Keleti Ujság, 1931. szeptember (14. évfolyam, 198-222. szám)
1931-09-07 / 203. szám
még mindig nincs likvidálva az utolsó évtized legszég^en- ieíesebb botránya, a zálogházi panama Bán ur a városházi megegyezés ellenére kitűzte az árverést (Kolozsvár, szeptember 5.) Néhány héttel ezelőtt a városházán összeültek a kolozsvári zálogháztulajdonosok és a város, valamint a sajtó kiküldötteivel egyezséget kötöttek. A megállapodás lényege hathónapos moratórium volt. Eszerint a zálogosok hat hónapig és pedig szeptember 1-től március 1-ig hosszab- bitanak az nj kamattörvény által előirt 22% mellett. A megállapodás másik részlete szerint — ez a pont azért is tisztázásra szorul, mert félremagyarázták a zálogosok — ez alatt az idő alatt is tarthatnak árverést, de csak azok felett a tárgyak felett, amelyeket tulajdonosaik a lejáratok alkalmával nem hosszabbitottak meg. Tehát arról nem volt szó, hogy az árverések ez alatt az időtartam alatt teljesen szüneteltek volna, de a közönségnek a megállapodás alkalmat szolgáltatott volna a szerény Összeget követelő hosszabbításra, amit mindenki “minden túlságos megerőltetés nélkül meg tudott volna tenni s amellett hat hónap ulatt letörleszthette volna a kölcsönösszeget is. Az történt azonban, hogy a zálogosok a hosszabbításokkor nem elégedtek meg a kamatokkal és más járulékokkal, hanem ezek mellé a kölcsönösszeg törlesztését követelték. És pedig nem 10 és 20%*os törlesztést, hanem 30 és 40%-ot, aminek természetesen nem tudtak eleget tenni a pénztelen, nincstelen, utolsó értéktárgyaikat zálogba tevő kisexisztenciák. Ráadásul a törlesztéssel egyidejűleg történt meghosszabbításnál pecsétet nyomtak a zálogcédulára, amely szerint többé semmi körülmények között nem hosszabbitanak. Szeptember első napjaiban azután egymásután megjelentek a kolozsvári zálogházak kirakataiban és portáljai felett a nagy vörösbetüs plakátok, amelyek bejelentették az árveréseket. Az egyikben, a mindig elöljáró Bánnál — már hétfőn, a többinél szeptember 15—16-án lesznek az árverések, amikor azokat a tárgyakat kótyavetyélik el, amelyeket a betevők a törlesztések nem teljesítése miatt nem tudtak meghosszabbítani. Érthető elkeseredés fogadta ezt a hatalmaskodó és egyoldalú „rendszabály“-!. A szerencsétlen betevők fühöz-fához fordulnak tanácsért, segítségért, de nem lehet tenni semmit, mert a város, amely elsősorban hivatott arra, hogy érvényt szerezzen a megkötött megállapodásnak, mondhatni ölhetett kezekkel figyeli az eseményeket és nem próbál hatalmi szavával beleavatkozni a dologba. Szombaton délelőtt a kolozsvári magyar sajtó munkatársai felkeresték dr. Borneniisa Sebestyén interimárbizottsági tagot, aki a zálogházi ügyek szakértője a városházán. — Síiért nem szerez a város érvényt a zálogházakkal kötött megállapodásnak, amelynek betartására kötelezték magukat a zálogháztulaj- donosok? — kérdezték az újságírók. — Sajnos a város nem tud pressziót gyakorolni a zálogosokra, mert nincs erre hatásköre (?) — szabadkozott Bornemisa dr. — A megállapodások, ha szóbelileg is kötötték meg, kötelezőek mindkét félre, tehát a zálogosokra is. Bornemisa dr. mindezeket elismerte. A város azonban nem tud semmit sem tenni. Mindössze annyit sikerült elérni, hogy Bornemisa megígérte, hogy hétfőn táviratot küld a kereskedelmi miniszternek, amelyben fel fogja tárni előtte a helyzetet és azt fogja kérni, hogy a miniszter a saját hatáskörében tiltsa el az árveréseket március 1-ig a megállapodásban kikötött moratóriumi idő lejártáig. Ettől függetlenül azonban hétfőn megtartják a Bán-féle zálogház árverését, mert ennek letiltására már nincsen fizikai idő. Jellemző azonban, hogy a város esak most ébred fel, holott jó előre figyelmeztették a bekövetkező eseményekre. Vájjon kik azok a magas patrő- názsok, akik valósággal védőszentjei a zálogháziul ajdonosoknák1? Csak nem Mazuchi ur, akinek a zálogbázasply-ellenőrzése volna a kötelessége, aki azonban tnár egy évtized óta mossa a kezét, amikor a zálogházasok visszaéléséről van XIV. ÉVF. 203. SZÁM. ben^paratlan kiállítás augusztus m -tói szeptember 27* a Parcul Caröl-ban! Az ipari kocsik teljes szériája: Haszonterhelés: 700 kg. 1200 kg- és Camionok 2 tonna terheléssel. Jöjjön és csodálja meg autóelektrografikus szemléltető képünket és S»©m$és nőssé diorámaképünket amely bemutatja a világ legmodernebb gyárait, a Citroen müveket. ?rPTÍ*TÍ0.n*? ÉkI pt info«« Csminiat Scciété Géniről pour PEf ranqer S’A1 QuUTaZe Jenesen Ä Magyar nyugdíjasokat hallgattak ki a kolozsvári ügyészségen, hogy Boila Romulus ellen kompromittáld adatokat gyűjtsenek A kihallgatások teljes fiaskóval végződtek (Kolozsvár, szeptember 5.) Ismeretes, hogy a román sajtó Boila Romulus ellen hatalmas kampányt indított meg. A cél az volt, hogy a nemzeti parasztpártnak egyik vezető politikusát kompromittálják. Boilának az az egyetlen megbocsáthatatlan bűne, hogy elnöke volt a nyugdíj bizottságnak, amely a magyar tisztviselők részére könyöradományszerü, teljesen jelentéktelen nyugdijat állapított meg. Az egyre megismétlődő sajtókampány végre eredményesnek mutatkozott. Boila Romulus ellen vizsgálatot indítottak, melynek az a célja, hogy a va- gyonrevizióra vonatkozó törvényt elsősorban Boilával szemben alkalmazzák. Napokkal ezelőtt azt hittük, hogy az igazságügyminiszter intézkedése folytán a Boila elleni csúnya hajszát beszüntették. Ugylátszik azonban, hogy ez a feltevésünk valótlannak biFillér gogafe minden arcot tetszetőssé és széppé tesznek. A csodásán üdítő itü ChlorodoEít-fogpépnek néha már egyszeri használata folytán fogai elefántcsont fényt nyernek. Próbálja meg először egy tubussal. Kis tubus ára 20 Lei a nagy tubusé 32 Lei. Mindenütt kapható! zonyult. Legalább erre enged következtetni az a körülmény, hogy szombaton a kolozsvári ügyészségre több magyar nyugdíjast, ismertebb és jelentősebb személyiségeket idéztek be és ott Boila Romulus személyével kapcsolatosan kihallgatások folytak, amelyeknek egyedüli célja az volt, hogy a magyar nyugdíjasoktól kompromittáló adatokat gyűjtsenek a nyugdij- bizottság volt elnöke ellen. A magyar nyugdíjasok meglepetve és megdöbbenve hallották a feltett kérdéseket s felháborodással utasították vissza még azt a feltevést is, mintha ők a törvényben biztosított jogaik megszerzésénél meg akartak volna valakit vesztegetni. Egyöntetűen azt vallották, hogy Boila Romulus, mint a nyngdijbizottság elnöke velük szemben mindig a legkorrektebb magatartást tanúsította, senkitől sem kért és nem fogadott el pénzt s még a nyngdijbizottságban, illetve a nyugdijközpontban egy tisztultabb szellemet honosított meg. A kolozsvári ügyészségen tehát a kihallgatások fiaskóval végződtek s minden magyar nyugdíjas a legnagyobb tisztelettel és szeretettel beszélt Boila Romulusról.
