Keleti Ujság, 1931. október (14. évfolyam, 223-249. szám)
1931-10-05 / 227. szám
4 Saxennt&Sî XIV. fiVF. 227. SZÁM. r Milyen esetben lehetnek sikeresek a forradalmak és hogyan kell megvédeni az államot a puccsok ellen — Egy olasz szerző politikai pikantériákkal teli könyve a könyvpiacon Olasz szerzőtől rendkívül érdekes könyv jelent meg az európai könyvpiacon. A mü szerzője Malaparte, aki a világháború utáni időkben különböző államokban az olasz diplomáciai képviseletnek volt a tagja és igy közvetlen bepillantást szerezhetett a forradalmak boszorkánykonyhájába. A könyv cime: Az államcsíny technikája (Technique du Coup d’État, Bernard Grasset, Paris). E miiben a szerző az ujabbkori államcsínyek létrejöttének okait kutatja és tétele, amelyre a példák egész halmazának gondolatsorait felállítja, a következő: Az állam védelme nem politikai probléma, hanem technikai probléma, aminthogy a forradalmat sem a tömegek döntik el, hanem a forradalmárok, a forradalmi technikusok sziikszá- mu elite-csapatja. Az állam védelme jobb, vagy baloldali forradalmárokkal szemben csupán olyan elvek alapján érhető el, amilyen elvekkel meg lehet dönteni az államot és hogy az államcsíny kedvező körülményei nem szükségszerűen politikai, vagy szociális természetűek és igy nem függenek az ország általános helyzetétől. Malaparte c tételét elsőnek az 1917-es bolsevista államcsínnyel kapcsolatosa* fejti ki. amelynek ő is szemtanúja volt. Szerinte az orosz forradalmat tulajdonképpen Trockij beavatkozása döntötte el, aki Lenin nélkül is kereszti! 1Olaszországot, föltétien sikerrel operálhatott volna. Az olasz kommunisták azonban elmulasztották az alkalmat és igy az idő Mussolininek kedvezett. Giolitti a szakszerveztekkel akarta egyrészt ellensúlyozni a fascisíák előretörését, másrészt pedig ki akarta játszani D’annunzio és a Mussolini közötti ellentétet. D’annunzió szintén az államhatalom megvédését akarta elérni a gyöngének mutatkozó Giolittivel szemben, de Mussolini marxista volt, marxista eszközökké) és pedig a Trockij eszközeivel operált és igy nemcsak az olasz kommunisták „forradalmi Bovnryzmusán“ győzedelmeskedett, de a rendészeti eszközökkel rezsimjét védeni akaró Giolit- tit is kimozdította és egy olyan erős államot létesített, amely minden újabb forradalmi megmozdulással szemben taktikusan védeni tudja az állam tekintélyét. Malaparte Mussolini államcsínyét szigorúan marxistának jellenjzi, szemben például a Hitlerével, aki csak egy „re- akcionárus fantaszta“ volt és ezért semmi eredményt sem tudott elérni Németországban. Hitlerrel külön foglalkozva, Malaparte hibáztatja, hogy Hitler a parlamentet akarta meghódítani magának, de ininéi inkább sikerekét étel a parlament meghódítása terén, annál inkább elveszíti a forradalmi terrénumot. A német jobbKorunk követelménye | a legmagasabb teljesítmény. — Önnek is ezt kell tenni, ha a létért való küzdelemben nem akar alul maradni. A legjobb segitö társa ebbenavalódi hami - si tat lan babkávé . Naponta néhány csesze az ehhez szükséges erőt megadja. A tejeskaveegyúttal elvezetes tápszer. Meinl világhírű keverékei utol erhetét lenek. Tfíeinf Gyufa rt. kávédetyozatafo Kolozsvár, Főtér 13. oldali forradalmárok „a német patriotizmus üdv-hadserege“ — mondja és e célra keresve sem kaphattak volna különb vezért a bőbeszédű Hitlernél. Mussolini meg tudta nyerni magának a munkásokat, viszont Hitler kommunisták helyett a munkásokra támad reá. Hitler sikertelenségét már Giolitti is észrevette, aki kijelentette egyszer, hogy Hitler az az ember, akinek nagy jövő áll a háta mögött. Valami zavaros, betegesen sexuális dolog észlelhető — folytatja Malaparte —- Hitler opportunista taktikájában, valami sajátságos feminin vonás, amely lehetetlenné tette és lehetetlenné fogja tenni, hogy Németországban eredményeket érjen el. vihette volna államcsinyjét, sőt ez az államcsíny Lenin akarata ellenére történt. Lenin ugyanis taktikailag egészen másként gondolkozott, mint Trockij. Ö „a forradalom sztratégiáját“ hirdette, viszont Trockij „a felkelés taktikáját“. A gyakorlatban ez a kettő nem azonos, bár a forradalom sztratégiájóhoz a felkelés technikája is hozzátartozik. Mig Lenin azt mondotta, hogy előbb iorradalmositnni kell a közvéleményt és mlwét nagyobb számú tömeget kell megmozgatni a ‘forradalom érdekében, Trockijnak az volt az álláspontja, hogy a tömegek az államcsíny keresztülvitelénél nem érnek semmit, csak egy mimlímro elszánt kisszámú rohamcsapattal lehet boldogulni, egy olyan csapattal, amely láthatatlanul megszállja egy állam összes stratégiai pontjait, villanymüvet, közmüveket, állomást, hidakat és igy paralizálja az életet, parlamentek és minisztériumok megszállásával nem nagyon bajlódik. Lenin azt állította, hogy a forradalom 1917-ben csak Oroszországban lehetséges, Troc kijnak viszont az volt az álláspontja, hogy függetlenül a politikai és gazdasági viszonyoktól, ezer elszánt emberrel mindenütt forradalmat csinálhat és csinált is Oroszországban, mert mialatt a bolsevizmus vezérei stratégiai kérdésekről tanácskoztak, ő a maga kis hadseregével e tanácskozásoktól függetlenül cselekedett és sikerrel. Kerenszky nem azért nem tudta megvédeni az orosz államot Trockij rohamcsapatával szemben, mert elmulasztotta a kellő ellenállást, hanem azért, mert ő az állam védelmét rendészeti kérdésnek tekintette, már pedig annak technikai védelemnek kellett volna lennie, mint amilyen technikai támadást Trockij készített élő. Malaparte érdekesen mutatja ki, hogy Trockij a forradalomnak a lezajlása után is szemben Lenin utódjával, Stalinnal, mindig a permanens forradalomnak volt a hive, mindig egy elite csapatra akart támaszkodni és tiltakozott az állam- gépezet „elbürokratizálása“ és „elpolgáriasodá- sa“ ellen, újabb államcsíny elkövetésére törekedett, de végzetére Stalin is nagyon jól levonta az 1917. évi forradalom tanulságait és a bolsevista állam védelmét technikai alapon szervezte meg. Stalin elite-csapatja Trockij akhamunkú- jával szemben az ezer főnyi titkos renddőrség volt, egy különleges hadsereg, amely a Trockij- elveket követve „titkos és láthatatlan“. Trockij és Stalin éveken keresztül viaskodtak a hatalomért és Stalin argumentumképpen az antiszemitizmus fegyverét is felhasználta Trockij ellen, lassanként eltávolította az államgépezet minden fontos területéről a zsidókat, hogy ezzel Trockij esetleges hiveitől paralizálhassa. Az államcsíny elmélete és a fascizmus. Malaparte könyvének egy másik fejezetében az olasz fascizmus előzményeivel foglalkozik és beismeri, hogy a világháború után Olaszországban olyanok voltak az állapotok, hogy bárki, aki Trockij elveivel akarta ,volna forradalmositaui Miért mites bolsevízams Lengyelországban? 'Igen színesen ismerteti könyvünk írója Pil- sudszki államcsínyének történetét, illetve ennek előzményeit. Tudott dolog, hogy a bolsevista hadsereg már Varsó falai alatt állott és ha Varsó lakosságának lettek volna Trockij értelmében vett taktikusai, akkor Lengyelország is kénytelen lett volna megismerkedni a tartós bolsevista rezsimmel. De a lengyel kommunisták késlekedtek és Weygaml francia tábornok szerencsésen kihasználva a pillanatot, a bólsévista hadsereget visszaszorította. Malaparte részivett azoknak az izgalmas napoknak a történetében, amikor a külföldi missziók a bolsevista hadsereg fenyegetésére Varsót ott akarták hagyni, hogy más városba költözzenek. A diplomáciai vezetőknek az volt a felfogása, hogy Lengyelországban teljes a rendetlenség, a forradalomnak végzetesen he kell következnie, egyik napról a másikra és nekik azonnal el kell hagyni a fővárost. Jellemző, hogy a forradalmak lélektanának valódi rugóját a diplomáciai testületből egyedül Monsig- neur Ratti, apostoli nuncius, a későbbi XI. Plus pápa ismerte fel, aki azzal replikázott Sir Horace Rumbold-nak, hogy valóban a rendetlenség egyformán nagy minden országban, de a forradalom sohasem a rendetlenségnek szükségYsz év dia nem volt ilyen változás a női divatban. Kérje az őszi divatlapok jegyzékét. Ingyen küldi Lepage, Kvár. ZSOLDOS ÍMÍézet Budapest, VII. Dohány u. 84. Telefon: 421—47. Magyarország le'régibb és legjobb előkészítő tanintézete (24. tanév). — Előkészít közép* ítkola! magánvizsgákra és érettségire lete.össég meíletf. szerű következménye és ezért fölösleges elhagyni a fővárost, mert a forradalmi veszély nem súlyosabb Lengyelországban, mint Európa akármelyik más országában, tehát maradni kell. Monsigneur Ratti önkéntelenül is a Trockij álláspontját védte, aki szerint a forradalom még egy olyan jól megszervezett országban is lehetséges, mint Angliában, sőt ha meg vannak a forradalom technikusai, Angliában még hamarább döntheti meg az államot, mint az egyébként aláaknázott Lengyelországban. Malaparte ismerteti a Kapp-puecsot _ is, amelynek főhibája volt, hogy nem katonailag készítették elő és igy Bauer kancellár, a szocialista, az általános sztrájk kijátszásával ki tudta játszani a forradalmat. Bauer volt az első a háború utáni politikai világban, aki a Marxizmus alapvető princípiumait fel tudta használni egy polgári állam megvédésére. Az ő példája — mondja Malaparte — nagy jelentőséggel bir a mai idők forradalmának történeteiben. Malaparte ismerteti a Primo de Rivera-féle államcsínyt, de Primo de Rivcrát egyszerűen „kurtizánnak“ tartja, aki a király parancsára Bona- partista taktikával feloszlatta a parlamentet. Végül könyvének egy fejezetében Malaparte Napóleonnak Bmmaire 18-iki államcsínyét ismerteti, hangoztatva, hogy ez az államcsíny modellje a parlamenti államcsínynek, de bármennyire is zseniális volt Bonaparte, a modern időkben ezzel áz államcsíny-teóriával nem tudott boldogulni, mert az államot nem úgy kell védelmezni, mint ahogyan a rendőrség egy várost szokott, hanem, mint ahogyan a katonák bevesznek egy erődöt. Malaparte könyve, amelyből csak halvány Ízelítőt adtunk, tele van a politikai részleteknek olyan pikantériájával, amelyeket csak ő ismerhetett, aki közvetlen közelből nézte a dolgokat. Már ezekért is érdemes a fascista olasz szerző könyvét elolvasni. (1. e.) KÖLTÖZÉSÜNK ELŐTT “Ära MOTTÓNKAT: AZ ÁRUVAL, mert uj üzletben uj áru kell ! Vásznak, lepedők, abroszok, zephirek, papla5^4?’ >. yay nők, eíc' hatalmas választékban " ^ * Platsintár Testvéreknél.
