Keleti Ujság, 1931. szeptember (14. évfolyam, 198-222. szám)
1931-09-07 / 203. szám
7 XIV. ÉVF. 203. SZÁM. • • #N SOKAT VESZÍT. ha nem tekinti meg a Szabó Jenő cég Ingyen ballon pavilonját a főtéren ('páros Egylettel szemben), ahol 20 leiért gyönyörű ballont kap, de ezen összeget készpénzben visszafizeti a cég pénztára minden 100 lei készpénz, vagy 1 pár Ady selyem harisnya vásárlásánál. Megérkeztek az őszi divatujdonságok, kosztüm, kabát, ruhaszövetek, selymek. Óriási választék, olcsó árak Négy dinárral a zsebemben Négy dinárral a zsebemben, elmélkedem a jugoszláv diktatúra bukásának, felszámolásának, vagy letagadásának bekövetkezett tanulságos történelmi eseményén s ezek a nagy formájú, de nem.nagyértékü tallérok nekem sok mindent megmagyaráznak. Bármilyen kis összeget képvisel ez a két pár dinár: pénz, amit bizony íiom tartogatnék s amitől igyekeztem is megszabadulni, de nem tudtam. Az a tény, hogy én a zsebemben'hazahoztam Kolozsvárra két darab kétdináros tallért, igen értelmes összefüggésben van azzal a belgrádi királyi rendelettel, amely bejelenti a nagy átalakulásokat. Az ösz- s'zefüggésnek ez értelmére azonban hosszú útnak némi viszontagságai tanítottak meg. Nyárvégi hőségben huszonhétórás ut a változatos szépségekben gazdag olasz földön'is éppen elég fárasztó s ezzel az elnyűtt fáradsággal szállottam ki a Quarnero partján a vonatból. Szelid a tenger s a sziklás partok romantikájának tarka sziliéin megenyhül a levegő. Az abbá- aiai jókedv-hangulatból, a fiumei barátságos légkörből pihenőnek, felfrissülésnek elég egy este. Aztán innen könnyű hazafelé az ut. A fiumei pályaudvaron reggel beül az ember egy budapesti kocsiba kényelmesen, este kiszáll a magyar fővárosban pihenten s onnan már semmi: Keresztes—Püspöki—Erdély. Közben áthalad a vonat az egyesitett jugoszláv királyság egyik országán, a SHS államnak azon a felén, amelyre a H betűnek van illetékessége. De hát ez is semmi az utazók számára. A vámvizsgálattal nem kellemetlenkednek, még az átutazó vízumot is a vonatban osztogatják csekély tiz dinár lefizetése ellenében. A jugoszláv belátás a szükséges idegenforgalmat megkönnyiti, hogy az utas minden Äikkenö nélkül bemegy a határon a túlsó oldalon s kijön a másikon. Kötekedő vegzaturák nélkül s anélkül, hogy a bőröndök tartalmát összegyomöszülnék. Alig vétetik észre, hogy határvonalakon szaladnak át a vasúti kocsi kerekei. Ezt a könnyed kényelmességet mindenki tudja s a hazasiető minden aggoda lom nélkül szállhat fel az ilyen vonatra. De nem mindenki. Ez az aggodalomnélküli kényelmesség nem adódik az erdélyi ember szántára. S ezt jó tudnia annak, aki közülünk arra jár. Én véletlenül kaptam meg még inejéi)m a figyelmeztetést: vigyázz, te más elbírálás alá esel. Miért? — Mert * ronmn útlevéllel utazol. Már beszereztem, ' ebóteben volt a tiz dinár jugo'W szláv pénz az átutazó vízumra, hogy semmi fenn akadás ne legyen a valutával sem. Mások ezzel sem voltak ennyire gondosak, azt mondták: jó lesz akármilyen pénz. Nekem az a szerencsén), hogy nem ültem fel a vonatba, ezzel a tiz dinárral, amiből most meg van négy. A csendes tenger nyugtalankodni kezdett és messziről szaladó hullámok kezdették csapkodni a partokat. Az én nyugalmam is felkavarodott. A fiumei Budai-kávéházban régi időkből ottrekedt öreg magyarok sakkoztak, átutazó magyarok espresso-csészék és friss magyar újságok előtt otthoni hírekről elmélkedtek. Nem tud senki biztosat a román útlevél különleges elbánásáról, de vannak, akik hallottak valamit róla. A'szállodaigazgató sem tud róla többet, de ajánlja, hogy ne sajnáljak másnapra ott maradni. a konzulátuson utánanézni s az egykori öreg Deák-szálloda most olasz nevet visel, mint Grande albergo. A szálló-portás, ki magyarul is tud, a régi időből, emlékszik, hogy tavaly egy társaságnak vissza kellett térnie Susakból, mert román útlevelekkel utaztak és nem tudták el intézni a jugoszláv vizumot. Megérkezett az előfutár-hullámok után a nagy vizek fölött vadul nyargaló bóra s nyomában megeredt a végnélküli felhőszakadás, ömlött az ég kártyáiból a viz, mosta a házfalakat, patakokban folyt a viz a kapuk előtt s a tengerzugás hangja is elveszett a szakadó eső zuhogásában. Nincsen más mit csinálni, mint egy napra letelepedni s másnap a jugoszláv konzulátusnál tisztázni a vizumszerzésnek a román állampolgár számára emelt nehézségeit. Minden aggodalom teljesen alaposnak bizonyult. A konzulátus előzékenysége és kedvezményes számítása mellett is drága rendes vizumot kellett venni jelentős összegben, — olasz lírákkal. A magyarázat nem fontos, nem is érthető, de a valóság az, hogy a kisantantbeli szövetség dacára, nagyon megfizetteti a jugoszláv állam velünk azt, hogy román állampolgárok vagyunk. Szereti az idegenforgalmat, nagyon megkönnyíti, de nem a román állampolgárok számára. A szakadó eső egész nap nem tartott pihenőt s szüntelen kitartással mosta a hosszas nyári nagy meleg porát, verejtékét, szennyét. Abbáziából megindultak a bőröndök, podgyá- szok tömegei a fiumei pályaudvar felé, a bennszülött nők hócipőkben és magasszáru gummi- csizmákban siettek végig ernyők alatt a fiumei uccán s a boltajtókból ki-kibujt egy-egy felfelé néző emberfej, de nem látott vigasztalót a felhők között s kétségtelen volt a megállapítás; — Vége a nagy szezonnak. A felső olasz partokat mosni kezdette a nyár utáni kitartó hosszú eső, amikor otthagytam. És maradt a zsebemben tiz jugoszláv dinár. Az étkezőkocsiban odaadom ezt is az olasz penzek mellé — hogy megszabaduljak tőle. A jugoszláv vonat kocsijának főpincére számol mindenféle valutákban, de nem hajlandó visszaadni más pénzt, csak dinárt. Így maradt négy dinárom. A horvátországi vonalon egyszer váltják a kalauzokat, de mindenik beszél magyarul és szívesen beszél. A zágrábi pályaudvaron a horvát fővárosban élő családok magyar beszélgetései keltik fel. a figyelmemet. Általában a blegrádi diktatúrával megbéklyózott horvátok között nem olyan kényes dolog ma a magyar szó, mint volt valamikor a háború előtt. Ellenkezőleg. Most nem a báni palota felé szerveznek tüntetéseket, de nincsen bán, de még tüntetés sincs, csak néma, elfojtott elkeseredés, és még valami, — ami nem egészen észrevétlen. Ahogy a horvát karsztokra felmegy a vonat, nemsokára megjelenik egy egyenruhás vasutas, civilruhás és egyenruhás közegeknek a kiséretében. Udvariasan, különböző nyelveken s jó magyarsággal is, arra kéri fel az utasokat, hogy vonuljanak ki a fülkékből, a folyosóra. Különös, szokatlan kívánság, de nincs mit beszélni róla. Az ember csak várja, hogy mi történik. A közegek nekiesnek a fülkéknek, bebujkálnak az ülések alá. A kocsik zugait átkutatják, a mozdonyt és a mellékkocsikat is. Nem adnak magyarázatot, de valahol meg jön a felvilágosítás, ami végigszáll az utasok sorain: — Keresik a bombákat. A kutatás mégegyszer megismétlődik. Az ilyen kutatásoktól ugyan lehetne bombát szállítani, ha valaki ezzel foglalkozik. A merénylő bizonyára elővigyázatos szokott lenni. De ugy- látszik, Horvátországban a hatóságok napi foglalkozásai közé tartozik a bombakeresés és észre lehet venni, hogy a horvát ember a katonák mögött mosolyog rajta. Itt diktaţura van, kémény szuronyos önkényuralom. S már megérett arra, hogy a vonat kocsifolyósóján is mosolyog a horvát ember rajta. A mosoly nem bomba, le sem lehet szúrni, meg sem lehet tiltani, de félős, hogy egyszer robban. És a dinár ott marad az embernek a zsebében. A magyar határnál mindenféle pénznemre nézve megnyugtatják az embert: Budapesten most kapva kapnak a külföldi pénz után. A nagy nemzetközi menet jegyirodában ki is üri- tettem a zsebeimet s többféle aprópénz maradványokat tettem a pénzváltó elé. Besöpört mindent, fillérekben átszámította mindeniket, de a dinárokat visszanyomta. — Ilyent nem használhatunk. Nem azért, mert kevés és mert kisértékü aprópénz. Kerestem a magyarázatot és megkaptam: — Most nemcsak az angolok, a franciák is dobják a dinárt. A franciák dobták a dinárt s mintegy elektromos jeladásra, értesült róla minden európai pénzváltó. Valamit csinálni kellett azzal a diktatúrával, hogy a dinár ne maradjon meg az én zsebemben. A francia pénzpiac nem apró tallérokban számol, hanem milliárdokban, de egy frankot sem ad, ha az alkotmánynélküli önkényuralom nem garancia neki. A dinárral nem annyira nekem gyűlt meg a bajom, hanem ugyanakkor Belgrádnak. S az én zsebemben maradt tallérok megmagyarázták a számomra, hogy. miért jelent meg olyan váratlanul az a jugoszláv királyi rendelet, amely bejelenti az átalakulást. Amely úgy tünteti fel a változást, mintha a SHS állam tényleg a szerb, horvát és szlovén nemzetek kezébe került volna vissza. A katonák vállai mögött azonban még mindig, most talán még szélesebben és reménykedőbben mosolyog a horvát s ezt a mosolyt, amit a szuronyokkal sem tudtak agyonszurni, akármilyen rendelettel nem tudják eltakarni a világ szeme elől. . . Zágoni István. Uj Spengler S Des1 Mesisch imd dac Tedmik. Vászonkötésben 140 lei. Spengler: Der Untergang des Abendlandes. Két kötet kötve 1440 lei. Szállítja Lepage, Kvár.
