Keleti Ujság, 1931. szeptember (14. évfolyam, 198-222. szám)

1931-09-07 / 203. szám

még mindig nincs likvidálva az utolsó évtized legszég^en- ieíesebb botránya, a zálog­házi panama Bán ur a városházi megegyezés ellenére kitűzte az árverést (Kolozsvár, szeptember 5.) Néhány héttel ezelőtt a városházán összeültek a kolozsvári zá­logháztulajdonosok és a város, valamint a sajtó kiküldötteivel egyezséget kötöttek. A megállapodás lényege hathónapos mora­tórium volt. Eszerint a zálogosok hat hónapig és pedig szeptember 1-től március 1-ig hosszab- bitanak az nj kamattörvény által előirt 22% mellett. A megállapodás másik részlete szerint — ez a pont azért is tisztázásra szorul, mert félremagyarázták a zálogosok — ez alatt az idő alatt is tarthatnak árverést, de csak azok felett a tárgyak felett, amelyeket tulajdonosaik a le­járatok alkalmával nem hosszabbitottak meg. Tehát arról nem volt szó, hogy az árverések ez alatt az időtartam alatt teljesen szüneteltek volna, de a közönségnek a megállapodás alkal­mat szolgáltatott volna a szerény Összeget kö­vetelő hosszabbításra, amit mindenki “minden túlságos megerőltetés nélkül meg tudott volna tenni s amellett hat hónap ulatt letörleszthette volna a kölcsönösszeget is. Az történt azonban, hogy a zálogosok a hosszabbításokkor nem elégedtek meg a kama­tokkal és más járulékokkal, hanem ezek mellé a kölcsönösszeg törlesztését követelték. És pedig nem 10 és 20%*os törlesztést, hanem 30 és 40%-ot, aminek természetesen nem tudtak ele­get tenni a pénztelen, nincstelen, utolsó érték­tárgyaikat zálogba tevő kisexisztenciák. Rá­adásul a törlesztéssel egyidejűleg történt meg­hosszabbításnál pecsétet nyomtak a zálogcédu­lára, amely szerint többé semmi körülmények között nem hosszabbitanak. Szeptember első napjaiban azután egymás­után megjelentek a kolozsvári zálogházak kira­kataiban és portáljai felett a nagy vörösbetüs plakátok, amelyek bejelentették az árverése­ket. Az egyikben, a mindig elöljáró Bánnál — már hétfőn, a többinél szeptember 15—16-án lesznek az árverések, amikor azokat a tárgya­kat kótyavetyélik el, amelyeket a betevők a törlesztések nem teljesítése miatt nem tudtak meghosszabbítani. Érthető elkeseredés fogadta ezt a hatalmas­kodó és egyoldalú „rendszabály“-!. A szerencsét­len betevők fühöz-fához fordulnak tanácsért, se­gítségért, de nem lehet tenni semmit, mert a város, amely elsősorban hivatott arra, hogy érvényt szerezzen a megkötött megállapodás­nak, mondhatni ölhetett kezekkel figyeli az eseményeket és nem próbál hatalmi szavával beleavatkozni a dologba. Szombaton délelőtt a kolozsvári magyar sajtó munkatársai felkeresték dr. Borneniisa Sebestyén interimárbizottsági tagot, aki a zá­logházi ügyek szakértője a városházán. — Síiért nem szerez a város érvényt a zálog­házakkal kötött megállapodásnak, amelynek betartására kötelezték magukat a zálogháztulaj- donosok? — kérdezték az újságírók. — Sajnos a város nem tud pressziót gyako­rolni a zálogosokra, mert nincs erre hatás­köre (?) — szabadkozott Bornemisa dr. — A megállapodások, ha szóbelileg is kö­tötték meg, kötelezőek mindkét félre, tehát a zálogosokra is. Bornemisa dr. mindezeket elismerte. A vá­ros azonban nem tud semmit sem tenni. Mind­össze annyit sikerült elérni, hogy Bornemisa megígérte, hogy hétfőn táviratot küld a keres­kedelmi miniszternek, amelyben fel fogja tárni előtte a helyzetet és azt fogja kérni, hogy a mi­niszter a saját hatáskörében tiltsa el az árveré­seket március 1-ig a megállapodásban kikötött moratóriumi idő lejártáig. Ettől függetlenül azonban hétfőn megtart­ják a Bán-féle zálogház árverését, mert ennek letiltására már nincsen fizikai idő. Jellemző azonban, hogy a város esak most ébred fel, holott jó előre figyelmeztették a bekövetkező eseményekre. Vájjon kik azok a magas patrő- názsok, akik valósággal védőszentjei a zálog­háziul ajdonosoknák1? Csak nem Mazuchi ur, aki­nek a zálogbázasply-ellenőrzése volna a köteles­sége, aki azonban tnár egy évtized óta mossa a kezét, amikor a zálogházasok visszaéléséről van XIV. ÉVF. 203. SZÁM. ben^paratlan kiállítás augusztus m -tói szeptember 27* a Parcul Caröl-ban! Az ipari kocsik teljes szériája: Haszonterhelés: 700 kg. 1200 kg- és Camionok 2 tonna terheléssel. Jöjjön és csodálja meg autóelektrografikus szemléltető képünket és S»©m$és nőssé diorámaképünket amely bemutatja a világ legmodernebb gyárait, a Citroen müveket. ?rPTÍ*TÍ0.n*? ÉkI pt info«« Csminiat Scciété Géniről pour PEf ranqer S’A1 QuUTaZe Jenesen Ä Magyar nyugdíjasokat hallgattak ki a kolozsvári ügyészségen, hogy Boila Romulus ellen kompromittáld adatokat gyűjtsenek A kihallgatások teljes fiaskóval végződtek (Kolozsvár, szeptember 5.) Ismeretes, hogy a román sajtó Boila Romulus ellen hatalmas kampányt indított meg. A cél az volt, hogy a nemzeti parasztpártnak egyik vezető politiku­sát kompromittálják. Boilának az az egyetlen megbocsáthatatlan bűne, hogy elnöke volt a nyugdíj bizottságnak, amely a magyar tisztvi­selők részére könyöradományszerü, teljesen je­lentéktelen nyugdijat állapított meg. Az egyre megismétlődő sajtókampány végre eredményes­nek mutatkozott. Boila Romulus ellen vizsgálatot indí­tottak, melynek az a célja, hogy a va- gyonrevizióra vonatkozó törvényt első­sorban Boilával szemben alkalmazzák. Napokkal ezelőtt azt hittük, hogy az igaz­ságügyminiszter intézkedése folytán a Boila el­leni csúnya hajszát beszüntették. Ugylátszik azonban, hogy ez a feltevésünk valótlannak bi­Fillér gogafe minden arcot tetszetőssé és széppé tesznek. A csodásán üdítő itü ChlorodoEít-fogpépnek néha már egyszeri használata folytán fogai elefántcsont fényt nyernek. Próbálja meg először egy tubussal. Kis tubus ára 20 Lei a nagy tubusé 32 Lei. Mindenütt kapható! zonyult. Legalább erre enged következtetni az a körülmény, hogy szombaton a kolozsvári ügyészségre több magyar nyugdíjast, ismertebb és jelen­tősebb személyiségeket idéztek be és ott Boila Romulus személyével kapcsolato­san kihallgatások folytak, amelyeknek egyedüli célja az volt, hogy a magyar nyugdíjasoktól kompromittáló adatokat gyűjtsenek a nyugdij- bizottság volt elnöke ellen. A magyar nyugdíjasok meglepetve és meg­döbbenve hallották a feltett kérdéseket s felhá­borodással utasították vissza még azt a felte­vést is, mintha ők a törvényben biztosított jo­gaik megszerzésénél meg akartak volna vala­kit vesztegetni. Egyöntetűen azt vallották, hogy Boila Romulus, mint a nyngdijbizottság elnöke velük szemben mindig a legkor­rektebb magatartást tanúsította, senki­től sem kért és nem fogadott el pénzt s még a nyngdijbizottságban, illetve a nyugdijközpontban egy tisztultabb szel­lemet honosított meg. A kolozsvári ügyészségen tehát a kihallga­tások fiaskóval végződtek s minden magyar nyugdíjas a legnagyobb tisztelettel és szeretet­tel beszélt Boila Romulusról.

Next

/
Thumbnails
Contents