Keleti Ujság, 1931. október (14. évfolyam, 223-249. szám)

1931-10-05 / 227. szám

19 TITA IN NUMERAR No. 24256—927. Chf’KoIozsvát. 1931 október 5 JJéífŐ ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN! X írté 1200 lej, félévre 600 lej, negyed évre 300 1*1 egy hóra 100 lej. Egyes szám ára 6 lej. ORSZÁGOS MAGYARPARTI LAP ! Cserkészteslg és kiadóhivatal; Flata Unirii (Főtér* 4 Telefon : 5-OS, 0-04. XIV. évfolyam 227-ik szám. ELŐFIZETÉS MAGYARORSZÁGON: t ívre 56 pengő, félévre 29 pengő, négyadénff 15 pengő. Egyes szám ára 2# Allét. Világmegváltás és magunk megváltása Kisebbségek napja oz interparlamentáris konferencián A ülostani nehéz időkben is van üdvös hiva­tásuk az emberek életében. Már mindenfelől hangzik a felkiáltás: béke keli, igazi béke a népek között, nagyvonalú egyetértések megte­remtése, ezen az alapon nagy gazdasági szerve­zések létrehozása. A világhirü iró, Wells is elő­áll, hogy az emberiséget egy közösséggé tevő utópiának testet adasson, s „Világtanács“ ala­kítását kívánja, mely húszéves terv alapján hozza rendbe az emberiség összezavart dolgait. Tegnapi ellenségek között is a jólelkii ölelkezé­sek hajlandósága mutatkozik. Éppen most nálunk az interparlamentáris konferencia is tanácskozik, s keresi a világ belső egyensúlyának némely fontos kérdésében az egyetértést. Ez is valami nagy közszellemre törekvés, mely ugyan országok hatalma közötti távolságokkal es feszességekkel vau még tele, s igy az emberi viszonyok orvoslásának a közel­ségébe még nem tud jutni. De legalább akar valami ilyent. Viszont már teljesen a magunk közelségéből való és a magunk közelségére visszaható jelen­ség, ahogyan vallásos üsszejÖveteleiukon a ma­gunk legégetőbb társadalmi bajaival kezdünk mindinkább foglalkozni. A múltkori katolikus nagygyűlés is Székelyudvarlielyen. most pedig a református nagyhét Nagyváradon mind olyan jelenségeket mutat, melyekben legalább magunk között, a magunkhitbeli közelségeibe a nyomo­rúságokra orvoslást keresünk. A saját lázas és beteg szivünkhöz való odahajlás ez, mely nem nagy tervii, hanem inkább csak halk könnye- zésü.De ha nincs is világmegváltás ezekben a bensőséges mozdulatokban, a magunk megváltá­sának a reménye és jövendője benne foglaltatik. Mert úgy van az, hogy a nagy méretezés elragadtatja magát az emberektől való nagy tá­volságokra, s csak a kisebb méretezéseken belül található meg az egymásra ismerés, az ember­nek közvetlenebb átölelése. A Világ se a nagy világból áll, hanem az emberek természetes kis köreiből. És ezeknek a természetes kis köröknek, az égy vérségieknek, az egygondolkozásuaknak, az egykörülményüeknek a magukon belüli tö­kéletessége és boldogulása adhat az egész világ­nak is megnyugvást és belső békességet. A túlméretezett világtervéknek megvan az a nagy _ tökéletessége, mely nem ügyel a kis gyarlóságokra és kis tökéletlenségekre. Nagy geometriai egyenességekkel és síkokkal dolgo­zik, holott az életnek görbületei vannak és a fölrilete legnagyobbrészt göröngyös. A nagy vi- Jágöszefogás mintegy légvonalban keresik egy­mást, s az embereket és viszonyokat csak nagy általánosságban látják, nagy tömegekben és legfölebb nagy, színfoltokban. Éppen azért el­hanyagolható mennyiségnek veszik az egyest, s föltételezik és vaskényszeóíiségnek tartják az egyesnek az általánossághoz tartozandóságát. És igy kihagyják figyelmükből azt, amiből tu­lajdonképpen azok a nagy általánosságok álla­nak. Valami hiba van ebben a fölülről kezdésben, abbén a nagy méretezésben. Nincs megalapozva az élet természetes kis köreiben. A magasságok­ból felülről csak Isten segítsége jöhet, az embe­rek segítségének szelíden, szerényen alulról kell nőnie, mint a fának, hogy a végtelenség napfé­nyében és levegőjében életadó gyümölcsöt tud­jon hozni. Az emberi nagy tervek mintha fe­lednék azt, hogy a végtelenség erőit nem helyet­tesíthetik, s csak akkor tud az emberi élet össz- hángzó és békés fejlődésn lenni, ha a maga kis köreiben teszi tökéletessé magát. Ezeknek a kis köröknek a tökéletességéből aztán eljön mind­nyájunkra nézve a közös emelkedésnek is a képessége és lehetősége Eljön az egy magas­Hanes Petre képvisel téves és egyoldalú memorandumot nyújtott be az erdélyi mapr kisebbség iskoláiról Grátz Gusztáv külön beadványban fogja kimutatni a megfelelő tényállási-A lengyelországi ukrán kisebbségek sérelmei (Bukarest, október 3.) Az interparlamentá­ris konferencia szombaton délelőtt nem tartott rendes ülést, hanem a különböző albizottságok üléseztek. A kisebbségi bizottságban, ahol Ma­gyarország részéről dr. Grátz Gusztáv beszélt, míg a romániai magyar kisebbség képviselői közül Gyárfás Elemér dr. és Sándor József sze­nátorok jelentek meg. Lutzky, lengyelországi ukrán képviselő megkérdezte az elnököt, hogy szabad e neki fel­szólalni, aki még nem tagja a kisebbségi bizott­ságnak, de viszont tagja az interparlamentáris konferenciának. A kisebbségi bizottságba ugyanis a konferencia tagjai közül minden egyes nemzet részéről három tagot delegáltak. Miután megállapították azt, hogy Lengyelor­szág a maga részéről még senkit sem delegált, az elnök meg akarta vonni Lutzkytól a szót. — Honnan tudja elnök ur, hogy nem le­szek-e a között a két-három tag között, akik Lengyelországot képviselni fogják? — kérdezte az ukrán képviselő, amire az elnök mégis meg­engedte, hogy beszédét elmondhassa. Lutzky hangoztatta, hogy a keletlengyelországi nagy tömegben élő ukrán kisebbségnek rendkívül sn lyos panaszai vannak és ezek még soha­sem nyerlek elintézést. Felhívta a bizottság figyelmét, arra, hogy ezen a tűrhetetlen állapoton segíteni kell és pedig sürgősen, mert különben áz ukrán népkisebbség a szovjet-propaganda martalékául esik. A lengyel és a francia delegátusok, végül pedig a bizottság elnöke Lutzky felszólalására kijelentették, hogy egyes konkrét kisebbségi panaszokkal nem foglalkozik a bizottság, — ez a Népszövetség feladata — az interparlamentá­ris konferenciákon csak elvi szempontokat ál­lítanak fel. Ezután elhatározták, hogy a kisebb­ségi bizottság a jövő év januárjában újra ös*- szeül. Az ominózus emlékirat A bizottság ülésének lefolyásáról munka­társunk kérdést intézett Gyárfás Elemér dr. magyarpárti szenátorhoz, aki a különböző be­terjesztett javaslatokról a következőket mou dotta: — A kisebbségi bizottság előtt folyamatban, levő kérdések közül iniuket, romániai magyar kisebbséget, főleg az érdekeb amelyet Hanes V. Petre román képviselő, a íWsebbségi bizottság tagja a romániai kisebbségi állapotokról nyúj­tott be a bizottsághoz. A memorandumunk különösen az az ál­lítása téves és egyoldalú, amely szerint a román állam a kisebbségek szá­mára kisebbségi tannyelvű állami iskolákat ál­lított fel s a kisebbségek vonakodnak a jól be­rendezett, kényelmes, higiénikus és kvalifikált tanerőkkel jól ellátott iskolákat látogatni és ezek helyett előnyben részesítik az egészségte­len és kellő tanszemélyzetet nélkülöző egyházi iskolákat. Ebben Hanes a kisebbségek a túl­tengő nemzeti elzárkózásának bizonyítékát lát­ja. Ezzel szemben nagyon jól tudjuk — foly­tatta Gyárfás dr. — hogy elenyésző csekély a kisebbségi tannyelvű állami iskolák száma. Egész megyék vannak, ahol nincs egyet­len magyarnyelvű iskola se s ahol van, oda is az utóbbi években jórészben csak románul beszélő tanerőket alkalmaztak. Az egyházi iskoláktól még az eddiginél is job­ban megkövetelik a legkülönbözőbb feltételek betartását és a tanszémélyzet kvalifikációját, ami egyáltalában nem áll az állami iskolák tan­testületének kvalifikációja mögött. (Folytatás a második oldalon.) ságba találás, eljön az, amit az emberek jószi- vének és jószándékának az Istene mindnyá­junkra közös jó sorsul reudelt. Az embereknek alulról, magából, a maga kis köréből növő segítsége találkozik a végte­lenség erőinek a segítségével, s meghozza az életadó gyümölcsöt. Kell ez a magunkból fakadó hit, kell az ahhoz szabott magunk közötti igyek- vés, kellenek a magunk közötti igénytelenségek és egyszerűségek, s akkor lehetnek meg azok a benső összetartások, melyek a világot megbé­kélt szivvel tudják nézni. A megbékült szivek­ből lesz az a jó szellem, mely aztáu az egész világot magasabb színvonalra emeli, jó meg­értésekre vezeti. A természetes fejlődés útja ez. Valahol eltéveszthettük ezt az utat. s most bolyongunk kétségbeesetten. Vissza kell tér­nünk, s magunkba kell visszatérnünk, hogy helyes utat találjunk. Azért tartjuk jóknak, ha a hit szerinti gyü­lekezetek is úgy rámutatnak a magunk közel­ségeire, s keresik azokban a megnyugvást és megnyugtatást. Ez a természetes módja a tár­sadalmi bajok elenyésztetésének. A világmeg­váltó tervekből, a nagyvonalú világszervezé­sekből egyszer — a nagy lelki összhangok előzetes megvalósulása után — lehet valami. De addig is élni kell és úgy kell élni, hogy necsak testbeli szükségek elégüljenek ki, hanem lélek- beli megnemesbülések is lehessenek az embe­rekben. Csak az ilyen lélekben emelkedett em­beriség képes arra, hogy nagyvonalú világszer­vezéseknek a megvalósítója és fenntartója le­hessen.

Next

/
Thumbnails
Contents