként. Egy-egy ki­robbant emberi gyűlölet jelensége ebben a nagy históriai útvonalban nem hat még pillanatnyi és porszemnyi befolyásként sem. Ha ezért ke­resztet kell elviselni a vállainkon s ha mind­nyájunknak, vagy közülünk kiragadott egye­seknek szenvedéseket kell elszenvedni, mi vál­laljuk ezeket az emberiességnek legnemesebb elszántságával, ami magasztosságig emel fel bennünket fájdalmainkkal együtt. Kiirtani. Élni nem hagyni. A gyűlöletnek olyan szavai ezek, amik megfélemlitőek, de amelyek alkalmasak arra, hogy mi megmutas suk, milyen magas élethivatás betöltésével ál lünk minden gyűlölettel szemben. Gyülölkö- désnek hadüzenetei nem éppen időszerűen hang zanak most el. Ennek a megfontolása nem reánk tartozik. A mi feladatunk az emberies méltóság nak és a polgári tisztességnek a tartása és ezzel élünk, A nemzeti parasztpárt nagy eseményeket vár, amelyek kimoz­dítják Maniut visszavonultságából (Bukarest, október 8.) A nemzeti paraszt­párt vezetőkörei úgy tudják, hogy közelebbről történnie kell valami nagyjelentőségű belpoli­tikai eseménynek, ami átalakulásokat tesz szük­ségessé. Ezért nem döntik el az elnökség ügyét sem a mostani pártkongresszuson. Maniu szá­mára fenntartják a pártvezér! tisztséget, mert bár Maniu nem akar visszatérni, biztosra ve­szik, hogy a várható események eltérítik az el­határozásától. Lupu felkereste Mihalachet is. Lupu dr. a szerdai nap folyamán közel egy órát tanácskozott Mihalaehe-val, a nemzeti pa­rasztpárt alelnökével, aki előtt fejtegette a je­lenlegi gazdasági helyzet megoldására vonat­kozó terveit. Mihalaehe ezeket a gondolatokat nem tartotta különösebben szerencséseknek és azt tanácsolta Lupunak, hogy vegye fel az érintkezést a párt többi vezetőivel is. Lupu-nak egyébként, már amikor T iruu Sevcrinben Ave- rescuval tárgyalt, az volt a szándéka, hogy az összes ellenzéki pártokkal felveszi a kapcsola­tot. Közelebbről az erdélyi turnén levő Dúcá­val, azután Gheorghe Bratianuval fog tanács­kozni. A megbeszélések során közös ellenzéki plattformot szeretne összehozni. Stan Vidrighint tanácskozásra hívták. Ionescu tábornok, a vasút vezérigazgatója szombatra, október 10-ére értekezletre hívta össze a közlekedésügyi minisztériumba a vasút volt vezérigazgatóit és más közlekedési szak­embereket, hogy megvitassák a vasút jelenlegi súlyos helyzetét s hogy a vasúti költségvetés állandó, folytono­san növekvő deficitjének valamilyen megoldásán törjék a fejüket. Az értekezletre meghívták Perieţeanut, Preto­rianut és Stan Vidrighint is. Az ellenzéki lapok nem tartják szerencsésnek az értekezlet gondo­latát, mivel nagyon is tartani lehet attól, hogy a meghívottak közötti éles személyi ellentétek nagyon súlyos kirobbanásokhoz fognak vezetni, ha egyáltalában megjelennek a meghívott volt igazgatók. Goga kihallgatást kért. Goga Octavian, a néppárt egyik vezetőpoli­tikusa a jövő hét folyamán kihallgatáson jele­nik meg a királynál, aki előtt pártjának a po­litikai és gazdasági helyzetről való felfogását fogja ismertetni. A néppárti körök nagy érdek­lődéssel néznek a kihallgatás elé. Argetoianu is reformálja a közigazgatást. A közigazgatási törvény módosító javasla­tának elkészítésére kiküldött bizottság tovább folytatta tanácskozásait. A bizottság előtt Ar- getoianu azt fejtegette, hogy neki ötletei van­nak, amiket meg akar valósítani s amelyek a közigazgatást egyszerűvé, racionálissá tennék, A tervek szerint három nagy közigazgatási egységet fog elismerni az uj törvényjavaslat, a körletet, a megyét és a községet. Szóval telje­sen fel akarják bontani ismét a közigazgatási rendszert. Bratiann György a legradikálisabb alapelvekre helyezkedik. A lapok szerint Bratianu György pártjá­nak országos kongresszusára teljesen átdolgoz­ta eddigi pártprogramját. Az uj program nagy meglepetése lesz a politikai életnek, amennyi­ben határozott balfelé eltolódást jelent, sokkal erőteíjgsebben, mint eddig a román polgári pártok programjában lehetségesnek tartották. Politikai körök nagy érdeklődéssel várják Bra­tiann programjának nyilvánosságra hpzatalát. Lafontaine elnök I nzultálása után megfenyegették a német parlament delegációját Súlyos inzultusokat helyeztek kilátásba, ha nem távoznak sürgősen Romániából— Botrányok az interparlamentáris konferencia kulisszái mögött (Bukarest, október 8.) Az interparlamentáris konferencia elnökének, Lafontaine belga parla­menti elnöknek az inzultálásáról egymás után adta ki a kormány most azokat a közleményeket, amelyek szerint az egész eset olyan jelentékte­len epizód, amivel kár foglalkozni. Hogy ilyen jelentéktelen epizód legyen belőle, ahhoz meg­volt magának a megtámadott előkelő idegennek minden jóakarata. Enélkül a jóindulat nélkül bi­zony minden más elsimitási törekvés hasztalan lett volna. A román állam, a román nép nevé­ben nagy bocsánatkérésre lehetett szükség, hogy az inzultált nobeldijas európai államférfin a böl­csességnek erre a jóindulatú álláspontjára he­lyezkedjék. Azok azonban, akik a bo*rányt csi­nálták, nem nyugodtak bele a hivatalos elsimí­tásba és tovább mentek: fenyegető levélben mi­előbbi távozásra szólították fel a német parla­ment delegációját is. Az egyik újabb hivatalos közlemény azt ma­gyarázza meg, hogy miért titkolták el a Lafon­taine elleni utcai támadást. E közlemény azt mondja, hogy tettlegességre éppen nem került sor. Majd ezt mondja: — Az incidenst épen Lafontaine kívánsá­gára nem hozták nyilvánosságra, mert a belga delegáció elnöke kijelentette, hogy távolról sem áll szándékában egy jelentéktelen incidenssel a román ifjúságot, vagy a román közvéleményt azonosítania. Ezért maradt el az incidensnek a román interparlamentáris delegáció részéről való nyilvános megbélyegzése, kifejezetten La­fontaine kívánságára, aki előtt azonban az ősz- zes fórumok mély sajnálatuknak adtak kife­jezést. A békelevél. A kormány közleményt adott ki Lafontaine- nek arról a leveléről is, amellyel az incidens elintéződött. A közlemény szerint Lafontaine a levelet lorga miniszterelnökhöz címezte. A belga

Next

/
Thumbnails
Contents