Keleti Ujság, 1931. október (14. évfolyam, 223-249. szám)

1931-10-08 / 229. szám

XIV. ÉVF. 229. SZÁM. Újabb sérelem a Székely földön Gsikmegyében közmunkákra kényszerítik az eladósodott és mindenéből kiforgatott székely népet Tízmilliót fizet be évente a vármegye lakossága a Casa Drumurilorba és mégis a lakossággal hozatják rendbe az országutakat (Csíkszereda, október (!.) Az ezer sebből vérző szegény székely népnek újabb panaszáról kell beszámolnunk, mintha eddigi sérelmei ép­pen nem volnának elégségesek és alkalmasak ahhoz, hogy végzetes pusztulása mielőbb be következzék. Ugvlátszik mindenki és minden összeesküdt ellene, cs senki sem tudja már meg­menteni ezt a derék népet a fenyegető romlás­tól. Nem elég, hogy a borzalmas közterhek, nyo­masztó bankadósságok sötét rémei örvénylenek fölöttük és az éhség szélén mozgó nyomorúság maholnap vándorbotot nyom a saját földjén közel kétezer év óta élő szorgalmas, munkás nép kezébe, most újabb önkényes szolgáltatásra akarják kötelezni, amely minden jogi és törvé­nyes alapot nélkülöz. Arról van szó, hogy a székely falvakban a tegnap bizonyos miniszteri rendeletekre való hivatkozással, kidobolták, hogy a község lakosai kötelesek a f olajokon át­haladó állami alai saját költségük és erejükből kijavítani, jókarba hozni, amelyet az arra illetékesek felül fognak vizsgálni s mindazokat, akik vonakod­nak, vagy pedig nem lelkiismeretes munkát vé­geznek, ezer lejjel fogják megbírságolni. Egyszóval a régi közmunka rendszerrel kí­vánják az állami utakat kijavítani, amelyek köztudomásúak, hogy botrányosan elhanyagolt állapotban vannak, itt azonban az a baj. hogy <7 közmunka intézményt a Casa Auto­noma a Drumurilor az uj útadók maxi­mumra való emelése alkalmával azzal szüntette meg, hogy jövőben a községeknek és azok lakásainak, az ottan átvonuló állami utak fenntartása te­kintetében — a nagy összegekben kivetett út­adók megfizetésen kiviil — semmi kötelezettsé gük sincs. Iíisz élénken emlékezhetnek még ol­vasóink', arra a humoros esetre, amelyről la­punk is beszámolt, hogy a jó csiesói székelyeket, a falujokan átmenő állami útnak, mazuri tn vaknak is beillő tócsákkal és gödrökkel járha­tatlanná vált része kijavításáért, amelyet saját jószántukból, szégyenükből akartak elvégezni, büntetéssel akarták sújtani s a megkezdett mun­kákat abba kellett hagyni. Tu] az államgazdaság cs közlekedés szem­pontjából olyan fontos kérdésnek ezen iriter- mezzoszerü derült epizódján, annak ezúttal való megállapítása, hogy útjaink járhatatlanok és az azokon való közlekedés életveszélyes, — az egye­lj« MINDENÜTT BESZÉLNEK az előkelő Bristol, szálló olcsó árairól. 9 <t a Szobák• (a fekvéstől függően) kitűnő napi ellátással, már 12 pengőtől kaphatók. « « « Dunai szobák, kilátással a gyönyörű budai hegyvidékre méltányos árön. <s » • Bristol menü 2 pengő 40 fillér. Mindennap ötórai tea és tánc. Kávéházi árak. Vacsora rendes polgári árakon. Tánc. Hosszabb tartózkodás esetén további engedmények. BRISTOL SZÁLLÓ BUDAPEST-DUN APART nesen közhely, amelynek jókarba hozatalára sajnos, egyelőre az illetékes szervek sem tudnak komolyan gondolni, olyan hatalmas összegeket tennének ki. Így például Gsikmegyében. a 183 km.-t ki­tevő állami útszakasznak jókarba való helyezé­se nem kevesebb, mint tízmillióba kerülne él­ezzél szemben erre az útszakaszra fordítottak az utolsó három évben: 1928- ban 737.684 1929- ben 1392.280 1930- ban 2041.070 lejt akkor, amikor • a vármegye lakossága megközelítően STHRIOL G'AR' LEPH&E RAKTAK Kolozsvár. — Kérjen mintát, árlapot!!! — tízmilliót fizet be évenként a Casa Auto­noma pénztárába. A Magyar Párt parlamenti csoportja már számtalanszor interveniált az illetékes minisz­ternél abban az irányban, hogy a csikmegyci utak sürgős kijavításáról gondoskodjék olyan formán, hogy a megyében beszedett útadó ösz- szegei elsősorban erre az útszakaszra legyenek fordítva, de ebben a tekintetben még semmi komolyabb intézkedés nem tétetett, hanem ép­pen ellenkezőleg, a (önk szélén lévő lakosság újabb teherrel su,itatott,, ami igazságtalan és törvénytelen, mert a legkézenfekvőbb módon való kétszeres adóztatást jelent, egyszer pénz ben, máskor szolgáltatásban. Ilyen körülmények között, önként merült fel a kérdés.' hogy miért van az, hogyha az em­ber átmegy a régi Regét területére, gondozott, széles, fákkal szegélyezett utak várják az em­bert, inig Erdélynek hires állami útja gondo­zására semmi sem jut azokból a milliókból, amelyet erre a célra szednek bel Ugylátszik, hogy mégis csak gyarmat vagyunk, amely eb­ben a tekintetben sem kötelez egyenlő elbá­násra. Megkezdték a régi tisztviselők egykori kinevezésének a felülvizsgálatát (Bukarest, október 6.) Kapcsolatban a tiszt­viselők státusának felülvizsgálásával, a pénz­ügyminiszter elrendelte, hogy az egyes minisz­tériumokban e munkát végző bizottságok el­nöke, a legfőbb állami számvevőszék egy-egy tanácsosa legyen és részt fog venni a revízió­ban a pénzügyminisztériumnak az egyes mi­nisztériumoknál működő ellenőre is. Azt hi­szik, hogy a bizottságok munkája igy teljesen alapos lesz és a törvénytelen kinevezések meg­semmisítésével, valamint a felesleges munka­erők kiküszöbölésével a költségvetési redukció megvalósítható lesz. A bizottság ezek szerint a tisztviselői kine­vezéseket messzire visszamenőleg megvizsgálja s amelyik kinevezésre azt mondja, hogy nem volt rendben, arra következik az illető tisztvi­selőnek a kidobása. Hogy mennyi per lesz eb­ből, azt el sem lehet képzelni s az állami büd­zsét esetleg inkább még terhelni fogja, mint könnyíteni. A kolozsvári Kereskedelmi és Iparkamara vezetősége a Széchenyi-téri piaci árusok érde­kében állást foglalt az interimár-bizottság határozata ellen Előbb építsenek vásárcsarnokot s csak azután ürítsék ki a Széchenyi-teret (Kolozsvár, október 6.) Már többizben fog­lalkoztunk a Széchenyi téri piaci árusok ügyé­vel. Az ideiglenes városi tanács még szeptem­ber hó 11-én határozatot hozott és ott az inte- rimárbizottság tagjai szótöbbséggel kimondot­ták. hogy a Széchenyi téri sátrakat véglegesen kitelepítik, illetve tulajdonosaikat arra kény­szerítik, hogy az időközben megüresedett üzlet- helyiségekbe hureolkodjanak. Hat hónapot en­gedtek az egész áttelepítési, ügy lebonyolítá­sára, tehát jövő év február 1-éig lehet csak sát­rakban árusítani a Széchenyi téren. Ismeretes, hogy a piaci sátrakból Kolozsvá­ron nagyon sok kiskereskedő él. Mindenik éle­sen tiltakozik az interimárbizottság határozata ellen s egyöntetűen ara az álláspontra helyez­kedtek, hogy az interimárbizottság határozatát minden eszközzel meg fogják változtatni. Több­izben küldöttségek jelentek meg Tatar Corio- lan, interimárbizottsági elnök, előtt, aki azon­ban ragaszkodik az interimárbizottság határo­zatához. A piaci árusok ekkor a kolozsvári ke­reskedelmi és iparkamara vezetőségéhez fordul­tak és intervencióra kérték föl. A kamara fog­lalkozott ezzel a kérdéssel. Megállapította, hogy öt éven keresztül többizben interveniált a vá­rosi tanácsnál, hogy köztisztasági és közegészségügyi szem­pontból a Széchenyi teret ürítsék ki s a piaci sátrak engedélyét vonják be. Az iparkamara vezetősége azonban minden egyes alkalommal bosszú határidőt kért, hogy a tulajdonosoknak megfelelő idő álljon rendel­kezésére, hogy uj üzlethelyiségeket kereshesse­nek maguk részére. A kamara vezetősége min­den egyes esetben rámutatott a városi tanács vezetősége előtt arra, hogy Kolozsváron okvetlenül szükség van egy kereskedelmi csarnok felépítésére, ahol a piaci árusok clhelyezkedhetnek. Legutóbb a kamara igazgatótanácsi ülése is foglalkozott a kérdéssel, amelynek tagjai nyílt üzlethelyiséggel biró kereskedők. Tehát az itt hozott határozat az egész kereskedő- és iparos­társadalom véleményét reprezentálja. Az igaz­gatótanácsi ülés a mai súlyos gazdasági krí­zisre való utalással a kisegzisztenciák érdek­képviseletét vállalta és arra kéri az interimár- bizottsógot, hogy a piaci sátrakra vonatkozó határozatát helyezze hatályon kivid. Szükség van a határozat megmásitására, mert külöuben Kolozsváron csak emelkedni fog a munkanél­küliek szánni. Tagadhatatlan, hogy kedvezőbb üzleti konjunktúra idején, még 1927. évben is a kamara kérte a sátrak elhelyezését, azonban ma a gazdasági krízis mélypontjának idején, nem szabad többszáz kisegziszteucia életére törni. A kamara vezetősége tehát arra kéri az in te.rimárbizottság vezetőségét, illetve annak el­nökét, hogy a szeptember bő 11-én hozott hatá­rozatét változtassa üreg, illetve olyan értelem­ben módosítsa, hogy a piaci sátrak csak akkor helyeztessenek el, ha a felépítendő uj vásár- csarnok megkezdi a működését. Addig is szük­ségesnek tartja a kamara vezetősége, hogy a sátrak tulajdonjogát revízió alá vegyék és .megtegyenek minden olyan intézkedést, amely a Széchenyi téri piac tisztaságát biztosítja.

Next

/
Thumbnails
Contents