Keleti Ujság, 1931. október (14. évfolyam, 223-249. szám)

1931-10-07 / 228. szám

$ XIV. EVF. 228. SZÁM. Brázay sósborszesz helyettesit: kölnivizet, szájvizet. A romániai reformátusok táviratban fordultak il. Károly királyhoz ésJorga miniszterelnökhöz, akiktől a refor­mátus egyház támogatását kérik Kolozsvári székhellyel megalakult a Károli Gáspár Református Irodalmi Társaság, amelynek elnökei dr. Makkal Sándor és dr. Thury Kálmán lettek — A református egyház vállalja a szo­ciális kötelességeket — Véget ért a nagyváradi Református Nagyhét (Nagyvárad, október 5.) A romániai refor­mátusok VIII-ik Nagyhete, amely az ország két egyházkerületének nagyszerű testvéri ösz- szetalálkozása és az egyházi életnek messze ki­ható eseménye volt, a nagy eseményhez méltó ünnepélyes befejezéssel vasárnap délután vé­get ért. Az Erdélyi és Királyhágómelléki Re­formátus Egyházkerület küldöttei nagyrészt már vasárnap este elszéledtek Nagyváradról, amelynek vérkeringésébe néhány napon át a kis „idegenforgalom“ némi erőt öntött. Túl a két református egyházkerület beléletére kiható következményekben, de egyúttal felül minden alantas politikától is, a reformátusok nagyvá­radi találkozója a testvéri és faji összetartozan- dóság magasztos ünnepévé emelkedett. A Károli Gáspár Ref. Irodalmi Társaság megalakulása. Vasárnap, a Nagyhét utolsó napjának dél­előttjén, a nagyváradi újvárosi református nagytemplomban dr. Makkal Sándor, erdélyi püspök tartott magasszárnyalásu prédikációt. Az istentisztelet végeztével, déli tizenkét órakor a református leánygimnázium dísztermében megalakították a Károli Gáspár Református Irodalmi Társaságot. A megalakulás ünnepé­lyes keretek között történt, a tágas terem zsú­folásig megtelt előkelő közönséggel. Dr. Thury Kálmán, a királyhágómelléki re­formátus egyházkerület főgondnoka nyitotta meg a diszgyülést: — Két évvel ezelőtt — mondotta — Nagy­károlyban nagy tömeg adott elégtételt a 300 év­vel ezelőtt élt Károli Gáspár gönci lelkésznek, a nagy bibliaforditónak. A gönci magyar bib­lia élénk megcáfolója a múlandóságnak, mert a magyar nyelvre átfordított biblia lett az a napfény, amely kifejlesztette a mai magyar re­formátus egyházat. A felvilágosodás szellemé­nek oly nagy szolgálatot tett Károli Gáspár, amelyért a zsenit megillető elismerés jár ki neki. Két évvel ezelőtt a két egyházkerület ki­mondta a Károli GáspáT Irodalmi Társaság megalakulását. Két év előkészítő munkája után, ma már a tetőzetet is rá lehet huzni a miire. Makkal Sándor és Thnry Kálmán lettek az elnökök. Az alapszabályok ismertetése után a vita során Szombati Szabó István, lugosi lelkész fel­vetette az eszmét, vájjon unitárius és luteránus tagjai nem lehetnének-e a társaságnak, mire az elnöklő dr. Thnry Kálmán felvilágosította, hogy mivel a társaság kifejezetten református alakulat és már címében is viseli a református jelleget, más vallásu tagja nem lehet. A kolozsvári székhellyel megalakult társa­ság elnökévé egyhangúlag dr. Makkai Sándort és dr. Thury Kálmánt választották meg. Alelnökök lettek: Vásárhelyi János és Nagy Sándor egyházmegyei gondnok. Főtitkár: Maksay Albert teológiai tanár. Titkárok: Debreczeni István és dr. Jancsó Elemér. „Vissza kell állitani az egyházban az írói toll becsületét...“ A tisztikar megválasztása után Makkai Sándor püspök vette át az elnökséget. — Ahelyett, hogy programbeszédet tarta­nék — úgymond — hálás köszönetét tolmácso­lom a magam és a tisztviselő társaimnak. Vissza kei) állitani a református egy­házban az irói toll becsületét, amely valamikor a legnagyobb hatalmat adta a református egyház kezébe. Tudjuk, hogy ez idő változott, de mindent el kell követni a drá­ga örökség fennmaradásáért. Dr. Török Pál, a budapesti Protestáns Iro­dalmi Társaság főtitkára üdvözölte ezután az uj társaság megalakulását. Sulyok István püspök zárószavai következ­tek: — Amikor két évvel ezelőtt — úgymond — kimondták a társaság megalakulását, feltettük a kérdést, vájjon van-e reá valamilyen szük­ség. Megállapítottuk, hogy nem a Károli Gás­pár kultuszának van rá szükségeimért azon a századok nem tudnak változtatni, hanem az egyház szempontjából van rá égető szükség. Makkai Sándor per tangentem érintette az igazi okot: Mindent el lehet hinni, de ha valaki el akarná hitetni, hogy a magyar református egyházban a református szellemi erő nem meg­felelően mutatkozik meg, tiltakoznunk kellene ellene. Az a református szellem, amely megte­remtette a magyarság hatalmas kultúráját, bi­zony gyengülőben van, de ha a jövőt nézem, mintha azt látnám, hogy fényeskedik, a sötét pontok távozóban vannak. Kivánja, hogy az uj társaság legyen hosszuéletü és a református egyháznak soha fel nem értékelhető támasza legyen. Szervezkedésre van szükség — mondja Makkai püspök. Délután négy órakor körülbelül kétezer főre menő református tömeg gyűlt össze az olaszii református templomban, ahol a Nagybotét záró nagygyűlést tartották meg. „Te benned bíztunk elejétől fogva...“ egyházi énekkel kezdődött a gyűlés. A zsoltár magasan szárnyaló éneke után dr. Makkai Sándor püspök tartott be­szédet : — Isten kegyelméből — úgymond, — a Nagybét véget ért. Hangot akar adni a Nagy­bét elért eredményeinek. A Református Nagy­bét kiemelkedő nagy mozzanata volt, hogy fog­lalkozott a nagy szociális válsággal, amelyben az egész világ van. Az volt a cél, hogy Isten igéje mellett megkérdezzük, mi a mi felada­tunk ebben a kérdésben. Mindnyájan tudjuk, hogy nem tudunk oly receptet csinálni, amely- lyel teljesen meggyógyíthassuk ezt a betegsé­get. De a Nagyhé't három olyan irányt muta­BEKÜLDÖTT HÍREK Díszhangverseny a rom. kát. gimnáziumban. A Róm. kát. főgimnázium szegény tanulói javára október 18-án, vasárnap este díszhangverseny lesz, amelyen az Iparos­egylet Művész Dalköre, a „Törekvés“ és a „Bocskay“ dalkörök, valamint a Műkedvelők Szalonzenekara, Ka­rácsonyi Ili színművésznő és a Lakatos-kvartett fognak közreműködni. Ezenkívül megismétlik a kolozsvári uri- lányok — a dalosverseny alkalmával nagy tetszéssel előadott palotás táncot. Megkezdődnek a Magánalkalmazotti Federáció téli szaktanfolyamai. A Magánalkalmazotti Federáció eb­ben az évben is megrendezi szaktanfolyamait. A román nyelvkurzus vezetésére sikerült megállapodást létesí­teni az ország egyik legkiválóbb nyelvpedagógusával, aki minimális tandíj ellenében vállalja a magánalkal­mazottak tanítását. Hasonlóképpen megállapodás tör­tént egy könyvviteli szaktanfolyam megindítására nézve is. A szaktanfolyamok október 15-én kezdődnek meg. Jelentkezni lehet október 10-ig bezárólag a Magánalkal­mazotti Federáció irodájában, Str. Văii 7. (Epitőmun­kás Otthon.) lőtt, amelyben a református egyháznak haladni kötelessége. Az első az volt, hogy amit a református egyház csinálhat, annak sok módja lehet, de alapja csak egy: a hitbeli fundamentum. Má­sodik az, hogy rámutatott a Nagyhét arra, hogy a hit felekezet nélkül — halott. A hit alapján való szervezkedésre van aztán szükség, mint a folyó megduzzasztására, ha gépet akarnak vele hajtani. Tehát hit, szolgálat és szervezkedésre van szükség. És ezt a három szót, vigyék haza magukkal a hívek. Távirat a királyhoz és a miniszter- elnökhöz. Makkai püspök javaslatára a nagygyűlés a következő két táviratot küldte el. Egyik táv irat II. Károly királynak szól és igy hangzik: A romániai reformátusok nagyváradi nagy­gyűlése alattvalói hódolattal köszönti Felsé­gedet, biztosítva arról, hogy Egyházunk a keresztyéni szeretet és békesség szellemében mindent elkövet az ország rendje és nyugalma érdekében e nehéz időkben. Bizalommal kér­jük Felséged atyai támogatását nehéz viszo­nyok között élő lelkészeink, híveink, intézmé­nyeink, iskoláink számára. Isten áldását kér­jük Fleséged életére és az országra. Dr. Makkai Sándor és Snlyok István püspökök. A második távirat Jorga miniszterelnöknek ment és tartalma igy szól: A romániai reformátusok nagyváradi nagygyűlése tisztelettel köszönti Miniszterel­nök urat. Legyen meggyőződve a felől, hogy egyházunk vezetői és hívei őszinte szívvel munkálkodnak az ország békessége és rendje érdekében. Nagyon súlyos helyzetben élő lel­készeink, híveink, iskoláink, intézményeink támogatását bizalommal kérjük, abban a meg­győződésben, hogy ezzel az állam konszolidá­cióját is méltóztatik szolgálni. Isten áldását kérjük Miniszterelnök ur életére és munká­jára, valamint az egész országra. Dr. Makkai Sándor és Sulyok István püspökök. A nagygyűlés kimondotta, hogy az egyháznak kötelessége a szociális pro­blémák megoldására vállalkozni. Dr. Bene Ferenc nagyszabású, költői aláfes­téssel felépített remekművű beszéde következett ezután: — A mi hitünk, — úgymond, — egy a mi nemzetünk, a mi iskolánk s a mi anyanyelvűnk­kel. A mi hitünk, a mi kálvinista szellemünk tartotta fenn a magyar egységünket és a jövőre nézve is nyújt biztosítékot. Határozati javaslatot terjeszt elő, amely sze­rint a református egyháznak elodázhatatlan kö­telessége a szociális kötelességek vállalása, to­vábbá az egyház tagjainak lelki és testi egzisz­tenciájának biztosítása, hogy a maga körében a szociális problémákat megoldhassa, végül, hogy társadalmi utón is biztosítsa mindezeket, e célból a Nőszövetségek után a Férfiszövetsége két is szervezzék meg. A javaslatot a nagygyűlés egyhangúlag el­fogadta, Makkai püspöknek azzal a pótinditvá- nyával, hogy a határozatot minden egyházköz­ség lelkésze istentisztelet alkalmával kihirdesse. Sulyok püspök zárószavai: „Meg kell változni egész gondolkozásunk­nak . . Sulyok István beszéde zárta be ezután a Nagyhetet: — Az a testvéri találkozás, — mondotta — amelyen a királyhágóntuli és inneni atyafiak egymás keblére borultak, mindjárt elmúlik. A történelem nagy, hatalmas bizonyságtétele iga­zolódott be: a nehéz időkben a két egyház keze megint egymáséban van. A királyhágóntulinak átnyúlik a keze ide hozzánk és ebből erőt me­ríthetünk olyat, amely diadalra visz. — Súlyos problémák voltak itt szőnyegen, — folytatja Sulyok püspök, — amely nemcsak a hitéletbe, hanem a társadalomba is belényul- nak és mi érezzük a történelem kritikáját magunk felett, éppen ezért azt mondom: meg keli vál­tozni egész gondolkozásunknak, mentalitá­sunknak, és a felszabadult református gondolat diadalra visz. Sulyok püspök imával végződött beszéde mély hatással volt az egybegyűltekre. Utána fel- bugott az orgona és a hivek zsoltárénekével be­fejeződött a romániai Reformátusok VIII-ik Nagyhete, amely emlékezetes ünnep marad min­den református hívőnek.

Next

/
Thumbnails
Contents