Keleti Ujság, 1931. szeptember (14. évfolyam, 198-222. szám)
1931-09-05 / 201. szám
37F. ÉVF. 20Í. SZÁM. ' —— I ■ • • ...... wm&!£& Megnyitották a marosvásárhelyi mezőgazdasági kiállítást A siker mutatja [az erdélyi magyarság gazdasági fejlettségét, kultúráját — Hatalmas arányokban nőtt ki á kiállítás Kongresszusok, ankétok, előadások (Marosvásárhely, szeptember 3.) Marosvásárhelyen csütörtökön nyílt meg nagy érdeklődés között az országos mezőgazdasági, ipari és apróállat kiállítás. Már a kora reggeli órákban mozgalmas volt a város képe. Autóbuszok, kocsik hosszú raja szállította ki a közönséget a kiállításra, amelyet a város szélén helyeztek el több nagy pavillonban. Az ünnepélyes megnyitás délelőtt 10 órakor folyt le. Először Mikó László, a marosmegyei földmivesszövetség elnöke mondotta el lelkes megnyitó beszédét, majd Szász István, az Erdélyi Gazdasági Egylet alelnöke emelte ki a kiállítás fontosságát. Ez a kiállítás azt mutatja, — mondotta — hogy az erdélyi magyarság a sors csapásai alatt is él és élni akar. Pantea Stefan dr. megyei prefektus-helyettes a hatóságok nevében mondott üdvözlő szavakat, mig Benkö László az iparkamara nevében arra kérte a helyettes-prefektust, hogy a vármegye és az állam támogassák az ilyen próbálkozásokat,; hogy ez a kiállítás, amely az erdélyi gazdasági élet fellendülését szolgálja, máskor is megismétlődhessék. A Duna és Tisza-közi mezőgazdasági kamarák üdvözletét Tölgyes Árpád tolmácsolta, majd a jelenlevők végigjárták a kiállítás helyiségeit. A marosvásárhelyi kiállítás olyan nagyszabásúvá fejlődött, hogy úgy méreteiben, mint nívójában felülmúl minden várakozást. Különösen nagyszabású a háziipari kiállítás, amely szakértők szerint külföldi kiállításokat is kiállja a versenyt. Az anyag hat hatalmas pavillonban nyert elhelyezést. Sorba következnek az ipari, a háziipari, a mezőgazdasági, a vadászati kiállítások, a géppavillon és az előadótermek. A szabadban nagy baromfitelep van. A kiállítás létrehozásában az oroszlánrész Török Bálintot, az EGE nagyagilitásu és nagytevékenységü főtitkárát, Hatfaludy Istvánt, a marosvásárhelyi "'öldmives Szövetség igazgatóját és Jeney Tstván dr.-t illeti, akik két hét óta éjt-napot összetéve dolgoztak a siker érdekében. A megnyitás után délelőtt 11 órakor a Marosmegyei Fölmives Szövetség tartott közgyűlést. Mikó László elnöki megnyitója után felolvasták Székács Elemérnek, az OMGE alelnö- kének előadását, majd Konoky Kálmán dr. föld- birtokos tartott szakelőadást a buza nemesítéséről. Délben bankett volt a Központi szállodában, majd délután két órakor mezőgazdasági gépbemutató folyt le a cukorgyár mögötti területen. Négy órakor az erdélyi magyar kisebbségi nők központi titkársága tartott előadásokat. Az előadók Kovács Dezsőné, Kónya Gyuláné, Szász Mártonná, Mikó Lőrinczné, Gyallay Do- mokosné és gróf Bethlen Mária holtak. A kiállítás első napját este 8 órakor a marosvásár- helyi Gazdakör dalkörének, a zsidó kulturház- ban tartott műsoros estélye fejezte be. frlanó, az állásnélküli kereskedő- segéd a milliomos tógájában vezette oltár elé dúsgazdagnak hitt menyasszonyát (Kolozsvár, szeptember 3.) Nem mindennapi esetről lesz itt szó. Ha emlékezetünk nem csal, egyetlen hasonló házasság fordult elő Budapesten 1906-ban, amikor tanárnőt vezetett oltárhoz egy orvos. Csak a lakzi után derült ki, hogy a nő foglalkozásra nézve szülésznő és a férfi halottkém. •Schlesinger Manó, tekintélyes rőföskereske- dőnek a legidősebb fia, érdekes egyéniség. A katonaságnál a szakaszvezetői rangig emelkedett. Közel két méter magas, feltűnően szőke gavallér. Magasivelésü orra imponáló külsőt kölcsönzött neki. Bokros haja viszont az egész homlokát beárnyékolta. Foglalkozásra nézve apja nyomdokait taposta. Valamikor úgy nyilatkoztak róla, hogy kitűnő textilkereskedő lehetne belőle. Édesapja azonban korán elhalálozott és igy Manó gyermekkorában az élet porondjára került. Három évi tanoncoskodás után cl is nyerte a segédi rangot. Csakhogy állás dolgában nagyon csehül állott. Szabadideje lehetővé telte, hogy öreg édesanyját gyakran felkeresse. Az öreg matróna mindig ezzel fogadta: — Manó, Manó, hányszor mondtam már, hogy meg kellene nősülnöd... — Hiába, te sohasem fogadod meg a szülői tanácsot. — Könnyű igy beszélni, — jegyezte meg le- hangoltan Manó. Sajnos, csak munkanélküli, facér kereskedősegéd vagyok... — Apád is igy kezdte — szólt az anya, hogy. fia aggályait eloszlassa — és mégis a város legtekintélyesebb kereskedői közé küzdötte fel magát. Majd rövid gondolkozás után: — Van liázasságközvetitő s próbálj szerencsét. Manó hetekig gondolkozott az önzetlen tanácson. Alaposan meghányta-vetette a dolgot. Talán még vagyonos nőt is találhatnék, — gyűlt lángra lelkében az optimizmus tüze. Március 3-án reggel megjelent a házasság- közvetitő irodájában. — Éppen Önhöz készültem, fogadta mosolyogva az irodavezetője. Ugye Schlesinger Mánó úrhoz van szerencsém? — Tessék, itt vannak a fényképek. Manó mosolyogva fordult a közvetítőhöz. — Ha szabad érdeklődnöm, ennek a barna- szemű liajadonnak van-e valami hozománya? — Hat gimnáziumot végzett, apja milliomos bérlő volt, bár az agrárreform őt sem kimélte meg, azért a leány mégis 150.000 lejes bankbetét fölött rendelkezik. Hat szobás lakás, de ha óhajtja, ajánlhatok mást is. — A másik szilágymegyei, száz hold prima föld, belsőség, árva leány, alig tizenhét éves. Nagyanyja már a halál ösvényét tapossa. Manó a feketeszemüt választotta. Édes anyjához sietett és örömmel újságolta: — Meg van édes anyám, meg van! — Na ugye, mondtam én, — lelkesült özvegy Sehlesingerné. A liázasságközvetitő néhány óra múlva már „a feketeszemü“ leányhoz sietett. A hajadon testvérével együtt lakott a Wesselényi ucca egyik épületében. Kicsiny, hónapos szoba helyettesítette a modern, komfortos, ötszobás lakást. Még a szépapjuk is röghöz ragadt szegény ember volt. Varrásból gyűjtötték össze a kis összeget, amely a minimális életigények között is nélkülözhetetlen. — Schlesinger Manónak hívják, — hadarta — kereskedelmi érettségit tett ér a Honvéd ucca végén jólmenö üzlete van. * Az esküvőt a leány gazdag rokonainál tartották meg. Előzőleg a fiatalok úgy beszélték meg a dolgot, hogy a menyasszony lakását veszik igénybe. Idesiettek az ünnepi aktus után. Manót a guta környékezte, amikor öt szoba s hatalmas vagyon helyett hónapos, albérletes szobát pillantott meg. De azért hallgatott. A negyedik reggelen a fiatalasszony tette fel a kérdést: — Ugye, vasárnapig együtt leszünk? Remélem, gondoskodtál helyettesről. —- Oh igen, — sietett válaszolni. Csakhogy Manó korlátlan szabadságot élvezett. Az asszony három hét múltán ismerte fel a helyzetet. És nem váltak el. Az újdonsült asszony tartja el a férjet is. Ifj. Schlesingerné varr és Manó vasal... (d. b.) kaphatók a »Keleti Újság« könyvosztályánál, Cluj-Kolozsvár, Piaţa Unirii (v. Főtér) 4 szám.
