Keleti Ujság, 1931. október (14. évfolyam, 223-249. szám)
1931-10-26 / 245. szám
XIV. ÉVF. 239. SZÁM. 9 lűajsrfg/ijfc Minden megismétlődik Irta: André Maurois Az idei gyapottermés tizenötmillió bála, ugyanannyi, mint a mult évi volt. De az ipar még a mult évi termést sem dolgozta fel. A Farm Board először azt a tervet vetette fel, hogy a termés egy harmad részét égessék el és csak a megmaradt mennyiséget bocsássák áruba. Később úgy határozták, hogy hétmillió bálát kivonnak a forgalomból (hogy mit csinálnak vele —. nem tudom) és csak a megmaradt mennyiségre keresnek vevőt. Brazíliában a kávétermés egy részét elégetik, vagy a tengerbe dobják. Olaj és petróleumforrásokat eltömnek, bányákat lezárnak, a termést sok helyen nem aratják le, hanem az állatokkal etetik fel, vagy egyszerűen lábon hagyják. Odáig jutott volna már az emberiség, hogy többet, tud produkálni, mint amennyit el tud használni? Örvendeni kell-e olyan események felett, amelyek ezelőtt gyászt és szomorúságot jelentettek? Ott tartunk-e már, hogy az újságokban ilyen tudósításokat kell olvasni: A földmivelési miniszter tegnap azt az örvendetes kijelentést tette, hogy az ezévi aratás lényegesen kisebb az elmúlt ötven esztendő legrosszabb átlagánál? Vagy ott tartunk-e, hogy az újságok ilyeneket Írhatnak: Nagy örömmel jelentjük az olvasóinknak, hogy a földrengés a Maláji szigeték gumiültetvényeit megsemmisítette ? Állapítsuk meg, hogy egyáltalán nem bizonyos, hogy az emberiség túlsókat produkált. Ha ez igy volna akkor, ha az emberek az egész földkerekségén túlságosan ruházkodnának, tultápláltak volnának, túlsókat keresnének és túlsók élvezetben volna részük, azonban ezt az állapotot még távolról sem értük el. Nem kell-e arról is olvasnunk, hogy minden világrészben vannak területek, ahol borzalmas nyomorúság uralkodik. Amig egyik oldalon buza, rozs, árpa, jószágcsordák halmozódnak, a másik oldalon embermilliók nem képesek éhségüket csillapítani. Mi az oka ennek? Az okok többfélék. Bizonyos terményeknél, mint például a gabonánál ténylegesen tulprodukció van. A kanadai és amerikai farmerek a prosperity boldog időszakában a megművelt területeket megkétszerezték és megháromszorozták. Arra nem gondoltak, hogy állattenyésztésre is áttérjenek, csak gabonát termeltek. Gabona volt az álmuk és az a vizió tartotta őket hatalmában, hogy a gabona mindig drága marad. Farmok ezrei vannak, amelyeken nincs egy disznó, nincs egyetlen tyuk sem és nincs egy árva tehén. A búzatermelő farmor konzervhuson és sterilizált tejen él. A búzája most is meg van, de most — éhezni kénytelen. A többi terményekben azonban inkább fogyasztási válság van, mint túltermelés. Hogy csak a gyapotról beszéljünk, a gyapottermelés alig valamivel nagyobb, mint volt a háború előtt. Matematikai számítás szerint nagy gyapotkeresletnek kellene lenni, mert a népesség a földön évenként egy százalékkal szaporodik, tehát évenként 12—15 millióval szaporodik azoknak a száma, akiknek ruha kellene. A szerencsétlenség az, hogy a népesség a szegény országokban és a szegény osztályokban szaporodik, ahol ugyan meg van a szükséglet, de nincs •meg a kielégítéséhez sem tőke, sem hitel. A szerencsétlenség tehát nem abban van, hogy feleslegesen termelünk, hanem abban, hogy a vásárlóképesség osztódott el szerencsétlenül. Igen sok országban a termelés értékesítéséből előállott hasznot újabb befektetésekre, tehát termelőeszközök beszerzésére fordították és fordítják és csak egy kis részét hagyják szabadon a fogyasztás céljaira. A Bázelben legutóbb megtartott szakértökonferen- cia is arra figyelmeztet, hogy a hiteleket úgy kell szétosztani, hogy az általános vásárlóképesség fokozódjék. Ez az elv nagyon szép, azonban szívesen hallanánk valamit valóraváltásának részleteiről is. A pillanatnyi válságban van-e valami mentőeszköz? En bízom benne, hogy igen. Sok a gabona, sok a gyapot? Az árak olyan olcsók, hogy a termelési költségei nem fedezik? Kétségtelen, hogy a jövő évben, vagy esetleg csak 2—3 év múlva — mert számítani kell arra, hogy az emberek nehéz felfogásuak — a farmerek kevesebb búzát, kevesebb gyapotot termelnek s egy napon elérkezünk oda, hogy a termelés kevesebb lesz, mint a fogyasztás. Es akkor megint beáll a pánik, de a mostani besszpánik helyett a hosszpánik. Ez a körbe-körbe örök komédiája. Erre a pesszimista azt mondhatná, hogy lehetséges, hogy a háború előtt mindez igy volt, azonban a mostani viszonyok mások. Elérkeztünk ahhoz a ponthoz, amikor az emberiség nem tudja elfogyasztani, amit a termelés racionalizált és modernizált eszközeivel nyújt a számara. Ez a pesszimista felfogás az én szememben optimista. Ha tényleg ott tartunk már, hogy az emberiség mindent, amire szüksége van, könnyedén elő tud állítani, ez csak amellett bizonyítana, hogy az emberi fajnak kevesebbet kell dolgoznia, mint azelőtt és a szünórák száma szaporodik, ami egyáltalán nem volna baj. Nem vagyok azanban meggyőzve arról, hogy a mostani krízis különbözik az elődeitől. Ha a tizenkilencedik századból való újságokat lapozgatom, megállapíthatom, hogy a krízisek abban is egyformák, hogy mindegyiknél akadtak próféták, akik az emberiség tönkremenését és pusztulását jósolták meg. 1837-ben — Írja az amerikai Adams — a gyapottermés egyszerre a felére esett. 1857-ben Newyorkban lázadások voltak, mert a munka- nélküliek kivonultak az uccára és azt kiabálták: kenyér, vagy halál. 1873-ban pedig az Egyesült Államokban ötvenezer bank ment tönkre. A vasat egyáltalán nem lehetett értékesíteni. Az országban majdnem minden gyár kénytelen volt beszüntetni üzemét. Ezek a krízisek eltartottak három vagy legfeljebb öt évig, azután fordult a kocka, azok, akik nem pusztultak el, a régi munkakedvvel fogtak a munkához és a legközelebb épp olyan naivul, épp olyan kevéssé informál tan állottak a krízissel szemben, mintha nem letFehér fogak minden aroot tetszetőssé ős széppé tesznek. A csodásán üdítő izü Chlorodont-fogpépnek néha már egyszeri használata folytán fogai elefántcsont fényt nyernek. Próbálja meg először egy tubussal. Kis tubus ára 20 Lei 8 nagy tubusé 32 Lei. Mindenütt kaphatói tek volna kortársai és szemtanúi hasonló eseményeknek. Száz év előtt Anglia borzalmas krízist élt át. Macau- lai, a hires történetiró akkoriban kortársai vigasztalására a következőket irta: Ha én most azt imám, hogy száz év múlva, 1930-ban ötven millió ember él ebben a szigetországban, akik noha jobban lesznek táplálva, jobban ruházkodnak és jobb viszonyok között laknak, mint a mai angolok, mégis a mi mostani terheinket számba nem vehető csekélységeknek tartják, — talán bolondnak mondanának polgártársaim. A pillanatnyi nehézségek, a háború, a munkanélküliség ellenére is Macaulai jóslata teljesült. A mai angolok jobban élnek, mint a száz év előttiek és mégis olyan terhek nehezednek rájuk, hogy ezek mellett az amit száz év előtt apáikat sújtotta, számba nem vehető csekélység. Minden megismétlődik. A krizisek is. De a gyógyulás is. Az argentinjai nő a világdivat élén Buenos-Ayres, október ho, Az amerikai nő épolyan fogalom Európában, mint akár a francia, a szláv vagy az olasz. Amikor amerikai nőről van szó, a legkevesebben gondolnak a délamerikai nőkre, akiket ép oly kevéssé ismernek Európában, mint magát Délamerikát. Holott a délamerikai nő ma mind nagyobb tért hódit világszerte és amint a film ünnepelt sztárjai között mind több a délamerikai szépség, úgy veszi lassan a kezébe az irányítást a divat terén is Délamerika, elsősorban Argentina asszonya. Amerikát utánozni már évek óta divat Európában. Mégis kevesen gondolnák, amikor Párisban, Londonban vagy Bécsben az előkelő szállodák halijában vagy n színházak páholyában ülnek, hogy mindaz a ragyogás, amit a nőkön látnak, a távoli Argentínából indult el... Hiszen az argentínai dáma koronázatlan királynője mi* a mondain európai üdülőhelyeknek, a metropolisoknak, a luxusszállodáknak és az előkelő hangversenytermeknek. Kinek jutna az eszébe, hogy a divatnak és Ízlésnek ma már nem Páris, hanem az argentínai nő az irányítója? Soha annyi délamerikai nő nem kereste fel Európát, mint az utolsó években és ennek tulajdonítható, hogy az a szakszerű adatokkal és élénk ismertetésekkel januárban I megjelenik. A cikkeket a közgazdasági élet vezető reprezentánsai Írják és változatos tartalmánál fogva nélkülözhetetlen lesz minden közgazdasági embernek. argentínai nő kezd fogalommá válni Európában, amely különben is állandóan valami újra és különlegesre áhítozik. Elegáncia, Ízlés, fejedelmi fellépés jellemzik az argentínai nőt, aki kezd ép oly divatos lenni Európában, mint akár a tangó... A gazdag és előkelő argentínai nő ma Európában tölti a telet és az európai nagyvárosokban várja meg, amig a hazai napsütéses tél hazacsalogatja. London, Páris, Róma, Madrid és a többi nagyvárosok társaséletében ma Argentína előkelőségeinek a* asszonyai töltik be az első helyet, nemcsak azért, mert ezek az előkelő argentina! asszonyok rendszerint mérhetetlenül gazdagok, hanem azért is, mert az egzotikus, távoli országból Európába szakadt nőknek különös varázsuk van az európai ember számára. Milyenek ezek az előkelő argentínai nők, akik magukhoz ragadták az európai női divat irányítását? Szépségük, egész különleges bájuk, ritmikus járásuk, modem öltözködésük teljesen lefegyverzi és szinte zavarba ejti azt az európai férfit, aki először látja meg őket Délamerika Párisának, Buenos-Ayresnek föucca- ján, a Calle Floridán. Nem használják úgy a pirosltót, mint az európai nők és még sem homályositják el a szépségüket a kirakatokban szikrázó drágakövek, a szédítő fényreklámok és az Avenidák hihetetlen arányú fogalmi» sem. Valami különös egzotikum van bennük és ha szeretik is a sportot, a flörtöt, a táncot és a cocktailt, mégis egész mások, mint az európai vagy északamerikai nők. Ami különlegessé teszi őket, az a francia elegáncia, a spanyol grandezze és az olasz temperamentum, ami csodálatos harmóniában olvad össze bennük, kiegészítve indián őseik komor egyéniségének maradványával. így a mult és a ma asszonya keveredik bennük csodálatosképen és valószínűleg ez a legfőbb magyarázata annak, hogy kifürkészhetetlenül meghódítják a legtöbb férfit.... A keleti szokásokra emlékeztet az a mód, ahogy az argentínai asszonyok társadalmi eseményeknél egymás között maradnak, tejesen különválva a férfiaktól, viszont mégis megkövetelik a férfiaktól, hogy elismeréssel adózzanak szépségüknek, amelynek a legdíszesebb keretet adják pompás ruháikkal és gyönyörű ékszereikkel. Nyilvános helyeken vagy az uccán illetlennek tartják, hogy a nő hangosan nevessen, vagy a kelleténél többet beszéljen, azért a nö arcvonásai merevek és makacsán összeszoritott ajkai, valamint büszke, egyenes járása olyanná teszi az argentínai nőt, mintha valami gyönyörű bábu volna... Ez a bábu azonban meghitt baráti körben elragadóan temperamentumos, jókedvű és közvetlen tud lenni. Elragadó asszonyok, kitűnő családanyák és igen erkölcsös nők az argentínai asszonyok, akik amellett az etikettre jobban vigyáznak, mint akár egy angol hölgy. Ezeknek a tulajdonságaiknak köszönhetik, hogy most Európa is felfedezte őket. Úgy ruházkodásban, mint viselkedésben az előkelő európai körök asszonyai már utánozzák az argentínai nőket és a „felső tízezer“ után hamarosan majd a polgári nők és utánuk a kis midinettek körében is lábra kap az „argentínai divat". Nem nehéz megjósolni, hogy hamarosan minden félig- meddig csinos nö, aki ad magára valamit, argentínai nőnek akar majd látszani... lülüfestés, vegytisztitósban, úgy kivitel, mint olcsóságban CZINK cég vezet!!
