Keleti Ujság, 1931. szeptember (14. évfolyam, 198-222. szám)
1931-09-21 / 215. szám
XIV. ÉVF. 215. SZÁM. » Multrombolás—muftpusztulás Emlékezés Gelenczey Szőke Ambrus uramra, akinek se bölcsője, se sirhanlja, de ezelőtt háromszáz esztendővel Kemény Jánossal, a fejedelemmel csinált Erdélyi Helikont a maga módja szerint VI. (Alsórákos, szeptember 19.) A Bőd Péter uramról szóló cikkemben érintettem a gondolatot, hogy mennyire szüksége volna az erdélyi magyarságnak egy speciális erdélyi magyar irodalom-és művészettörténetre, amely mindennapi olvasmánya, bibliája lehetne és amely pótolná ezen a téren mindazt, amit az iskola ma semmi körülmények között nem nyújthat. Egész tömeg értékünk megyen igy veszeudőbe azok közül is, amelyekről tudunk, de mi lesz azokkal, amelyekről nem tudunk, vagy csak kevesen sejtenek valamit. Irodalomtörténészeinkre várna a feladat, ezeket a feledésből kiásni és a pusztulástól megmenteni. Ezek közül az alig derengő értékeink közül való Gelenczei Szőke Ambrus is, Bethlen Gábor nagy fejedelmünk egyik vitéze, ez a csodálatos poéta, akinek Írásai, — mindössze nehány verstöredék — az egyetemes magyar irodalomtörténetnek is díszére válnak. Három évtized elkö dösült tárlatából még emlékszem összesen két verssorára, de már azt is elfeledtem, hogy ki kta. Meg vagyok győződve, hogy nehány szakemberen és pár tanáron kivül nem sokan vannak, akik többet tudnának róla. A napokban aztán véletlenül botlottam bele az öreg székely poétába és valóságos reveláció volt számomra. Akinek se bölcsője, se sirhantja. Végzetesen székely sors a Gelenczey Szőke Ambrusé. Se a születéshelyét, se a sirját nem ismerjük. Az első neve annyit elárul, hogy a háromszékmegyei Gelencze szülöttje. A meglevő pár töredék is egy régi biblia hátulsó tábláján maradt fenn, amely száz esztendővel ezelőtt a szász sz. lászlói lutheránus pap birtokában volt. (Hogy most hol van, sejtelmem sincs.) Innen irta ki gr. Kemény József és közölte a Tudományos Gyűjtemények (1830. évfolyam VI. k. 125—127 1.) Ma is megérdemlenék ezek a versek, hogy minden magyar bibliába feljegyezzék. Mert nem csodálatos költő-e az olyan, kinek egész költészetét három perc alatt át lehet tekinteni és mégis, minden sora maradandói Gelenczey Szőke Ambrus lantos volt. Hun igric ivadék, derék kobzos, a virágénekek és a harcmező költője, ki a kihullott magyar vérből szép bus nótát csinált a tábortüzek mellett. Egyetlen teljes épségben fennmaradt verse alá ezekét irta: „Öreg Gelenczei Szőke Ambras 71 esztendős készítettem m. p.“ A Kemény János fejedelemhez hü székelyek héjjasfalvi táborában 1662. jan. 18-án irt harci dal a következő: I. Jeön Kemény És remény Vele jeön Keöreöseön Németh had Serénj vad Lovag már S reánk vár. Sies kemény magyar, Mert jeön Teöreök agyar. II. Apafi Hazafi Jaj be kár Szégien vár Hónap vér Neked bér Reszket már Segesvár. Sies kemény magyar Mert jeön Teöreök agyar. III. Ebesvár Ebet vár Székely kar Mást akar Bajnok sziv Egynek hív Kemény gjer Hadad nyer Sies kemény magyar Mert jeön Teöreök agyar. Háromszáz esztendős ez a tüzes harci riadó. Mozgalmas és kemény, mint a gyémánt, véres- bajszu vitézek forró feldördülése. Az egész kor lelke benne van. Ne feledjük, hogy egy bogos üstökű hetvenegyesztenddős vén székely szivéből fakadt, ki ősz hajjal, ráncos arccal, de kemény marokkal forgatta a kardot s levágott ellenségekkel váltotta meg komájától, a haláltól a saját sirját. Egészen másképpen szólott azonban a nótája, mikor leszökdöstek a lóról és a csata után tábort vertek a Tisza mellett. Elheveredtek a vitézek a tüzek körül, s a vak éjszakában egyszer csak felsírt valahol a füzesek tövében az öreg Szőke Ambrus dala: Székely feöld Mindig zéöld Hazám ot, Szivem ot Jaj be szép Székely nép Székely vér Magyar ér A hnzavágyás fájdalma nehezedett a vitézekre. Fojtott sóhajtással bámultak a tűzbe, a kemény fők legörbültek s a nehéz öklök lassan reúereszkedtek. Az „Ambarus“-katona öreg szemei is megveresedtek a leküzdött könnyektől, de idézte váltig a Kárpátok tövébe rejtett, — hej de csudálatos szép székely világot: Kicsiuj vágj Mégis nagj Hűvség ot Hideg vágj Mégse fagj Szived ot. — Hagyja már el Ambarus bátya, mert meghasad a szivem — istálta az egyik, a másik a karddal belevágott a tüzbe úgy, hogy a csillagokig sziporkázott fel, a harmadiknak a száján halk káromkodás csikorgóit, mintha csontot rágna. Megrázó erejii ma is ez a finom, szépséges dal. Mikor elolvastam, arra gondoltam, hogy, „házi áldásaképpen fel kellene függeszteni minden székely ház falára az uccai két ablak közé. Valamelyik iparművészünk megtervezné, (akinek tehetsége és lelke is van hozzá) és művészileg sokszorosítva el kellene juttatni minden székely hajlékba, hogy a német eredetű „Wo Glaube, dort Liebe“ című vásári ízléstelenségek helyett ezt a háziáldást olvassa és lássa, éjjel- nappal ennek a szuggesztiv hatása alatt éljení „Székely fold, mindig zöld“. Hej de sok vándorbotot a tűzre vetnének!... A harmadik emlék, ami Gelenczei Szőkq Ambrustól a biblia hátán ránk maradt, mind- össze pár soros töredék, amely a jelek széria! Bethlen Gábor hadakozásainak dicsőítésére ke< szült. Csak az utolsó varsszakát ismerjük: Édes hon Hozzád von Szivünk, mert Békét njert Bethlen már Vérünk bár Folyt immár Mert székely szív Hej mindig hiv. A versszak alatt a következő megjegyzés álll „Énekeltem ezt hajdan néhai Nagyságos j<3 Fejedelmünk táborában az Thisza melet.“ Mellőzöm a versek esztétikai méltatását, (Megette a fene az olyan magyar verset, amelyet magyarázni kell.) Csak a figyelmet kíván- tam felhívni Szőke Ambrusra, akinek se bölcsője, se sirja nincsen, csak ez a nehány sor Írása maradt fenn a biblia örök igazságainak testvéri! szomszédságában. Egyike azoknak, kit halványuló múltúnk halott karjaiból ki kell menteni és élő valósággá tenni, mert az erdélyi szellemi mult legnagyobb értékei közül való és az erdélyi irodalom egyik ősapja, aki Kemény János barátomnál nehány száz esztendővel korábban az a ősével csinált ezen a földön „erdélyi Helikont“, Az igaz, hogy egy kissé más formában, de ai’ gondolat ugyanaz volt. Nyirő József. Csak románul! A székely közbirtokosságokat teljesen törvénytelen nül a román ügykezelésre akarják kényszeríteni (Csíkszereda, szeptember 19.) Lapunk Csíkszeredái munkatársát ma több esikmegyei közbirtokosság vezetője kereste fel, hogy a Keléti Újság nyilvánosságának hozzuk tudomására az erdőgondnokságoknak a közbirtokosságokhoz intézett jogfosztó rendelkezését, mely szerint a közbirtokosságok kötelesek jövőben az összes ügy- és vagyonkezelésüket román nyelven intézni és arra kértek, hogy hívjuk fel az illetékes hatóságok figyelmét arra, hogy a rendeletnek nincs semmiféle törvényes alapja és az egyenesen érthetetlen, milyen hatáskör és illetékesség alapján adhat ki az erdőügyek adminisztratív hatósága nyelvrendelkezéseket? Vagy elfelejtkeztek volna az erdőgondnokságok arról, hogy a békeszerződésekkel kapcsolatos 1919 évi nemzetközi egyezmény világosan leszögezi, hogy az anyanyelv az üzleti és magánéletben szabadon használható és abban senki sem korlátozható. Már pedig a közbirtokosságok sem egyebek, mint törvénnyel közös gazdálkodásra kényszeri tett*-au au ASE. közös haszonra dolgozó magánszemélyek összessége, ennélfogva ügy- és vagyonkezelésük nyelvét és módját maguk jogosultak meghatározni. Távol ál tőlünk, hogy ezzel elvitassuk az államnyelv tudásának előnyeit és az állami és közintézményeknél való feltétlen jogosságát, azt is tudjuk, hogy annak elsajátítása elsőrendű állampolgársági kötelesség, hisz a mai magyar generáció éppen ezekből az okokból már meg is tanulta a román nyelvet, de egyszerű székely- gazdáktól, akik maguk intézik more patrio autonom jogkörükben a birtokosság ügyeit, kivánni sem lehet, hogy megtanuljanak ro^ mánul. Az pedig a mai leziillött gazdasági viszonyok között éppen teljes lehetetlenség, hogy a közbirtokosságok románul tudó tisztviselői kart alkalmazzanak, mert arra anyagi jövédelmük ezidőszerint nincs, úgyhogy reméljük, hogy az erdőgondnokságok is belátják a kiadott rendelkezés végrehajtásának lehetetlenségét és azt hatályon kivül helyezik, annál is inkább, mert, amint fentebb is említettük, annak törvényességéhez is szó fér. Mindjárt a tanév Meten figyelje meg gyermefeét, ha irás-olvasásnál a gyermek nyomkodja a szemét, vagy nagyon közel hajol az irás felé, — vizsgáltassa meg a gyermek szemét szemorvossal. Az előirt szemüvegek eiőnyösen beszerezhetők: KÖN MÁTYÁS FIA szaküzletében, CLUJ-KOLOZSVÁR, CALEA VICTORIEI No. 2.
