Keleti Ujság, 1931. szeptember (14. évfolyam, 198-222. szám)
1931-09-09 / 204. szám
alkalom a verseny legelőkelőbb közönsége előtt. A négyezer magyar dalos két nap alatt, egy életre megtanította Kolozsvárt arra, hogy mi az a magyar dal. A két napos dalosverseny. Vasárnap délelőtt 10 órakor kezdődött a dalosverseny első része, az előirt darabok előadása. A hét csoportba beosztott dalárdák ugyanazt a programot adták elő. Nagyon nehéz megállapítani, hogy melyik a legjobb az egyes csoportokban olyan precizitással és lelkesedéssel énekelt mindenik dalárda a kötöttver senyeji. Délután hat órakor dalünnepély volt, amelyen megjelentek a hatóságok képviselői is. lnczédy-Joksman Ödön dalosszövetségi elnök látta vendégül Hodor vezérfelügyelőt és Hit tieganu rendőrprefektust. Ez a páholy amúgy is a legexponáltabb hely volt, mert a közönség szeme időnként mindig végigsimogatta a dalosszövetség népszerű elnökének rokonszenves, daliás és elegáns alakját, hiszen köztudomású, hogy ö volt a lelke, összeharácsolója ennek a gyönyörű magyar ünnepnek. Az ünnepély első száma az összesített férfikarok előadása volt. Heiter, országos karnagy vezetése alatt először a román himnuszt, majd pedig Kacsóh Pongrácz Késő ősz van és Régi dalfüzér cimü dalai következtek, amelyek mindegyike hatalmas tapsvihart aratott. Lengyel Rudi humoros előadása után dr. Gábos Gyula segesvári ügyvéd nagysikerű magyar dalai jöttek, majd pedig Fiilöp Hermann mandolin szólója érdemelt ki lelkes tapsokat. A kolozsvári hóstáti legények és lányok gyönyörű néptáncot mutattak be, majd a koszorúslányok a magyar palotást lejtették, ami az égyik legszebb pontja volt a műsornak. Utolsó számként az összesített vegyeskarok szerepeltek Hajak Károly, Rezik Károly és Tárcza Bertalan országos karnagyok vezényletével. Hétfőn délelőtt és délután a szabadonvá- asztott müvek előadása folyt le, ami az egyik legszebb része volt az egész versenynek. Ennek befejeztével összeült a zsűri, hogy kiszámítsa a verseny végeredményét. A jubiláns díszközgyűlés A dalátdisták kitűnő teljesítménye miatt minden csoportban több dalárda osztozott az első dijakon Hatalmas tömeg gyűlt össze a Dalosszövet- sfg 10 éves fennállását ünneplő díszközgyűlésre. A Magyar Színház minden talpalattnyi helye gazdát talált. Az ülőhelyeken szinte párosával ültek az emberek, a szabad tereken pedig keringek módjára összezsúfolódva halmozódtak egymás hegyére-hátárg. A páholyokból a dalárdák zászlóit lengették ki. Az erkélyekre is olyan tömeg kapaszkodott fel, hogy joggal lehetett tartani a leszakadástól. Baj azonban semmi se történt. A tömeg jellemzésére még csak any- nyit, hogy a Magyar Színház normális befogadóképessége 1800—1900 ember, hétfőn délután pedig közel négyezren gyűltek be a nézőtérre. Hat óra után valamivel, vonult be az elnökség a szintén telezsúfolt színpadra. A megnyitó beszédet lnczédy-J oksman Ödön dr., elnök tartotta. Meghatott szavakkal adózott a 10 éves Dalosszövetségnek, majd költői lendülettel tárta fel a diszközgyülés közönsége előtt azt a munkát, amellyel a Szövetség kiveszi részét — nagy részét — az erdélyi kulturmunkából, A 10 év előtti kicsiny, kezdetleges összeállásból ma Románia legnagyobb magyar egyesülete lett, amely dolgozik, mindig csak dolgozik és munkájának gyümölcse meglátszik ennek a dalosversenynek a sikerében is. Az elnök hatalmas éljenzéssel kisért szavai után azt a sürgönyt olvasta fel, amelyet Miklós hercegnek a verseny fővédnökének küldöttek. Tárcza Bertalan főtitkár a Dalosszövetség 10 éves történetét ismertette mindenre kiterjedő aprólékos pontossággal. Előadása során, mint egy élő ember élettörténete vonult el a haliga lóság szépiái előtt a Dalosszövetség csecsemő korától, máig, mikor közel kétszáz tagegyesület sorakozik fel tagjai között. Utána Nemes Elemér alelnök Kacsóh Pong- rácról, Farkas Nándorról és Hoppé Rezsőről tartott emlékbeszcdet, melyben gyönyörű szavakkal mutatta be a magyar zenekultúra e három világraszóló tehetségét. Hosszú időt vettek igénybe az üdvözlések Az erdélyi magyar egyházak és szervezetek képviselői üdvözölték a 10 éves Dalosszövetsóget és illusztris elnökét, Inczédy-Joksman Ödön dr.-t Ezután felolvassák a nagyszámú üdvözlő- táviratokat, majd Horváth Pétert, az alvinczi dalárda karnagyát ünnepük, akit 50 éves karnagyi jubileuma alkalmából aranyéremmel ajándékozott meg a Szövetség. Most kellene következnie a várvavárt eredmény kihirdetésnek, de a zsűri még nem készült e] munkájával. Félbeszakítják néhány percre a közgyűlést, mialatt az izgalom tetőpontjára emelkedik. NeXIV. ÉVF. 204. SZÁM. 1 ............— héz perc után, megjelenik végre a zsűri. Inczédy-Joksman elnök olvassa fel a zsűri jegyző* könyvét: — A zsűri mindenekelőtt megállapítja, hogy a magyar dalkultura óriásti fejlődött a legutóbbi dalosverseny óta. Az egyes karok között csak árnyalati különbségeket lehetett megállapitani. Ez is azt bizonyítja, hogy a magyar dalárdák a legnemesebb ambícióval készültek fel a versenyre. Ezért egyetlenegy csoportban sincs egyedüli győztes. Mindenütt többen osztozkodnak a dijakon. A díjazások. Az eredmények a következők: Férfikar I. csoport: 1. Nagyváradi Magyar Dalkör, Szatmári Társaskör, Temesvári CFR Lyra. 2. Nagyenyedi Iparos Dalkör, Marosvásárhelyi Ref. Énekkar, Szászrégeni Dalárda. 3. Kolozsvári Magyar Dalkör, Kolozsvári Törekvés, Nagyszalontai Dalkör, Tordai Magyar Dalkör. Férfikar II. csoport: 1. Magyarfenesi Dalkör, Szatmári Iparos Dalkör, Szilágysomlyói Dalkör. 2. Dési Polgári Dalkör, Hargita, Nagyváradi Iparos Dalkör. 3. Kolozsvári Monostori ref. Dalkör, Zilahi Dalkör. Férfikar 111. 1. Alsórákosi ref. Dalkör, Szatmári rét Dalkör, Szilágycsehi Iparos Dalkör. 2. Kolozsvár Acélhang, Kolozsvári Bocskai, Ma- gyardécsei ref. Dalkör. 3. Bánffyhunyadi ref. Dalkör, Köpeczi ref. Dalkör, Tordaszentlászlói ref. Dalkör. Jutalmat kaptak az aranyosrákosi, felvinci, marosludasi és uzoni dalárdák. Kezdő csoport: 1. Kézdialbisi ref .Dalkör. 2. Székelykocsárdi- ref. Dalkör. 3. Szentmihályi ref. Dalkör. A vándordíját nyerte a Magyarfenesi Dalkör. Vegyeskar I. csoport: 1. Maros vásárhelyi ref. Dalárda, Marosvásárhelyi róm. kát, Dalkör, Nagyenyedi Iparos Otthon. 2. Fogarasi Magyar Dalkör, Nagyszalontai ref. Dalkör. 3. Kolozsvári Erzsébet dalkör, Tordai Magyar Dalkör, Vegyeskar II. csoport: 1. Bukaresti Magyar Dalárda, Tordai ref. Dalárda. 2. Baróti Dalkör, Segesvári Kaszinó. Vegyeskar 111. csoport: 1. Székelyudvarhelyi ref. Dalkör, Szászlónai Dalkör. 2. Dési Dalárda, Tordaszentlászlói Dalkör. 3. Nagyszebeni ref, Dalkör. Tekintve, hogy az eredeti program szerint a győzteseknek volt joguk a díszhangversenyen szerepelni, ami a közös helyezések miatt nem történhetett meg, sorshúzás utján döntötték el, hogy melyik csoportból, melyik dalárda lépjen fel. lermészetes jogaival s az Egyház természetfölötti' jogaival az az irányzat, mely teljesen a saját egyeduralma alá akarja hajtani az ifjúságod, kisded korától a serdült korig, egy párt és egy irányzat teljes és kizárólagos szolgálatára, olyan eszmevilág alapján, mely kifejezetten a teljes és valódi pogány állam imádáshan olvad fel“. A Szentatya hangsúlyozza, hogy „Krisztus egyháza soha sem vonta kétségbe az állam jogait és kötelességeit a nevelés terén, melyek az államot a saját hatáskörében kétségtelenül megilletik; ezt a hatáskört pedig világosan megjelöli az állam célja, mely a testi és anyagi, természetes, földi és múlandó dolgokra irányul. Az az egyetemes isteni parancs ellenben, mcly- lyel az Egyházat maga Krisztus fölruházta, az örökkévalóra, az égire és természetfölöttire vonatkozik, kötelezően kiterjed minden értelmes lényre s ennek alárendelendő s ezzel összhangba hozandó minden egyéb szempont“. „Krisztus egyháza tehát kétségtelenül e mandátuma keretében jár el akkor, mikor nemcsak közli a lelkekkel a természetfölötti élet nélkülözhetetlen alapelveit, hanem ezt az életet a lehetőségek szerint fejleszteni törekszik az apostoli hierarchiát támogató erős szervezetekkel, mert Krisztus ünnepélyesen kijelentette, hogy ő nemcsak azért jött, hogy a lelkek a természetfölötti élet bizonyos kezdeteihez vagy elemeihez juthassanak, hanem azért, hogy ebben bőséges részük legyen... ut vitám habeant et abundantius habeant“. „Az állam olyan koncepciója“ — mondja tovább a Szentatya — „mely ennek rendeli alá tökéletesen a fiatal nemzedéket kivétel nélkül, a kisdedektől a serdültekig, nem egyeztethető össze a katholikus tannal és a család természetes jogaival. Katholikus ember nem egyeztetheti össze a katholikus tannal azt a követelést, hogy az Egyház és a pápa szorítkozzanak a vallás külső gyakorlataira (a misére és a szentségekre) s a nevelés minden egyéb vonatkozásban essék az állam hatáskörébe“. Szószerint kell idéznem az enciklika befeje ző gyönyörű sorait, melyekben a Szentatya e legnagyobb célokért buzgó imádságra hiv fel s azt mondja, hogy az isteni Üdvözítő „az imád- kozóknak mindent megígért és ha nem is áll helyre mindjárt az imádság hatása alatt a külső rend és nyugalom, de beköltözik a lélekbe a keresztény béketürés, a szent bátorság s az a kimondhatatlan öröm, hogy szenvedtünk Jézussal és Jézusért, az ifjúsággal és az ifjúságért, melyet ő annyira szeretett“. „S minthogy az ilyen imádságtól mindent remélhetünk, mert minden lehetséges Isten előtt, aki a buzgón imádkozóknak mindent megígért, bizva reméljük, hogy Ö megvilágositja az elméket az igazságra és ráhajütja az akaratokat a jóra, hogy ne vitassák el Isten egyházától, mely nem igényel semmi olyant az államtól, ami az államot illeti, csak azt igényli, ami őt illeti meg: az ifjúság nevelésének és kereszténnyé formálásának jogát, nem emberi tetszésből, hanem isteni mandátum alapján; amit mindig követelnie kell és követelni is fog, azzal a kitartással és azzal a tántorithatatlanság- gal, mely nem engedhet és nem hajolhat meg, mert nem függ emberi tetszéstől vagy elhatározástól és nem függ a különböző időkben és helyeken uralkodó emberi felfogásoktól, hanem isteni és sérthetetlen rendelkezéseken alapszik“. Az enciklika végén a Szentatya kéri az irgalmasság Istenét, hogy szent anyjának és Péter s Pál apostoloknak közbenjárására, engedje meg. hogy mindenki világosan lássa meg azt, amit tennie kell s adjon mindenkinek erőt ahhoz, hogy ezt meg is tehesse! * * * A Szentatya 1931. junius 29-iki eneiklikája megvilágítja előttünk az uj római kérdést: a Szentszék küzdelmét a világi államhatalommal az ifjúság keresztény neveléséért. Vészharang-kongásként hangzanak el a Szentatya szavai, melyekkel az államhatalomnak a nevelés terén való túlkapásaiból származó veszélyekre figyelmeztet. Tündöklő napfényben ragyognak előttünk azok az örök igazságok, melyeket a Szentatya isteni küldetése alapján az egész világnak hirdet a gyermek, a család és az Egyház jogairól a jövő nemzedéket illetően. Egységes, összhangzó orgonabugásban törnek az ég felé a Szentatya hívására a kathoü- kusok százmillióinak imái, hogy az a küzdelem, melyet az ifjúság katholikus neveléséért Krisztus helytartója ez év Péter-Pál napján világmozgalomként megindított, a lelkek békéje érdekében mielőbb tökéletes győzelemre jusson s addig is, amíg a végső győzelmet olcrhet- nők, — a Szentatya szavaival — költözzék be lelkűnkbe a keresztény béketürés, a szent bátorság s az a kimondhatatlan öröm, hogy szenvedhettünk Jézussal és Jézusért, az ifjúsággal s az ifjúságért! Mi, a Hargita aljában, a székely anyavárosban összegyűlt katholikusok, — az általunk képviselt százezrek nevében — hálatelt szívvel fordulunk Krisztus helytartója felé, ki világosan, bátran, erőteljesen felállította ezt a nagy igazságot, mely a mi igazságunk is. A Szent Péter templom széles világra hangzó harangjának hatalmas szavába beleesendüt a mi városaink és falvaink harangjainak együtthangzó zenéje is, a Szentatya által magasra tartott fáklya mellé mi is ndaemeljiik fénylő gyertyáoskáinkat s Ígérjük, hogy erősek leszünk a keresztény békotiirésben, szilárdak leszünk a szent bátorságban s örömmel fogunk küzdeni és szenvedni Jézussal és Jézusért, az- ifjúsággal és az ifjúságért! —o—
