Keleti Ujság, 1931. október (14. évfolyam, 223-249. szám)
1931-10-07 / 228. szám
XIV. ÉVF. 228. SZÁM. A tél nem AKADÁLYOZZA «* * munkában Víncoln Ford sóin. AZ UJ FOTO NÉHÁNY TOíÉLETtSIÍtS: Malőr: érőstbb, egy háröfflbífáidás ekét kőny- nyeti húr. Kertéül javítva van égy sjürS alkalmaiáss általv Gyújtás: tetemesen javítva van egy magas fészült* ségú Bosch féle mágnes áltat és külön indító készüléssel felszerelve. Fék: a köfőfigök száfiöfífásá folytán hatásosabb. Hűtés: javítva egy szíj által működésbe hozható vizpumfJa áita'. Kormány: jelentékenyen erősítve. Légszűrő: tökéletesített. Függesziés: a traktor éleje egy spirális rugóval van ellátva, amely tökéletes fűggesztést biztosit. P^ÖZTUDOMASU, hoyy a lágy minden merő^azdasági eszköznél jobban tisztítja meg a szántóföldeket, de szükséges, hogy azok jól fel legyenek szántva. Ezen munkát nagyon megkönnyíti a FORDSON használata, amely a munkát nem érzi és a földeket a legcsekélyebb idő és eropazarlással a tavaszi vetés befogadására a legalkalmasabbá teszi. Télen is elég munkát ad a mezőgazdaság / ne feledje, hogy a FORDSON a iegállandóbb és takarékosabb gépi erő. Tekintse meg a FORDSONT munkája közben: e célból minden kötelezettség nélkül kérje meg a legközelebbi Ford viszonteladót bemutatására és meg rog győződni. Minden PÖRD-kép viselő ingyenesen és szívesen be=* mutatja és előadja a FORD által nyútott hitel részleteit. FORD MOTOR COMPAN> AIRCRAFT Ha iá rá ti epés hossza n kodássá l, ideggörcsökkel és alapos hüléssei A barátom fizetett és elsdppadt, a fehérhaju uriasszony ideggörcsöket kapoth e sorok írója alaposan meghűlt — Hatkdóméferes ut 110 let, világrekord es egyebek Az ntlcvélszerzés bonyodalmai után at utas felül a vonatra és abban a boldog hitbeli ringatja magát, hogy az utón Kolozsvár és Budapest között nem történik semmi baja, kellemetlensége. Evekkel ezelőtt a román határvizsgálatról rémtörténeteket meséltek. Ma közállapotaink a határokon is „rendes mederbe“ terelődtek. Az igaz, hogy itt-ott ma is megtörténik egy kis kisiklás. * Ezekről a kisiklásokról akarok cgyetmást elmondani. Csitcsánál történt az első kellemetlenség. Barátom, aki Sárospatakra utazott, az utolsó pillanatban iilt, fel a vonatra. Nem volt ideje, hogy a féljegyét az állomásnál lepeesételtesse. Csúcsa előtt kitört a tűz. A kalauz vészt jósló arccal jelentette be, hogy a jegy lebélyegZétlen. — Csúcsánál lebélyegeztetjük — jegyezte meg ártatlan arccal a barátom. — Az nem olyan egyszerű. Nem ér ez a jegy egy fabatkát sem. — Miért Î — sápadt el a barátom. — Azért, mert nem szabályszerű. Csak az állomásnál lehet a jegyet lebélyegeztetni. —■ Hát ez disz... A hangja itt elakadt a sárospataki tttitár- samnak, de ekkor már a kalauz fortyant feli — Majd megmutatom én!... Fizet az ur még ötszáz lej külön bírságot és meg fogja váltani az egész jegyet, Kolozsvártól a határig. Az ut:- társam óvatos ember és román állampolgár. Felháborodásának a szélén tyűjét kikapcsolta és az ideges diskurzust diplomáciai suttogásba lendítette át. Félrevonultak a kalauzzal és kibékültek. Az eredményről semmi pozitívumot nem tudok, csak annyit, hogy a barátom sápadtsága a mélypontot érte el. Az egész jegyafférról az ut további szakaszán nem beszélt. Másik utitársam, egy budapesti uriasszony, ugyancsak megjárta. A nyarat Kolozsváron töltötte és tur-i‘etur jeggyel utazott vissza. Annakidején Biharpüspökin Váltotta a jegyet Kolozsvárig és vissza. Nyugodt lelkiismerettel és égy bani nélkül ült fel a Vonatra. Csak pengői voltak. Biharpüspökin könnyedén átestünk a határ- vizsgálaton. Alig indult el a Vonat, ismét megjelent a szilien a kalauz. Kérte a jegyeket. Az öreg uri- asszony gyanútlanul mutatta a jegyet, de a kalauz ur homloka sötét felhőkbe borult. — Ez a jegy csak Bihafpüspökiig szól, —- Igen, a határállomásig, — mondotta az uriasszony. — De a határállomástól a határig még hat kilométeres ut van. — Ez engem nem érdekel. Mikor a jegyet váltottam, a határtól Kolozsvárig és onnan visz- sza fizettem ki az árát a biharpüspökii jegypénztárnál. — Ne tessék kérem vitatkozni, — förmedt a fehérhaju öregasszonyra a kalauz — mert a 11b lejen kívül még ötszáz lej büntetéspénzt is fi- z,ethet! — Nem fizetek én semmit, mert egyetlen lejem sincs. Vita közben már a hivatalos határt is áthaladta a vonat és az uriasszony már sokkal emeltebb hangon tiltakozott az eljárás ellen. Mindhiába volt azonban, mert nemcsak véle; hanem velem is a hat kilométeres utéft 110 lej menetdijat, fizettettek meg. Én csak annyit kockáztattam meg, hogy hat kilométeres útvonal hogyan kerülhet 110 lejbe. Erre azt a lakoniküs választ kaptam: — Ha nem tetszik, forduljanak a CFR vezér- igazgatóságához!... Hát sem nekem, sem az összes utasoknak ez valóban nem tetszik. Azt mindig tudtuk, hogy a. CFR-vonalain áz utazás sokba kerül, de hogy égy hat kilométeres utért. 110 lejt zsebeljenek be. ez valóban az árdrágítás világrekordjával vetekedik. .... Később megtudtuk, hogy a batárallomas és a határvonal között fizetendő tarifa még elintézetlen ügy. Magyarországon is ugyanaz a helyzet. A határ és BiharkéfesZtés közt egy hat kilométeres útvonal fekszik. Ott azonban ezen az útvonalon nem számítanak fel menetdijat, A szegény Magyarország még ma is gavallé- rabb az utasokkal szondám. Tanulhatnánk tőle, már csak azért is, mert szomszédok vagyunk... És még valamiért. Mi román állampolgárok az ilyen apró dolgok fölött nem nágyőn botránkoznnk meg. Hozzászoktunk. De az a szegény, fehérbájn öreg matróna, a magyar határon ideggörcsöket kapott és sírva panaszéit a, hogy vele ilyen tapintatlan udvariatlansággal még sohasem bántak. Egy román utltá-rs pedig csendesen megjegyezte: — Nagyságos asszony, nem kell a dolgot olvan tragikusan felfogni. Miért nem adott a kalauznak valamit! Nem kellett volna jegyet váltani, nem történt volna semmi baj... Visszafelé sem ment simán a határátlépés. Budapesttől Biharkoresztesig a jól átmelegedett kocsikban kényelmesen utaztunk. Biharkeresz- tesig nem történt semmi baj. Itt azonban feltűnt a román kalauz. Midőn a magyar határállomáson megpillantottuk a hajnali szürkületben, az egyik utas megjegyezte: — Fogadjunk. Hogy ismét megzavarják a nyugalmunkat. Az egész vonalon arról disku- ráltunk, hogy visszafelé mi fog történni a hat- kilométeres kritikus vonallal. Megtörtént a vámvizsgálat. Simán, csendben, zajtalanul. Egyszerié csak erélyes vezényszó hallatszik. — Ebből a vagonból mindenkinek ki kell Szálltad!-u. Miért? tettük fel a kérdést ijjedten. A magyar csendőr nem mindén maliéin nélkül azt válaszolta:-- Kérdezzék még a román kalauzt. Senki sem mozdult a helyéről. Hajnali öt órakor, átmelegedett fészkéből, illetve vagonjából senki sem száll ki szívesen. Mintha az ágyából keltenék fel az embert! A szigorú parancs azonban újból elhangzott. Végre megtudtuk az okát is. A vagonban halványan égtek a lámpák, amit a román kalauz kifogásolt és kijelentette, hogy pislákoló lámpák mellett nem lehet határvizsgálatét tartani. A vagonban román utasok is voltak. Irtózatos patáliát csaptak. Mindez azonban néni használt semmit. Kitelepítettek a vagonból és égy félórát kellett várni, amíg a meleg vagon helyett beállítottak egy jéghideget. Mindez jó félórát vett igénybe, mialatt teljesen kivirradt, kelet felől a napsugarak integettek és a román határvizsgálathoz mindenre volt szükség, esák épen — lámpafényre nem. A vagon utasai ekkor már prüszköltek, vacogott a foguk s meg akarták lincselni az ók- vetetlenkedö kalauzt. Máskülönben a hosszankodásón. ideggor- csökon, prüszkÜléáeken s alapos hülésen kiviül, pompásan utaztunk, ___________Olajos Domokos. A loua LEGMEGBÍZHATŰ31 1 |||L GUM .. ? ÓVSZER.’.’