Keleti Ujság, 1931. október (14. évfolyam, 223-249. szám)

1931-10-03 / 225. szám

TAXA POŞTALA PLĂ­TITĂ IN NUMERAR No, 24236—027. CIpj’Kolozsvár, 1931 október 3 SzOtoBăt előfizetés belföldön \ ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP évre 1200 lej. íéíévre 600 lej, negyed évre 300 ÍSj* i Szerkesztőség és kiadóhivatal; Piaţa LTürü (Főtéri 4> egy hóra 100 lej. i Telefon : 5-OS, fr-fll. Egyes szám ára 5 lej. ! XIV. évfolyam 225-ik szám. ELŐFIZETÉS MAGY ARORSZAGOH ( Î c. :e 56 pengő, félévre 29 pengő, négy ad in# 15 pengő. Egyes szám ára 29 fülé?. 9z interparlamentáris unió megnyitó ülése bitesedéssel fogadta a francia-német vámunió gondolatát Gyilkosoknak nevezte Lafontaine elnök a háborúra usziíókat Löbe és Grátz Gusztáv nagy beszéde — A kisebbségi kérdés a konferencia napirendién A FONT ÚTJA A detronizált font már tíz napos múltra tekinthet vissza. Nem kell külön kiemelnünk, hogy az angol arany sztenderd felfüggesztése valóban történelmi esemény, de hangsúlyoz­nunk keli, hogy az angol kormány szeptember 20-iki deklarációját az egész világ higgadtan fogadta és minden ország közgazdasága a leg- nagyciöb körültekintéssel és nyugalommal igyo- kezelt alkalmazkodni az uj helyzethez. A világ sorsának kialakulása szoros össze­függésben van a font Htjával, ennek az útnak az irányáról azonban agy az angol kormány, mint az Angol Bank semmit sem árul el. A ve­zető angol közgazdasági lapok is csak a felüle­ten mozognak. Áz Economist azt állapítja meg, lu . a devalváció nolens volens bekövetkezett, non/, áltatja azonban olvasóit és őszintén meg mondja, hogy az egyik krízist egy másikkal cserélte fel az angol társadalom. A Statist vé­leményét azzal fejezhetjük ki, hogy az angol közgazdasági politika a bekövetkezett bizony­talanság miatt elvesztette biztos iránytűjét és a közgazdaság irányítása a közeljövőben a napi szükségletekhez fog igazodni. A régi nívóra való visszatérést belátható időn belül nem tart­ja valószínűnek és a valutarendszer nagyobb rugalmasságát kívánja. Egy dolog bizonyos, az angol kormány tuda­tában vau annak, hogy az infláció mily elvisel­hetetlen terheket jelentene az országra nézve és mindent elkövet e veszély elhárítására, en­nélfogva angliai inflációról szó sem lehet. A font kurzus leszállítása, amely 20—25% között ingadozik, az angol ipari termelésnek egyelőre nagy lendületet adott. Ma az angol ipar olcsóbban termel, mint Amerika, Francia, vagy Németország Az angol ipar igyekszik is ezt a helyzeti energiát kihasználni, ami máris nagyon kellemetlen helyzetbe juttatta konkur- renseit, a német széntermelés, az amerikai autó­ipar nem bir az angol iparral versenyezni és az érintett termelőágak árleszállítással és termeié si költségeik redukálásával kísérleteznek. Az angol ipari termelés mindenesetre fellendült, a font diszázsiója mellett, egy pillanatra sem szabad azonban felednünk, hogy ez a fellendü­lés csak átmeineti, mert a termelés költségei csakhamar nivellálódnak A belső árak emelke déséhez fog igazodni a munkabér, a nyers anyagok legnagyobb részét Anglia amúgy is külföldről szerzi be, ezt pedig 'aranyértékben kell fizetni. Sőt, ha rövidesen nem történik meg a valuta stabilizálása, Anglia termelésének még a bizonytalansággal járó rizikót is állandóan viselnie kell, ami a stabil valutája országok ter­melésével szemben nemcsak hogy előnyt nem jelent Angliára nézve, hanem még inferioru- sabb helyzetbe jut versenytársaival szemben. Az angol társadalom egyeteme máris óriás veszteségeket szenvedett a foht értékbizonyta­lansága következtében. Anglia csak kamatok­ban 100 millió fontot követel a külföldtől, ez a kamat máról holnapra elvesztette értékének egy negyed részét. Ezzel Szemben külföldi adóssá­gainak terhe egyszerre legalább 25%-kal emel­kedett, Mindezek a kellemetlen következmények megsokszorozódhatnak, ha a font stabilizációja rövidesen nem következik be. Lehet, hogy az angol kormánynak még nincs meg a kellő anya­gi felkészültsége a stabilizáció keresztülvitelére, annyi azonban bizonyos, hogy mindent elkövet a. stabil valuta megteremtésére. Addig is Anglia egyik válságból a másikba jutott. Egyéb nem történt. Í-) {Bukarest, október 1.) Csütörtökön délelőtt tiz órakor ünnepélyes keretek között nyilt meg Bukarestben az interparlamentáris konferencia huszonhetedik ülésszaka. A Mitropolita dom­bot, ahol a román parlament épülete van, erre az alkalomra nagy munkával, majdnem telje­sen átalakították, az utakat kiszélesítették, ki­aszfaltozták és földiszitették az összes nemzetek lobogóival, amelyek között ott leng a magyar trikolor is. A háborús uszítok: gyilkosok. Délelőtt tiz órakor TáTontainc, a belga sze­nátus alelnöke nyitotta meg a konferenciát. Is­mertette az interparlamentáris unió eddigi munkáját és vázolta a világ jelenlegi politikai és gazdasági helyzetét. A pacifizmus egyelőre még csak utópia. A népek szenvednek és gyű­lölködnek. Az agrárállamok mezőgazdasági ter­mékeinek nincs megfelelő ára, az ipari államok nem tudják készleteiket elhelyezni, a termelés költségeinek megfelelő áron. A háborúra való készülődés, a hadseregek felszerelése évenként huszonkét milliárd aranyfrankot emészt lel. Az elmúlt háború óriási, a világtörténelemben eddig még példátlan összegekbe került. De a világ még most sem tesz előkészületeket az életre, ellenkezőleg, mintha a halálra készülőd­ne. El kell már egyszer jutni oda, hogy min­denki egyénileg utasítsa vissza a háborúban való részvétel gondolatát. Azokat, akik a jövő háború előidézésén dolgoznak, nyugodtan lehet gyilkosok­nak nevezni. Romániában van egy törvény, amely a hábo­rúra való uszítást büntetéssel sújtja és reméli, hogy a többi államok is követni fogják Romá­nia példáját és hasonló törvényekkel fogják sújtani a háborús uszitókat. A konferencia azt a nehéz feladatot tűzte ki, hogy a leszerelési kérdésben állást foglal és ezt az állásfoglalását közli az illetékes tényezőkkel. Utána Löbe, a német parlament elnöke né­metnyelvű beszédet mondott, amelyet nagy tet­széssel fogadtak. Foglalkozott a német-francia vámunió gondolatával, amelyet különösen a latin államok képviselői tapsoltak tüzetesen. Löbe többek között a következőket mondotta: — Az egész világ két súlyos problémával küzködött és két kérdésben vitatkozik: a lesze­relés és a gazdasági krízis kérdésén.-A gazda­sági krizis csak mesterséges akció következmé­nye. A világ nem szenved hiányt élelmiszerben, hiszen ebből nagy feleslegekkel rendelkezik, ha­nem az élelmiszerek elosztása nem megfelelő. Egyes országoknak igen sok a gabonája, mig A jelenlegi konferencia uj határkövet jélent és kell jelentsen a világtörténelemben. Beszél a konferencia uj elnöke. Beszéde vegén azt javasolta, hogy a konfe­rencia elnökévé Pompei professzort, a román tudományos élet egyik kitűnőségét, a nemzet­közi matematikai tudomány kiváló képviselő­jét válasszák meg. A javaslatot elfogadták. Pompei, mint a konferencia elnöke beszélt ezután. Mély hálával fogadta elnökké való vá­lasztását. Kijelentette, hogy a román nép bol­dog, hogy parlamentjében fogadhatja a világ parlamentjeinek képviselőit, ezt a hatalmas csa­ládot, amelynek egyes tagjai a világ minden részéből eljöttek, mert szilárd meggyőződésük volt, hogy ezzel elősegítik az emberiség ügyét. Kegyelettel emlékezett meg Handel Crener-rőt és Frederik Rassy-ról, akiknek kezdeményezé­séből fokozatosan épült ki az unió, amely már Európa minden nagyobb fővárosában és Ame­rikaiján is megtartotta a maga tanácskozásait. Bukarestben nyugodtan és a teljes vendégsze­retettől körülvéve tanácskozhatnak az unió tág­jai. Reméli, hogy a huszonhetedik interparla­mentáris konferencia el fogja érni azokat a cé­lokat, amelyeket maga elé kitűzött. Iorga miniszterelnök a román kormány ne­vében üdvözölte a megjelenteket és biztoşitottg arról, hogy a román nemzet mindenféle tekin­tetben elfogadja az unió határozatait. Reméli, hogy a külföldi delegátusok megismerik az or­szágot, amely büszke arra, hogy a maga köré­ben láthatja a világ népeinek reprezentánsait. Cristian Lange norvég delegátus az elnö­kök névsorát terjesztette be, amelyet változat­lanul elfogadtak. Ezek szerint minden ország delegációjának vezetője ott van az alelnökök sorában. Istrate Nifescu az unió célját ismertette és hangoztatta annak fontosságát. mások gabonában szenvednek nagy hiányt. A jelenlegi helyzetnek egyetlen szeren­csés megoldása volna a német-francia vámunió. Éppen ezért nagy örömmel tölti el a német parlamenti csoportot a francia miniszterek ber­lini látogatása s az a lelkes fogadtatás, aruely- lyel a német közvélemény fogadta őket. Meg kell érteni, hogy jóformán minden egyes orszá­got nagy gazdasági veszedelem fenyeget, amely­ből csak úgy lehet kibontakozni, ha azok a területek, amelyeket a krízis még nem támadott meg, segítségére sietnek a válsággal küzdőknek. (Folytatás a második oldalon.) A konferencia megtapsolja a német-francia vámuniói

Next

/
Thumbnails
Contents