Keleti Ujság, 1931. szeptember (14. évfolyam, 198-222. szám)

1931-09-26 / 219. szám

6

XIV. ÉVF. 219. SZÁM.1

KZVCYiUfSjfa

Angol pénzügyi válságok a múltban

Irta: Forgács Jenő.

Vasárnap nagy világtörténeti esemény hirét vitte szét a táviró. Az Angol Bank felfüggesztette az angol font aranybeváltási kötelezettségét. Ez a rövid mondat jelentőségében messze túlhaladja a mostani világgazdasági válság folyamán történt valamennyi eseményt. Ugylát- szott már, hogy a német válság nyugvópontra jutásával egyelőre megállóit a válság. Azonban ez a reményünk sem teljesedett be. A megingathatatlannak hitt angol font sem tudott a válsággal megbirkózni. Ma már Franciaország is felismeri, hogy a veszély őt is fenyegeti, az angol font bukása a frankot is magával ragadhatja, mert hiszen óriási összegekre becsülik az Angliában levő francia tőkéket (állitólag 450— 500 millió font) és ezért a huszonnegyedik órában talán végre teljesen őszintén és a politikai szempontok félretételével összefog az emberiség s megállítja a válság lavináját.

Ebből az alkalomból nem tartjuk érdektelennek pár szóval megemlékezni Anglia korábbi válságairól. Angliának már bizonyos gyakorlata is van ebben s mi csak azt kívánjuk, hogy ez alkalommal is sikerüljön neki, mint korábban, az aranybeváltási kötelezettség felfüggesztésével a válságból mielőbb kijutnia.

Anglia most függesztette fel ötödször az aranybeváltási kötelezettséget és ebből 4 eset válság levezetése céljából történt, mig egyszer — a világháború idején — államérdek diktálta ez intézkedést. Miként bizonyára ismeretes, az angol banktörvény a legkonzervatívabb s a legszigorúbb az egész világon. Arannyal nem teljesen fedezett bankjegyet csak egy bizonyos maximális összegig bocsáthat ki az Angol Bank (más országokban a törvényesen megállapított fedezet mellett általában előre meg nem határozott összeg erejéig bocsáthatnak ki a jegybankok bankjegyet, legfeljebb magasabb adót fizetnek egyes országokban) bankjegyet s ezzel szemben is az a kötelezettség terheli, hogy bárki kívánságára bármikor köteles a bankjegy ellenében aranyat kiszolgáltatni és pedig 3 font 17 shilling és 10^2 penny ellenében 1 uncia szinaranyat. A világkrizis következtében keletkezett bizalmi válság (vagy forditva, a bizalmi krízis folytán kifejlődött válság) okozta, hogy Angliából július 1. óta több mint 200 millió fontot (160 milliárd lej) vontak ki. Igaz, hogy Anglia igyekezett jegybankja aranyállományát megőrizni s ez eddig sikerült is neki a gyors egymásután felvett kölcsönök segítségével (130 millió fontot vett fel az utolsó hetekben), azonban az utóbbi napokban oly erősen indult meg ismét az arany- kiszivárgás (pl. szombaton 17 millió font), hogy kénytelen lett volna újabb külföldi kölcsönt felvenni, ha az arnykészletét jelenlegi összegén (134 millió font) meg akarta tartaui. Miután azonban külföldi kölcsön felvételének a jelenlegi idő nem kedvez, gyors elhatározással az aranybeváltás felfüggesztésére határozta el magát. Hogy mennyire helyesnek ismeri el az egész közvélemény a kormány intézkedéseit, mutatja az, hogy a kormánnyal ádáz harcban álló munkáspárt is hozzájárult a kormány intézkedéseihez.

Az első gazdasági krizis 1814—lS10-ig volt, hogy azután utána 1825-ig megint hallatlan konjunktúra következzék be. Ez a válság ha- sonlit legjobban a jelenlegihez. A Napoleoni háborúk alatt Anglia államadóssága is erősen megnövekedett s kereskedelme, valamint ipara, különösen a szárazföldi zárlat következtében, melyet Napoleon 1806-ban rendelt el, meglehetős akadályokkal volt kénytelen megküzdeni. Anglia azonban igyekezett magának uj összeköttetést teremteni s csakhamar élénk kereskedelem fejlődött ki Indiával s Amerikával. A szárazföldi zárlat következménye azonban az volt, hogy az egyes európai államok ipara erősen fejlődött s az egyes államok szükségletük jelentékeny részét önállóan elégítették ki. Mikor tehát Napoleon bukása után 1814-ben megszűnt a szárazföldi zárlat, s Anglia felgyülemlett készleteit el akarta az európai piacokon helyezni, a megcsökkent fogyasztóképesség, mely a háború folytán beállott elszegényedés következménye volt, valamint a közben kifejlődött szárazföldi ipar konkurrenciája következtében nagy nehézségekre bukkant. Óriási áresés következett be, a gyárak nagyrésze beszüntette üzemét s egyedül pl. 1819-ben 3552 csődöt rendeltek el. Lassan azonban kiegyensúlyozódott a válság, a készleteket alacsonyabb árakon sikerült elhelyezni, újból megindultak a gyárak anélkül, hogy a maihoz hasonló valutăris bonyodalom keletkezett volna. lS19-től kezdődően az acél és kőszéntermelés megötszöröződött s az áruk elhelyezése nem ütközött nehézségekbe. Ezt főleg uj fogjmsztópiacok szerzése tette lehetővé. A tulspekuláció aztán 1825-ben ismét krízissel végződött. Egyszerre mindenki el akart adni, a vállalkozási kedv teljesen megszűnt s a munkanélküliség erősen megnövekedett. Az Angol Bank aranytartaléka 1825 végére lesüllyedt 1.23 millió fontra, mig a bankjegyforgalom 17 millió fontra nőtt. Ebben az időben az Angol Bank a kamatlábat nem emelhette 5% felé az u. n. uzsoratörvény miatt és igy egyéb eszközök hiányában be akarta teljesen szüntetni a váltóleszámitolást. Az angol kormány azonban belátta ezen intézkedés súlyos következményét, minthogy az csak a krizis növekedéséhez vezetett volna s épen az ellenkező intézkedésre kényszeritette a bankot. Minden jó váltót leszámítolt az Angol Bank, miáltal a bankjegyforgalom egyszerre 26 millióra emelkedett, azonban ezt a merész lépést teljes siker koronázta. A bizalmi válság egyszerre megszűnt, egyszerre megindult újra a vállalkozás, s a krizis igy egész rövid lefolyású volt. A magántőke ismét belekezdett a vasut- épitkezésbe, megépült a Stoekton-Darlingtoni vasút, s 1836-ig zavartalan fejlődés következett. Egymásután keletkeztek uj részvénytársaságok, erősen fejlődött a belföldi gabonatermelés, a gabonavámok védelme alatt. 1836-ban azonban újabb krizis következett be, amely 1839-ig tartott, s valamennyi között ez ad leginkább alkalmat a jelenlegivel való összehasonlításra. A londoni tőzsde már 1835-ben nagyon kedvetlen és lanyha volt. A következő évben az Északamerikai Egyesült Államokban a túlzott spekuláció, mely különösen vasutrész vényekben s földspekulációban tobzódott, tőzsdekrachhoz vezetett. Amerikában abban az időben az 1816-ban alapított Second Bank of United Staates bank töltötte be a bankjegykibocsátó intézet szerepét, mely intézet azonban maga is részt vett a tőzsdei spekulációban s különösen nagy mennyiségű vasúti részvény volt tárcájában. A pénzszűke bekövetkeztekor elsősorban az Angliában is jegyzett vasúti kötvények eladásával igyekezett pénzhez jutni. Példáját követték a többi amerikai bankok is, s igy nemcsak az amerikai, hanem a londoni tőzsdék is nagy árzuhanások színhelyei lettek. Az Angol Bank a kamatláb felemelésével s hitelmeg- szoritásokkal igyekezett az angol piacot megvédeni s főleg aranyat az országba vonzani, mely kezdetben sikerült is, úgy hogy 1837-ben az angol pénzvilág azt hitte, hogy a krizis már elmúlt. Azonban ugyanekkor Belgiumban s Franciaországban tört ki a krizis, mely a még meg sem szűnt angol válságot újra kiélesitetto. Az Angol Bank aranytartaléka 1839-ben 2,4 millió fontra csökkent, az akkori legjelentékenyebb magánbankház, a Baring Brothers utján 2 millió font aranykölcsönt vett fel az Angol Bank Franciaországban, a Banque de France vezetése alatt álló bankkonzorciumtól. Ez megállította a krízist Angliában, mig Amerikában a bankjegybeváltási kötelezettség felfüggesztése szüntette meg a válságot. Amerikában a hallatlan nyersanyaggazdagság révén csakhamar ismét erős fellendülés következett be, mig Angliában csak lassanként nyugodtak meg a kedélyek, hogy azután 1841-ben erőteljes fejlődés következzék be.

Az 1841. év Anglia gazdasági fejlődése szempontjából óriási jelentőségű volt. Ekkor lépett kormányra Anglia egyik legkiválóbb közgazdásza, PEEL. Peel kormányra jutása gyökeres rendszerváltozást jelentett az egész angol gazdasági s pénzügyi világban, mely alapjában változtatta meg a birodalom egész termelési rendjét. így többek között megszüntette a gabonavámokat, melynek következménye lett, hogy az angol mezőgazdaság nem birván a külföldi gabonával való versenyt, inkább ipari termelésre tért át s nagy mértékben szorult gabonabehozatalra. Bevezette a jövedelmi adót s erősen csökkentette a vámokat, sőt részben el is törölte azokat (1000 cikkből 410-et vámmentessé tett). Ugyanekkor megalkotta az u. n. Peel- aktát, vagyis az Angol Banktörvényt, mely az Angol Bank által teljes aranyfedezet nélkül ki- bocsátható bankjegymennyiséget 14 millió fontban szabta meg. A Peel kormány alatt Anglia gazdasági téren óriási fejlődést vett. Az angol válalkozási kedv az egész világon nagy

üzleteket alapított s különösen vasútépítésre vetette rá magát. Elhibázott gabonaspekuláció s az eladhatatlan gyapjukészletek végre 1847« ben ismét krízishez vezettek, mely azonban af banktörvény felfüggesztésével (ez volt az első felfüggesztés) rövidesen — 1—2 hónap alatt

véget ért. Az Angol Bank a kamatlábat 8%-rai emelte, s felhatalmazást nyert, hogy az arany-* beváltási kötelezettség szüneteltetésén kivül a bankjegykibocsátást is növelje a szükséghez képest. Éz a rendszabály hatott is s mint kidé« riilt, egyetlen egyszer sem lépte túl az Angol Bank a bankaktában előirt felső bankjegykibo-* csátási határt.

Ezután újabb zavartalan fejlődés következett. Anglia 1849-ben felfüggesztette az u. n, navigációs törvényt, (mely angol partokon csak angol lobogó alatti hajóknak engedte meg a kereskedést) s 1857-ig úgy a kereskedelem, mint az ipar, a vasutfejlődés stb. erős lendületet vett. Ekkor Északamerikából kiindulva ismét gazdasági válság állította meg a fejlődő angol ipart. Amerikában ekkor vezették be a déli államok kívánságára a szabadkereskedelmet, a vámokat mérsékelték. Ez eleinte erős visszaesést okozott a kereskedelemben. E krízisben Angliának főleg exportházai s vasipara volt érdekelve. Az angol Bank a kamatlábat 9%-, majd 10%-ra emelte s mikor ez sem volt elegendő, ismét felfüggesztették a Peel-aktát. Ez ismét használt, s rövid idő alatt teljesen kiheverte Anglia a krizis nyomait. Hatalmas fejlődés következett be, az angol nemzeti vagyont ez időben 6 milliárd fontra becsülték, a behozatal 210 millióról rövidesen 380 millió fontra emelkedik, az adóköteles jövedelem 192 millióról 465 millióra duzzad. Ezt a hatalmas lendületet rövid időre állitotta meg 1866-ban aZ Overend-Gnrney Baring bankház bukása. E bankház tekintélye olyan nagy volt, mint aZ Angol Banké, s különösen amerikai és francia- országi vasutaknál volt érdekelve. A mi viszonyaink között különösnek tetszik ez a cikkünkben többször előfordult hivatkozás vasutépit- kezésekre, miután nálunk a vasútépítés leginkább az állam égisze alatt történt. Amerikában, Angliában s Franciaországban azonban a vasutak magánkezelésben vannak, pl. Angliában ez időben cca 500 millió font tőke volt invesztálva vasutakba s ennek köszönhető az az óriási s főleg korai fejlődés is, mely a vasútépítés meg- indultával bekövetkezett. Az Overend-Gurney bankház egy csomó vasút fizetésképtelensége miatt kénytelen volt fizetéseit beszüntetni. Az Angol Bank a kamatlábat 10%-ra emelte, el tőzsdén óriási árzuhanások következtek be, melyek 1866 május 11-én az u. n. fekete pénteken elérték tetőpontjukat. A Peel-aktát ismét felfüggesztette a kormány, mire egész rövid idő alatt helyre állott a nyugalom.

A háború kitöréséig nem is került többet sor a banktörvény felfüggesztésére. Az 1873. évi bécsi nagy krach nem terjedt Angliáig, vagy legalább is kevéssé érintette s igy csak 1800-ben szakadt rövid időre meg a zavartalan fejlődés, mikor a Baring Brothers bankház összeomlott. Az Angol Bank gyorsan közbelépett, 12 millió font erejéig garanciát vállalt aí Baring bankházért, a tőzsdelanyhaság megakadályozására szindikátust létesített, s arany- tartaléka erősitésére 3 millió font értékű aranyat kapott a francia jegybanktól. így a krizis rövid idő alatt elmúlt, anélkül, hogy a bankakta felfüggesztésére kellett volna gondolni.

Kisebb krízisei voltak még 1893-ban, a nagy amerikai bankbukások idején (megbukott 674 bank s 74 vasúttársaság) és 1907-ben ugyancsak a nagy amerikai krizis idején, mikor a Knickerbocker Trust összeomlása egy sereg bank bukását vonta maga után, azonban a mostanihoz hasonló rendszabályokra — miután a krizis valntáris térre nem terelődött át, nem volt I szükség.

A bankakta negyedik felfüggesztése a háború kezdetén történt, s 1925-ben helyeztetett ez intézkedés ismét hatályán kivül, hogy 1931. szeptember 20-án ismét fölfüggesztessék. Hisz- szük, hogy — bár későn, de mégis ez alkalommal is el fogja érni a kivánt hatást s végre —• miként eddig mindig, ismét egy nagy fellendülésnek lesz megindítója. „Semmi sincs uj a nap alatt“ mondotta már Rabi Akiba — s igy reméljük, hogy a krízisek, miként a konjunktúra kutató intézetek megállapították, most is tör- véuyszerüleg fognak lefolyni. Az amerikai konjunktúrakutató intézet ugyanis 1929 tavaszán. tehát félévvel a Newyorki krach előtt bejósolta a krizis bekövetkeztét, és sajnos, igaza volt. Reméljük tehát, hogy a továbbiakban is igaza lesz s a krizis rövidesen véget is fog érni.