Keleti Ujság, 1931. szeptember (14. évfolyam, 198-222. szám)

1931-09-07 / 203. szám

(Ţiidositâs eleje az első oldalon) XIV. ÉVF. 203. SZÁM.----------------------------------. ..........................................................■............................-■•— , -a* Alfonz spanyol király Budapestbe érkezett Izabella főhercegasssEpny ravatalához Imádkozott nagynénje halottas ágya előtt - Nyilat­kozatában a spanyol nép ig'azság'szeretetéről beszélt E közleményre hivatalos kormánykörökből, valószínűleg a Iorga megfogalmazásában, cáfo­latot adtak ki, atnély igy szól: Az Adeverul sorait komoly politikai ténye­zők csak óhajtásnak tekintik, amelynek aligha van alapja és utalnak Iorga legutóbbi kijelen­téseire, amelyekben vállalt feladatának véghez­vitelét Ígéri, másrészt arra, hogy a miniszterel­nök semmiféle olyan jelét nem tapasztalta az uralkodói bizalom csökkentésének, ami­lyenről az ellenzéki sajtó olyan szivesen — de alap nélkül — irogat. Ha marad Iorga, csak egyheti ideje van. Az audienciáról szombaton késő estig még nem érkezett Bukarestbe sem hivatalos-, sem magánjelentés, a Curentul azonban, mint be- végzett tényt adta hirül olvasóinak azt, hogy Iorga ez alkalommal beadta volna a királynak személyi lemondását. Beavatott körök szerint — írja a lap — Iorga a kihallgatáson megkísérelte, hogy azt a kedvezőtlen hangulatot, amit személye és kor­mánya ollen utóbb az udvarnál keltettek, elosz­lassa. Ugyancsak beavatottak mondják, hogy az uralkodó még bizonyos átmeneti időt enged lorgának, amely azonban semmi esetre sem lesz több hét-nyolc napnál. A politikai élet izgatott és a kormány helyzete általában kritikus. Mindenfelé bizonyosra ve­szik. hogy Iorga a saját személyében, mint minisz­terelnök lemond és a kormány vezetését Argctoianu veszi át, egyidőben pedig sok miniszteri tárca fog gazdát cserélni. Volt-e felhatalmazás a cáfolatra? A kormányhoz közelálló körök viszont a leg­élénkebben cáfolják a miniszterelnök lemondá­sáról szóló hirt. A Neamul Românesc-ban, a Iorga lapjában ilyen értelemben cáfolat is je­lent meg a következő szöveggel: — Fel vagyunk hatalmazva és leszögezzük egyszersmindenkorra, hogy a kormányban sem­miféle változás nem lesz. A Lupta polemizál ezzel a cikkel és kérdi, hogy ki hatalmazta fel a Neamul Românescet erre az egyszersmindenkorra szóló kategorikus nyilatkozatnak a leközlésére. A politikai hely­zet a Lupta szerint éppen azt mutatja, hogy a cáfolat minden konkrét alapot nélkülöz és hogy befejezett tényként kell számolni azzal, hogy Iorga lemond és a kormány átszervezése rövid idő alatt, meg­történik. Szombaton délután különben Averescu, majd Manoilescu bankkormányzó is kihallgatá­son voltak az uralkodónál. Nem hívják össze a parlamentet. Azokkal a hírekkel szemben, mintha a par­lamentet. a kormány közelebbről rendkívüli ülésszakra akarná összehívni, néhány fontos, főként gazdasági törvény megszavazása végett, most hivatalos kormánykommünikét adtak ki. amely szerint rendkívüli ülésszakról nincsen szó. A lapok szerint a kormánynak éppen az a szándéka, hogy a parlament megnyitásának idő­pontját egy hónappal kitolja s november 15-éig elhalasztja. Nem mond le a hadügyminiszter. Felsőbb katonai körökből cáfolják azt ahirt,, mintha Stcfanescn Amza hadügyminiszter közelebbről megválna tárcájától és a vezérkari főnöki állást venné át. A hadügyminiszter el­lenkezőleg erőteljesen dolgozik a katonai re­formtörvényjavaslaton. amelyet már vázlatban be is mutatott az uralkodónak. Ismét kisért a fizetésleszállitás. Az uj költségvetés összeállításánál nagy gondot okoz a kormánynak, hogy a tisztviselői fizetéseket szállítsa le, vagy a tisztviselők lét­számát apassza? A pénzügyi bizottság legutóbbi ülésén Argetoianu a leghatározottabban utasí­totta az egyes tárcák képviselőit, hogy kímélet­len megtakaritásokat hajtsanak végre. — Az állam a legnagyobb nehézségekkel küzd — mondotta Argetoianu. Az állam bevé­telei láthatóan napról-napra csökkennek s a legkíméletlenebb takarékosságra van szükség. A pénzügyminiszternek az az álláspontja, hogy a vidéken élő tisztviselők fizetését kell "le­szállítani, mivel vidéken sokkal olcsóbb a meg­élhetés, mint a nagyobb városokban. Le akarja szállítani ezenkívül a túlzottan magas nyugdi­jakat is. (Budapest, szeptember 5.) Izabella főherceg­asszony ma reggel félnyolc órakor a Fasor- szanatóriumban meghalt. Agóniája már tegnap délután öt órakor megkezdődött s az orvosok kijelentései szerint, minden percben várhatták a halál beálltát. A föliercegasszonynak a hozzá­tartozóit értesítették az agóniáról s ezt az érte­sítést megkapta Alfonz spanyol király is, aki Prágából szombaton reggel Budapestre érkezett, abban a reményben, hogy még életben találja haldokló nagynénjét. Izabella főhercegasszony Frigyes főhercegnek, az osztrák-magyar had sereg egykori főparancsnokának volt a felesége, a magyar közéletben is volt szerepe. Az ő fia a fiatal Albrecht főherceg, aki nemrégiben pol gári házasságot kötött a család hivatalos bele­egyezése nélkül. Frigyes főhercegnek Magyar óváron van a családi domíniuma. Alfonz spanyol exkirály Izabella főherceg- rőt már nem találta életben. Érkezése után Frigyes főherceg Úri uccui 'tájába hajtatott, hogy kifejezze előtte rész ,:t. Az exkirály budapesti tarózkodása alatt a Dunapalótában lakik. A 8 Órai Újság munkatársa beszélgetést folytatott a volt spanyol királlyal, aki kijelen­tette, hogy nem tudja még meddig marad. Bu­dapesten, mivel csak pénteker határozta el ma­gát arra, hogy Magyarország fővárosába utazik, mert nagyon szerette volna Izabella főhercegnőt életben találni. Politikai kérdésekre nem Óhaj­tott válaszolni az exkirály, csupán azt jelentette ki, hogy az a hír, mely szerint a spanyol parlamenti bizottság vád alá helyezési eljárást indított ellene, nem érintette váratlanul, bizik azonban a spanyol nép igazságszeretetében. Csodálatát fejezte ki Magyarországai szemben, amely a háború utáni rendkívül nehéz helyzet­ben nehéz viszonyok között olyan óriási küzdel­met. fejt ki és megilletődéssel látja, hogy a trianoni békeszerződést és annak hatásait mek­kora méltósággal viseli az ország. Szombaton délelőtt 11 órakor Alfonz exki­rály és Izabella főhercegasszony négy leánya megjelentek a halottas ágynál. A király és a négy fülrercegasszony térdreborulva, könyezve imádkoztak, majd valmennyien visszatértek az Úri uccai palotába. f A holttestet a kórbonctani intézetben bebal­zsamozták és a Koronázó templomban fogják fel ra vatalozni. Dupla koporsóba teszik, a külső ••ért ezüstből lesz, Frigyes főherceg kívánsága szerint. Holnap délután temetik el ideiglenesen I Koronázó Mátyás templom kriptájába, ahol mindaddig fog pihenni, amig a magyaróvári családi sírbolt elkészül. A temetésen a gyász- szertatást Serédy Jusztinian hercegprímás fogja végezni. Izabella főhercegasszony vég­rendeletét még nem bontották fel. Horthy kor­mányzó és Károlyi Gyula miniszterelnök rész­véttáviratot intéztek Frigyes főherceghez. Megérkeztek Kolozsvár vendégei, a magyar dalosok impozáns felvonulás a pályaudvartól a ref. kollégiumig ■— Lelkesen ünnepelték a bukaresti dalárdái, mely először vesz részt versenyen (Kolozsvár, szeptember 5.) „Kincses Kolozs várból most éneklő Kolozsvár lesz egy-két nap ra“ — jegyzi meg egy uccai járókelő a magyar dalosok főtéri vonulásának láttán. Hosszúra nyúlik a menet. Megjött a vidék zöme. Zászlóik alatt méltóságteljesen hullám zanak az ország minden részéből megérkezett dalárdisták a református kollégium felé. Megái) a forgalom, megállnak az emberek. Nézik a da losokat. Szinte várják, hogy az ezer meg ezer főnyi dalostáborból egyszerre csak előlép egy karmester, int a kezével s felzendül a magyar dal. A magyar dal, amely a legmesszebb vidék­ről hozta ide a dalosok ezreit. A Farkas uccában rendőrség bonyolítja le a forgalmat. Alig férnek el a széles uccában az egymásután érkező dalárdák. Szalagokkal, ko­szorúkkal ékes zászlók magaslanak ki a tömeg- hó], Lassan nyomni be az embersokaság a kol légium hatalmas udvarára. A régi épület sar­kán emelvény, körülötte helyezkednek el fél­körben a dalárdák. Az emelvényen a Dalosszö- vetség vezérkara. Mellettük a festői magyar ru­hákba öltözött koszorús leányok. Gyöngyös pár­ták, brokát pruszlikok szinpompája. Nehezen megy, amig minden dalárda meg­kapja a maga helyét. Hóstáti legény furakszik fel az emelvényre. Inczédy-Joksman elnökhöz küzdi magát a sok ember között. — Elnök ur, kérem szépen, — kérdi — le het-e ma este szerenádot adni? — Nem lehet, mert erre a hatóságok nem adtak engedélyt, — feleli Inczédy-Joksman Ödön. Csak azt szabad csinálni, amit a hatósá­gok megengedtek. — Pedig de szerettük volna koszorúslányun­kat egy kis szerenáddal megörvendeztetni — mondja szomorúan a legény. — Hiába, nem lehet. — Ha nem lehet, nem lehet, — mondja hal­kan a legény, belenyugodva a megváltozhatat- lanba. Most vonul fel a bukaresti magyar dalárda Messziről jött a kis csoport, amely az ország másik felén hódol a magyar dalnak. Vegyes­kar. Több a nő, mint a férfi. Az udvart meg­töltő tömeg megérzi, mit jelent az Bukarestben, magyar dalt ápolni, eljönni onnan ide — és lel­I kes, a szív mélyéből jövő éljenzéssel köszönti őket. Meghatva integetnek mindenfelé a buka­resti magyarok. Nincs még pompás zászlójuk, 'gyszerü, dísztelen fatábla viseli nevüket, ők kapják mégis az emelvény előtti főhelyet. Az udvaron már nem lehet mozogni. A kör­nyező épületek ablakai is mind emberfejekkel telnek meg. Kezdődik a program. Kolozsvár városa kö­szönti falai között a magyar dalosokat. Borne- misa Sebestyén dr. interimárbizottsági tag tol­mácsolja a város üdvözletét. Inczédy-Joksman Ödön megköszöni az üd­vözlést, majd az udvar felé fordul: — És most titeket köszöntlek, dalostestvé­reim! Köszönöm nektek, hogy fáradtságot, költségét nem kiméivé eljöttetek ide, hogy bi­zonyságot tegyetek a magyar dal nagy hatal­máról. A Dalosszövetség elnöke külön üdvözli a bukarestieket, akik ez alkalommal először vesz­nek részt dalosversenyen. Szavait többször fél­beszakítja a kitörő éljenzés. Most következik a zászlók felszalagozása. A magyar ruhás lányoknak ki van osztva egy-egy dalárda. Kiáltják a dalárda nevét, a zászlótartó előjön és a koszorúslány ráköti a fehér selyem­szalagot, a zászló fokára. Minden egyes szalag­kötésnél néhány szót is mondanak a koszorús- lányok. Utána felharsan az éljen. Akadnak gavallér dalárdák, amelyek előre készültek a felszalagozás aktusára s hatalmas virágcsokrokat nyújtanak át a koszorús lányok­nak. Meg is érdemlik, mert nehéz kötelességgel jár ez a tisztség. A dalosverseny tartama al^tt mindenütt ott kell lenniük a koszorúslányok­nak, kijelölt dalárdáikkal. Figyelmezteti is őket a vezetőség: — Na. lányok, azután mindenki jól jegyezze meg. melyik dalárda zászlójára kötötte fel a szalagot! Tárcza főtitkár hirdet ki még néhány fontos tudnivalót a dalárdáknak, azután megkezdődik a református kollégium dísztermében a közgyű­lés, amelyen a dalosversenjfoisorsolását ejtik meg. Vasárnap reggel 9 órakór pedig megkez­dődik a dalosverseny. —0— -

Next

/
Thumbnails
Contents