Keleti Ujság, 1931. október (14. évfolyam, 223-249. szám)

1931-10-12 / 233. szám

Valószínű, hogy Biatorbégy merénylőjét fogta el a bécsi rendőrség a letartóztatott kereskedő személyében

A hatálvoriat megmenekült utasának adta ki magát

XIV. ÉVF. 233. SZÁM.

r- - - ..............~

Jorga és Montéssorí

Jorgá miniszterelnök óriási elfoglaltsága bieltett, amikor neki többek között Romániát kellene Megmentenie, mihden harmadnap előadást tart. a rádióban arról, hogy mint lehetnie az iskolát megmenteni. Nem épen rokonszenvesí ha egy pedagógus akkor foglalkozik politikával, amikor pedagógiával kellene foglalkoznia és akkor foglalkozik pedagógiával, amikor a politika nagy kérdései kopogtatnak, sőt dörömbölnék miniszTerelnöki minőségében ok ajtaján. A pedagógia nyilvánvalóan a román állam jövőjét készíti elő — ezt mi is szívesen elismerjük, ■— de pilla nőt nyila g nem a holnap után kérdései az élsőré.nd fontosságilak, hanem a. ináé,

Nyugodtabb időkben nagyon helyeselnek mi Is, ha egy miniszterein ők figyelme kiterjedne tároteső kérdésekre is, de ki neláfwá be, hogy manapság nem épén érdekfeszitő téma, ha jorga azt ajánlja a rádióban az ifjúságnak, hogy mindenkinek, aki az iskolából kikerült, bizonyos elméleti műveltségen kívül valamelyes ipari mesterséghez is értenie kell, tehát vem Szabad zavarba jönnie, hogy egy ruhát, hagy egy cipőt készítsen Magának, tegyen tudós és kézmnVes i'S, egyazon időben — minden- esetre irlilikÚS Szép kívánság ez, nagyon sok orvos. mérnök, magántisztviselő, patikus, Intele lekftíel fel is sóhajt magában: bizony milyen jó volnát — de talán ez a gandhizmuS, hogy mindenki maga szőjje meg a rokkáján a gúnyáját, mégsem fártozhatik szorosan egy európai állam kiépítési program jóhoz. Tetszetős a miniszterelnöknek azon ötlete is, hogy a gyermek slöjszern testi munkával foglalkozzék — tetszetős, de nem uj. A miniszterelnök többek között azt is programba veszi, hogy az ifjúságot egész, nap kell majd foglalkoztatni az iskolában, délelőtt szélién)i, délután fizikai munkával, rikzönt úrrá a mesÁzéláfó. sőt fid messze* elérhetetlen távolságokba látó pedagógus egyáltalában vem gondol. hogy ha a növendék reggelföl eilig ai iskolában pah. hát akkor mikor tanulja meg a leckéjét? Mert lecke az Van bőven, visszásságoknak külön fejezete, hogy az iskolás gyermekek annyira túl vannak tcqheiye tananyaggal, hogyha ■ összehasonlítjuk -ifin- sápukai a mi ifjúságunkkal, akkor bizony meg kell sajnálni őket egy kicsit.. f

\Torga pedagógiai eltelt, ismételjük, megértjük é.s falán jobb körülményét: közölt sok helyeseiké töt te találnánk benne. Ö a serdülőkor számára is a világhírű olasz Montessori elveit akarja alkalmazni, azt a módszert, amely á gyermeket önállóvá teszi, gondolatait originális

_}-L . I-V.. ,i.g.r.nr.-T

A különös ember

Irta: Tóth Sándor

Valójában már csípett, harapott az ősz, amihez joga !á volt, isiért a kalendárium szeptember végét hirdette, da azért dóié lőtt pontosán tizenkét és egy óra kozott melegen rá kacagott a kisváros korzójára, mint egy negyvenéves asszony, akinek tetszik a snájdig kis hadnagy és elfelejti. Tiogy a fia lehetne. Ilyen elkésett napsütésben érkezett még a régi városba, ahol fiatalságának légpöMpásftblj éveit élte’ a különös eihber.

A kül&iös emberben tulajdonképen nem volt semmi kfilönöss óéiaga lepődött volna meg legjobban, ha tudott volna erről az elnevezésről, fis ha vizsgálta volna önmagát, legfeljebb azt tartotta volna különösnek, hogy minden alkalomszerüség nélkül megjelenik egy városban, ahol húsz éve nein járt, de érezte, hogy két sirt elhanyagolt a temetőben s nem jut eszébe annak az uccunak . a heve. ahoi a prímást átölelve egy ablak alatt nótákat muzsikáltatott. Ideje és pénze bővén volt ahoz, hogy vonatra ülhetett s húsz esztendő múlva megváltozott külsővel, kusza emlékekkel, amelyekből alig volt égy tiszta és ép fotográfia, megérkezett a régi elhagyott városába,

Egy öreg hordár emelte le nehéz podgyászát. amelyben a mái ember különféle ceremóniákra nélkülözhetetlen ruháit és kellékeit préselte össze azzal a gondoskodással* hogy hátha arra a pár napra is szükség lesz minderre.. Az öreget. aRinek hosszú pályája alatt a karja nem a minőséget, hanem mindig csak ä mennyiségét érezte, valósággal lehúzta a nehéz koffer s áz idegen meglepő készséggel segített neki, hogy eljussanak a bérkocsiig. Az öreg rabszolga nem örült ennek a segítségnek. mert prakszisa szerint az ilyesmi a borravalónál mindig nagy értékcsökkenést jelent s ugyancsak meglepődött, amikor utasa négyszeránnyi borravalót adott neki. mint amennyire számított.

v- Különös ember, csóválta meg fejét, amely nagy volt ugyan, de ez a dolog mégsem fért bele. Különös ember, diskprált a feje a karjával, de azért az Isten adna minţi többet belőle.

Ezzel kezdődtek meg azok a különös dolgok, amelyek

('Becs, október 10.) Amint tegnap jelentettük, a bécsi rendőrség létürtöztátott égy bécsi kereskedőt, akit nagyon alaposan gyanúsítanak h biatbrbägyi vasúti merénylet elkövetésével, A letartóztatásról eddig nyilvánosságra került adatok szerint a kérdéses egyén Matuskä Szilveszter magyar állampolgár, harmincnyolc éves bécsi kereskedő. Mntnska a merénylet elkövetésekor ott volt a biátorbágyi hálálvónat- nál, amikor a nyomozást megindították és azt vallotta, hogy ő az egyik élsőosztálytt vasúti kocsiban utazott s onnan a légnyomás ereje olyan szerencsésen lökte ki, hogy csak kisebb sérüléseket szenvedett, Vksrtli jegyet.

nehi tudott felmutatni, őzt álUlplla, hogy az a pod gyászában volt, csomagjait azonban seliol sem találták.

Már akkor gyanúsnak tűnt fel a rendőrség előtt, azonban nem tartoztatták le, mert azt remélték, hogy időközben többet, tudhatnak meg róla és esetleg cinkosai is kézre kerülnek. Ma- tuska a merénylet titán Becsbe utazott, később azonban visszatért Budapestre, ahol néhány nap alajtt többször is változtatta lakását s egyiket aem jelmieţlş he a rendőrségen, aazonbaji

modorba tereli, d gyermek lelkét individuálisad

veszi munkába és szerencsés stratégiával a testén keresztül a léikét, a lelkén keresztül pedig á testét foglalkoztatva kettéhasadt egyéniségek helyett önmagukkal harmóniába kerülő korszerű egyéniségeket tenyészt ki. Éppen abban az időben, amikór ismételten hallottam Jorga pedagógiai reformjairól, gigászi Montessórl kísérleteiről, megfordultam a kolozsvári németnyelvű Montessori iskolában, ahol már második év óta pompás módszerekkel és sikerrel alkalmazzák a modern gyermekkertészet kipróbált és céltudatos elveit. Élvezet volt látni, hogy alig pár heti foglalkozás után az odahaza elkényeztetett gyermekben mint ébred, fel az önállóságnak, a magalábán való megállásnak a tudata. Minden gyermek egyforma munkaköntösben, azzal a célzattal, hogy egyik gyermek ne legyen féltékeny a másikra és egyenlőnek tudja magái á másikkal. Rajztan l- fás. kézügyesség, testi foglalkozás és sok játék, széles, napos munkatermekben, és a kertben. Ha

a visszatérőt mindenütt kisérték, mint az árnyék s végül, — hogy eláruljam a befejezést — elüldözték.

A hotelben, ahova hajtatott, csak égy szoba «bit s éppen fel akarták szállítani a csomagját, amikor egy öreg ur érkezett meg és szobát kért, A portás udvariasan, de önérzettől duzzadva, jelentette ki, hogy az utolsó szobáját most adta ki ennek áz urnák. Az, aki elkésett, pillanatnyilag ránézett arra, aki megelőzte s tekintetében volt valami, amit úgy egyszerűen, közönségesért szemrehányásnak neveznek. Lehet, hogy ez csak képzelődés, de hs Így is volt, ugyan mit törődnek manapság az emberek szemrehányásokkal, melyek a szemekből. A két apró lámpásból, mint idejében le nem fékezett villanások törnek föl. de égetni, bántani vastag ruhán és bőrön keresztül úgysem tudnak. Az Idegén azonban megérezte felfogta s a rövid pillantás még rajta függött, amikor megszólalt:

— Kérem, én átengedem a szobát. Tessék — s egy könnyed, több, mint világfias mozdulatot tett,

— Bocsánat, szélt közbe a portás, uraságodnak sem tudok más szobát biztosítani s úgy tudom, hogy a többi hotelek Is foglaltak.

A portás megmondta, amit kötelességének tartott, ránézett az idegenre s a szeme rosszálólag aláhúzta a csodálkozást, amelyet a bátortalan szavak hangsúlya már kifejezett. Érdekes. hogy ezt az idegen figyelemre se méltatta.

— Nem tesz semmit, aludtam a vonatban, legfeljebb szétnézek egy kicsit a városban, csak a podgyászomat hagyom itt.

Aztán azt se várta be, hogy az öreg ur megköszönje ä figyelmét, mert egy mindenkinek szóló kalapemeléssel eltávozott a haliból.

— Különös ember, mondta a portás a iondiner hadseregnek, amely egzotikus uniformisában szintén nem értette á helyzetet. Különös vendég volt itt. mesélte el a tulajdonosnak az esetet egy órával később, amikor lététté az aranystráfos portássapkát. felvette a civil kalapját s' hazaindult. A tulajdonos is megütközve csóválta meg a fejét s alaposan megtapogatta áz otthagyott bőröndöt, mint aki a bőrönd minőségéből tapintja ki a má- ga véleményét.

A különös ember, mert most már kétszeresén az volt, előbb sétált a városban, amelyet lassanként ismét, fölfedezett magának. Érdekes, hogy itt, á régi Városban

állandón figyelték. Biatorbágy körül is ólálkodott Azt is megállapították róla, hogy

júniusban, tiz kilogramm- ekrazitqt, vá- sáröU az alatt áz ürügy glatt, hogy egy gyárkémény felrobbantásához van szüksége a robbanó anyagra, a gyárkéményt azonban nem robbantotta fel. Azzal is gyanúsítják, hogy január 2-án Ansbacimál, 21-én a Becs—berlini gyors ellen kísérelt volna meg merényletet. Az ekrazitról azt vallja, hogy azt. később, amikör látta, hogy nem fogja használni, eldobta.

Azokra a kérdésekre, melyekben arról faggatják, milyen összefüggésben áll kommunista Vágy anarchista szervezetekkel, állandóan azt feleli, semmiféle szervezetnek, vagy pártnak íiern tagja. Éz állításainak az ellenkezőjére keresik a bizonyítékokat, de eddig még ugylátszik nem találtak.

A budapesti és a bécsi rendőrség állandó összeköttetésben van az üggyel kapcslatban s Budapestről egy rendőrtisztvisélő már el is utazott Bécsije, Matuska kihallgatására. A rendőrség majdnem bizonyosra veszi, hogy Ma- iiiska a merénylő. ..... •

Jorga keresztül tudná Vinni, amire á mai körülmények képtelenné teszik, hogy a tanítványokkal való foglalkozás tényleg túlzsúfolt szobák helyeit, barátságos, napfényes szobákban történjen, egymáshoz toll pádok helyett különböző egymástól távolálló munkaasztaloknál, dkkdr Jorpa Monlessorlzmusa egészen más arculatöt múlana. De a Montessori elvek szerint való tanítás azt is feltételezi, hogy a pedagógus egyszerre kevésszámú növendékkel foglalkozzon, már pedig a romániai iskolák, különösen az alsófoku intézetek, annyira tűi Vonalak zsúfolva, hogy a pedagógus akarata ellenére sem tud minden egyes 1növendékével indivldnálilsan ás kimerítően foglalkozni. Szaporítani kellene az iskolákat és a régi iskolák helyeit új, modern iskolákat kellene építeni. LeheiségcS-e ez a mai időben? Aléin lehetséges. Jorga vem. a reálHúshoz méri pedagógiai elveit,\ reformgondolatai nem mérték után szabottak és ezért hol szükek- vek bizonyulnak, hói pedig lötyögőseknek.

..................................................................-C—is)

ismét emlékezni kezdett mindenre. Uccákra, épületekre, arcokra és nevekre. A szobor előtt egy nagybajuszu rendőr állt s odalépett hozzá. A visszaemlékezés megvilágította a rendőr arcát.

— Ugy-e maga húsz évvel ezelőtt a lassanhajts hídnál állt, mint fiatal rendőr?

— Igén uram és ön erre emlékszik? tdeválő talán?

— Nem, mosolygott és tényleg valami különös jóleső érzéssel lassan tovább ment.

— Különös egy ember, mormogta a szobrot őrző rendőr és sodort egyet a bajuszán, ami nála az izgalom jelé volt.

A különös ember minden cél és kiszámitottság nélkül végigsétált uccákat. megállt barnára vénült házak és kapuk előtt s fejcsóválva csodált meg uj épületekét.

Az egyik étteremből zené szűrődött ki az uccára, ide betért egy pillanatnyi habozás után. Tele volt a helyiség, jeléül annak, hogy az embereknek, akár panaszkodnak, akár örvendeznek, korcsmára szükségük van. A legfőbb helyen, a kályhamelletti családi asztalnál tekintélyes fejelt hajoltak össze, amikor belépett. A tűzoltóparancsnok, aki színházban és vendéglőben mindig ellentengernagy! uniformisában és nikkel tüzoltócsákányával jelenik meg, amely most a fogason a háta mögött függött, mint egy vészes bárd, odasugta a rendőrkapitánynak:

— Ejnye, de ismerős, ezt az arcot valahol láttam.

A rendőrkapitányt, egy hosszufejü embert, a kis város Sherlock Holmesét, nem érhette az a szégyen, hogy valami megoldatlan rejtély legyen előtte.

— Azt hiszem, a fűrésztelepnél az uj igazgató, jelentette ki határozottan, mint aki mindig biztos a dolgában. De miért nem ül ide hozzánk?

A különös ember egy kis asztalnál foglalt helyet, vacsorát hozatott s mikor elfogyasztotta, rágyújtott egy gyűrűs szivarra. Szétnézett a teremben, aho! senkisera ismerté fel. de ö kiásott az emiékeibői vagy tíz ismerős arcot. Fogadni mert volna, hogy á főpincér pikkolö volt itt valamikor, a tulajdonos pedig, aki hátulról elörejött s egy szép pukkedllt csinált az asztala előtt, valamikor kiszolgálta és áz elhízott cigány ugyanaz, aki húsz évvel ezelőtt az ablak előtt muzsikált. Ragyogott a ptimás fekete képe. mintha suvlksszal lett volna kifényesítve, mikor észrevette a vendég érdeklődését A különös ember nem tudott uralkodni mágáíí s odáir.tette,