Keleti Ujság, 1931. október (14. évfolyam, 223-249. szám)
1931-10-03 / 225. szám
XIV. EVF. 225. SZÁM. mmmammwzsKmi EB ^ 1 Akar Ön jó gépselymet dolgozol ??? Akkor vegyen CB X) X Zj X! * « er n sré ieí Fíítóp5i5BlBt BgCsz EoMila: Emanuei r*3snerv Bucureştii : aul^^ard Ma Ha. 8. ■miw MIMIK H B 8 B I o 7 párizsi Tftontparmsse regénye így uccasarok, amely Őekerülf a föríénelemŐe 71 forradalmároktól Tsotjémia zseniális elveszettjeiig Párizs, szeptember végén. Hivatalosan Párizs XlV-ik arrondíssementje „neveztetik“ Montparnasse-nak... a valóságban azonban csak az az egyetlen uccasarok, ahol mindenkinek az a legfőbb problémája, hogy „másnak lássák, mint a többi"! Úgyis öltözködik, úgyis viselkedik... és ebből a sok különcködő „.egyéniségből“ tevődik össze Montparnasse vüághirüsége. Érdekes Párizsnak ez az ucCasarka, már azért is, mert innen indult ki az a „kpllektiv“ világgondoiat, mely ma a föld valamennyi országait foglalkoztatja és hatalmába tudta keríteni az oroszok két világrészre kiterjedő birodalmát. Tizenöt évvel ezelőtt a boulevard Kaspail és a boulevard Montparnasse sarkán volt egy kis kávéház, ahol a kávé éppen úgy két sous-ba került csak, mint akár- mely más kávéházban és tiizenöt évvel ezelőtt bizony még semmi sem sejtette ennek a környéknek eljövendő nagy hírnevét. A vendégek akkoriban — legtöbbnyire a montparnassei állomás építkezéseinél alkalmazott olasz és spanyol kőművesek — le sem ültek az asztalokhoz hanem csak a, comptotr mellett álldogálva iszogatták boraikat. Idegenarca emberek jöttek,.. Egy szép napon azután a sarok képe megváltozott. A kávéház ajtaja elé kirakott három-négy asztal köré jtíegenarcu emberek telepedtek, akik idegen nyelven ép idegen akcentussal beszélgettek. Eleinte ritkábban, később... napról-napra mindgyakrabban megjelentek... többen lettek... és „elég komoly“ problémákról tanácskoztak. Volt köztük egy különösen sáppadt ember, aki na- pokhosszat ott üldögélt, ritkán beszélt... ellenben egy kávé mellett órák.hosszat álmodozott. Ezt az emberi azóta az egész világ megismerte... úgy bivtak, bogy M. Lenin. Európában akkor már javában dúlt. a világháború. Az emberiség százezrei hullottak a különböző harctereken. Családok, városok, területek és országok mentek tönkre, hatalmss vagyonok pusztultak... és a hadiszállítások révén uj vagyonok keletkeztek. Ezek az emberek azonban csak ültek csendben... néha aztán vitatkoztak. ftrezték, hogy- eljön még az ö idejük... amikor majd arathatnak. Egy napon azután ezek az arcok is eltűntek... és nemsokára rá a hatalmas orosz birodalmat lángbabori- totta a forradalom. A Gare Montparnasseva! szemben ma is mutogatják azt a kis szállodát, ahol Trotzkij lakott annakidején egy kis hónapos diákszobácskában és amikor nem tudta többp kifizetni a szobáját, a patron kidobta, de zálogba visszatartotta Trotzkij könyveit és jegyzeteit Ezeket, mint haszontalan lfm-lomokat földobálták a padlásra.,, ma pedig vagyont adnak minden egyes papírlapért. Megjelennek a művészek. A forradalmárok helyét nemsokára egy másik álmodozó csoport váltotta fel. akik ugyan sokkal békésebb ideákról ábrándoztak, de akik azután fenekestül felforgatták a „Retonde“ környék békességét. A festők és „művészek“ falkája volt ez az újabb csoport, akik* hek „kényeskedését“ és érzékenységét az eldurvult' Quartier Latin kiutálta már magából és akik borzas hajjal és tágra kötött Lavaliier nyakkendőkkel keresztültörtetve a Jardin de Luxemburg sötét bokrai és fái között... az első sarkon felütötték tanyájukat. Az ellepett kávéházacska elámulva vette észre, hogy többé nem parancsol a sorsának... minden'úgy történik, ahogy a „művészek“ azt jónak látják. A kávéház falát képekkel aggatták tele, a patronnal asztalokat sze feztettek és a három kis asztalkából álló terrasz nemsokára már a szomszédos kapualjig terjeszkedett. Mintha a Montparnasse levegője sokkal tisztább lett volna, mint a többi környékeké... a művészek lassan j megizmosodtak, vadaik kiformálódtak, a lobogó sörény i és a máslirakötött nyakkendők helyett nyírott fejek.., j sportöltönyök sokasodtak. A franciákat felváltották a németek és északról jött idegenek. A gőgös színben és brutális szkepticizmusban jelentkező nyomorúság mögött már a háboruutáni fiatalság reménytvesztett cinizmusa rejtőzködött. Zűrzavarok következtek, A gazdátlanul maradt intellektualitás zátonyra, jutott a sorscsapások tömegében. A merengés és ábrándozás dzsungeljében az egész horda eggyé váltott, a sok összevissza zavarodott racekeverék az alkotni és érvé- nyesülnivágyás közönségében családokat és klikkeket alakított. Politikai menekültek és „meg nem érteti' művészek egy és ugyanazon aggodalomról panaszkod ■ tak: „megelőztük a korunkat!“ Szerencsére ugyanakkor megmozdult a polgárság is. A háborúban tönkrement bourgeois-ia megelégelve eddigi sivár és egyhangú életét, uj fények és erőltetett élvezetek után vágyakozott. Kereste azt a helyet, ahol Párizs legélénkebb... és így jutott a Montparnasse-ra. Odahordt.ák pénzeiket, mulattak és fizettek a művészeknek. A hordatömeg felujjongott! Ez volt az „Ö“ aranykoruk! A művészek eltűnnek a Montpar- násse-ról. Azon a napon, amikor az „isteni“ Modigliani festő nyomorultan pusztult el egy közkórházban, áldott állapotban levő felesége pedig nyomorúságában és elhagyatott,ságiban hatodikemeleti mansardelakásának ablakából az uccára vetette magát ugyanakkor, amikor abszolút tehetségtelenek, mint „modernek“ fényesnél- főnyesebb karriéreket csináltak és vagyonokat gyűjtöttek... az uccakövezet ezen véres csillagával a montpar- nassei müvészélet utolsó csillaga is lehanyatlott. De ottmaradtak a bohémek. Ezek a „bohémek“ különben meglehetősen eredeti „egyéniségek“. Nem hinnéfn, hogy valaki eddig , csak megközelítően is olyan jól jellemezte volna ezeket a különös lelkeket, mint Oósztojevszki „Netocska“ cimü regényének Efimov nevű regényalakjában. A bohémek kétségkívül a tehetséges emberek csoportjába tartoznak, azonban nem sikerült megtalálniok a tehetség érvényesülésének megnyilatkozást formuláit... avagy egyszerűen lusták arra, hogy tehetségeiket megnyilatkoztassák... hanem azon a cimen, hogy „tudnak“, azt kívánják, hogy mások tartsák- el őket. Van egy lobogó- hajú festő itt a Montparnasseon, Petrov-nak hívják. akinek talán egy kéz- vagy ecsetvonása többet ér, mint Fou.jila, vagy Picasso, akármelyik „chef d!oeuvre“-je, azonban nincs az a pénz. amiért leülne, hogy egy képet megcsináljon. Vagy itt van Mergs, az örökrészeg francia költő, akinek egy-égy mondata gyönyörűbb, klasszikusabb... mint a leghíresebb és legbeérkezettebb poétáké... de nem ír le egy mondatot sem, csak argus szemekkel kutatgat a" tömeg között Ismerősök után, akik neki egy újabb „demi“-t fizessenek. Az idegennek lelki felujulás ezekkel a bohémekkel beszélgetni, áltik televannak a leggyönyörűbb tervekkel és elgondolásokkal... de a családnak, ahova tartoznak, örök teher és elviselhetetlen kereszt egy-egy ilyen indivídum. Megmérgezi a. lelkűket cs örökös szkepticizmussal még azt a kevjía ambíciót is kiölik, amellyel a környezetük rendelkezik. Most már csak ilyen embereket találunk a Montparnasseon. Néha-néha komoly festők is leülnek az asztalokhoz, mert tagadhatatlan, hogy éjjel már csak a Montparnasse-on van még élet, azonban ezekről a komoly művészekről, nem vehet tudomást a közönség, mert ezek szigorúan elzárkóznak legintimebb ismerőseik társaságában és nem jelentenek „attrakciót“ a szenzációkra éhes átutazó szemlélőknek. Az éjjeli élet azért állandóan fokozódik. Előbb háromig, majd reggel négyig, később ötig... most már Iratig vannak nyitva a montparnassei kávéházak... sőt vannak olyanok is, amelyek egyáltalában be sem zárnak és éjjel, nappal nyitva vannak. Az idegeneknek és átutazó turistáknak, különösen a kilencszázas csoportokban érkező amerikai „hajórakományoknak" mint érdekességet mutogatják a Montparnasse-t és igy a forgalom állandóan növekedik. A szürke házfalak helyett vakító fénnyel világító kirakatablakokkal napról-napya újabb é3 újabb mulatók és virágkereskedések nyílnak, az egyik kávéház lassan-lassan „beleterjeszkedik“ már a szomszédos kávéház terraszába... de az újonnan megnyílt mulatókban csak az első este van zsúfolva a közönség, amikor is az uj gazda ingyen látja vendégül * montparnassei alakokat. Másnap este, amikor már fizetni kell... üresen kong a mulató. Csak a négy nagy sarki kávéházban van még élet: a Coupele-ban, a Itotond-ban, a Select-ben és a Dome- ban, melyeknek a közönsége nívó dolgában mondhatnám szintén a fennti sorrendben váltakozik. A „La Cou- pole“ a francia bourgeoisia kávéháza, a „Le Rotonde1" a bohémeké, a „Select“ a beteg embereké, a „Le Dome" pedig a dobuccai magyaroké. Ez utóbbi a leghangosabb és egyben a legpiszkosabb. A pezsgözéseknek és nagy mutatásoknak azonban már régen vége. Ma mindenki csak „nézni" megy » Montparnassera és azt várja, hogy más mulasson.' Montparnasse szimbóluma nem a pezsgősüveg többé, hanem csak az egyszerű, olcsó, másfél frankba kerülő feketekávé. Corini. it nyújt a jő könyv? Az idegeket kimerítő mindennapi szellemi és fizikai munka után üdülést, szórakozást, az élet ezerféle kérdéseire feleletet, tanácsot. Messzi tájak, emberek ritka panorámája!, tudást és egészséges kedélyt. Iratkozzon be még ma a többezer csere- kötettel rendelkező . Előfizetés: (havonta 30 műre, naponkénti cserével) . . 60 lei a Keleti Újság olvasói részére . 40 lei Beiratkozni lehet a nap minden szakában Danis AlighiarS kölcsönkönyvtárba
