Keleti Ujság, 1931. szeptember (14. évfolyam, 198-222. szám)
1931-09-04 / 200. szám
7 HÍV. ÉVF. 200. SZÁM. A románság szanatóriumot, a magyarság nagyarányú föld- mivelőiskolát akar a zentelkei Bántfy-kastély helyén Magyar élei Kalotaszentkirályon — Hogy fest ma falusi bank és más néhány jellemző epizód a (Kalota szentkirály, szeptember 2.) Nagy megnyugvás, ha román tengertől körülnyaldo- sott erdélyi magyar szigeten íölleli a nemzeti létünkért aggódó vizsgálódás azokat a kereteket, amelyek között a magyar kulturális törekvések és gazdasági akarások megnyilatkozási formára, tömörüjési lehetőségre találnak. Fo gyasztási szövetkezet, gazdakör, dalárda, Nő- szövetség, vasárnapi iskola, hitelszövetkezet, — mind olyan intézmények és alakulatok, amelyeknek sehol se volna szabad hiányozniok és örömmel kell följegyezni, hogy nem hiányoznak ebben a szép és erős kalotaszegi központban sem. A vasárnapi iskolából csengő gyermekének hangzik; a gazdakörbe szivesen ellátogatnak a földmivesek és a kalotaszegiekre kettőzötten jellemző konzervatív paraszt-szellem kezd is már kevesebb; merevséggel elzárkózni az ujitások elől; a fogyasztási szövetkezet hi vei is egyre számosodnak , és a falu főuccáját ellepő kis szatócsok hitelnyújtó konkurrenciája eile nére is szivesen vásárol már a saját üzletében a falu apraja-nagyja — nemcsak szombaton, amikor zárva vannak a többi kereskedések; és ami a legérdekesebb: a kis hitelszövetkezet, amit merészen banknak neveznek a faluban, rövid fennállása óta közel egymillió takarékbetétet forgatva, gyümölcsözíetve látja el a falu apró hitelszükségleteit. Földmivesiskolát Kaioiaszegnek. De ez még mind nem elég magasabb színvonalú vidéki élet megvalósitására. Születtek is itt tervek, amelyek jelntőségiikben túlnőnek' Szentkirály s a vele összenőtt Zentelke község határain és véghezvitelük esetén mélyen kihatnának egész Kalotaszeg, sőt a távolabb eső vidékek földmives népének jólétére. Fölmerült a gondolat, hogy a zentelkei, mintegy hetven holdas belsőséggel rendelkező Bánffy-kastélyban és gazdasági épületeiben földmivesiskolát rendezzen be az erdélyi magyarság gazdasági szerve, vagy a református egyház, hogy ezzel Közép- és Nyugat-Erdélynek mezőgazdasági irányítás, szakoktatás hiányában még mindig eléggé elmaradott magyar gazda-nemzedékét, a föld belterjesebb művelésére tanitsa. A zentcl- kei Bánffy-kastély évek óta teljesen elhagya- tolan áll; magtárai, istállói, tisztviselő- és csc- lédlakásai jobbára .üresek és az egész épület- komplekszum, amelynek életgyökerét a körülötte elterült Bánffy-birtoknak az utolsó holdig való kisajátításával elvágta az állam, pusztulás előtt. — Ma még, — mondja Polgár Gyula református lelkész, — viszonylag kevés költséggel ki lehetne javítani az egészet. A kastélyban jól elférnének a gazdasági iskola tantermei és tanárlakásai, sőt maradna benne hely a mi falunk egyesületei számára is. Az egykori park, gazdasági udvar, kert és gyümölcsös, amelyet mint belsőséget teljes egészében megkímélt a kisajátítás, kiválóan alkalmas lenne a legmodernebb szakoktatás megvalósitására. Merem állítani, hogy seliol egész Erdélyben nincs erre a célra megfelelőbb hely. A kastély gyönyörű magaslaton fekszik s körülötte a Kalota medréig ereszkednek a kertek olyan szerencsés alakulással. hogy a bolgár kertész, aki most egy részüket bérli, vizhajtó kerék nélkül, egészen primitiv zsilipszerkezettel, néhány óra alatt meg tudja öntözni az egész területet. Nincs az a mezőgazdasági termelési ág, amit ezen a hetven- holdas belsőségen ne lehetne —- kicsiben — a legjobb feltételek mellett bevezetni és a tervbe vett — helyesebben kiálmodott — földmivesis- kola növendékeinek bemutatni... És az egészet, tudomásom szerint igen méltányos áron engedné át Bánffy Miklós gróf. Már az állam is érdeklődött a kastély iránt; nagy szanatóriumot szerettek volna itt berendezni jószándéku kezdeményezők és erre a célra csakugyan szintén eléggé alkalmas volna az elhagyott, és kissé már megrongálódott épület. De a mi kedvenc tervünk mégis csak a földmivesiskola felállítása volna itt. Sajnos, nincs pénz reá. Itt is csak a refrénje minden szép és egészséges elgondolásnak. Pénzhiány — krizis — gazdasági válság, ezeket a sóhajtásokat, jajokat, felkiáltásokat hallja az ember mindenfelé. Szegénység — ez minden terv-virág elhervasz- tója, minden uj nekilendülés bénitója. S a szegénység kikezdi lassan azokat a kereteket is, amelyek között immár otthonosan kezdett mozogni a falusi élet. A falusi bank ügyfelei. Beültünk egy este a szentkirályi hitelszövetkezet helyiségébe, vagy amint itt mondják: a bankba. Van abban valami kedves és különleges, mikor szerda esténkint, a heti pénztáróra idején, a mezei munkáról visszatérve elindulnak az emberek Csáki János gazda-társuk háza felé s ha útközben valaki megkérdi tőlük: Ho- va-hova sógor, vagy koma, vagy bátyám — azt felelik reá; — Megyek a bankba. Nem ötemeletes palota cifra portáléja, már- ványos haiija, forgóajtaja, templomi ünnepé- lyességii terme fogadja itt őket, hanem éppolyan tapasztott tornácu, fehérre meszelt falusi parasztház, mint az övék, amelynek udvarán disznó turkál maradék után és baromfi keresgél elhullott szemet. Maga a pénztáros, Csáki János is csak az előbb tette le a kasszát s kötötte be a kispajtába az őzszelidségn bivalyborjut, a „puju“-t. És ime, pont hétkor, a pénztári óra megkezdésekor kiszedi az egyszerű, pántozott ládából az iratokat, letelepszik a „hátsó ház“ petróleumlámpája világába, tollat igazit erős ujjai közé és fürgén szökteti a pennahegyet az összeadásra váró számoszlopokon. Havi száz lej fizetése van érte. — Mi jót hozott bátyám, — emeli fel komolyan a szemét, ha ügyfél cihelődik eléje, a padkával körülfutott szobába. — Kamat? Törlesztés? ... Az ügyfél összetekercsezett váltót szed ki a belsőzsebéből. — Bizony csak kamat. Örvendek, hogy ezt is össze tudtam szedni valahogy. Szép maguktól, sógor, hogy türelemmel várnak öt-hat napot a lejárat után. Kicsi ablak ez a falusi bank. Rajta kérész* tül, mint a régi fotoplasztikon képeire, be lehet látni a falu szivébe, gyomrába, amely körülbelül olyan mint Erdély minden más magyar, vagy nem-magyar falujának, sőt hovatovább a világ minden parasztjának a szive és a gyomra. — Az ember már a fejét majd letépi a gondolkozásban, — vakarják fülük tövét a becsületes kamat-törlesztők, — hogy miképpen szedjen ki egy kis pénzt a gazdaságból... Tegnap is vásár volt Hunyadon. Aki bevitte eladni az uj búzáját, tele zsákokkal jött megint haza, mert nem volt szíve majdnem ingyen elvesztegetni azt, amiért egész évben dolgozott... S még ha marhából, sertésből lehetne egy kis pénzt csinálni. De ma diarmadrészét se éri egy bivaly annak, amit három-négy évvel ezelőtt adtak érte. Az uj nevelésnek az árából a kamatját se lehet előteremteni annak az adósságnak, amit a gazda az anyaállat beszerzésekor csinált. Szárazszavu, öreg ember reszkető, üres, fekete markát teszi az asztalra a pénztáros elé. — Találjanak ki valamit, mert ennyi az egész, amit lejáratra magammal hozhattam. Hat darab állatom döglött meg a héten. Négy malac, egy tehén és egy puju... Ez a ráadás a többi bajokra. A pénztáros valamit ir a befizetés bejegyzésére szánt rubrikába és csak ennyit mond: — Marhavész van. Várunk... Ha igy halad, lehet, hogy nem él sokáig a bank. De várunk. Hol az állatorvos ? Marhavész, sertésvész tizedeli a falu állat- állományát. A bivaly a járomban rogy össze és félóra alatt, kileheli páráját; a kondás csak beizen a legelőről: — Mondjátok meg Erzsi néninek, hogy megdöglött a koca. A bivalyt torokgyík öli meg s mikor a szerencsétlen állat fuldokolni kezd, kétségbeesett gazdája semmivel se modernebb gyógymóddal siet segitségére, mint amilyen eszközt az ezer évvel ezelőtti hegyi pásztor is bizonyára tudott már alkalmazni ezen a vidéken. Ronggyal begöngyölt karót nyomnak le a kínlódó barom torkára... — Hát nincs erre állatorvos? — kérdeztük a gazdát, aki valósággal összoroskadt a mezei utón kimúlt bivalya mellett. — Dehogy nem, — nyögte a nyomorba döntött paraszt, — kint járt a hunyadi állatorvos és lezárta a falut,.. Ezt meg tudtuk volna csinálni mi is. Nincs nap, hogy ne kelljen a dögtéren uj gödröket ásni. .Jó dolguk van itt a kóbor ebeknek. Sertésnyire hízva sakálkodnak itt éjjelen- kint a hevenyén hányt hantok között. A gazda pedig megtöi’ten néz a bizonytalan jövőbe. A kis falusi bankjánál, amelynek létét az állam csak veszélyeztetni kísérelte meg, kaphat még kevés haladékot, kegyelmet. Az adófizetésnél nem... S ha állatorvosi konzíliumok és állami bizottságok nem igyekeztek ennek a népnek egyetlen, alig csurgó más pénzforrását: az állatállomány egészségét megóvni, kitalált valamit a falusi nép a vész által sújtottak veszteségének könnyítésére. Valami megkönnyeztetően egyszerű, vagyonbiztosítási eljárást. Az elásott marha húsából jelképesen egy- egy kilót megvesznek a rokonok, ismerősök. így valami megtérül a kárból. Jávor Béla. S- Az iskolaév kezdetére árainkat mély on leszállítottuk IFI ÁRUHÁZ Cluj-Kolozsvár, Calea Regele Fér dinand No. 11. — Teleíojv zám: 957. g- fehérnemű vászon . .............................L 18 m* ingzefir..................................................L 19 ' tartós dörzstörülköző ..........................L 25 \ egyenköténynek való pepita zefir - - L 28 K alsólepedő vászon, 150 cm. széles - L 68 ^ paplan lepedő vászon, 180 cm. széles L 98 gr tartós pokróc........... ............................L 230 kockás gyapjú-pokróc ....................- L 35í> tartós paplan ..............-...................L 390 * madrac, három részes ..........................L 650 Férfi és női ruhaszövetek, selymek és kabátszövetek, bar- chetek, Panelek, szőnyegek, függönyök nagy választékban
