Keleti Ujság, 1931. október (14. évfolyam, 223-249. szám)
1931-10-08 / 229. szám
4 w&a&tinsn&G XIV. EVF. 229. SZÁM. Az uj magyar ínteílígencía Lefelé haladó sorsok — Magyar papok tanítók, ügyvédek orvosok problémái — Urak, kik méa élnek a régi romokon (Alsórákos, október 6). Bizonyításra sem szorul, hogy az erdélyi magyarság regenerálódása, faji fennmaradása, nemzeti értékeink megőrzése és fejlesztése, népi mivoltának biztosítása, gazdasági és kulturális jövendője elsősorban a falutól függ. A nép újból vissza nyerte természetes adottságát, hogy újból nemzeti alappá, történelmi tényezővé legyen, természetesen a mai modern világ'ojlödés követelte horizont és keretek között. Nem maradhat továbbra is „plebs“, mana iners, hanem öntudatos, a kultúra minél magasabb fokán álló, annak eredményeit minden téren saját életében megvalósítani tudó élettényezö, aki nemcsak munkaerő, hanem gondolkodik és kialakult, a mái igényeknek megfelelő világszemlélete van. Olyan népre van szükség, amely még az ös foglalkozási ágakban is ismeri és fel tudja használni a tudomány és technika eredményeit, a világversenyben részt tud venni és önálló államalkotó elem, amely képességét érvényre is képes juttatni. Erdélyben és mindenütt a világon csak az a nép marad fenn, amely erre a magaslatra a leghamarabb eljut. Ma, amikor világgazdasági tervek szerint írják a történelmet, apró kis tőzsdejelentésektől függ milliók egzisztenciája, a ceruza a paraszt kezében fontosabb honfoglaló -szer, mint a fegyver. Az is kétségtelen, hogy az uj népnek kiképzése ilyen irányban és munkába állítása a magasabb szellemi kultúrával rendelkező u. n. intelligencia feladata. Ma már minden ország tervgazdaságokat készít, de nem tudok róla, hogy az erdélyi magyarságnak speciális tervgazdaságára valaki gondolt volna, számba vette volna azokat az értékeket, amelyeket produkál, kiforszirozta volna azokat, amiket produkálni képes és messzi néző terv szerint életadó alappá igyekezett volna tenni. így nem csoda, hogy egész életünk és értékeink teljes mértékben, ki vannak szolgáltatva a politikának. A legfontosabb kérdés tehát az, hogy az erdélyi magyar intelligencia képes-e megfelelni ennek a feladatnak? Az uj magyar intelligenciának lényegileg kell a néphez tartóznia, annak törzséből kell kihajtania és úgy gondolkodásában, mint cselekedeteiben a többé vissza nem Űzhető uj világigények számba vételével népe érdekében kell cselekednie, dolgoznia. Az uj magyar társadalom megszervezése vár rá. Mielőtt ennek a feladatnak a szemébe néznénk, az erők számbavétele miatt is, az erdélyi magyar intelligencia jelenlegi helyzetét kell ismertetnünk őszintén, a valóságnak megfelelően. A régi keretek romjain. ^ Ismeretes, hogy az impérium átvételével a régi magyar középosztály megsemmisült. Már nem volt felülről, államilag irányított és pártfogolt rendszere, elveszítette az államgépezetbe való beépítettségét, amivel nemcsak egzisztenciák óriási tömege ment tönkre és szűnt meg hatóerő lenni a magyarság életében, hanem társadalmi szervezettségünk régi kereteinek összeomlásával a teljes ' kiszolgáltatottság mellett alap és tájékozódás nélkül maradtunk. A régi középosztály nehány rétege még fennmaradt; de a falu eddigi vezetőit elveszítette, az uj generációt, ha sikerül is kiképezni, a mai helyzetben nem sok a valószinüség, hogy el is bírjuk őket helyezni, s amint megelőző cikkemben alkalmam volt rámutatni — nem hogy népépitö munkát végezhetnének, hanem a legkielégitöbb szellemi és etikai felkészültség mellett is inkább tehertételeivé válnak.a magyarságnak. Azt a réteget, amely még életet és kenyeret kap a falutól, még csak a régi keretek romjainak nevezhetjük, amely erejét felülhaladó terheket és kötelességeket kénytelen vállalni. Ide tartoznak elsősorban a papok, tanítók, ügyvédek, orvosok, mérnökök, és más szabad pályán levő intellektuellek, akik hivatásuknál és foglalkozásuknál fogvá nem sodródtak a teljes kiszolgáltatottság állapotába. Helyzetük azonban így is elég sötétnek és tragi kusnak mondható. Alkalmam volt elég alaposan megismerkedni azokkal a kategóriákkal és az alábbiakban megpróbálom helyzetüknek .néhány élesebb kontúrját felrajzolni. Az Isién szolgái. Uj helyzetünkben is a népnek legtermészetesebb vezetői a papok és a legtöbb helyen csak a papok, akikre erejüket felülmúló terhek és kötelességek szakadtak rá, amelyeknek egy részük meg tud felelni, a másik legjobb akarata mellett is csak részben, mert hiányzanak hozzá a külső és belső feltételek. A papok nagy tömegének a megélhetés legsúlyosabb gondjaival kell küzdenie, úgy, hogy hivatásbeli funkciói elvégzése után alig marad ideje más szociális és kulturális feladatok elvégzésére még abban az esetben is, ha képességei nem hiányzanak hozzá. Az államsegélyt hónapok óta nem kapják és a gyengébb anyagi felszerelésű parókiákon a vegetativ élet legelemibb feltételeit is csak kétségbeesett munka árán képesek biztosítani. Az olyan paptól, aki nek testileg, lelkileg elcsigázva napestig a mezön keil dolgoznia, hogy önmagát és családját a súlyos nélkülözésektől meg tudja óvni, a falu kulturmunkájában és a népnevelésnek a szószéken és katedrán kívül eső területein nem sokat várhatunk. Az ilyen nehány esztendő alatt energiáit, szellemi és lelki felkészültségét is el- vesziti és ha meg is őrzi a reverenda, vagy palást becsületét, a falu szegény rétegével kerül külső és belső sorsközösségbe, aki nem hogy segíteni tudna, hanem önmaga is segítségre szorul. Ilyen körülmények között csak kivételes esetekben beszélhetünk arról a lehetőségről, hogy továbbképzése, vagy legalább a már megszerzett nivó megtartása szem pontjából élénltebb kapcsolatot tarthasson fenn a szellemi élettel s kultúrával, könyveket szerezzen és minden irányban tovább képezze magát. Mindig is igy volt, de ma különös mértékben igaz, hogy a papnak a faluban mindennek kell lennie: orvosnak, ügyvédnek, kitűnő gazdának, bankárnak, mérnöknek, nyelvtudósnak és mindenek fölött európai műveltségű, széles látókörű tapasztalt, megfontolt, intakt kezdeményezőnek, aki népének minden ügyében, anyagiak, lelkiek, szellemiek veszélyeztetése nélkül tud és akar dolgozni. Sajnos, a teológiai-kiképzés a gazdasági és szociális pásztoráció eredményessége tekintetében, még mindig rendkívül sók kívánni valót hagy hátra. Minden elismerést megérdemel azonban az a tény, hogy az erdélyi magyar papság teljes tudatában van hivatottságának és ma is legtöbbet áldoz a kultúráért. Nem beszélve a szomorú kivételekről, akik akár vallási elfogultságukkal, vagy a magyar szempontok háttérbe szorításával és legtöbbször a magasabb horizont fel nem ismerése és egyéni képességek hiánya miatt inkább kárára vannak az erdélyi magyar kisebbségi életnek. A papnak még mindig a legtöbb lehetőség adatott a falu életében, viszont hiányzik az egységes terv, amelynek irányítása mellett hasznosíthatná a még meglevő adottságokat és képességeit. A legtöbb helyen a szükséges egyházi ellenőrzésen Uivül a pap teljesen magára i van hagyatva, még a társadalmi érintkezés hozzáillő miliője is hiányzik, annál kevésbé beszélhetünk még egy olyan szervről, amely a nagy népi közösség teljességét hordozva a reánk váró kisebbségi munka kulturális. gazdasági és szociális közösségébe be tudná kapcsolni, ellenőrizhetné és állandó, éber kontaktusban maradna is vele. Erre a kérdésre azonban később fogunk, kitşrni érdemben. Az erdélyi magyar papság problémáját itt csak érintjük futólag, mert az külön tanulmányt érdemelne, hiszen az egyházak szerepe az erdélyi magyarság sorsa és jövője szempontjából elhatározóan fontos és döntő jelentőségű. Ezen a ponton minden elhibázott lépés végzetes lehet, de bízunk azokban, akiknek tiszte afölött Őrködni. A felrajzolt nehány vonás csak a valóságnak nehány momentumát ragadja ki és inkább rámutatás, mint a kérdésre való érdemleges kitérés. Ezt a rámuta- tást is elégségesnek gondoljuk, hogy a majdnem min denki előtt ismeretes tényekre felhívjuk a figyelmet. Hasonlóan csak érintjük a tanítók ügyét is, amely egy évtizeden át a közvélemény előtt szerepelt egész tragikus komplexumában. Sajnos, az erdélyi magyar tanítóságra fokozott mértékben áll, amit fennebb a papságról kénytelenek voltunk megállapítani. Ehhez csak annyit kell hozzátennünk, hogy a legzt»< in urniTi B» BBn Ui előfizetek is megnyerhetik az „Ui Idők“ rózsadombi viiiáiát: 2()0— lei negyedévi előfizetési dij beküldése ellenében már megkapja október 1-től a lapot és az igazoló levelezőlapot a „Minerva" könyvkereskedéstől Cluj-Kolozsvár, Strada Regina Maria (Deák Ferenc ncca) 1., amelyet október 10,-éig kell beküldeni az „Uj Idők“ kiadóhivatalához nagyobb hősiesség az a munka, arait igy is, éhesen !s, rongyosan is, végeznek. A legnagyobb merészség még többet várni tőlük, de úgy az ó sorsuknak jobbra fordulási lehetősége, mint az elöreláthatatlan helyzet teszi szükségessé, hogy az uj magyar intelligenciában uj munkaterv alapján elhelyeztessenek és hivatásuk teljesítésének maximumát nyújthassák. Egy összetörött kereket csak ideiglenesen lehet kötelekkel felbogozott karóval helyettesíteni. Erős, kitartó, a munka iramát és a megterhelést kibiró, modern alkatrészre van szükség azon a szekéren, amelyen kétmillió ember jövendője felé igyekszik. Így azonban a világot meglepetésbe ejtő akármilyen tehetséggel és hivatottsággal rendelkezhetnének. amíg munkafeltételeiket nem biztosítottuk, nem is várhatjuk tőlük a megvalósításra váró mindenképpen nélkülözhetetlen nemzeti munka hiánynélküli végzését. Es mégis várjuk. De nem csak tőlük, hanem mindenkitől. Az erőnkön fölüli teljesítményt. Mert minden elmulasztott perc, mikor hasznosat, üdvösét tehetünk, nemcsak az összességnek, magunknak is árt és egyéni sorsunkon is rombol. A történelem folyamán sohasem volt nagyobb szükség képzett, öntudatos, bátor, céltudatos, tisztánlátó, lelkiismeretes, igaz magyar érzésű, fáradhatatlan és önfeláldozóbb tanítóságra, mint ma. Viszont a lesújtó képek mellett a legörvendetesebb az, hogy a nép és tanítója közti viszony rendkívül kedvező és soha sem volt megfelelőbb alkalom és munkaterületük hozzá, hogy eredményeset) munkálkodhassanak, mint éppen ma. Ez a munka is azonban csak egységes célkitűzések alapján végezve hozhat áldást a falura és szenvedő lakosságára. A falu intelligenciájának többi tényezői, az ügyvéd és orvos problémája még súlyosabb. Az ügyvéd van a legnehezebb helyzetben a néppel való viszonyát tekintve, foglalkozásánál fogva. Ezúttal kikapcsoljuk a magunkról, az őket is kötelező magasabb magyar szempontokról megfeledkező, vagy megtévedt embereket- és csak azokat érintjük, kik a sokszor kínálkozó alkalmak ellenére setp feledkeztek meg'hivatásbeli és magyar etikájukról. Kétségtelen, hogy az elviselhetetlenségig megterhelt, eladósodott népet az ö foglalkozásuk érinti a legérzékenyebben nemcsak az egyes bírói fórumokon, a közgazdaság és kereskedelem terrénumán végzett munkájuk révén, hanem különösen a foglalások és árverések miatt, amelyek legtöbbször teljes katasztrófát jelentenek a szenvedő félre nézve és ilyenkor nehéz megértetni, hogy az ügyvéd csak kötelességet teljesít. Ez a kötelesség a legfájdalmasabb akkor is, ha a legenyhébben és végletekig menő jóakarattal végzik. Tudom, hogy sokan van-* nak, akik inkább jelentős kárt szenvednek, csakhogy az ódiumot legalább enyhítsék, de az ellenkezőre is tudok példát. E cikk szempontjából azonban mindössze ez a sokszor hallott kifakadás vizsgálandó: — „Magyar ügyvéd tette velem!“ Az illető talán tudja, hogy más ügyvéd is megtette volna, még kevesebb kímélettel, vagy teljes ridegséggel, de mégis fáj, mégis megbocsáthatatlannak érzi. hogy egy magyar ember kezének kellett ráütnie a dobra. Az ilyen érzéseknek azonban, melyeknek az alapját a 'tudatlanság, vagy a fájdalom még túlozza is; tagadhatatlanul nagy a romboló hatása. Az ügyvéd azonban jelentős tényezője az uj magyar intelligenciának és a néppel való viszonya nem közömbös, hogy társadalmi megerősödésünk, talpraállásunk és népi boldogulásunk munkája sikerüljön. Az ügyvéd és nép közti viszony azonban ettől függetlenül is megérett a rendezésre. Itt halaszthatatlan tennivalók vannak és a magyar ügyvédi karnak sürgősen meg kell találnia a módját, hogy e kérdést saját kebelén belül rendezze, anélkül, hogy illetéktelenül bele kívánnék avatkozni, mindössze az1 általuk is érzett szükségességnek engedek szót és óhajtandó volna, hogy ez a nyilvánosság előtt elhangzó megállapítás aproposul szolgálna a kérdés belső megtárgyalásának S probléma megoldásának elindításához. — Az erdélyi magyarság nem nélkülözheti azt a szellemi és kulturerőt, amelyet a romániai magyar ügyvédi kar, mint eddig — ezután is nyújthat a nagy népi alapokkal való konszonanciában és a kisebbségi sors magas szempontú munkaközösségében. Az orvosok ügye egészen más jellegű probléma, őket még ezután kel! elhelyezni igazi hatóerőként az uj intelligencia kialakuló rendszerében. Sajnos az a helyzet. hogy a magyar orvosnak ezután kell bejönnie a magyar faluba. Itt különösen a Székelyföldre gondolok, ahol nagyrészt román és szász orvosok végzik a mua- kát, mig a ml fiaink jelentős százaléka elhelyezkedés nélkül, vagy magánpraxissal kínlódva, jövőtlenül kénytelen vegetálni. Itt az az elv követeli az érvényesítését, hogy minden népnek elsősorban saját gyermekeiről kell és van joga gondoskodni. Ennek az elvnek az életbe való bevitelét elsősorban az orvosokon kell kezdeni intézményes megoldással. Hogy miben áll az „intézményes megoldás", azt nem is kell kitalálni, csak kiharcolni, mert erre az alkotmányban és a békeszerződésekben biztosított jogalap megvan. A magyar intelligencia egyéb tényezőiről követksző cikkemben fogok megemlékezni. Njürő Jóssá«!.,
