Keleti Ujság, 1931. október (14. évfolyam, 223-249. szám)

1931-10-18 / 238. szám

Hogyan lehet segíteni a munkanélkülieken és a szegényeken 1

„Melegedők“

Ebben a kérdésben mindenki kissé „hazabe szél“. Eljutottunk ódáié/, hogy senki sem szé- gyenli a szegénységét. Es aki ma még munkában, áll, hóimig talán munkanélküli lehet. Tehát beszélhetünk nyíltan és őszintém. Szegények, nyomorultak és elesettek vagyunk. De ez nemi lokális jelenség, mert a gazdasági válság és a nyomában járó m mika nélküliség és szegénység világprobléma, amelynek a megoldd sán kiváló közgazdászok, finánczsenik és a leg nagyobb gojnétolkodók, korunk uj messiásai töprengenek.

Kolozsvár, hajdan „kincses“ Kolozsvár, ma már nem szégyenkezik azért, mert „koldus“ Kolozsvár tett. A boldogabb időkben sem azért kapta a szép és díszes jelzőt, mert csak anyagi téren vezetett, hanem inkább azért, mivel spirituális téren is első helyen állt az erdélyi rá rosok között.

Midőn pár nappal ezelőtt Kolozsvár hivatalos tényezői tanácskozásra ültek össze, hogy intézményesen oldják meg a munkanélküliek és szegények fátsegítésének a problémáját, két ségtelen, hogy nem hagyták figyelmen kivid Kolozsvár város ősi tradícióit és nem feledhez tek meg arról, hogy a nagynndtu városiad:. Erdély fővárosának nemcsak önmagán kell segítenie, hanem példát kell mutálnia: hogyan lehel segíteni a '• -munkanélkülieken és a szegé nyéken?

Csal: helyeselhetjük a város vezetőinek a: elhatározását. Ezek az urak arra az álláspontra helyezkedtek, hogy lehetőség szerint a nynmo- ruságon természetbeni adományokkal kell enyhíteni. Kétségtelen, hogy mezőgazdasági állam vagyunk, terményünk, élelmiszerünk még — istennek hála. —- bőségesen van, sajnos azonban, pénzünk nincs. Ez ez elgondolás lebegett a város vezetői előtt, tehát a koncepció nagy ro nalakban helyes.. Most csak arra kell vigyázni, hogy a gyakorlati megoldás a bürokratizmus ne hé zsegei minit zátonyra ne fusson. A rideg j hivatalos formák közé az emberszeretet melegségét, humá\numot és ötletességet kell vinni. A: emberi, jóság mögött az emberi hiúságot is le- gyezgetni kelt. Mélyen megemeljük kalapunkat azot: elölt a nemes adakozói: előtt, akit: a névtelenség mögül segítenek a szegényeken. Kétség- telem azonban, hogy a sajtópropaganda beállítása, az adományozók névsorának a közlése s az egész segélyezési akció közügy szerű kezelése megmozgat olyan, rétegeket is, amelyek különben az egész segélyezési akció alatt közönyö sek maradnának.

Es itt következik az indítványául:, amely roppant egyszerű, könnyen megvalósítható és alkalmas arra, hogy a társadalom legszélesebb rétegeit megmozgassa. Kolozsváron is rs Kolozsvár után a többi erdélyi városokban is külföldi mintára meg kelt valósítani a „Melegedő“ intézményét.

Mit értünk „Melegedő“ alatt?

A város forgalmasabb pontjain, arcára nyitó helyiségek, rendszerint üres bolthelyiségei: ezek. vhol közadakozásból, részint pedig városi ségé, .bői egész nap. fűtőnek, naponta többször ■meleg levest, teát, feketekávét, esetleg ruhaneműt osztatnak széf. Mindenkinek, válogatás nélkül. Aki a ,,Mclcgcdö“be bemegy és akin való bon látszik, hogy pillanatnyi segítségre szorul, az mind vendége tehet, az uj intézménynél:. Ide nem kell jegyűt a! vány, protekció, nem kell Írásos engedély. Aki a melegedő vendége, annak egészen bizonyosan nincs meleg otthona és fázik, nines pénze és éhezik. Minek ide hivatalos tortara?

Kolozsváron és Erdély többi városaiban is éppefi a gazdasági krízis következtében nagyon sok az üres bolthelyiség. Ha már üresen áll az a helyiség, akkor akadnak mindig jó emberek, háztulajdonosok, akik ideiglenesen „Melegedő“ céljára átengednekfegy arcára nyíló szobát. Ha már a helyiség meg van, akkor a fakereskedők szövetsége, vagy kartellje, bizonyára kollektive ud annyi fát, amivel végy-öt „Melegedői t fűteni lehet.

Az élteremtulajdonosók, vendéglősök sem zárkózhatnak el azetöl, hogy a megmaradt étel- nemüeket a „Melegedő“-k részére átadják. A mészáros és hentes iparosok sem fognak hátul ■maradni, ha arról vau szó, hogy a város szegényem é& a munkanélkülieken segítsenek. A füptefjMTfműm

szeresek és minden iparág képviselői szívesen veszne/: részt és versenyeznek egymással abban, hogy az éhezőkön és ‘a nyomorgókon segítségnek és egy szép és nemes, kollektív társa dalmi akcióban részt vegyenek.

Már a cikk elején hangsúlyoztam, hogy gyakorlati szempontokat sohasem szabad szem elöl téveszteni. A kolozsvári sajtó munkásai állandó figyelem met fogják kísérni a „Melege- dö“-l: működését és a legnagyobb készséggel Írják meg mindazoknak a nevét, akik a szép és nemes társadalmi akcióban nemesük részt veszne!:, hanem elöl járnád:, példát mutatnak. Ha az újságok megírják azt. hogy X. Y. mészáros, vagy hentesmester száz kiló húst adott a kolozsvári „Melegedőé 1: részére, az adományozó nemcsak egy nemes cselekedetül gazdagította érdemeit, hanem az üzletének is reklámot esi nált. Mert. mindenki Kolozsváron és a többi erdélyi városban is szívesebben megy be egy

olyan üzletbe, amelynek a tulajdonwsa a „Melegedő“-!: részére adakozik, mert akkor biztosan tudja, hogy annak az üzletnek a tulajdonosa tisztességes, jószívű, önzetlen ember, aki az üzletfeleit sem csaphat ja be.

Olyan nagy a nyomorúság, szegénység, nélkülözés, hogy « jó cselekedetnek, az adakozásnak, az úri gesztusnak atmoszférát kell terem feni. Ahol a legnagyobb a szükség, ott legközelebb van a segítség. Csak az tudja igazán megérteni a nyomorúságot és a nélkülözést, aki őmaga is nyomorgott és nélkülözött. Ma mind több a nyomorgók és a nélkülözöl: száma, tehát mind több a megértők száma is. A szegénység még a koldus filléreit is szívesen osztja meg. Kolozsvár egyike a legszegényebb városoknak, tehát mindenkinek össze kell fogni, hogy az általános szegénységen enyhíteni lehessen.

Olajos Domokos.

XIV. ÉVF. 238. SZÁM.

Á iások a bíróság előtt

A megidézett fakereskedők azt vallják, hogy egyesületük megalakításának célja nem volt a tűzifa áranak egyöntetű megdrágítása

(Kolozsvár, október 16.) A kolozsvári járás bíróság pénteken kezdte meg a kolozsvári fások perónok tárgyalását. Ismeretes, hogy Clonta rendőrinspektor néhány héttel ezelőtt, rajtaütött a Sfatul Negustoresc helyiségében ülésező kolozsvári i’akereskedők csoportjára, akik a rendőrinspektor értesülései szerint akkor akarták végleg megkötni kartclljüket, melynek célja, állítólag az volt, hogy egyöntetűen felemeljék a fa árát. A Sfatul Negustoresc-ben történt incidens után a rendőrség vádat indított az előzetes egyezményt, aláíró harmincöt fakereskedő ellen. A vád ellenük az, hogy kartellt akartak létesíteni, amit a törvény semmi esetben sem enged meg.

Nagy feltűnést keltett akkor az eset s a fások élénken tiltakoztak az ellen, hogy akármilyen formában is kartell létesítésén dolgoztak volna s kijelentették, hogy csupán arról volt szó, hogy többen összeadva, igy olcsóbban tehessenek szert fára, mivel nagyobb mennyiségű tételnél természetszerűleg az árakat alacsonyabban állapította volna meg az eladó eég.

A fások álláspontját nem vette figyelembe a rendőrség s miután irataikat lefoglalta, a spokulatörvény alapján bűnvádi eljárást tett folyamatba ellenük. A lefoglalt iratok között volt az az egyezmény, amelyet a jelenleg vádlottak padján iilö harmincöt fakereskedő irt alá augusztus folyamán. Ebben kötelezték magukat, hogy részt vesznek a fakereskedők közös beszerzési szövetkezetében s bizonyos garanciaösszeget is letétbe helyeznek vásárlásaik biztosi fására.

But túr járásbirónak osztották ki az ügyet

szakszerű adatokkal és élénk ismertetésekkel

januárban j| megjelenik. ||

A cikkeket a közgazdasági élet vezető < > reprezentánsai írják és változatos tar- ! I íalmánál fogva nélkülözhetetlen lesz !! minden közgazdasági embernek. ;;

s a fások felvonulása egyszerre érdekességet hozott a járásbirói tárgyalóterem szürke csirke- pereket megszokott levegőjébe. A vádlottak mind megjelentek s Fischer Tivadar védőügyvéd tárgyalási elhalásztam kérését elvetve, a járásbíróság kimondja a tárgyalás megtartását.

Egymásután vonulnak fel a fakereskedők a bíróság elé s jelentik ki kivétel nélkül, hogy nem érzik bűnösöknek magukat. Vallomásaik is mind ugyanazt mondják. Csak beszerzési szövetkezet alakítása volt tervije véve s árak megállapításáról egyáltalán, szó sem volt.

Hirsch Ignác, a Calcit cég vezetője kijelenti. hogy a fások általános óhaja volt az egyesület megalakítása, mivel ily módon érhették el azt, hogy olcsóbban jussanak fához.

Már-már unalmas leime a tárgyalás, azonban néhány vádlott gondoskodik arról, hogy felvidítsa a tárgyalótermet. Különösen Fenyvesi Ernőtől is megkérdi a bíró:

Ön fakereskedő? — kérdezi meg Buttur bíró.

— Nem, fényképész vagyok, jelenti ki határozottan a vádlott.

— Hogy került akkor a fások közé?- Hát kérem, fényképészetből nem lehet megélni.

Sucu Vasile gör. kel. lelkész szintén a vádlottak közé tartozik. Különben vele is nehezen tisztázódik, hogy mi köze is van általában a fa ügyletekhez. Igaz, hogy ő irta alá az egyezményt, azonban semmiképpen sem tudja megmondani, hogy tulajdonképpen kinek a nevében, ugyanis ö nem fakereskedő. A feleségét, majd a testvérét emlegeti felváltva úgy, hogy a hi ró elveszti türelmét s úgy kérdi meg:

— Hát ki foglalkozik tulajdonképpen faüzlettel a családban?

Sucu tiszteletes nagynehezen kimondja, hogy a testvére.

Feiner Farkas kijelenti, hogy ezer lejért árulta a fa öljét és ennél drágábban semmiképpen sem lehetett volna eladni.

Herskovits Ferenc kihallgatásánál megint felvidulnak a kedélyek. A vádlott nincs tisztában a kartell és érdekszövetkezet fogalma közti különbséggel és kartellt emleget.

— Jó lesz nem használni ezt a kifejezést, — mondja mosolyogva a bíró — mert nagyon súlyos értelme van.

A vádlottak kihallgatása után, ami este egynegyednyolc óráig tartott, Fischer Tivadar dr. azt indítványozza a bíróságnak, hogy idézze be tanúnak azt a tizenöt kolozsvári fást, aki nem lépett be az egyesületbe.

— Ezekkel akarom bebizonyítani, hogy egyáltalában nem volt célunk a faárak emelése. Ezek a kereskedők ugyanis éppen annyiért árulták a fát, mint a többiek, akik egyesületet alakítottak. sőt. sokszor még drágábban is. Semmiféle különbség nem volt az árak között.

Ciontă inspektor, mint a vád képviselője megállapítja, hogy ez semmit seiu bizonyítana, níivel a kartellbe lépett kereskedők csak később akarták az árakat felemelni, addig is az voll a céljuk. lx>gy a csatlakozást megtagadó kereskedőket minden eszközzel arra kényszerítsék, hogy közéjük álljanak. Ezért adhatták akár olcsóbban is a fát, mint a többiek.

Buttur járásbiró elveti az uj tanukra vonatkozó indítványt és szombat reggel nyolc órára halasztja a tárgyalást.