Keleti Ujság, 1931. október (14. évfolyam, 223-249. szám)

1931-10-22 / 241. szám

XIV, tVF, Ui. SZÁM.

SZENTGYÖRGYI ISTVÁN

j. (Kolozsvár, októhoj- 20 jA« egyetemes ma gyár «»inmüvészetnek megrendítő gyásza van. Maghalt a magyar szinjátszásnak egyik legnagyobb ás legeredetibb művésze, Szmtgyörgyi István, életének 90-ik életévében. Már bosszú idő óta betegeskedett a nagy, magyar művész, nem tudta elhagyói a szobáját. Hosszú ideig a kolozsvári CkarUé-szanatóriumban, néhány nap óta pedig a zsidó kórházban ápolták! ahol hét- ion etjei 3 órakor csendesen, megnyugodva, örök álomra szendériilt. Mintegy évtizede valósággal eleven szobra volt önmagának. Egy ember és egy művész, aki életében megszerezte » maga részére a halhatatlanságot és halálában sf® örök eletet. Nines ember a magyar nyeivte milate», aki. ne ismerte volna Szentgyörgyi .Istvánt és aki ne tudná róla, hogy a magyar parasztot erényeivel, hibáival, ítirfangjával, robbanó tamperamentuvával, bölcs világlátásával markáuaabban ábrázolta volna, mint ö.

Mindenki könnyező szemmel és megrendülve mondotta ma egymásnak a szomorú hirt, meghalt Szentgyörgyi István, a ravatalon fekszik a. legnagyobb magyar színész. Örökre elnémult a legszebb, legizésebb színpadi magyar beszéd, nem árad többé szét a színpadról a legnagyobb és legmélyebb kedély, kidőlt soraink közül a legbüszkébb tölgy, a legcsodálatosabb fizikum összeomlott, a legtisztább és kristályosabb jellem elköltözött közülünk és a kisebbségi kultúrának a legmarkánsabb apostola a hú- zsongárdi temetőbe vándorol.

Stpentfiyiiram István az E. Kovács Gyulák, Egrassy Gáborok, Ujliázi Edék és a magyar szánmüyészet meredek csúcsait járó magyar komédiások közűi váló vol, akinek halála az egyetemes magyarság megrendítő gyászünepe. Mint művész éé‘. mint ember kivételes tehetséggel és emberi erényekkel mindig elől járt ess névét örök időkre bejegyezte a magyar színpadira# lapjaira.

Utolsó fellépései.

■ Szentgyörgyi Istvánt az isteni gondviselés kivételesen erős és szívós fizikummal és lelki erővel áldotta meg. Még nehány évvel ezelőtt fiatalokat megszégyonitő tűzzel és temperamentummal táncolt, mókázott és játszott a színpadon. Az erős szervezetet még a késő öregségben is fiatalos lelki erő parancsolta a színpadra, .ahol friss mozdulataival, pattogó, kés nyelvével az előadások tempóját a szó nemesebb értelmében diktálta. Még 1929. márciusában, midőn a Janovics színtársulata Budapesten játszott, a „Csizmadia mint kísértettben frappirozta a magyar főváros közönségét. Utána pedig a budapesti Nemzeti Színházban egyik legkiválóbb szerepét, a „Cigány“-* alakította, annyi ötletességgel, kedvességgel, humorral és kedéllyel, hogy a Nemzeti Színház előkelő közönsége a legnagyobb elragadtatás és elismerés külső és belső megnyilatkozásaival ünnepelte Kolozsvár legnagyobb és legöregebb színészét.

Kolozsváron a Magyar Színházban 1930 április 16-án este Katona József halálának 100 éves eentennáriunia alkalmából lépett fel „Bánk-bán“ Tiborrá ban, egyik legkiválóbb szerepében nyújtott feledhetetlen alakítást. Szentgyörgyi István mindig szerette a fiatalságot. Égy izbep azt mondta e sorok Írójának, hogy úgy a rnygyar politikában, mint a magyar művészetben rövidesen el kell jöjjön az ideje annak, ámikor 'az uj magyar generáció kitermeli magából a kisebbségi sors legjelesebb, legbát- rabb és legzseniálisabb harcosait.

— öcsém! Újból keli itt mindent kezdeni. Újból, legelőiről!... Még ma is frissen csengenek a füleimben Szentgyörgyi energikus, ropogós magyar szavai. Ég mintha szimbólumot látnék abban, hogy Szentgyörgyi István legutoljára 1930 május 3-án egy délutáni ifjúsági előadáson játszott legutoljára. Akkor már nagybeteg viilt. Alig vánszorgott el a színházba. Pé a rí valda fényében, midőn a magyar Ifjúság csillogó szemeit meglátta a nézőtéren, még egyszer fe.Uobogott benne a. zseniális színészembe!' élet- (ihergiája és a szenvedő magyar paraszt Tiborc szerepében az egész egyetemes .magyarság mélységes fájdalmát, panaszait, megalázottsá- gát és kálváriajárását sírta, el utoljára soha el Bern múló szépségekkel, melegséggel — a ma

gyár ifjúság előtt. JE« .volt a színpadi hattyú* dala.

Hogyan halt meg

Szentgyörgyi István

Ettől az időtől kezdve, ágynak esett, írásait rendezgette, mert Szentgyörgyi István, mint iró is igen figyelemre méltó volt. Szép, egyszerű magyar nyelven mondotta el. illetve irta meg szinéggtörtölteteit, életrajzi adatait. Kedves humorral megírt színpadi' históriáit mindenfelé nagy gyönyörűséggel olvasgatták az emberek. Még nehány héttel ezelőtt is Janó vies Jenő igazgató meglátogatta és Szentgyörgyi István egy magyar népszínművet olvasott.

— Mit csinálsz Pista bátyám!

— Tanulmány otom, ezt a magyar népszínművet. Egy paraszt figura nagyon tetszik nekem és azon gondolkozom, hogyan tudnám én megcsinálni a színpadon ezt a figurát. Mert Jenő, hidd el nekem, direktorként, hogy én viéy játszani akarok, u kolozsvári magyar színpadon.

A lábai már ekkor el voltak dagadva. Alig tudott megmozdulni, de a szemeiben naég fellobogott az életkedv és az izig-vérig művészember örök akarása- E földön utolsó kívánsága nem teljesedett. De oda át az égben, a túlvilágon, ahogy ismerjük Szentgyörgyi Istvánt. Szent

ODOi ,

î<Şen íömény szájvú,néhány

cseppje siegende. ;

ODOl

Imaínólatban igen takarékos.

ODÖi

lehat olcsó.;

3

Péter és az angyalok serege előtt mégis csak el

fogja játszani! utolsó nagy szerepét,,-. .* ... .

Hosszú ideig a Clmrité-szanatórjumbaa ke zeit ék a nagy beteg művészt. Az orvosi költségekre és a drága szanatóriumra azonban már nem volt elegendő pénz és öt nappal ezelőtt átszállították a zsidó kórházba. Itt ingyen és nagy* szeretettel és gondossággal ápolták Szentgyörgyi Istvánt. Az orvosok súlyos tüdötágutásx, vér edény elmeszesedés és szívizom elf ájulást ál» lapítotok meg. A lábai és a kezei el voltak dagadva. Az egész szervezet vizenyőssé vált. Csak a szelleme volt friss és amint az orvosok mesélik. még a legutolsó napokon is, sőt halála előtt is néhány órával tréfálkozott, viccelődött és a közelgő halált a bölcsek nyugalmával ós kedélyességével várta.

Egy vörös szekftt és négy tajtékpipa.

Nem hallgathatjuk el, hogy Szentgyörgyi István a zsidó kórház földszinti kilences számú szobájába magával egy vörös szekfüt és négy tajtékpipát vitt. Úgy nézett a pipáira, mint a földi örömök legnagyobb kincsére. Szépen sor- !>a állíttatta és felváltva gyújtott rájuk. A vörös szekfüt pedig szeretettel cirógatta és zsémbeskedett, ha nem töltöttek friss vizet a pohárba, amelybe a szekfüt helyezte.

Edisonnal csöndesen elkvaterkáíunk.

Vasárnap már nagyon rosszul volt. Az orvosok látták a-közeledő veszedelmet. Órák hosz- szat eszméletlenül, »patikusán feküdt az ágyában. Hétfőn azonban egyszerre jobban érezte magát. Friss volt, kedélyes, terveket szőtt, hogy mikor hagyhatja el a kórházat. Midőn meghallotta, hogy Edison, a legnagyobb feltaláló meghalt. egy pillanatig magábamélyedt és azután kedélyesen jegyezte meg Farkas Tibor inspekció« orvos előtt:

— Ha már Edison, a legnagyobb feltaláló meghalt, én is mehetek. A legszebb tajtékpipá- mat ajándékozom neki, hátha összebarátkozunk és csöndesen elkvaterkázunk a menybéli szőlőhegyeken...

A déli órákban meglátogatta a felesége és idősebb leánya Margit, dr. Lévay József városi főorvos felesége. A legnagyobb örömmel látták, hogy a férj és az apa jobban van.

— Nem balok éti meg, ki fogok az öreg Kaszáson. — mondotta mosolyogva a leányának. Azután a felesége felé fordult és azt mondotta:

—- Még van egv pipám odahaza, annak Is meg akarom kóstolni az izét. Hozzátok el nékem Iwlnapra...

És vígan pöffékelt, élvezve a jófajta dohány, illatát. Az egyik orvoskisasszony éppen akkor lépett a szobába és kinyilotta az ablakot. Pista bácsi újból megszólalt:

— Kisasszonykám lelkem, csak egyet szip- pantotam és máris megtelt a szoba. Lám, ilyen fiú vagyok én'

Istenem, segíts meg engem ..,

Hősiesen tűrte a fájdalmakat. Soha sem panaszkodott. Minden reggel megitta a deci borát, Szeretettel ízlelte meg előbb, mert háromféle bor állt az asztalán. Mindennap másból ivott és mindennap azt dicsérte, amelyikből egy decit felhörpintett.

Hétfőn este hirtelen rosszul lett. Eszméletét elveszítette, Beállott a csendes, békés agónia. Az arca nyugodt volt, csak néha tört fel a kebeléből egy-egy halk sóhajtás. Kezelőorvosai mellette állottak. Tudták, hogy itt van a Halál, Segíteni már nem lehetett. Éjfélután 3 órakor az arca valósággal megszépült. Vonásai megnyúltak, a ráncok arcán megenyhültek a egész halkan csak azt susogta:

— Istenem, segíts meg esgemet...

Az orvos ekkor megnézte a pulzusát és szívverését, halkan jelentette: Meghalt Szentgyörgyi István, a legnagyobb magyar színész,.

Olajos Domokos.

Pályafutása

Szentgyörgyi István 1849. február 20-án született a nógrádmegyei Dióajenő községben, A gimnáziumot Debrecenben végezte és theolo- gusnak készült. Sárospatakra indult theológiát tanulni, ellenben odavetődött Molnár György színigazgató társulatához, amely történetesen Kassán szerepelt. Molnár György igen jeles azi- nótjtf volt a maga idejében, a magyar színházi 'stílust tovább fejlesztette, bámulatosan értett nagy csoportok mozgatásé hős és egyes darabok »tűszerű rendezéséhez és hatással volt Szentgyörgyi Istvánra, aki elhatározta, hegy szakit a ideológiai pályával és színész tesz, Koloas-