Keleti Ujság, 1931. szeptember (14. évfolyam, 198-222. szám)
1931-09-28 / 221. szám
li XIV. GVF. 221. SIAM. MIÖZÚMTUMSAC A világválság elsősorban Európa és a fehér faj problémája Az angol font tragédiája minden hosszadalmasabb elmélkedésnél jobban bizonyítja, hogy a gazdasági válság, amely már ötödik esztendeje annyi gyötrelmet és szenvedést hozott az emberiségre, nemcsak hogy nem szűnik, hanem talán még a kulminációs pontot sem érte el. Az árak lemorzsolódása tovább folyt az egész éven át, néhány fontosabb termelvény áralakulására az alábbi összeállitás vet világot: Az'árú és a piac megnevezése Î3 *«• C5 <3 vH _ ■§ ■» 1« -ö *3 s Uf . H 1929 végén 1930 végén 1929 szeptember 22 1931-ki áresés “,'o-ban Buza Chicago bushel, cent 90-50 205*— 127 33' 773/4 47’39°/o Tengeri Chicago bushel, ceDt 69’137*25 86-—! 72-— 42-25 400/0 Kávé Newyork libra, cent 9-— 24’9'6 r 6'67 5-60 169/1 Gyapot Newyork libra, cent 1275 35-30 17-25,10-í 6 6-50 359,« A felsorolt termelvények áresése az elmúlt nyolc hónap alatt nagyobb volt, mint az 1930-ik óv folyamán, holott a termelés már az elmúlt évben sem volt rentábilis. Az áresés oka. Az árak esésének egyetlen, minden kétséget kizáró oka a túltermelés. Ipari téren az abszolút túltermelés a szükségletek végtelenségig való fokozása miatt úgyszólván lehetetlenség. Az élelmiszereket azonban egészen másként kell elbírálni. A jóllakott embernek semminemű élelmiszerre nincs szüksége, ennélfogva lehet az élelmiszer bármilyen olcsó, rendelkezhetik valaki bármely nagy földi kinccsel, ekak annyi élelmiszert fogyaszt, amennyire munkaerejének fenntartása végett szüksége van. Amig tehát az ipari termelésben csak relativ túltermelés következhetni be, az őstermelésnek abszolút túltermeléssel is számolnia kell. Statisztikát és pontos kimutatást arról természetesen nem lehet készíteni, hogy az emberiség minden tagja élelmiszerben mutatkozó szükségletének észszerű kielégítése esetén mekkora mennyiségű élelmiszer termelésére lenne szükség, azonban igen komoly szaktudósok véleményéhez csatlakozunk, amikor azt állítjuk, hogy az adott körülmények között a mezőgazdaság abszolút túltermelésbe jutott. Amig az emberiség 1913—30-ig csak 12.5%- kal szaporodott, addig a mezőgazdasági termelés legalább 20%-os emelkedést tüntet fel. Ha tehát a szükségletek fedezése a békebeli nivón maradt volna, még akkor is évről-évre nagy feleslegekkel kellene számolmmk. Pedig a szükségletek-csökkenő irányban haladnak. Az emberiség életmódjában is nagy változás tapasztalható, az orvostudomány azt állapította meg, hogy tultáplálkozásra semmi szükség sincsen, a gyöngébb nemnek, a nőnek a karcsúság az ideálja, ennélfogva még áldozatok árán, sokszor az észszeriiség rovására is tartózkodik az élelmiszerek bő fogyasztásától, ezenkívül pedig a kereseti lehetőségek gyengülése is hozzájárul a fogyasztás csökkenéséhez. Az észszerű fogyasztás számára természetesen csak a két utóbb felsoroltakat lehetne megnyerni, azonban ha ez sikerülne is, a mezőgazdasági túltermelés enyhülne ugyan, de teljes megszűnésére akkor sem lehetne számítani. Növekvő készletek nyomják az árakat. Arról természetesen lehetne vitatkozni, hogy az általános fogyasztóképesség erősödése esetén az agrártermékek túltermelése bekövetkeznék-e vagy sem, a fennforgó körülmények azt bizonyítják, hogy igen, annyi azonban bizonyos, hogy az utóbbi öt év alatt a fogyasztásra nem kerülő agrártermékek készlete évről-évre nő. Ha az évi termelésnek csak ti& százalékára becsüljük az el nem fogyasztott mennyiséget, az utóbbi öt év alatt össze kellett gyűlnie a világ gabonaraktáraiban az egész évi termelés felének, amely mennyiség a termelés mai tempója mellett évről-évre szaporodik és belátható időn belül oly készletek felhalmozódását eredményezheti, amely akár egy egész évi termelést is nélkülözhetővé tehet. A dolog természetében rejlik, hogy a készletek növekedése elsősorban a kenyérmagter- melésben következett be. Baj az is, hogy az ember hűséges sorstársa, a ló a traktoroknak és autóknak kénytelen átadni a helyet. A világ lóállománya a háború óta 12 millióval csökkent, kisebb mértékben csökkent azonban az igásjószág állománya is, ami a takarmányszükséglet megfelelő redukcióját vonta maga után. Ezekkel a jelenségekkel szemben a mező- gazdasági termelés egyre mechanizálódik és egyre nagyobb területek kerülnek eke alá. A mezőgazdasági kémia és a racionális elvek érvényesülése valóban csodákat müveit, ami azonban csak mélyítette és mélyíti a krízist, mert a mechanizálás kevés munkaerővel és alacsony költségekkel termel, egyrészről tehát leszorítja a nagyobb termelő költségekkel dolgozó tömegek életnívóját és fogyasztóképességét, másrészről a mezőgazdasági munkásokat teszi munkanélküliekké, ami ismét csak a fogyasztás csökkenéséhez vezet. Ily körülmények között köszöntött ránk az 1931-ik esztendő, amely csak fokozta a válság élességét. Az aratás, bár nem sikerült valami fényesen, ismét növeli a tavalyi áthozatot. Az ipari válság. Az alacsony árak szükségképpeni kísérője, hogy az egész emberiség hetven százalékát alkotó őstermelő deficitekkel küzd és egyre inkább arra kényszerül, hogy szükségleteit, csak szűkösen elégítse ki. Az ipari termelés ennélfogva csak lecsökkent fogyasztópiacra számíthat, ami a munkanélküliség problémáját napjaink egyik legégetőbb problémájává teszi. A lecsökkent fogyasztóképességen kiviil az ipari válság másik legfőbb oka a gyarmatok egyre érezhetőbbé váló konkurenciájában rejlik. A régebbi ipari válságok alkalmával uj gyarmatok feltárása és a kapitalisţztikus termelésbe való bevonása adott uj lendületet a paingásba jutott termelésnek. A háború alatt azonban az áruhiány miatt a gyarmati ipari termelés megerősödött és ma már sok tekintetben egyenlő, sőt kedvezőbb körülmények között levő versenytársa az anyaország ipari termelésének. Uj kolonizáílásra pedig nincs több lehetőség. Nagy akadálya az ipar szanálódásának a külpolitikai viszonyok rendezetlensége is. Ez teszi lehetetlenné a bizalom megszilárdulását, ami nélkül pedig a tőkefeleslegek hosszúlejáratú hitelekre nem kaphatók. Hosszúlejáratú hitel nélkül pedig nincs építkezés, nincs a jövőben amortizálható invesztálás, nincs ujább munkaalkalom. Ennek a válságnak a legmagasabb hullámai Európát csapkodják, mert a sűrűn lakott területek agrártermelése már csak a föld nagyobb tőkeértéke miatt is inagasab termelési költségekbe kerül, mint a más földrészek ősterületein termő gabona. A primitiv és igénytelen szines munkás alacsonyabb munkabérrel megelégszik, mint az európai vagy amerikai fehér munkás, anu a gyarmati iparágak termelő költségeit leszállítja és a fehér fajok ipari termelésének versenyképességét csökkenti. Ily körülmények között a mai válság nemcsak gazdasági, hanem nagy és súlyos faji problémákat is hordoz méhébdn. A kibontakozás lehetőségei. A válságok története arra tanit, hogy a megzavart termelő rend hosszabb-rövidebb idő alatt egyensúlyi helyzetbe jutott és a pangás napjait újabb lendület váltotta fel. A régebbi válságok azonban sokkal kisebb területre szorítkoztak, intenzitásuk a maival össze sem hasonlítható, mert a mostani depresszió az események szerencsétlen találkozása miatt a kereskedelemmel foglalkozó e|?ész világra kiterjed. Nagyobb lévén a betegség, nehezebb a gyógyulás is. A kibontakozást csak a ható okok megszüntetése hozhatja meg. Az elmondottakból azt lehet megállapítani, hogy a világválságnak a mezőgazdasági túltermelés a legfőbb oka. A túltermelést a kapitalista termelőrendben a kevésbé versenyképesek elhullása szüntette meg-a múltban és csak ez szüntetheti meg a jövőben is. Ha az erők érvényesülésének mesterséges akadályok nem álltak volna útjában, a kiegyenlítődés valószínűen már be is következett volna, azonban az agrárválság kezdetén az amerikai mezőgazdaság nagy állatni támogatásokat kapott, a fenyegetett helyzetre való tekintettel állami támogatásban kellett részesíteni az európai ntezőgázdaságot is. Erre a támogatásra nagyobb szociális bajok elkerülése végett az európai agrártermelésnek szüksége lesz a jövőben is, ez a támogatás az európai országokban azonban csak akkor érheti el célját, ha az agrártermelés versenyképessége oly mértékben fokozódik, hogy a tengerentúli versenyt sikerrel tudja leküzdeni. Oly termelvények kultiválására vari; szükség, amelyek rentábilisak, ezért a gabonatermelés további kiterjesztése és minden áron való forszirozása aligha vezethet célra. A probléma megoldását az egyes országok külön-kiilön; vagy egyesült erővel kereshetik. Minthogy pedig ri kérdés nagyon szétágazó és mélyen gyökerező, az egyes országok társadalmi és gazdasági ereje kevésnek látszik arra, hogy a mai nehézségekből a kivezető utat, meg tudja találni. Ezért feltétlenül szükséges és Európa jövőjére döntő fontosságú, hogy ebben a sorsdöntő időben az országok ’vezetői megértsék egymást, őszinte megbékélésre, szoros gazdasági együttműködésre nyújtsanak egymásnak kezet. Az angol válság bebizonyította, hogy a gazdasági pangás nemesek a legyőzőitek betegsége, ma Anglia a soros, holnap Franciaország is sorra kerülhet, de nem csak kerülhet, hanem ha így haladnak tovább is a dolgok, előbb- utóbb feltétlenül és biztosan sorra kerül ő is. Ép a válság ily nagymértékű elharapózásából csillámlik fel a remény biztató fénye: a népek megtudják érteni egymást, a népek vezetőinek is meg kell találniok az őszinte, hátsó gondolatok nélküli együttműködés útját. Torday József. Amerikai érdekeltség vásárolta meg a Szilágyi Eleonora cég részvény- többségét A kolozsvári piacnak jelentős eseménye, hogy a 99 éve fennálló, tehát egy év múlva századik évébe lépő Szilágyi Eleonóra rum- és likőrgyár részvénytöbbségét megvásárolta egy amerikai érdekeltség, amelynek az a célja, hogy a jónevü gyár működési terrénumát az egész országra kiterjessze, illetve hatalmas vevőkörét, amely Románia minden részében ösz- szeköttetést tart fenn a legrégibb rum- és likőrgyárral, még jobban kiszélesítse. A gyáripari részvénytársaság ügyvezető-igazgatónak Salamon Sándort nevezte ki, aki a szakmának régi érdemes munkása és akinek személye garanciája annak, hogy a Szilágyi Eleonóra cég a nyomasztó gazdasági helyzet ellenére is tovább fejlődik és jelentős tényezője marad a rum- és likőrgyártás szakmájának. a budapesti társasutazásra a „Keleti Újság“ kiadóhivatalában.
