Keleti Ujság, 1931. szeptember (14. évfolyam, 198-222. szám)
1931-09-24 / 217. szám
XIV. ÉVF. 217. SZÁM. 7 J&knSfrrllaaft A gazdaságos csépléshez legalkalmasabb AZ UJ FORDSON NÉHÁNY TÖKÉLETESÍTÉSE Molor: erősebb, egy hárombarázdís ekét könnyen húz. Kenés: Javítva van egy tzflrő alkal- mazása által. Gyújtás : tetemesen Javítva van egy ma« gás feszültségű Bosch»fé!e mágnes által és külön indító küszülékkel felszerelve. Fék: a korongok szaporítása folytán hatásosabb. Hűtés : javítva egy szíj által működésbe hozható vizpumpa által. Kormány: jelentékenyen erősítve. Légszűrő: tökéletesített. Függesstés : a traktor eleje egy spirális rugóval van ellátva, amely tőkéiét« függesztést biztosit. . A z aratás végét járja, a cséptés megkezdődött és nagyon költséges, ha- a motorerőt máshonnan keil koicsönvenni. Ez a költség sokkal kevesebb, ha magának a tulajdonosnak van egy Fordson-Trakíora; a gabonát a legjobb körülmények között aratva, ő lesz az, aki a cséplősí Is a legolcsóbban fogja végezni. A Fordsont nem érheti semmiféle elörenem- látott gazdasági akadály, a munkára mindig készen áll; munkabírása úgy a mezőn, valamin} a gazdaságban sohase lankad. Nem létezik nálánái jobb cseléd, nézze csak meg m *nka közben és azonnal kedve lesz, szolgálatait a maga számára is biziositani. Minden Ford-képvise ö ingyenesen és szívesen bemutatja és előadja a Ford által nyújtott hitel részleteit. FORD MOTOR COMPANY aircraft Eltemették Hegedűs Gyulát (Budapest, szeptember 22.) A magyar fővá-{ rosban, a Kerepesi temetőben, kedden délután három órakor helyezték örök nyugalomra, a magyar színjátszás nagy halottját, Hegedűs Gyulát. A temetésen a magyar társadalmi, művészeti élet vezetőegyéniségei mondhatni teljes számban megjelentek és a végeláthatatlan tömeg mély megrendüléssel kisérte el utolsó útjára a nagy művészt. A ravatalt a halottasház előtti téren levő külön- helyiségben helyezték el. Koporsóján egyetlen koszorú volt, felesége fehérszekfüs, krizantémos koszorúja. Körülötte azonban annál több koszorú feküdt és ott volt az a rengeteg színes szalag, amelynek mindegyike az elhunyt művész egy-egy dicsőséges estéjéről, valamelyik nagyszerű alakításának emlékéről beszélt. A gyászszertartást Ortvay Rezső apátplébános celebrálta, utána a Szinészegyesület vegyeskara énekelt, majd búcsúbeszédek hosszú sora következett. Elsőnek Ripka Ferenc Budapest város főpolgármestere a magyar főváros nevében búcsúztatta. A Vígszínház nevében Jób Dániel mondott megható beszédet. Hegedűs Gyula 1896 május elsején, a színház megnyitása napján lépet fel először a Vigszin házban. Uj iskolát jelentett: a színész helyett, az embert a színpadon. Az ő művészete volt az. amely a Vígszínház színpadáról a magyar szhi- miiirást kivitte a külföldre. Alakitó zsenije szárnyat adott az Íróknak. Rátkay Márton, a szinészkollégák nevében beszélt. — Elnök Ur — kezdte, engedd meg, hogy mielőtt végkép elválsz tőlünk, a te szegény színészeid, akiket most hagytál itt, amikor minden recseg és ropog, amikor legjobban kellene, hogy megnyugtass minket okos és simogató szavaddal, utravalóül adjanak neked valamit, ami a tied és senki másé. A budapesti színészek szövetségének minden tagja általam üzeni, hogy kimondhatatlan az a szeretet, amit irántad érzett egész életeden át és az a fájdalom, amely távozásod nyomán kelt bennünk. Nagyon szerettünk életedben és még jobban fogunk szeretni elmúlásodban. Molnár Dezső dr. munkatársai, Hevesi Sándor dr. a Nemzeti Színház nevében mondott utolsó Istenhozzádot. A Nemzeti Színház csak akkor szokta kitűzni a fekete lobogót, amikor valamelyik tagja hal meg, most azonban ott lengett a fekete lobogó az ormon. A Zeneakadémia búcsúztatóját Meszlényl József dr. mondotta, mig az Országos Szinész- akadémia nevében Ódry Árpád csak néhány, szót tudott mondani a feltörő sírástól. Sebestyén Géza az Országos Szinészegyesület, Harsányi Zsolt a Színpadi Szerzők Egyesülete nevében búcsúztak. Harsányi Zsolt arra mutatott rá, hogy Hegedűs Gyula Örökre élni fog, annak a kiszámíthatatlan értéknek a nyomán, amelyet művészete szórt szerte a világban. A kritikusok egyesületének búcsúja után Székely- hidy Ferenc a Fészek müvészklub, a rádió nevében Szőes Ernő dr., a tanitványok nevében pedig Palló Imre beszéltek. Utoljára Kovács Andor szólott. Soha kifosztottabbnak, árvábbnak nem éreztük magunkat — mondotta, — mint most, amikor a magyar kenyér is már fogyóban van, elmegy az a jó barát, akinek mindig volt szive és jó szava az arra szorulók számára. A gyászszertartás után a tömeg elkísérte a koporsót a Kerepesi temetőben levő sírhelyhez.
