Keleti Ujság, 1931. október (14. évfolyam, 223-249. szám)
1931-10-08 / 229. szám
TssTPssfsnrrcr TITA IN NUMERAR No. 24258—927. Cfaj-Kolozsvár, 1931 október 8 CsÜtöfiŐJt ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN : Î irre 1300 lej, félévre 600 lej, negyed évre 300 !•& egy bóra 100 lej. ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Biata Unirii (Főtérj & Telefon: 5-08, 6-04. ELŐFIZETÉS MAGYABOBSZAGOMf 1 évre 56 pengő, félévre 29 pengő, negyedéin 15 pengő. Egyes szám ára 5 lej. Egyes szám ára 29 ftllfe Kiélesedett a vita az interparlamentáris konferencián Szterényi József gazdasági előadó a mezőgazdasági termelés nemzetközi irányitásáról — Javaslat a prémiumok ellen — Grátz Gusztáv Középeurópa veszedelméről 9 nagyherceg o vízbe esett Irta: Dózsa Endre Egy régi operettben kiáll a színpad közepére az egész kar és torjopzaka'dtából énekli: „A nagyherceg a vizbé'esett,, huzş^k ki! Huzzuk ki! Húzzuk ki!“ A dal .mind.erősödik, de nem mozdul senki. •••' 6 , J így van most Romániában,, a gazdaközönséggel. Ez ,az a nagyherceg, amelyik Románia lakosságának nyolcvan százalékát teszi ki. Erről is işdndenki ttídjá, hogy a vízbe esve, már a fuldoklóhoz igen közel áll. Hiszen mindenik kormányban meg volt a jóakarat és nem hiányzott az igyekezet sem, hogy segítsenek a fulladozónak, a jóakarat is, az igyekezet is meg van ma is, a dolog azonban mégis úgy áll, hogy a politikai színpadon felvonulnak egymásután a karénekesek, a váltakozó kormányok, különböző hangszereléssel el is éneklik, hogy „a nagyherceg a vízbe esett, huzzuk ki! Huzzuk ki!“ A hangot örömmel visszaveri a színház akusztikája, de nem mozdul senki és semmi, mert amerre mozdulhattak volna, már más hangszerelések, más karénekesek voltak a színpadon. Egyszer volt olyan kormányintézkedés,' hogy a búzatermelők prémiumot kapnak, mert már a paraszt kezdett felhagyni a buza-vetés- sel, a prémium azonban legtöbb helyen csak ígéret maradt. Ahol volt is valami efféle, inkább a Regátban volt, de annyi utánjárás és protekció kellett hozzá, hogy Erdélyben alig volt valami látszatja az alamizsnának. Hallottunk más kormánytól valami olyan tervet, hogy a földművelőknek az adót terményekben lehet fizetni. Örvendtünk Is, hogy va lóra válik ez a tervezet, már szinte éreztük, hogy a fuldokláson legalább valamennyire segítve lesz. Zengett a kórus, de nem mozdult* senki és semmi. Jött azután a legújabb kórus, a kiviteli prémiumról hallottuk, illetve olvastuk, hogy ezen a réven mennyi millió visszatérités volt és még mennyi várható. Mondják, hogy a romániai búza igy dumpingáron került külföldre, azt hittük, hogy ami valahogy adóba, adósság kamataiba potom áron még el nem vesztegelő- dött, annak itt bent mégis csak ára lesz, hiszen juthat is, maradhat is a kenyérbélyegekből. Zengett a kórus: „Huzzuk ki, huzzuk ki!“ — de a termények ára éppen olyan alacsony maradt, mintha a kórus nem énekelt volna. Harangoztak valamit olyan pénzintézetről, amelyik hosszabb lejáratú és aránylag nem nagy kamattal, konvertálni fogná a földművelők milüárdokra menő adósságait. A nép is hallott^ valamit, valami efféléről, úgy értelmezte igen sok helyen, hogy adósságait ál-ál- lam veszi át, ebben a hiedelemben kezdett nem fizetni. Hiszen igaz, hogy nem is igen fizethe tett, mikor minden terménynek, állatnak az ára, annyira lement, hogy nem fizeti ki a költséget, amibe kerül, de mégis egy gyors és reális állami beavatkozás segíthetett volna, de csak folyt az opei'ett „Huzzuk ki, huzzuk ki!“ — és nem mozdult senki és semmi. Argetoianu, mint pénzügyminiszter tett is olyan kijelentést, hogy a globális adót eltörlik. Arról is volt szó, hogy a földadót revideálják, mert hiszen képtelenség, a kétszáz lejes búzaár mellett ugyanazt az adót fizetni, ami a 800—1000 lejes ár alapján volt kiróva, de ez is ma még csak amolyan operett-ária, a fuldoklónak alig lehet vigasztalás, hogy majd kisebb lesz a viz, amely most fenyegeti megfulladással. A leromlás olyan arányokat vett, hogy már az államhatalom a legerősebb kényszereszközök igénybevételével is alig tudja követeléseit behajtani. Pedig itt, Erdélyben a nép is, a birtokosok is-szokva vannak ahhoz, hogy a köztar tozások befizetése elsőrendű polgári kötelesség {Bukarest, október 6.) Az interparlamentáris konferencia délelőtti ülésén kiélesedett, sőt incidenssel tarkult a leszerelési vita. A délutáni ülésen pedig Szterényi József báró, mint gazdasági előadó adott képet a gazdasági világválságról és abban a mezőgazdasági krizis szerepéről s a vita során Grátz Gusztáv mutatta ki Középeurópa helyzetének veszedelmét. A németek határozott állásfoglalást követeltek. A délelőtti incidens abból állott, hogy Schnee dr„ német delegátus meglepetésnek mondotta a leszerelés kérdésében beterjesztett javaslatot, ami az eddigi javaslatok vitáinak minden eredményét agyonüti. Németország az államok közti egyenlőség alapián folyó vitában részt vesz, de olyan vitába bele sem megy, amely megkülönböztetést tesz államok között. A felszólalásnak a kijelentései élesek és határozottak voltak, a hatás nem maradt el. Egymásután szólaltak fel delegátusok, akik a helyzetet igyekeztek megmenteni. Az amerikai delegátus kijelentette, hogy a nemzetközi hadsereg kérdése nem is tárgyalható, mert nem volt napirenden. Lange főtitkár bebizonyítja, hogy ez a kérdés tárgyalható. A vita során Pella, román delegátus azt állítja, hogy a német delegáció kívánsága ellentétben áll a népszövetségi szerződés 8-ik szakaszával, amely kifejezetten kimondja, hogy az államok között különbséget kell tenni, és nem azért nem fizet, mert nem akarja, hanem azért, mert a tulcsigázott adókat nem tud ja fizetni. Mind sűrűbb a panasz, hogy az adókat már csak kölcsönvett pénzzel tudjuk fizetni vagy éppen a vagyon folytonos sorvasztásával. Mi lesz, ha a hitel kimerül és a vagyon lesorvad? Nagyon is az utolsó órában kerül napirendre a katasztrofális helyzet, amiben a gazdaközönség élet-halál harcát vivja. Nagyon is időszerű dr. Szentiványi Józsefnek, az unitáriusok főgondnokának, a kolozsmegyei magyarpárt elnökének „A fekete szorzójel“ cim alatt megjelent kemény kifejezésekkel telitett fel- jajdulása, a gazdatársadalomnak letargiájából eruptiv módon való felkorbácsolása, Az a fájdalmasan pompás öngunyolása a gazdaközönségben önmagának, belezavarodva, tanácstalanul és reménytelenül húzva az igát, jámboran könyvelve el a legjobb esetben jóindulatú szánakozást azért, hogy olyan semmirevaló ha- szontalanságoknak verejtékes előállításával sze- rencsétlenkedik, melyeknek neve kenyér, tej, hús, zsír, vetemény, gyümölcs és több efféle. Hát legyen elég ebből a pokolból, mert az ilyen élet már céltalan és komolytalan. Méltán korholjuk önmagunkat, hogy tétlenül nézzük ezeket a viharos időket, hogy mi magunk is vagy sután hallgatunk, vagy csak óbégatunk. hogy a „nagyherceg a vizbeesett“, pedig a hallgatás is céltalan és komolytalan. Hát legyen elég! Jöjjön valami és jöjjenek valakik, akik nemcsak operettet énekelnek, habiztonságnkat illetőleg. Nachovszki, lengyel képviselő Pella álláspontját teszi magáévá. Loebe, német csodálkozik, hogy az utolsó pillanatban ilyen súlyos kérdést vetettek fel, annak dacára, hogy az előző tárgyalásoknál teljes egyöntetűség nyilvánult, meg ennél a pontnál, A német delegáció sohasem fog abba belemenni, hogy elismerje Németország iníerioritását más államokkal szemben. Dr. Winter, cseh delegátus a román álláspont mellett szólal fel, majd Mircea Djiuvara, román képviselő kijelenti, hogy a két álláspontot össze lehet egyeztetni és erre vonatkozóla.g azt a formulát ajánlja, hogy a határozati javaslat kihangsúlyozza a nemzetek egyenlőségének elvét, de egyben kívánja valamennyi állam biztonságának garantálását. Békét csináltak. A szövegező bizottság javaslata alapján az igazgatóság úgy szövegezte meg a határozati javaslatot, hogy a leszerelés kérdésében a konferencia az államok egyenjogúsága mellett foglal állást, az államok biztonságának fenntartása érdekében szükségesnek tartja nemzetközi hadsereg felállítását, amely hadsereg a Népszövetség égisze alatt állana. Úgy hiszik, hogy ezzel a német álláspontot összeegyeztették a francia-belga állásponttal. nem meg fogják a dolog nyelét, A váradi juristák joggal mutatnak rá arra az anomáliára, hogy a, gazdaközönségnek nincs lehetősége a kereskedők és iparosoknak kényszeregyezségi kedvezményét igénybe venüi. A szamosmegyei parasztok szinte már nem operettet énekelnek, de hatalmas mozgalmat indítottak a mezőgazdasági adósságok rendezésére. Három földmives járja a falvakat, hogy az elkészített memorandumra aláírásokat szerezzenek. A memorandum öt évi moratóriumot kő* vetet a mezőgazdasági adósságok kifizetésére. Az emlékirat a kormányhoz és a parlamenthez van intézve. Az aláírások máris többezerre mennek, A született ur, a tanult lateiner és maga a nép érzi már, hogyha nem mozdul, ha „hallgat, miként a sir“ s ha nem áll útjában annak, hogy lába alól kicsúszik a föld, akkor csakugyan a vaksötétben ténfergő magyar gazda éji bogárként szalad s „nekikoppan, azután elhallgat.“ A tizenkettedik órája, hogy felrázzuk alélt- ságunkból önmagunkat és reákényszeritsük a kórust arra, hogy ne csak kántálják, hogy „huzzuk ki, huzzuk ki!“ -- de álljanak komolyan oda a fuldokló megmentéséhez. A sajtóban, a gyűléseken, a nyilvánosság minden terén napirenden kell tartani ezt a kérdést, Be kell törni vele a parlament kapuján, a kormányférfiaknak párnázott ajtain, fel a leghatalmasabb hatalomig. Az élet joga követeli ezt, sürgősen kell megmenteni, ami még megmenthető. (Folytatás a második oldalon.)
