Keleti Ujság, 1931. szeptember (14. évfolyam, 198-222. szám)
1931-09-06 / 202. szám
YÁ5ca P6afILÁ VU. TITk IN NUMERAR ÎIo. 24256—927, CIo}'Kolozsvár, &31 szeptember 6 VáSátDSp ELŐFIZETÉS MAGYARORSZÁGOM t évre 66 pengő, félévre 29 pengő, negyedévi! 15 pengő. Egyes szám ára 29 fillér. ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN J 1 1 évre 1200 lej, félévre 600 lej, negyed évre 800 egy hóra 100 lej. Egyes szám ára 5 lej. ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Főtéri 4 Telefon : 5-08, fr-fli. XIV. évfolyam 202-ik szám. A vámuniós terv elejtése miatt Schober és Curtius megbuknak, de a kérdés nem tekinthető elintézettnek Genfben a feszültség eloszlott, de a német és osztrák fővárosokban nagyobb a nyugtalanság Párizsban izgatottan várják a hágai döntést A franciák Bécstől az egész külpolitikai irányzat megváltozását kívánják Párizsban sem látják véglegesnek az elintézési (Folytatás a második oldalon.) Lemondási kérvényét már Genfbe való utazása előtt megírta. Ebből az ügyből arra következtetnek, hogy francia részről esetleg külpolitikai irányváltozást kívánnak Ausztriától. A Schober lemondása és a megfelelő személyi változás ezt az irányváltozást garantálná a franciák számára is, ha a francia követelés szerint alakulhatna ki az uj helyzet. Ügyes volt a taktika. A Neues Wiener Tageblatt genfi tudósitója körkérdést intézet az egyes álamok delegátusaihoz a német és osztrák kormánynak a vámunióról való lemondásával kapcsolatban. A francia, angol, olasz, csehszlovák, román és jugoszláv delegátusok fenntartás nélküli elismeréssel nyilatkoztak arról, hogy milyen ügyes volt a két állam visszavonulási formája, amely megőrizte a teljes méltóságot. A helyzet most már olyan, hogy a vámunió terve esetleg változott formában még szerepet fog játszani a gazdasági tárgyalás során. Nép- szövetségi körökben arról tudnak, hogy Benes nagyszabású akciót készit elő a gazdasági reorganizálás tekintetében, az akció lényegéről azonban még nem tudnak. Az Oeuvre szerint módot kell találni az an- schluss állandóan fennálló veszélyének elkerülésére s ezt a nehéz európai problémát már ideje volna egyszersmindenkorra kiküszöbölni az európai politikai életből. Ez volna a békét őszintén óhajtó Németország és Ausztria első kötelessége Európával szemben, hogy e tekintetben félreérthetetlen és határozott kötelezettségeket vállaljanak. Ahogy a diktatúra felszámol Jugoszlávia szomszéd államunk. Nem tudjuk, hogy feltünt-e a közönségnek, hogy két és félesztendő óta Jugoszlávia kiesett a világ vérkeringéséből. Erről az országról csak olyankor hallottunk, amikor kivégeztek egy rabló- gyilkost, a horvát összeesküvők monstre-bün- ügyét tárgyalták, vagy pedig legújabban pokolgépet dobtak a belgrádi gyorsvonatba. Egyébként Jugoszláviának nem voltak eseményei. Legalább is olyan események, amelyekről a külföld tudomást vehetett volna. A diktatúra úgy ráfeküdt erre a temperamentumos és — tagadhatatlanul — hősi népre, amelyen a világháború alatt egész Európa végiggázolt, hogy még a sóhajtás hangja sem hallatszott ki az egyesitett délszláv országokból. Ha az ember a Jugoszláviában megjelent lapokba tekintett, elszorult a szive. Mintha a Bach-korszak leggyü- löletesebb évei elevenedtek volna meg a „felszabadulás“ háború utáni esztendőiben. A lapok Páneurópáról, a mongol veszedelemről, Németország belpolitikai nehézségeiről vezércikkeztek, csak éppen Jugoszlávia külső és belső problémái maradtak benne a toliakban. A jugoszláviai diktatúra kormánya szent és sérthetetlen volt, sőt még a városok belső életéhez sem férhetett hozzá a kritika kommentárja. Ivivül- ről nézve, Jugoszlávia valóban úgy festett, mint egy nagy temető! Most aztán hivatalos kormánykommünikék jelentik, hogy felszámol a jugoszláv diktatúra. Az SHS állam — a békediktátum hármas iker- országa — alkotmányt kapott. Alkotmányt, amelyet azonban nem a paralmentárizmus megszokott külsőségei szültek, hanem a diktatúra kormányának állambölcsei izzadtak ki és Őfelsége Ale?andar király látott el legmagasabb kézjegyével. Milyen lehet az az alkotmány, amelyet a diktatúra oktrojál, parancsol rá egy országra? Oroszlán báránybőrben, diktatúra alkotmányos köpenyegben. Egyidejűleg azt is megtudjuk, hogy a világ legkülönösebb politikai változása megy végbe a Romániával szövetséges viszonyban álló Jugoszláviában. Megmaradt, bár némi átalakuláson ment keresztül a diktatúra kormánya és már szervezik is az uj pártot, amely nyilvánvalóan többséget fog magának szerezni az általános, egyenlő, de nem titkos választásokon: az úgynevezett állampártot. Ez lesz az a politikai életelixir, amely a diktatúra sebeibe majdnem belepusztult Jugoszláviát feltámasztja halottaiból. Amely a balfenéken elsüllyeszt minden volt pártot és a legfrissebb kreációt, az állampártot Jugoszlávia világitó fáklyájává emeli. A királyi proklamáció, amely ott függ már Belgrád és a többi jugoszláv város uccáin, a király báláját és köszönetét tolmácsolja azért, hogy meg lehetett valósítani „aránylag rövid időn belül“ a legfontosabb nemzeti és politikai feladatokat és le lehetett fektetni az egészséges nemzeti élet tartós alapjait. Csodálatos azonban, hogy ez az egészséges nemzeti élet már nem birta tovább a diktatúrát régi formájában és alkotmáinyos sallangokkal kivánta ékesíteni a népboldogitó önkényuralmát. Azon azonban már nem tudunk csodálkozni, hogy a felmelegi- tett diktaturás rezsim a kisebbségek további durva elnyomásával kezd hozzá az uj korszakhoz. Mert ez az. amit a királyi proklamáció legfontosabb nemzeti feladatnak jelöl meg. A közzétett alkotmány ugyanis megtiltja egyesületeknek nemzeti alapon való szervezését, sőt még sportklubokat sem engedélyez a kisebbségeknek. Az a nép, amelynek állítólag a nemzeti elv nevében növelték meg háromszorosra a területét, Sáros csizmával tapos végig uj birodalmában g (Kolozsvár, szeptember 4.) A német-osztrák vámunió kérdésének a csütörtöki elintézéséről Genfből azt jelentik, hogy a tárgyalások elején még fennállott feszültség Schober és Curtuis nyilatkozatai után eltűnt s most nyugodtan várják Hága döntését, ami szombaton érkezik Genfbe. Ezzel a jelentéssel azonban teljesen ellentétben állanak az érdekelt metropolisokból érkezett hiradások. Berlin és Becs Schoberék bukását várják. Berlini táviratok szerint a német és osztrák fővárosok politikai köreiben nyomott hangulatban fogadták Schober és Curtius genfi nyilatkozatait. Több lap gyásznapnak tekinti a tegnapi napot, amikor a vámegyezményről való lemondást be kellett jelenteni. Berlinben kétségtelennek tartják, hogy úgy Curtius, mint Schober rövidesen be fogják nyújtani lemondásukat. Schober aiáirta lemondását. Schober osztrák külügyminiszter Genfben nyilatkozott a sajtónak. Kijelentette, hogyha szükség mutatkozik lemondására vagy egy ilyen lépést illetékes helyen kívánni fognak, úgy visszavonulásának semmi sem áll útjában. Párizsi jelentések szerint a francia sajtó érdeklődésének középpontjában Schober és Curtius tegnapi genfi nyilatkozatai állanak. Az Echo de Paris hangoztatja, hogy a vámunió ügyét még nem kell véglegesen lezártnak tekinteni. Ha Hága döntése jogilag megengedhetőnek találná az egyezményt, a népszövetségi tanács elé kell terjeszteni a kérdést s nem szabad kitérni a politikai vita elől. nemzeti elven és még a lélekzetet is félti országának mindazoktól az állampolgáraitól, akik nem születtek szerbnek. így látjuk mi az „újjászületett“ jugoszláv alkotmányt és parlamentarizmust. Azon azonban csak csodálkozni tudunk, hogy mindezt nem látják Magyarországon, legalább is nem látja a magyar sajtónak az a része, amely hozzánk is elkerül. Az üzlethajszolásnak és a szer- vilizmusnak legvakmerőbb megnyilvánulási módja az, amit budapesti keltezéssel hozzánk továbbítanak. Hiszen értjük mi, bele tudunk látni a budapesti sajtónak kártyáiba: a pesti lapok bizonyára nem csak Romániába, hanem Jugoszláviába is bemennek és ez a körülmény állítja meg kritikai tollúkat. A felháborodás hangját nem tudjuk elnyomni magunkban. Az a sajtó, amely csak regisztrál, de a kisebbségek tervszerű elnyomásához egy szava sincs, nem vindikálhat bizalmat és szavahihetőséget akkor sem, amikor a magyarországi eseményeket bírálja. Románia kisebbségei megjegyzik maguknak, hogy a jugoszláv „állampártnak“ nemcsak Belgrádban. hanem Budapesten is vannak hivatalos orgánumai.
