Keleti Ujság, 1931. szeptember (14. évfolyam, 198-222. szám)
1931-09-30 / 222. szám
e Két kis fecske lemaradt Székely kocsárd on * Három órát várni a csatlakozásra s minden percben csüggedten nézni az órát: ezt jelenti az utas számára Székely kocsárd. Bizonyos, hogy egy vasúti állomás sem üdülőtelep, de Kocsárd nagy forgalma dacára unalmas s mindenekfe- lett barátsságtalan. És — legalá!) is mikor én utazom — itt mindig potyog az eső. Nem esik pattogva, istenigazában, hanem álmosan és lustán, mintha egy roggyantlábu öreg hordár cipelné le a fellegekből. Mikor a restiből elég volt, mást nincs mit tenni, mint sétálni a perronon, amely hálisten- nek hosszú és fedett. És itt az utasok: vasútiak, hordárok és a kofferek összevisszaságában egyszer csak elém lép egy régi ismerős: az állomási rendőrség vezetője, Chismasiu rendőrtiszt ur. — Halló kapitány ur, csapok le rá, mondjon valami érdekes újságot, ha már itt vagyok. A rendőrtiszt mosolyog. — Mi lehet itt nagy újság? Öt év alatt elriasztottam az állomásról a zsebmetszőket, de azért néha most is akad egy kis munka. Jön a károsult s bejelenti, hogy meglopták... Megindítom a nyomozást s ha csak lehet, elcsípem az ipsét, tette hozzá szerényen. — Tegnap is... Egy tanító éjszaka bejön hozzám s keserves arccal mutatja a zsebét. Hát bizony kivágták s kiemelték a tárcáját, amelyben valami harmincezer lej volt és az iratai. A tanító a váróteremben aludt s a zsebmetsző biztos kézzel dolgozott. A takarítónő véletlenül látott egy urat körülötte, magas volt, szürkekabátos... — A vásárhelyi vonat öt-hat perc múlva indult, sok időm nem volt. Felugrottam a vonalra és kocsiról-koesira szemlét tartottam az utasok között. Egy-kettőt leigazoltattam, nem voltak gyanúsok, hát tovább. Ilyenkor az ösztöne viszi az embert. Egyszer csak látok egy nekem nem tetsző alakot. Mit kerestél itt, támadtam rá. Igen önérzetesen válaszolt. A zsebeidre vagyok kiváncsi, mondtam s a következő pillanatban megtaláltam a tárcát a pénzzel. Az iratokat kidobta belőle, de a tárca egész uj volt s nem volt szive azt is elhajítani. Persze, nem utazott tovább, az én vendégem maradt éjszakára s reggel megkarperecezve indítottam el az ügyészségre... — Na, de ez nem olyan érdekes, mondja tovább a rendőrtiszt, aki közben diszkréten mus- trálgatta a perronon sétálókat. Van ennél érdekesebb. Én legalább úgy gondolom... Tessék, itt is van a két főszereplő s rámutatott két kis fecskére, akik az őszi hidegtől félaléltan röpködtek a perron teteje alatt. — A fecskék mind elmentek és ez a kettő ittmaradt. Lehet látni, hogy még fiókák, szegények biztosan nem tudtak a nagy útra elmenni... A bikaerejti rendőrtiszt, a zsebmetszők réme, megindultan nézte a két kis fecskét. — Megfagynak szegények, nem bírják ki n hideget. Napok óta nézem őket s azon gondolkozom, hogy lehetne szegénykéket a harmadosztályú váróterembe betelepiteni. Mit gondol ott kitelelnének? Mint egy nagy gyermek, úgy nézett rám kérdően. Nem is tudtam felelni. Pedig elmondhattam volna a rendőrtisztnek, akinek csak az ökle, de nem a szive keményedéit meg a ko- esárdi zord rendőrszobában, hogy a két kis fecske vándorútra kelt társai között sokan nem jártak jobban... Ugylátszik, a fecskék a naptár szerint keltek útra s a hirtelen hideg ősz, mint egy expressz vonat utolérte őket... Bécsi lapok Írják, hogy ezrek hullottak el a hidegtől. De akármilyen nyomorultak, vakságokban és süketségükben önzők is az emberek, nem tudták nézni a fecskék pusztulását. S mig Kínában és Japánban fellángolt a két undok sárga faj háborús tüze, a szegény Ausztria, —- ahol az állat- védelem csodásán kiépitett — a fecskék segít ségére sietett... És a mentésnek igazán modern módját választották... Ezerszámra összegyűjtötték a fecskéket s repülőgépen vitték át a meleg, napsugaras Velencébe... De nem is lett volna módom mindezt elmondani, mert a rendőrtiszt hirtelen kezet nyújtott: liifestés, vegyfisztitásban, — Bocsásson meg... Intett a rendőröm. A viszontlátásra! S hatalmas lendülettel felugrott egy vasúti kocsiba. Feszült rajta minden izom s hátsó nadrágzsebéből kiduzzadt a revolver. Védencei: a lemaradt koesárdi utasok, az árva kis fecskék tovább csapkodtak gyönge kis szárnyukkal, mig a többiek, a megmentettek, már messze, a boldog napfényben úsztak... Itt, az unalom, a tétlenség állomásán az időt ólomlábakkal mérte az óra, gyászosan csepegett az eső s úgy nézett ki a sok várakozó, mintha te(London, szeptember 28.) Nankingban terrorista diákok egy csoportja, akik elégedetlenek a kínai kormánynak a japán—kínai konfliktusban tanúsított erélytelen magatartásával, behatolt Wang kínai külügyminiszter dolgozószobájába. A terroristák a nankingi kormány külügyminiszterét véresre verték s bizonyára meg is ölték volna, ha a minisztérium személyzete segítségére nem érkezik. Wang fején, mellén és vállain több sebből vérzett. Életveszélyes állapotban szállították kórházba. Moszkván át érkezett jelentések szerint a kínai minisztertanács tegnapi ülésén elutasították a japán kormánynak a konfliktus ügyében 'XIV. VEF. 222. SZABI. — ------- —------- ■ motésre indulnának. Minden zajt áthasitva most a mozdony fütyült s utána engedelmesen megmozdultak a mázsás kerekek. Már száguld ismét a vonat: emberek, jók, rosszak, akarások, tervek, öröm és bánat együtt vágtatnak a kifiir- készhetetleribe. De ugyan ki gondol erre, hiszen itt mindenki a pénzére és kofferjére vigyáz. És mégis mindent feled, ha az unalom ködéből felvillan két csinos boka s tavaszt érez, ha az esőbe, az őszbe, a hiábavalóságba ruzsos szájával belekacag egy asszony. Tóth Sándor, kinai—japán vegyesbizottság működésére irányuló javaslatát s egyúttal sajnálattal szögezték le, hogy a Népszövetség nem tudta teljes tekintélyét latba vetni Japán ellen. Honkongban egyre tzélesbedik a japán- ellenes terrorista mozgalom. Ötezer főnyi tömeg járja a város uceáit és a japánokat halálra keresi. Számos japán házát feldúlták, a lakókat megölték s holttesteiket az uccukon megcsonkították. A halálos áldozatok számát eddig ötvenre teszik. A karhatalom tehetetlen a fanatikus tömeggel szemben. Tokiói jelentések szerint a japán flotta több hadihajója, köztük cirkálók és torpedónaszádok útban vannak Hankau és Kanton felé, hogy a szorongatott japán lakosság védelmét ellássák. A boríték színe: MEGJELENT HERMES Vasúti Itaírenffiöap legújabb (JCXIÍI.-ik) téli kiadása ! Érvényes 1931. 1-t éh Uj időszámítás f — Teljessel uj menetidők í Tartalmazza a C, F. R. összes vasútvonalainak uj, téli menetrendjeit, az október l.-étől érvényes uj időszámítás szerint, a személy-, podgyász-, bérlet-, hálókocsi- és körutazási jegyek díjtáblázatait, valamint ezek váltásához szükséges összes tudnivalókat, a régi és uj állomásnevek betüsoros névmutatóját-, a Nemzetközi vasutak menetrendjeit, térképet, stb., stb., román, magyar és német nyelven, könnyen kezelhető, praktikus összeállításban. Teljes! Tökéletes I Pontos! ARA 5# LEI. Fenti nagy menetrendünkön kivül szintén megjelent a kis »HERMES ZSEBMENETREND« is, mely kivonatosan tartalmazza a C. F. R. összes vasútvonalainak uj téii menetrendjeit. Könnyen kezelhető, egyszerű, pontos és ára csak 25 Lei. Mindkét menetrend kapható az ország összes könyv- és ujságárusitó helyein, állomásokon és menetjegyirodákban. Előfizetéseket elfogad a kiadóhivatal: Braşov, Strada Regele Carol No. 6. ugy iisvitel mint olcsóságban CZINK rai!! Elégedetlen terrorista diákok véresre verték Nankingban a kinai külügyminisztert, mert erélytelen volt a japán-kínai konfliktusban
