Keleti Ujság, 1931. október (14. évfolyam, 223-249. szám)

1931-10-04 / 226. szám

XIV. ÉVF. 226. SZÁM. «uiinmiiitifflinimiiiiininHiiiiiiiHiniiniiininnHiiiiiiiiiinnniiiinnnniinHiirainiflnimniHinniinniiimnimijniniminHiiniiiiiniHmiiiiiniiHiBiimiiiinimiftiiinniiiiiiiiiiiinHiiiiiiiiiiiiimiiiiiinniBMiHnili nap múlva október 5.-én nagy napja lesz a sorsjegy­vásárló közönségnek. — Ezen a napon £ £ megindul a szerencsekerék a Zsidó Kórházsorsjegyekkel. Közel 2000 nyerő szára lesz kihúzva 2,700.000 lei nyeremény összeggel. «sa- Főnyeremény: 1,000.000 lei, amelyet egy 100 leies sorsjegygyei könnyen megnyerhet. Ha netán még nincs zsidó kórház sorsjegye, V3T ne legyen könnyelmű!!! SST sorsjegyárushoz és 1 vegyen Zsidó Kórház sorsiegyet ül I 1 Postai megrendelésnél 100 lei beküldése ellenében portómentesen küld sorsjegyet a Zsidó i Kórházegyesületek Sorsjátékintésösége Cluj-Kolozsvár, Plata Unirii (Főtér) 20 sz. I 1 iiiiiniiiiiHiiHiBiiiiitiiiiHniittiiiiiiiitJiiiiiiiiiiiiiiHiiiiniiHniiniiiiitiiniiiiniiiiiinHiiiinniicjtiJiiiniiiiiJiiiiiiiiiiiiHiniiiiiiiiKiiiitiiinntHHiiiimHitHiHiiimiKJtiiiniiiiiisjiiiiHiraiimiiiniiniiHiiiiiiiiHHniiiiHuttitr ERDÉLYI FALD TótnyeSvü állami elemi iskolát kérünk Bődön, Lábfalva és Tótszállás román lakosainak (Bődön, október 2.) Nyári szabadságom alatt szociográfiái kutatásokat végeztem Erdély fal­vaiban. Utrakelésem előtt valaki felhívta fi­gyelmemet Bődön, Lábfalva, Tótszállás, Alsó és Felsöoroszfalu, továbbá Semesnye szamosme- gyei községekre. Azt mondták, nem egy eset­ben történelmi jelentőségű tényeket fedezhetek fel, amellyel számos politikai és „tudományos állítás“ komolytalanságát lehetne bebizonyí­tani. Bődön volt az első megállóhely. A közben megszűnt kékesi járásban húzódik meg. Kis község s mindössze 500 lelket számláló lakossá­ga, a görögkatholikus egyház hivő. Jelenleg románok, bár 1846-ban gróf Mikes Benedek ;i községvakkori teljhatalmú ura, mint Szepesim gyei tótokat hozta őket ide. A földesur a kipusz­tult magyar zsellérei tűzhelyeiket idegena jka emberekkel népesítette be. Lábfalva és Tótszál­lás szintén hasonlóképpen változott át máról holnapra tót falvakká, de csak ideiglenesen. 1890. körül, amikor Kádár József Szolnokdobo- kavármegye monográfiájának szerzője meglá­togatja a szóbanforgó letelepülési helységeket, már szintiszta román községekre talált, ahol alig harminc év leforgása alatt a tótok teljesen asszimilálódtak. Jellemző a Bukarestben sokai hangoztatott azon állítás naivságára, amely szerint a magyar kormányok tüzzel-vassal ma­gyarosítottak, hogy a régi rezsim alatt egy ma­gyar földesur tót s nem magyar embereket te lepitett le s hogy azok még a magyar világban román felekezeti iskolába jártak és a római katholikus hitről a görögkatholikusra tértek át. 1890-ben a gyermekek már nem beszélik a szülők anyanyelvét. S ime a tények beszélnek, írhatnak bármit a fővárosi soviniszta lapok, mert a tóttelepeseket magyar éra alatt romá- nositották el. Bödönben alig találtam két idősebb férfit, akik törik a tót nyelvet. Többnyire átvették a környékbeli románság szokásait. Talán fizionó- miájuk, viseletűk, továbbá a foglalkozásuk (dró tosok), emlékeztet eredetükre. Vasárnap volt és az idősebb emberek ősi szokás szerint, a templom előtt vitatták meg az ország aktuális problémáit. Bár pillanatnyilag sem óhajtom az izgatott hangulatot megrögzi- tenj, azért mégis ki kell hangsúlyoznom, hogy a kormányrudnál vitatkozó politikusok még csak nem is sejtik az elkeseredés méreteit. minőségileg Louaí utánozhatatlan, teljes garanciát ■Hl S11M -'ni nyújt. Bizalmatlanul mértek végig s annak ellené re, hogy viharedzett szita vékonyságú öltönyöm inkább anyagi gondokkal küzdő, mintsem mil­liomos, volt minisztert sejtettek bennem, csak lassan indult meg a beszélgetés. — Mi újság a nagyvilágban1? — kérdéssel fordultak felém. — Örömhíreket sajnos nem közölhetünk. — Hát mit mond az a lap? — s itt a zse­bemből kinéző Keleti Újság egyik példányára mutattak. Románul magyaráztam meg a lap nagyobb cikkeinek cimeit s amikor a kálmándi magya­rok iskolaséreimeihez érkeztem, többen igy szóltak: — Kérjük elolvasni az egészet. Olvastam: Kálmándon sváb eredetű embe-? rek is laknak. Az egész falu azonban magya- roknak vallja magát. Római katholikus vallás suak s felekezeti iskolát tartanak fenn. A gyér-, mekek természetesen ide járnak, de a közokta- tásiigyi miniszter németnyelvű állami iskolát állított s a gyerekeket ide akarja kényszerít,eni, abból az egyszerű és semmitmondó okból kifo-* lyólag, hogy a lakosság valamikor sváb lehet tett. A cikk áttekintését befejeztem és kiváncsiam figyeltem a hatást. — Hm, *— jegyezte meg az egyik idősebb! férfi, — egy kicsit furcsa dolog. Közbeszóltunk: Miért csodálkoznak, hiszem ma-holnap Bödönben is tótnyelvü iskolát álli- tanak fel? Minden tekintet felém irányult. — Semmi szükségünk rá — hangzott kórust ban az egyhangú válasz, — mi románok vat gyünk s ragaszkodunk románnyelvü iskolánk1» hoz. I1 Bődön, Lábfalva és Tótszálláson a tótok", Alsó- és Felsőoroszfaluban, továbbá Semegnyétt a ruthénok románosodtak el, — magyar világ-* ban. Ezekután mi tiszteletteljes, hozzá nagyon szerény kérdéssel fordulunk Iorga professzor* a tudós közoktatásügyi miniszter úrhoz. Azoqj a jogcímen, amelynek alapján a kálmándi sváb eredetű magyaroknak határozott ellenzékük da-< eára németnyelvű elemi iskolát, állítottak fel, úgy Bődön, Lábfalva, Tótszállás, valamint Alsó- és Felsöoroszfalu és végül Semesnye rőt mán falvaiban állítsanak fel tót, illetve ruthéol nyelvű állami elemi iskolákat. Demeter Béla. 1 Kolozsvár város vagyonával milliós üzleteket nem köthet az interimár-bizottság A közúti autóbusz- és vásárcsarnok-koncessziók felett csak a polgárságnak van Joga rendelkezni (Kolozsvár, október 2). A kolozsvári interi- már bizottság nagyhangú határozatokat hoz arról, hogy a városnak ilyen és olyan vagyona fölött igy és úgy diszponál. Koncesszióval oda­adja a közúti forgalmat valamilyen vállalat­nak, ugyanígy odaengedi egy másik magán­vállalatnak a vásárcsarnok-épités jogát és át­engedi egy vállalatnak az egész köztisztasági üzemet. Szép lehet a maga nemében a diktátora ambíció, de annyira nem fordultak még fel az állapotok, hogy az interimar bizottság tagjai­nak valaki odaajándékozta volna a város va­gyonát. Az ilyen koncessziók kétségtelenül nagy üz­letek. Olyan nagy vagyona a városnak a köz­úti monopólium is, a vásárcsarnok-jog is, hogy affölött nem rendelkezhet más, csak a tulajdo­nos: Kolozsvár városa, tehát annak pol­gársága. Olyan törvényt még ez a kormány sem hozott, amely ezt a vagyon feletti rendelkezést elko­bozta volna a polgárságtól. Eddig még minden törvény fentartotta, az is, amely az interimárok kinevezését újból lehetővé tette. Egy kormány­nak a kinevezett bizalmi emberei sok mindent megcsinálhatnak a mai viszonyok között, de Kolozsvár számára olyan magánemberek, akik birtokba nem vehetik a városi vagyont, amelynek igen fontos részei ezek a koncessziós jogok, hogy azt akárkinek is áteugedményez- zék- Ha a különböző választásokon nem is szo­kott hiven kialakulni a polgárság valódi képvi­selete, az elvet mégis fenntartották, hogy csak választott tanács dönthet ilyen kérdésekben. Sőt a választott tanács számára is különleges eljárások vannak előírva ilyen vagyonátenge- dési esetekben, amiknek a betartása nélkül ér­vénytelen a határozatuk, illetve érvénytelenít­hető. E koncesszióknál nagy halom pénzről, igen sok millióról van szó s a városnak nagy va­gyoni érdekéről. Lehetetlen még csak elképzel­ni is, hogy minden vagyoni és más felelősség nélkül' egy-két ur megkösse a nagy üzleteket a város nevében ezekre a milliókra. És ki garantálja azt, hogy az igy megkötött 'koncessziós ügyleteket azok is akceptálni fog­ják, akik a polgárság mandátumával veszik majd át a városházát? Hiszen az interimár bi­zottság egész életét a törvény is legfennebb tiz hónapra tartja megengedhetőnek. Az inte­rimar bizottság számára ajánlani kívánjuk, hogy tanulmányozza a saját hatáskörének kér­dését, mielőtt ilyen vagyonjogi kérdésekhez hozzányúlna. — EDISON UTOLSÓ ÓRAIT ÉLI. Was- hingtonból jelentik: West-Orangeban az orvo­sok feladtak minden reményt Edison megmen­tésére. A nagy feltaláló fia kijelentette az uj- ságiróknak. hogy atyja eszméleténél van ugyan, de minden érdeklődését elvesztette tudományos kutató munkája iránt s ereje rohamosan csök­ken. Edison utolsó óráit éli. ..................................... II kártyajáték művészete-. Bridge, Rummy, Tarokk, Kaszinó, Écarté, Alsós, Lórum, stb. Irta: Potter. 5 füzet egy tokban 170 lei, Egyenként 34 lei Lepagenál, Kvár. Kérjen in­gyen prospektust!

Next

/
Thumbnails
Contents