Keleti Ujság, 1931. szeptember (14. évfolyam, 198-222. szám)

1931-09-06 / 202. szám

j/CBUtrtSRsafa XIV. ÉVF. 202. SZÁM. Földényi László Miskolcra szerződött Kontár Juliskát is a miskolci színházhoz köti uj szerződése — Janovics igazgató még nem szervezte meg a színtársulatát s eddig csak Neményi Lilit, a színház régi kedvencét szerződtette le (Kolozsvár, szeptember 4.) A kolozsvári ma­gyar szinház bérlethirdetésóből tudjuk meg, hogy a jövő szezonban az előadások október hó­napban kezdődnek meg. A legteljesebb bizonyta­lanság uralkodik azonban a kolozsvári magyar színészek körében, akik még ma sem tudják biztosan, hogy Janovics Jenő igazgató a jövő szezonra kit fog leszerződtetni. Nyilvánvaló, hogy ez a bizonytalanság, illetve a szerződteté­sek késedelmessége onnan ered, mivel még Janovics igazgató sem tudja, hogy társu lata csak Kolozsváron és Nagyváradon fog-e játszani, vagy pedig Arad és Te­mesvár is bekapcsolódik a Janovics-féle színházi érdekszférába? Ami a kolozsvári szezont illeti, örömmel érte­sülünk arról, hogy az igazgatóság által meg­hirdetett bérlet iránt nagy érdeklődés mutatko­zik a kolozsvári közönség körében s az auspi- ciumok rendkívül kedvezőek. Bizonyos, hogy ez a bizalom kizáróan Janovics igazgató személyé­nek szól, mert az igazgató még mai \napig sem szervez­te meg a színtársulatát, illetve még nem szerződtette le legalább a színháznak azo­kat a régi kedvenc és kitűnő művészeit, akikre a kolozsvári színháznak feltétlenül szüksége van. gázsimnak megfelelő fizetést ajánlott, saját ér dekemben kénytelen voltam a miskolci szerző­dést aláírni. A müvészsors engem is vándor- életre utal és suíyos egzisztenciális érdekeim parancsolták, hogy a miskolci szerződésemet aláírjam. Különben velem együtt irta alá szerződését a ko­lozsvári Magyar Szinház egyik igen te­hetséges és szimpatikus tagja, Komár Juliska is, akivel együtt fogunk a jövő szezonban Miskol­con dolgozni. Amilyen fájdalmas a két tehetséges mű­vészember távozása, éppen annyira örülünk an­nak, hogy Janovics igazgató a jövő évi sze­zonra a kolozsvári Magyar Színházhoz leszer- * ződtette Neményi Lilit, Kolozsvár közön­ségének régi kedvenc szubrett-prima- d ónná j át. Neményi Lilit Kolozsváron mindenki ismeri és n rajongásig szereti. Kolozsvárról való távozása óta a színháznál a szubrettkérdés állandó ne­hézségeket okozott. Neményi Lili egyike a mai magyar színpad legtehetségesebb, szimpatiku- sabb és kedvesebb müvészegyéniségeinek, aki a kolozsvári operett ensemble-nak a legnagyobb értékét jelentette. Évekkel ezelőtt a magyar fő­városba, a Magyar Színházhoz szerződtették, később pedig a miskolci színházhoz került. Bu­dapesti szereplése furcsa és szokatlan kulisszák mögötti körülmények miatt nem járt azzal a sikerrel, amit a valóban ragyogótehetségü fiatal művésznő megérdemelt volna. Annál nagyobb sikerei voltak Miskolcon, ahol Neményi Lilit valósággal imádták. Neményi már Kolozsvárról való távozása idején kiforrott művészi egyéniség volt. Azóta sokat fejlődött, csiszolódott és olyan ördöngős színpadi technikát sajátított el, amely Istentől megáldott szubrett-teheségének külső hatások­ban rejlő erejét még jobban megerősitette. Szer­ződtetése, amennyiben a hirek megfelelnek a valóságnak, csak nyereség a kolozsvári Magyar Szinház részére. Sajnos, ezúttal újabb szerződésekről még nem számolhatunk be. Reméljük azonban, hogy Janovics Jenő rövid időn belül egy olyan kitű­nő színtársulatot állít össze, amely a kolozsvári Magyar Szinház régi tradícióinak megfelel s a kolozsvári közönség fejlett művészi igényeit mindenben ki fogja elégiteni. Bocu Szever tetemre hívja egész Romániát lássátok el motorjaitokat és takarékoskodjatok kizárólagos használatával Kapható eredeti 2 kg . 5 kg és 17 kg dobozokban Kőa fegrßtöxeieh&i rstSttiártéB Sarcon prospektust 7 Ennek tudható be, hogy a kolozsvári drá­mai szintársulatnak legkiválóbb tagja, Földényi László, elszerződött Kolozsvár­ról s aláírta szerződését a miskolci szín­házhoz. A rendkívül szimpatikus cs tehetséges művész, tegnap este utazott el Kolozsvárról. Nem volt alkalma arra, hogy a színpadról vegyen búcsút a kolozsvári közönségtől. A Keleti Újság mun­katársa eltávozása előtt megkérte arra. hogy távozásáról és uj szerződéséről nyilatkozzék: — Tény az, hogy a miskolci színházhoz szerződtem és a legnagyobb sajnálatomra itt kell hagynom Kolozsvárt. Meghatva mondok köszönetét a Keleti Újság nyilvánossága utján a kolozsvári közönségnek, amely itteni működé­sem alatţ szeretetével és ragaszkodásával hal­mozott el. Nem csinálok titkot abból, hogy Ko­lozsváron pompásan éreztem magamat. Egész életemnek a legszebb emléke lesz az a rövid idő, amit Erdély fővárosában töltöttem. Nem volt szándékomban itthagyni a kolozsvári színpadot, de körülményeim úgy alakultak, hogy a. miskol­ci ajánlatot cl kellett fogadnom. — Dr. Janovics Jenő igazgató engem is fel­szólított arra, hogy a jövő szezonban a kolozs­vári színháznál maradjak, mert művészi tevé­kenységemre szüksége van. Meg is indultak a tárgyalások, — gázsiredukciós alapon. Tekin­tettel arra, hogy a miskolci színház mult évi Bocu SüCTér minden eddig:« nyil»tko7.at,i( szenvedé* lycsségbcu jTelülmnló módon tani ad ja a megvásá­rolható román sajtót ós az ejtesz rendszert, mellyel szemben tisztelettel adózik a magyar uralomnak (Temesvár, szeptember 4.) Ismeretes, hogy Bocu Szevér ellen különböző állítólagos vámki­hágások miatt a pénzügyminisztérium eljárást inditott és a volt kormányzót milliós bírságok­kal sújtotta. Az ellene inditott eljárásról Bocu Szevér nyilatkozatot adott a Vestül cimii te­mesvári lapnak. A nyilatkozat hangja olyan erős, Bocu Szevér általánosan ismert szenvedé­lyes kifakadásait is annyira felülmúlja, hogy az feltűnést keltett. Bocu Szevér elsősorban megállapítja, hogy arait ellene ezekkel a vám­kihágásokkal tettek, nem más, mint banditiz- mns. Elitélő szavakkal támadja a liberális pár­tot, amelynek sajtója vámcsempésznek minősí­tette. Nézete szerint ebben az országban büntet­lenül lehet rágalmazni, mert az európai érte­lemben vett jogérzék és erkölcs nálunk isme­retlen fogalmak. Az ókirályság akar Erdélyen és Bánságon uralkodni, ha kell terrorral, ügyészségekkel és börtönökkel. Bocu támadja a regáti sajtót, amely szerinte addig független, amíg a min­denkori hatalmon levők pénzelik. Ha ő is lopott volna és a lopott pénzből ennek a sajtónak is juttatott volna, — mondja — akkor neve nem szerepelne naponta ezeknek a lapoknak a hasábjain. Támádjá Dúcát, aki a kényszeregyezségbe ke­rült Gétiferala banktól évente egymillió lej tan­tiemet vett fel — hamis mérlegek alapján. És a betétesek, akik pénzük után szaladtak, még­sem érték el, hogy a lapok ezzel az üggyel fog­lalkozzanak, hanem előbbre való volt Bocu „vámcsempészése“. Foglalkozik Boila Romulusz esetével és kijelenti: — De eljön majd a reakció ideje és eljön a mindent tisztító és elsöprő szélvész ideje is. Mindannyian érezzük, hogy kö­zeledik. Bocu támadja Gheorghiu vámvezérfelügye- lőt, aki a vizsgálatot ellene lefolytatta. Elmond­ja, hogy annak idején, amikor az ellenzéki la­pok megrágalmazták, Popovici Mihály volt pénzügyminiszter is elrendelte a vizsgálatot, amely teljesen tisztázta. — Állandóan harcban álltam a magyar ha­lalommal, — irja a továbbiakban — az ókirály­ságba menekültem és ma be kell ismernem, hogy a magyar államhatalom kérlelhetetlen volt, de ugyanakkor lojális. Kemény a törvény, de mégis törvény. Mert a ma­gyar államhatalom még kísérletet sem tett arra, hogy emberi méltóságunktól megfosszon. És ha összehasonlítjuk az akkori időket n mai helyzettel, úgy még tisztelettel kell adóznunk a letűnt ura­lomnak. — Szomorú, — mondja Bocu — hogy ezek a kiskirályok mind a királyra hivatkoznak. Di­vattá lett az uralkodóra való hivatkozás. Tény azonban, hogy egy évvel a restaurálás után minálunk minden fenekestül fel van fordítva, ember ember, tartomány tartomány ellen van. Gyűlölködés és bosszuállás a legmagasabb fo­kát érte el, az inkviziciós törvényszékek műkö­désben vannak. Bocu szokatlannak tartja, hogy egy volt miniszter ellen, mint ő közönséges bű­nözőként járnak el. Lehetetlennek tartja, hogy a pártok közötti gyűlölködés erre vezethetett. — Egy nemzet vagyunk még, vagy pe­dig mint kérlelhetetlen ellenségek ál­lunk szemben egymással? — kérdi Bocu. A harc ma egyenlőtlen. Végül megálla­pítja, hogy eljön az idő, amikor még a király tekintélye sem lesz elegendő, hogy őket védje, Természetes, hogy Bocu Szevér nyilatko­zata nem marad visszhang nélkül.

Next

/
Thumbnails
Contents