Keleti Ujság, 1931. október (14. évfolyam, 223-249. szám)

1931-10-30 / 248. szám

4

9

lüEgjttrillrsjfc

XIV. EVF. 248. SZÁM.

A

Mit szólnak a

nagy válság

gazdák az Ugir ankét jához?

Irta s Dr. Szász Ferenc

A rossz megélhetési viszonyok a társadalom minden osztályában nagy elégedetlenség okozójává váltak. Érthető tehát, hogy az ellenzéki román pártok, kormánybuktató akciójuk során, első sorban erre aW elégedetlenségre támaszkodva, szenvedélyes hangon birál- gatják a mult hibáit. Ezek közül a bírálatok közül Madgearunak Kisenewben tartott beszédéből azt említjük fel, hogy szerinte az elmúlt idők liberális kormán nyai 10 év alatt elrabolták a földmivesek keresetének egyharmadát.

A hibás iparpártolás

Távol áll tőlünk, hogy magunkat Madgearu vádjaival azonosítva, hasonló, szenvedelmes kifejezésekkel birálgassuk a mult hibáit, azt azonban meg kell állapítanunk, hogy a múltban a gazdák rovására tényleg sok hibás törvényintézkedés történt.

Első sorban azt kell megállapítanunk, hogy a gazdasági kormányzati elv volt hibás. A liberális töke az agrárius Romániából ipari államot akart néhány év alatt varázsolni. A kiindulási elv az volt, hogy az ipar és különösen a nagyipar, az állam legjobb adófizetője, azután ott van a nyugati államok példája, amelyek az ipar szárnyain emelkedtek a magasba.

Románia nagyiparának szervezői azonban végzetes hibát követtek el akkor, mikor nem számoltak azzal, hogy hiába szervezik meg a termelést, ha az értékesítés ügye megoldatlanul marad. Mi gazdák már a háború előtt szomorúan megtanultuk, hogy az aránylag kis faji értékű agrár termékeinkkel is képes Amerika konkurálni, pedig ezeket aránylag nagy szállítási költség terheli. Mennyire könnyebb volt a helyzete Nyugat iparának a romániai iparral szemben? Nehány hónap alatt teljesen megfojthatta volna az itt szárnyát próbálgató ipart!

Ez azonban nem következett be, mert jöttek az ipari védvámok! Most, hogy már úgy is sok mindenen túl vagyunk, megállapíthatjuk, hogy a védvámokkal sokat ártottak a mezőgazdáknak és más társadalmi osztályoknak. Az ipari cikkek magas ára miatt a gazdák elsorvadtak. A gyáripar nem is gondolhatott arra, hogy magának nyugaton keressen piacot. A keleti piacok lettek volna hivatva Románia ipari termelését felszívni, de az általános világkrizis következtében ez praktikusan nem kerülhetett realizálásra.

Előbb kellett volna a gazdák bajaival törődni!

Az ipari termelés tehát oda jutott, hogy termékeit belföldön kellett értékesítenie. Nyugat és Kelet kapui elzárva. A háború után végletekig racionalizált terms- léssel a gyermekcipőben járó romániai iparnak nevetséges lett volna versenyeznie. El sem jutott addig, hogy a versenyt megkezdje! Kínlódott a védővámok szárnya alatt, hogy belföldön minél magasabb árakat érjen el termékeiért.

Már mindjárt a háború után látszott, hogy a mezőgazdaság arany korának vége. Az Ugir ankétján egéi

I

§

1

I

1

i

1

1

r

Tegyen be egy levélbe 10 L« bélyegei

irja meg pontos címét és kap érte

két

Színházi Életet

mutatványszám képen.

Ha megnézte utána a lapot, mely közel 200 oldalon egy teljes három felvo- násos színdarabot, 4 kottát, gyermeklapot s gazdag tartalmat ad, akkor fizessen elő

Egynegyed évre 450 leiért,

melyért kap V* év alatt 13 Színházi Eletet és minden negyedévben egy ajándékregényt.

V'/;

y

I

A

8

I

i

1

y

l

A

I

y

*

1

I

y

1

Előfizetést elfogad a könyvosztálya.

Keleti Újság

i

J

szén tökéletes pontossággal mutattak rá, hogy mi volt ennek az oka. Természetesen a mezőgazdasági válság első hírnöke, a gabona árak esése volt, ami már a kezdet-kezdetén aránytalan mértékben rontotta a gazdák vásárló képességét. Átlag nem 50 százalékkal estek napjainkig az agrár termékek árai, amint az Ugir ankétjén megállapították, hanem, bizonyára minden gazda tudja, högy többel, sőt egyes termékeknél az áresés 70—80 százalékra rúg. Mi az adatokat nem nemzetközi értékű statisztikából vesszük, hanem a belföldi állapotok reális tényeiből merítjük.

A gyáriparnak akkor, amikor az agrárválság első nyomai jelentkeztek azonnal rezonálnia kellett volna erre. Nem kellett volna önhitten viselkednie, eltelve azzal a gondolattal, hogy a gazdák kényszerítve vannak termékeit átvenni a védővámok miatt. A termelést revízió alá kellett volna vennie, különösen abban a tekintetben, hogy az ipari termékek termelési költségeit es árait összelehetett volna hangolni az agrár termékek áraival.

Az agrár adósságok az ipari és agrár termékek árának aránytalanságából fakadnak

Most már az Ugir is úgy látja, hogy a mezőgazdaságot meg kell segíteni, mert a nagy világválság keretein belül is ez enyhülést hozhat a romániai helyzetben.

Tiszteletreméltó, becsületes és őszinte, de elkésett elgondolás! Legyünk mi gazdák is őszinték. A mezőgazdasági adósságok 60—70 százaléka, sőt talán még ennél több is az ipari cikkek magos árának rovására irható. Kisebb azoknak a kölcsönöknek az összege, amelyek mint ingatlan tőkebefektetések, közvetlenül a mezőgazdálkodás rovására irhatok és elenyészően kicsi azon kölcsönök összege, melyek mentesek az ipari áraránytalanság káros befolyásától. Az agrár társadalom teherbíró képessége nem annyira elasztikus, mint más termelési ágaké, ezzel számot kellett volna vetni a gyáriparnak ea számot kellett volna vetni a bankoknak is.

A hibás hitelpolitika

Józan számítással előre megállapítható, hogy a mezőgazdaság a régi 30—35%-os és a mai 14%-os kamatlábat nem birja el. Viszont a tőke elhelyezkedést keresett s a gazdák nem is tudták, hogy milyen veszedelem után nyújtják ki kezüket. Mennyivel helyesebb lett volna, mindkét fél részére, ha a gazdák akkor nem kapnak pénzt! Hamarosan leesett volna a betét kamatláb és normális hitelviszonyok következtek volna be. Ezen a téren az ipari vállalatok általában okosabbak voltak, higgadtabban realizálták kölcsön igényeiket. Ezért bir- ják az ipari érdekeltségek. Nem akarunk félreértés okozói lenni és őszintén megmondjuk, hogy a hitelpolitika hibáiért első sorban az állam vezetőit tesszük felelőssé. Akkor, amikor még lehetett volna, a liberális elgondolás akadályozta meg, hogy megfelelő külföldi tőke jöjjön az országba. Ennek a hibának most adjuk meg az árát.

Ipari és agrár-dumping

A kettő két különböző dolog! Az amerikai és németországi áru-csere és a hajóstársaságok javára elkönyvelt jövedelem, vérkeringést jelent az iparban. Kopnak a hajócsavarok, fogy az olaj, dolgoznak a bá- nyacsillék stb. stb. Tehát amit elveszt az ipar a réven, viszanyeri a vámon!

De óva intjük attól a romániai gyárakat, hogy a romániai gabona-dumping módszerét, amint az ankéton erről szó esett, bevezessék. Vegyék már végül tudomásul általánosságban, hogy a romániai gabona-dumpingből a gazdáknak semmi hasznuk sem volt. Az, hogy a gabonaexportőröknek jól ment és, hogy devizák kerültek be Romániába, nem növelte egy szemernyivel sem az agráriusok adózó képességét. Azelőtt sem volt, most meg éppen nincs adoziók épess ágiik.

Az adozóképesség pedig nem lebecsülendő értékmérője egy termelési osztály anyagi állapotának. Végeredményében ez az a bizonyítvány, (amelyikkel az állam is törődik s ame yik a magán és államgazdaság menetelének abszolút értékű dokumentuma), amit az adóalany állít ki magáról.

Ezért az egyetlen pont, ahol az Ugir terveibe bele merünk, gazda létünkre, szólani az, hogy az ipart aligha segítené ki a bajból, ha a gabona—dumping módszerét bevezetné. A dumpinget, mint olyant bevezetheti, de óva intünk minden termelési ágat attól, hogy olyan módon igyekezzék magán segíteni, mint ahogyan az idei dumpinggel a gazdákon segítettek.

Felelet a megértőnek!

Az ipar nem zárkózik el a vámrevizió elől, mondotta ki az Ugir anketja, sőt minden dicséretre méltó formában foglalkozott a mezőgazdasági adósságok ren^/í/bk ! tTllarac/jcn ftöxötíünli..... /

— Apukám egy selyem-ruhára pénzt adott anyukámnak.

_ Anyukám ezen pénzért a „Gallia“ - nál két selyem-ruhát tudott vásárolni.

— Anyukám nem tudta, hogy a

,,GaIlia“-ná! valódi francia selymet lehet féláron venni.

— Megmondom anyukámnak, hogy nekem is vegyen a „Gallia“-nál egy selyem ruhát.

— Megmondhatod, de apuka meg ne tudja, mert anyuka megver engem.

FIÓKÜZLETÜNK:

Kolozsvár, Korniss ucca 2 szám.

(RENNER PALOTA).

<

________ l-»"1 -- ►

dezésének súlyos problémájával, őszintén beismerte ezzel, hogy a gazdák megsegítésénél nagyobb kérdést ma alig ismer.

De ezzel a megértéssel nem megyünk sokra. Nem pedig azért, mert ennek az elvi jelentőségű megállapításnak is több hibája van.

A vámrevizióval kapcsolatban megállapította az Ugir anketja, hogy az keresztül vihető, de nem feltétel nélkül és csak azon az áron, ha Románia annak fejében kereskedelmi szerződések alapján álló előnyöket kapna cserébe. „így természetesen elsősorban a mezőgazdasági termelvényekre gondolunk“, idézzük szósze- rint az Ugir megáll apitásait. Vagyis ez azt jelenti, hogy a mezőgazdasági termékek árainak újabb lemorzsolódása következnék orosz, vagy más dumping formájában be a kereskedelmi szerződések „előnyei“ nyomán. Ebből pedig azt következtethetjük, hogy az ankét első sorban ipari és nem általános érdekekre van tekintettel.

Az agrár problémák általános megoldására vonatkozólag egyik mentő eszköznek a gabona-monopolium bevezetését tartaná célravezetőnek az Ugir.

Sajnos, ezt azért nem tudjuk elfogadni, mert a világon uralkodó szabadkereskedelmi rendszer mellett aa állam nem tudna beleilleszkedni a normális körforgalomba és kárát egészen biztosan a gazdákra hárítaná valamilyen formában, erre már eddig is számos példát láttunk. Miért volna ebben kivétel Románia, ahol tudvalevőleg gyakran a legjobb állam-hatalmi szándékok is bajok forrásává válnak bűnös tisztviselők manipulációi következtében. Ezúttal csupán a tervbevett földhitelintézet alaptőkéjének más utakon való elszivárgására óhajtunk utalni.

Sajnos az egyszerű földmives már annyira nem bízik az állami transzakciókban, hogy gabonáját nem adja át, ha átvételkor csak fele árát fizetnék ki az állami vásárlók.

Erről bárki meggyőződhetik falun, csak kérdezzen meg egy egyszerű földmives embert!

Szívesen fogunk együttműködni!

Az Ugir ankétjének végeredményeképpen a gazdák örömmel könyvelik el: nem állanak magukban. Az ipari érdekeltségek részéről olyan megértő szavak hangzottak el, amelyek még ezelőtt egy évvel is forradalmat idéztek volna elő az ipari szervezetek körében.

Köszönjük ezt a testvéri együttérzést és hisszük, hogy közös munkával mindenesetre könnyebben jutunk előre. Megjegyzéseinkkel semmi esetre sem akarunk ünneprontók lenni, álláspontunk leszögezését azonban ép a közös cél érdekében szükségesnek véljük.

*

Falun ma egy doboz gyufáért egy négyszögöl föld árát fizetik. Egy kiló cukor árára 1 véka búzát kell szánni. Cipőt, csizmát, ruhát már nem is igen vásárol a földműves. S csak ţgy közbevetőleg legyen mondva, — hiszen szüret ideje van, — a hajdan 25 lejes must literéért ma 3—4 lejeket fizetnek, ha ugyan egyáltalában el lehet adni a mustot.

Szomorú összehasonlítások ezek, sürgősen segíteni kell a gazdatársadalmon, meg kell szüntetni a diszpari- tást, különben elpusztul a gazda, de elpusztul az ipar és a kereskedelem is!