Keleti Ujság, 1931. október (14. évfolyam, 223-249. szám)

1931-10-28 / 246. szám

I 1űauswigaafc XLV. ÉVF, 24G. SZÁM. CSAK TITOKBAN... Hét és félmillió lej adósságot akar Szatmár város polgárságának nyakába venni az interimárbizoitság A város lakossága a mai terhskei sem bírja, nemhogy újabb adós« ságoi kezdjen majd visszafizetni (Szatmár, október 26.) A Keleti Újság több­ször foglalkozott már azzal, hogy amióta ijiite- rimárbizottság vezeti Szatmár város ügyeit, minden a legnagyobb titokban történik a vá­rosházán s a polgárság csak akkor vesz tudo­mást a dolgok állásáról, amikor már befejezett tények elé állították. A városházáról kiszivár­gott hírek szerint az interimárbizoitság leg­utolsó ülésén ismét nagy városi vállalkozás ter­ve került szőnyegre, sőt Doros Sándor szenátor, az interimárbizottság elnöke, már meg is sza­vaztatta a biozttság tagjait a milliós vállalko­zásra vonatkozólag. Arról van szó, hogy az interimárbizottság elhatározta, mikép a város egyik legnagyobb uccáját, az Árpád uccát kiaszfaltoztatja és az összes piacokat itt egyesíti, kapcsolatban a tervbevett vásárcsarnokkal. Ez a munka hét és félmillió lejbe fog ke­rülni és a költségek viselésében részt kell ve­gyesnek az Árpád uccábap lakó összes háztulaj­donosok is. Eltekintve attól, hogy ez a többmilliós vál­lalkozás a súlyos gazdasági helyzetet tekintve, túlságosan merész gondolat, igen furcsán hang­zik az, hogy az interimárbizottság most, a leg­nagyobb krízis idején a város megterhelésével foglalkozik. A polgárság nem azt várja az in­terimárbizottságtól, hogy azon törjék a fejü­ket, hogyan lehetne óriási kiadásokat foganato­sítani, hanem azt, hogy mindent a takarékosság jegyében kövessenek el. Az interimárbizottságnak tudnia kell, hogy a várost nem lehet nyugodt lélekkel eladósi- tani, mert a város polgársága igen szegény, nem képes a szükséges áldozatokat sem meghozni, nemhogy újabb adósságokba verje magát a jövőre. Nemcsak a tőkét, hanem még a kama­tokat sem lesz miből megfizetni. Sok szegény magyar hivatalnoknak a ke­nyerébe fog ez a hétmilliós vállalkozás kerülni, mert amikor majd kiderül, hogy a városi ter­heket emelni nem lehet és az adósságok fizetése bizonyos megtakarításokat igényel, akkor a tisztviselők leépítése, vagy fizetéseik leszállítá­sa révén lesz csak lehetséges a szükséges költ­ségvetési megtakarítást elérni. A városi tiszt­viselők tehát, különösen a kisebbségiek, úgy tekinthetnek erre a milliós vállalkozásra mint legnagyobb ellenségükre. Az interimárbizottság pedig Doros szenátor elnökkel az élén, jól vésse agyába, hogy minden megtakarított fillér a polgárság és a tisztvi­selői kar jövőjét, nyugalmát biztosítja és min­den adósság nagy veszélyt jelent most a város­ra nézve. IMószedők Éerrornralma Baráton... Az iparosoktól még a szerszámot is elveszik adóban Egy-kettő, ki ad többet érte ? ! (Bárót, október 26.) A nyomorúság errefele állandó tanyát vert. Siralomvölgye lett Erdővi­dék központja, Bárót. A végrehajtó és hatal­mas kísérete minden nap házról-házra jár. És ahova belépnek fájdalom, sirás, tragikus jele­netek kisérik az útjukat. Az állandó oí'í'en- zivábajn lévő csapat élén halad az adószedő, utá­na rendőrök, csendőrök, albirák és az esküdtek. A munkájuk mindenfele könyörtelen. Hiába kesereg a családfő, zokog az anya, hiába tör­delik a kezüket, hogy nincs mit enni adjanak még a gyerekeiknek sem, a hatóság emberei a törvény teljes szigorával végzik szomorú köte­lességüket és pereg a dob. Ki ad többet érte? A legszomorubb a dologban, hogy az adósze­dő nem kíméli még a munkaeszközöket sem, a szabóktól, cipészektől, elveszik a varrógépet, el­hordják a kész iparcikkeket. A gyárosnak még nincs kifizetve az anyag és hiába jajveszékel- íiek, az adóbehajtás és árverés katonái nem kö­nyörülnek. A ház ajtaja előtt két rendőr és két csendőr áll és az udvaron ott vesztegel a ható­sági szekér, amelybe az elárverezendő bútoro­kat, szerszámokat halomra hányják. A szekér elől megy és a menet utána. A baróti pép hosszú ideig nem vásárolt az elkobzott holmiból semmit. Az árverezők azop­Sikerünk titka! Bútoraink kiváló minősége. Áraink olcsósága. Kedvező fizetési feltételeink. Székely és Réti Erdélyrészi Bútorgyár Részvénytársaság, Târgu-Mureş, Bucureşti, Braşov I ban legutóbb vasárnapra hirdetik az árverést , és a vidékről besereglett falusiak örömmel kap- jkodják szét a potom pénzért eldobált holmikat, j Tegnap Baconban ötven darab tehenet árverez­tek el. Holnap a fülei gazdák kerülnek sorra. A napokban az egyik árverezést szenvedő alany végső elkeseredésében kést ragadott és félőrül­ten kiabálta: Ne vegyék el legalább a szerszá­momat, mert éhen halnak a gyermekeim! A sze­rencsétlen embert a csendőrök letartóztatták és hatóság elleni erőszak kísérlete miatt bíróság elé állítják. Ha az üzletek nem fizetik az adót, azzal fe­nyegetik meg, hogy lezárják az ajtókat. Más­hol az autó kormánykerekét pecsételik le, ha a tulajdojnos nem fizeti az adót. Az egyik erdő­vidéki kis bankra pecsétet ütöttek, bezárták az ajtókat és nemcsak a bank igazgatója, hanem a hivatalnokok is kétségbeesetten szaladgáltak pénzért, hogy legalább a bankot menthessék meg. Az egyik mészárosra négyezer lej adót rót­tak, de azért mégis ingyen kell prizmát hordat- nia, mert Baróton egy rókáról, illetve egy adó­fizetőről két bőrt húznak le. Megfizettetik az út­adót és azonkívül minden fogat után bizonyos mennyiségű prizmát, kavicsot kell ingyen hor- datnia. Rettenetes a sirás, panaszkodás és elke­seredés mindenfelé. Mindezekre felhívjuk a kerületi pénzügyi inspektorátus figyelmét és kérjük, hogy azon­nal a legsürgősebb vizsgálatot indítsa meg. Az államnak nem lehet az a célja, hogy az adóala­nyokat kipusztitsa. Még a törvény szigorán is emberséges fellépéssel és bánásmóddal enyhíte­ni kellene, de ehelyett Baróton tiizzel-vassal dolgoznak s nemcsak a szerencsétlen adófizetők, hanem az állam magasabb érdekei ellen is dől goznak. A mai válságos időkben a pénzügyi és rendőri közegeknek kétszeresen kell vigyázni a törvények betartására és a polgárok védelmére. A bgróti túlbuzgó adószedők a felettes hatósá­gok részéről több figyelmet és ellenőrzést ér­demelnek, mert ha az adófizető polgárok tönkre mennek, akkor csak az adószedők tulbuzgalma marad, amiből nem lehet fenntartani az állami adminisztrációt. Tf névtelen feljelentő Már-már azt hittük, hogy a névtelen felje­lentők, s a denunciánsok típusa kipusztult. A háború is elmúlt, a forradalmak zűrzavaros hullámai is elültek, csak mérhetetlen gazdasági és erkölcsi válság van, amelytnek a zavaros vi­zein evezünk. Az emberek szemeiben félelem és ijedtség húzódik meg, a legszilárdabb intézmé­nyek recsegnek-ropognak s rohanunk a ţnagy Bizonytalanság felé. A természet ősi törvényei szerint nagy bajban az emberek összebújnak, egymásra találnak, kibékülnek, a szeretet láng­ját gyújtják fel mindenfelé és még a hitetlenek száján is kikényszerül a legemberibb kitörés: jaj Istenem! Mert ma ismét történelmi időket élünk. Az emberek nincsenek fenn és nincsenek lentin, nem állnak az élen s még a legnagyobbak is hátul, az események árnyékában kullognak. Minden­ki a saját hite szerint a porba omlik és hamut hint a fejére. Ki tudja, mit hoz a holnap? És akik mégis fennhordják a fejüket. azok osto­bák és gonoszok. Ülhetnek és állhatnak a társa­dalmi létra bármelyik fokán. Csak ostobák és gonoszok. Pedig vannak ily Ötnek. Az újságíró ma ismét találkozott ezzel a tí­pussal. A Névtelennel, aki feljelent, gálád em­bertelen módon denunciál, hazudik, rágalmat szór és ahogy mondani szokták — sötétben buj­kál. T)e csak mint feljelentő. Mint társadalmi tényező bizonyára a polgári s általában az em­beri erkölcs sujtásos ruhájában jár-kel közöt­tünk, ellentmondást, nem, tűrő véleményei van­nak, pacifista erkölcsöt prédikál és hazug, aljas életét minden nap a társadalom kirakatába he­lyezi el, hogy benne mindenki a mintapolgárt lássa. Titokban pedig, névtelenül a rendőrséghez, állambiztonsági hivatalhoz, miniszteri papiro­sán, gépírással feljelentéseket gyárt és ártat­lan embereket, akar bajba keverni. Mint Matus- ka, kéjesen lesi, mikor idézik meg, hogyan val­latják, talán be is zárják azt. akire az vccán barátságosan mosolyog és akit névtelenül, fel­jelent. És ha ártatlan, mint rendesen azok, aki­ket névtelenül jelentenek fel, a hatóságok részé­ről, akkor is a gyanakodás megmarad, a felje­lentés után nyilvántartják és talán figyelte­tik is. Mindez a névtelen feljelentőnek az ostobák és gonoszok szadizmusával örömet okoz. Idegei kéjesen bizseregnek és nyugodtan alszik, mert becsületes embereknek álmatlan éjszakákat okoz. Szomorú és kétségbeejtő, hogy még a kisebb­ségi sorsban is akadnak névtelen feljelentők, denunciánsok, akik nappal az erkölcs tógájá­ban járnak, a magyarok közt az irredentizmus, a románok előtt pedig a, „megértők“ pózában tetszelegnek és titokban arra gondolnak, ho­gyan lehetne a görög keleti hitre úgy áttérni, hogy a római katholikus templomban továbbra is előimádkozhassanak. Kétéletü, kétarcú hit­vány emberek a finévtelen feljelentők. Vájjon mikor tisztulnak meg annyira a hivatali erköl­csök, hogy a rendőrség, vagy az állambizton­sági hivatal, ne az ártatlanul megvádolt és név­telenül feljelentett embereket, molesztálja, ha­nem a névtelen feljelentőket nyomozza ki, a hamis vádaskodókra, a szadista denunciánsok- ra húzza rá a vizes lepedőt. Barbár dolognak tartom a botbüntetést, de a névtelen feljelentők nem érdemelnek mást, mint nyilvános tereken — húszán öt botot... Huszonötöt a, javából... Takarékoskodjék! Biztosít­son az erdélyi magyar egyhá­zak biztosítóintézeténél, a MI­NERVA BIZTOSITÓ-nál! Kér­jen ajánlatot. Olcsó díjszabás. Kedvező fi2etési feltételek! A MINERVA BIZTOSÍTÓ RT cí­me: Kolozsvár, Calea Regele Ferdinand (volt Ferencz József ut) 37. szám.Telefon 12-57

Next

/
Thumbnails
Contents