Keleti Ujság, 1931. szeptember (14. évfolyam, 198-222. szám)
1931-09-23 / 216. szám
lfm. XIV. ÉVF. 216. SZaM. I .irSHÂLT HEGEDŰS GYULA I Harangok zúgják, jajszó sikoltja, patakzó könnyek sírják: meghalt a legnagyobb magyar színész. A magyar színész-társadalom feje volt: elnöke a Színész-szövetségnek. Mint ember: egyenes, kemény, gőgös, haj- lithatatlan gerincű fölfelé, — de lefelé: tul- habzó szivii, gyöngéd, simogató, segítő. Beszéde kristályos és ragyogó, mint a csobogó patak, mély és szivbemarkoló, mint az orgona bugása. Tudott lágyan suttogni, mint a tavaszi szellő s menydörögni, mint az őserdők pusztító orkánja. A legmagasabb klasszist képviselte a színpadi alkotó művészetben, azt, ahol a játékot nem tudjuk már megkülönböztetni a természet titokzatos munkájától. Ha koldust játszott, vagy fejedelmet, parasztot, vagy urat: Ember volt a színpadon. A legtökéletesebb ember mozdulataiban, gesztusaiban, hangjában, járásában, szeme nézésében. Szuverén uralkodója a deszkáknak. Mindent tudott. Az emberi szenvedély minden megnyilatkozására meg volt a hangja és kifejező eszköze. S minden belülről fakadt nála: a szivéből. Színpadi művészetnek soha gazdagabb kinesesháza nem volt, mint az ő szive. Művészi eszközei példátlanul egyszerűek és puritánul nemesek voltak. Olyanok, mint a kinyilatkoztatás. Nem játszott, nem ágált, nem pózolt, hanem élt a színpadon. Hire-neve messze túlszárnyalta szerencsétlen kis hazájának szűkös geográfiái határait. Mindenütt, ahol színpadi kultúra van, főhajtó hódolattal emlitik a nevét. Legutóbb Eftimiu Viktorral, a bukaresti nemzeti színház volt költő-igazgatójával beszéltem róla. Látta őt játszani •— mondta — sokszor. S csillogót a szeme, ahogy a játékára emlékezett. j* Negyven éve, hogy a nagyorru, félszeg, fiatalságában groteszk külsejű kezdő színészt a leghíresebb magyar vidéki színigazgató, mint tehetségtelent elküldte társulatától. Akkor került ide, Kolozsvárra. Ditrói Mór hozta. S ez a közönség, amelynél generációkról generációkra szálló tradició a szinész tehetségek felismerése, ez a közönség, amely dédelgető szeretettel, útmutató elismeréssel biztatja, segíti, irányítja a botorkáló fiatalokat, egyszerre szivébe fogadta a kezdő, bátortalan Hegedűs Gyulát. Innen vitte őt fel Ditrói Mór Budapestre, a Vígszínházhoz. Hegedűs Gyulát is Kolozsvár adta Budapestnek. Hálás volt mindig érte. He tiz évvel ezelőtt súlyos seb érte itt, Erdély földjén: Aradon vendégszerepeit, a közönség úgy fogadta, mint igazi szinész-fejedelmet, de a második napon, pontosan 1921. december 7-én magához rendelte őt a mindenható rendőrprefektus és tudtára adta, hogy ki van utasítva az ország területéről. Párizs, Berlin, London. Newyork színpadjai boldogok lesznek, ha Hegedűs Gyula ragyogása emelné jelentőségüket, ám Aradon nem volt szabad színpadra lépnie. Elutazott. Könnyes volt a szeme és nagyon nehéz a szive. Elment. Zsebében egy tiltó rendelet szövegével, a szivében a megbántottság nemeş és sokáig sajgó fájdalmával. A keserűség felvíharzott a magyarság leikéből. S az igazság parancsa szerint meg kell azt is írnom, hogy Goga Oktavián, a költő- miniszter jóvátette a rendőrbasa ostobaságát: a budapesti román követség utján küldött neki engedélyt, hogy szabadon vendégszerepelhessen nálunk. A „Feketeszáru cseresznyédben láttam utoljára. A legnagyobb élmény volt, ami színpadról valaha is megrendített. A művészetnek azon a â száj kellemetlen illata \T8SzatafwlWlftg hat. Csúnya színű fogak a legszebb arcot is eleKtelenu. Ír. Mindk át szépséghibát nSM már egyszeri használat után eltűnten a csodásán üdítő izé. «.'hlorodont-fogpép. A használat után elcíántosont fényt nyernek, Próbálja meg előrzör egy tubussal. Kis tubus ára 20 Lei. Mgy tubusé 32 Lei tíiuüaaütt kapható. magaslatán szárnyalt, ahová már csak imádsá- gos szó követheti. Soha nem szoktam idegen színpadon lábat- lankodni. Akkor este mégis huzott-vonzott valami, ű is leüzent értem. Fölmentem hozzá. Dadogtam valamit. Közhelyeket. De a szemem könnyel volt tele. S ő ezekből olvasott. Nem akart saját magáról beszélni. Olyan szerény volt, amilyenek csak a legnagyobbak lehetnek Sokáig szorította a kezemet, mélyen nézett a szemembe, úgy kérdezte: „Mit csináltok Kolozsváron?“ Csöndesen feleltem: „Várunk Téged.“ Most már az ő szeme telt meg könnyel. Átölelt s csak úgy súgva mondta: „Igen elmegyek. Ezt a nagyszivü, becsületes, megbocsátó szerb urifajtát el akarom ott játszani. A lelkek nagy megbékülésének estéje legyeD az. Nem szabad, hogy ember embertását gyűlölje a nyelve, a fajtája miatt.“ Nem jött el. Hosszabb útra indult. Szegényen és árván hagyott bennünket. De a suttogó szava most is a fülemben cseng: „Nem szabad, hogy ember embertását gyűlölje a nyelve, a fajtája miatt.“ Janovics Jenő dr. Hegedűs Gyula útja a kolozsvári színháztól a világsikerig (Budapest, szeptember 21.) Pénteken délután még Hegedűs Gyula részt vett egy felvételi vizsgán, amelyre mint a szinészakadémia tanára volt hivatalos. Innen már lázasan sietett haza, 6 órakor 40 fokon felül volt a láza és elvesztette eszméletét. Az éjszakát eszméletlenül töltötte s szombat reggel beszállították a Fasor szanatóriumba. Megállapították, hogy jobb felső combján egy régi tályogsebből keletkezett orbánca van, radikális kezelés alá vették, injekciókat kapott és a szokásos lázcsillapítókat. Fél egy órakor visszanyerte eszméletét, délután látogatókat is fogadott és állandóan betegágya mellett volt a felesége. Amikor estefelé eltávoztak a látogatók, elkomolyodott, leültette feleségét ágya szélére és kemény, energikus hangon igy szólt hozzá: — Ilona, bele kell törődnöd, én elmegyek, nekem ez az utolsó éjszakám. Hegedüsné sirva kérlelte: — Ne beszélj ilyeneket, az Isten szerelmére! — Kérlek, ez a világ nem az én világom, már amúgy sem. Nem is érzem azt, ami körülöttem folyik, olyan idegen, olyan szívtelen: ártatlan embereket felrobbantanak. Ha titeket nem néznélek, igazán még csak nem is fájna, hogy el kell mennem. A szanatórium orvosai minden erőfeszítést elkövettek, hogy megmentsék, de az éjszaka folyamán beállott az agónia. Hét óra 22 perckor kiszenvedett. Hegedűs Gyula halálával mérhetetlen és valóban pótolhatatlan csapás érte a magyar színészetet. Művészi erejének igazán teljében érte el a halál. Negyven éves szinészpályájának legnagyobb sikereit éppen az utóbbi években aratta. Szinészpályája kezdettől fogva harmonikus volt. Szinész zseniálitása nagyon rövid ideig tartó ingadozás után jutott el arra a magaslatra, amelyen végig megmaradt. Kolozsvári szinész. 1870. február 3-án született egy kis tolnamegyei községben, Kétyen. Apja osztrák származású földbirtokos volt, Heckmann János, édesanyja fonyódi Fonyó Benedek tolnamegyei árvaszéki ülnök és Szalay Anna leánya, Fonyó Alojzia. Alig végezte el a szekszárdi középiskolát, 18 éves korában, beállt egy vándorszin- társulathoz és szülei hiába próbálták meg más elhatározásra bírni, öt hónapig járt a vándor- szintársulattal, azután felkerült Budapestre a sziniakadémiára. Itt azonban, mint tehetségtelent kezelték és úgyszólván csak elnézésből kapta meg a diplomát. A szinpad azonban hamarosan igazolta tanáraival szemben. Nehány vidéki színtársulatnál működött és mindenütt nagy sikereket aratott. Életének fordulópontja volt, amikor a kilencvenes években a Bölöny—Ditrói éra alatt a kolozsvári színházhoz szerződtették. A kolozsvári színészet akkoriban rangban köz-' vétlenül a budapesti színházak mellett állott. A szinház igazgatója Ditrói Mór, olyan társulatot verbuvált össze, amely klasszisban a legelső- rangú volt. Kolozsvárt aztán minden színét kibontotta a Hegedűs Gyula pompázó talentuma. 1896-ban nyitotta meg kapuit a budapesti Vígszínház. Igazgatónak az alapitó részvény- társaság Ditrói Mórt, a kolozsvári direktort hívta meg, akinek nem volt nehéz összeállítania az első vigszinházi együttest. Jóformán az egész kolozsvári színtársulatot leszerződtette, Elsősorban Hegedűs Gyulát, aztán Szerémy Zoltánt. Hunyady Margitot. Góth Sándort. Vendrey Ferencet, Delly Emmát, akik mellé más vidéki szinházakból kerültek a Vígszínház ,első gárdájának többi oszlopai, Fenyvessy Emil. Tapolczay Dezső, .Varsányi Irén és mások. A Vígszínházban. Még egy esztendő sem telt el és Hegedűs Gyula ugyanazt a helyet töltötte be Budapest szinházi életében, mint Kolozsvárt. A Vígszínház nevéhez méltóan ekkoriban főleg a francia vígjátékokat kultiválta, amelyek megszerezték Hegedűs Gyulának azt az elkophatatlan népszerűséget, amelyet 35 éves budapesti működése alatt szinte fokozni se lehetett. Leghíresebb szerepei közé tartozik a Zsába, Az őrnagy ur, aztán A király felülmúlhatatlan operett — szerepe. Molnár Ferenc jelentkezése a magyar színpadon eggyé forrasztotta Hegedűs Gyula nevét a Molnár-darabok világsikereivel. Hege- ,düs már az első Molnár-darabban, A doktor ''urban excellált Puzsérjával, az ördög-ben pedig klasszikus magaslatra emelkedett. Ebben a szerepben látta őt Zacconi, aki a legnagyobb elragadtatás hangján hódolt Hegedűs művészetének és rajta keresztül az ördög is annyira szivéhez férkőzött, hogy lefordittatta a darabot és Molnár nevét elindította a világkarrier csúcsa felé. A további Molnár-premiérek során elválaszthatatlanok maradtak az iró és a művész, akik egyformán osztoztak a diadalokban Végig magyar szinész maradt 1896-tól mostanig majdnem egyhuzamban maradt a Vígszínház művésze Hegedűs Gyula. Egy évig a Nemzeti Szinház tagja volt, amikor bebizonyitotta azt, hogy sokszínű müvészegyé- nisége éppen olyan hatalmas erővel alakítja a Shakespeare-szerepeket, mint a modern színmüvek figuráit és a vígjátéki hősöket. Egyik legpompásabb szerepe volt a Henschel fuvaros, amelyben Reinhardt is megcsodálta és a magyar származású nagy német rendező azt tervezte, hogy Gerhard Hauptmann idei jubilárius díszelőadásán Hegedűssel fogja eljátszani Henschel fuvarost. De Reinhardton kivül a világnak csaknem valamennyi nagy szinházi embere, a német Alfred Kerr, a francia Gémier, a londoni Edwards, az amerikai Miller, mind lelkesen siettek öltözőjébe hódolni előtte, ha játszani látták. Hegedűs Gyula azonban, bár többször lett volna alkalma rá, sohasem kereste az érvényesülést külföldön. Megmaradt végig magyar színésznek. Csak egyszer foglalkozott azzal a tervvel, hogy a magyar színészet legfényesebb neveiből társulatot szervez és külföldi körútra viszi. A szervezés rengeteg pénzébe került és valószinüleg ez az oka annak, hogy ő, aki mindig nagyon sok pénzt keresett, mint teljesen szegény ember halt meg. Amikoş legyöngült egészségügyi állapota miatt orvosai tanácsára julius elején Reichenhallba utazott, hogy a nyaralási költségeket előteremtse, eladta zongoráját és keserves kölcsönt vett fel arra az autójára, amelyet három évvel ezelőtt élete egyetlen luxuskiadásaként szerzett, hogy besenyői villájába kijárhasson. Kolozsvárra mindig szívesen emlékezett Hegedűs Gyula. Ha kolozsvári ember felkereste, nagy szeretettel fogadta, úri előzékenységgel. Úgyszólván évről-évre készült Kolozsvárra, ahol az impériumváltozás óta csak egyszer vendégszerepelt. Legutóbbi aradi konfliktusa azonban elvette a kedvét attól, hogy megpróbálkozzék a lejövetellel. Kolozsvár magyar közönsége kegyelettel őrzi meg emlékét és hálával gondol arra a nehány évre, amelyet a legnagyobb magyar színészek egyike itt töltött s amely alatt a kolozsvári színészet nivóját a legnagyobb fokra emelte.
