Keleti Ujság, 1931. szeptember (14. évfolyam, 198-222. szám)
1931-09-27 / 220. szám
XIV. EVP. m. SZÁM. K@rachan helyettes külügyi nép- biztos közvetít Japán és Kina között Japán manifesztumban ismerteti a világgal a konfliktus okait (London, szeptember 25.) A japán-kinai konfliktus ügyét a ma beérkezett jegyzékek alapjáD kedvezően ítélik meg. Moszkvai jelentés szerint Karachan helyettes külügyi népbiztos útban van a mandzsuriai orosz-kipai határvidék felé, -hogy közvetítsen a japán és kínai kormányok között. A párizsi Matin genfi munkatársa szerint a népszövetségi japán íődeíegátns ma éjszaka folyamán uj utasításokat kapott Tokióból, amelyek sokkal előzékenyeb- bek, mint az eddigi japán kormány rendelkezések. Úgy tudják, hogy Japán most már kész lenne arra, hogy Mandzsúria megszállott területeit azonnal is kiürítse, ha a mandzsuriai japán alattvalók élet- és vagyonbiztonságát garantálnák., A megszállás északi vonalán több község kiürítése már folyamatban is van. A japán kormány áláspontja jelenleg az, hogy araeny- pyiben Kina a megegyezés lehetőségét most is Népszövetség tekintélyét akarja kihasználni Japánnak a világ előtti kedvezőtlen színben való feltüntetésére. Ugyancsak tokiói jelentés számol be arról, hogy a japán kabinet négy tagja elhatározta, hogy Japánnak a mandzsuriai konfliktusban elfoglalt álláspontját nagy mani- fesztnmban ismerteti a világgal. A japánok különben elhatározták, hogy kiiiri tik Chirint és nem szállják meg a keietkinai vasutat. Charbini jelentés szerint a szovjet kö zölte a főparancsnoksággal, hogy nem elégszik meg azzal, hogy a japánok nem szállják meg Charbint, hanem barátságtalan cselekménynek minősiti Csaug-Csun megszállását is és ezek miatt kénytelen a keietkinai vasutat a maga biztonsága érdekében megszállani. Legújabb jelentések szeiint az orosz csapatok atban vannak a mandzsuriai határ felé. Voroszilovot, a szovjet csapatok főparancsnokát a mandzsuriai határra várják. elutasítja, ez kétségtelen jele annak, hogy a írógépbe diktálta a borzalmakat a kivégzés előtt a dalmát hegyek legendáshírű haramiája Kivégezték a tízszeres gyilkos szerb banditát (Zágráb, szeptember 25.) A sibeniki törvényszék udvarán tegnap reggel kivégezték Médics Tódort, n tengermelléki hegyek legrettegettebb haramiáját, aki hónapokon keresztül a legern- her'telenebh gyilkosságok és rablások egész so rovatát követte el. A pszichopathologia számára valóságos stúdium ennek az elvetemült gonosztevőnek a bűn lajstroma. A törvényszéki iratok fehér lapjait bestiális büntettek véres árnyai lebegik be. Médics Tódor a kopár, napégette dalmát hegyek réme volt. . Médics magas, szúrós szemű, roppant erejű ember volt. Künyedón tört ketté egy vasrudat. Legszívesebben csendőr uniformisban bolyongott a hegyek között az embernemjárta utakon. Boldog volt, ha a szegény hegyilakók alázatosan megsüvegelték és a rend őrének kijáró tisztelettel köszöntötték; Bement olyan elhagyatott községekbe is. ahol tudta, hogy nincs csendőrség. Ilyen helyeken néni egy kedvese volt, akik persze nem tudták, hogy a csendőruniformisban haramia van. Médics pedig rabolt, gyilkolt falvakban, országutakon. Késsel, puskával kegyetlen módon végzett áldozataival, azután pedig eltűnt a hegyek között, úgyhogy üldözni se lehetett.-Á jó zsákmány után egy időre eltűnt és a vérrel szerzett pénzből élt. . Tiz gyilkosság, számtalan rablás, betörés, erkölcstelen merénylet és gyilkossági kísérlet szerepelt a bünlájstromán. Egy csendőrt is meggyilkolt. Áldozatai között voltak egyszerű, szegény földmivesek, gazdák és vagyonos kereskedők. Fiatal nőket sose ölt meg, ezek ellen merényletet követet cl, sőt gyakran pénzt is hagyott-szerencsét Ion áldozata mellett, Egyik falusi leánynak, aki különösképpen megtetszett neki, egy doboz — rablásból eredő — aranypénzt küldött. A büntettek hátterében mindig megtalálható ez a szexuális vonás. A haramiát az olthatatlan szerelme juttatta csendőrkézre. Amikor a csendőrség hajszája eredménytelen maradt kinyomozták azt a nőt, akit Médics időnként felkeresett. Anélkül, hogy a nőt beavatták volna a titokba, heteken keresztül várták a földmivesruhába bujtatott csendőrök a gyilkost. Egy hűvös februári éjszakán a haramia is mét megjelent. Belopózott kedvese házába, amelyet csendőrök zártak körül. Négy csendőr felhúzott revolverrel behatolt a szobába. A haramia kényelembe helyezkedve, készületlenül állt a rámeredő revolvercsövek között. Mosolygott. Azt hitte, kedvese árulta el, Oda fordult hozzá: — Ezt megbeseriilöd! Médics a sibeniki törvényszék fogházába került. Bünlajstromát rövidesen öszeállitották és a sibeniki törvényszék ötös tanácsa a rablógyilkost kötéláltali halálra iléllc. A haramia látszólag megtört. Csendesen visel kedett. Már csak a felsőbb fórumok ítélete volt hátra. Amikor egy reggel üresen találták a halálraítélt celláját, Médics megszökött. Alarmirozták az egész környék csendőrségét, sőt a katonaságot is és sikerült is a haramiát kózrekeriteni. Ettől kezdve nehéz vasban ült és külön őrség vigyázott minden mozdulatára, mert a Herkules erejű bandita szétfeszítette a cellaablak rácsát és leugrott az emeletről. Médics ezután belenyugodott a megváltoz- tathatatlauba. Később engedélyt kért és kapott arra, hogy emlékiratait megírhassa. Ceruzát és papirt kapott és szuronyos fogház- őrrel a háta mögött szorgalmasan irta lázas, kusza és vérfoltos életének szörnyűségeit gyermekkorától — a bitófáig. Szerdán reggel megérkezett a zágrábi hétszemélyes tábla döntése, amely szabad folyást enged az Ítélet végrehajtásának. Délelőtt 11 órakor közölték Médiccsel, hogy csütörtök reggel végrehajtják rajta a halálos ítéletet. A haramia arca hamuszürkévé vált, de merev tartása megmaradt, csak üveges szemei árul ták el, hogy összeroppant benne a remény. A siralomházba Médics magához kérette vé dőjét és arra kérte: eszközölje ki, hogy ne reggel, hanem délelőtt végezzék ki, mert szeretné befejezni emlékiratait. Ezt a kérését azonban nem teljesítették. A halálraítélt bőséges ebédet hozatott az égjük vendéglőből, Délután kérte, hogy küldje nek egy gépírót, akinek lediktálhatja élettörté netét. Négy órakor a törvényszék egyik hivatalnoka írógéppel vonult be a cellába. Médics egyik finom cigarettát a másik után szívta extatiküsan, szaggatotan, mint egy véres viziót diktálta a borzalmakat,. Idegfürész Nem egészen magánügy az, hogy napok óta nem tudok dolgozni » délelőttönként zugó fejjel rohanok ki a sétatérre, ahol a halálraítélt, két generációt kiszolgált öreg fák alatt, a padokon nem köhécseló nyugdíjas Dácsik, hanem erős fiatalok (foglalkozásra nézve munkanélküliek) vasárnapi ruhában sütkéreznek az őszi napsütésben. Ismétlem, sőt bizonyítani akarom, hogy ebben a kis ■ cikkben nem valami privát dologról lesz szó. Nekem még nem muszáj kimenni délelőtt a sétatérre, még van egy íróasztalom, amely mellől, ha elzavarnak, védekezem. de ha a védekezésnek ezt a formáját választom, akkor bizonyára nemcsak rólam lehet szó. A hotelszobám ablakai az Egyetem uccára nyílnak, velem szemben két nagy palota, melyek még a béke boldog és zsíros éveiben épültek, Irodák, orvosi rendülök, magánlakások. A város szivében, hogy Így mondjam, ez a két palota kifogástalan külsővel reprezentálja a polgári jólétet. És ilyen társaságban nem tud egy újságíró dolgozni? Nemcsak önöknek mondom el egyszerű olvasók, hogy mi a baj, hanem szerény soraimat az Interimar bizottság elnökének is szives figyelmébe ajánlom. Rájöttem ugyanis arra, hogy városunk sorsát Ideiglenesen irányitó bizottság különös előszeretettel olyan ügyekkel foglalkozik, amikhez —• átmeneti jellegnél fogva — semmi köze és joga, miért ne foglalkozna ezúttal hatáskörébe tartozó dologgal? Nos kérem, térjünk a tárgyra: A fűrészről yan szó, amely az őszi Idő beáltával az Egyetem uooában Is letelepedett. Szegény, rongyos munkásemberek kora reggeltől estig dolgoznak vele, fát vágnak — hála a modern technika vívmányainak — vlllanyerövel * a gép pusztithatatlan étvággyal eszi a fát, amely majd jó meleget csinál a palota úri lakóinak. Ha a gép halkan, zaj nélkül fűrészelne, egyenesen boldogság lenne látni a dolgozó embereket ma, amikor munkakeresésben merül ki ezrek és ezrek napi prog- rammja, Lehetne ugyan elmélkedni arról, hogy a villan yíür ész hány kézimunkásnak üti ki szájából e kenyeret, de valahogy beletörődtünk már abba, hogy a gép eltapossa az ember! erőt s az ember csak rabszolga a gép mellett. Magasabb szociális fejtegetésünket amúgy is megzavarná az a pokoli zaj, amit ez az egyébként hasznos és praktikus gépezet okoz. Ahol ez a gép letelepszik és testébe, mint az életerőt bekapcsolják a villanyáramot: ott megszűnik minden más munka, mert a fűrész alatt nemcsak a szállító kereskedői gondossággal megvizezett fája sir és nyöszörög, hanem egyre gyöngébb ellentál- lásu idegeinket is kegyetlenül és kíméletlenül fűrészeli. Az egész világon, értve azt a területet, ahol a fogkefe közszükségleti cikk és a szappant nem eszik meg, caend- rendeleteket alkotnak, mert érzik, tudják, hogy a arap- nellzugásban és dekkolásban egyaránt lestrapált idegek teljes kimerülését valahogy meg kell akadályozni. Nálunk, bár nem aggodalmas a szappanfogyaaztás, például olyan zajjal közlekednek a jármüvek, hogy a behunyt szemnek, de a nyitott fülnek egymilliós világváros illúzióját keltik fel, nálunk, ahol minden életmozgás durva zajjal jár, természetesen zavartalanul működhetik az idegfürész. Senklsem törődik azzal, hogy egy uoa* irodáiban, magánlakásaiban és orvosi rendelőiben; Íróasztaloknál, betegágyakban főfájást kapnak az emberek, dolgozók és betegek, itt az idegfürész — ugylátszik — addig működhetik, amig a fán kívül Idegük van az embereknek. Ha majd egyszer egy örült, akit ez a butító pokoli muzsika tesz őrültté, a harmadik emeletről Fló- bert puskával Irtó vadászatot fog rendezni s utána egy kis megdöbbentő csendet: akkor a bölcs magisztrátusnak is eszébe jut intézkedni, Mert miről is van szó? Információm szerint méter- mázsánként 5 leiről. Ennyibe kerülne, ha a fát valahol a külvárosban, az idegfürész tulajdonosának saját telepén vágatnák fel cs szállítanák be a belvárosi uccákba. Ezt az 5 lejt spórolja meg az én és embertársaim idegein az Egyetem-, vagy Deák Ferenc uocai lakó, aki valószínűleg a saját idegeit ezzel a takarékoskodással nyugtatja meg, Ezekért az 5 lejekért szenved ezer és ezer ember. Talán kicsinyesnek tűnik fel a nagy problémák mellett ez a kérdés, de én azt hiszem, hogy életünket, nyugalmunkat legfőképpen éppen az zavarja meg, hogy mindnyájan csak nagy problémákkal foglalkozunk, ezeknek a megoldásán „fáradozunk“ olyanfajta hazardíro- zással, mint a szegény ember, aki utolsó száz lejőve! sorsjegyet vesz abban a tudatban, hogy megnyeri a főnyereményt. Pedig kisebb nyeremények !s vannak az életben és ezek között nem megvetendő helyen á!l az, hogy Jó idegeink legyenek, Legalább az idegek legyenek jók, ha a kabát kopott és a gyomor sincs mindig tele. Tóth Sándor. rnXTOTnííoncw-i iiotpi «rz» nrinríiSntMjami niix»iT« i w ■ A. budapesti társasutazásra jelentkezni még ma lehet. Jelentkezni lehet a Dante kölcsönkönyvtárnál és a Kefeti Újság kiadóhivatalánál.
