Keleti Ujság, 1931. szeptember (14. évfolyam, 198-222. szám)

1931-09-21 / 215. szám

jasaMfrifesafe

X/F. ÄFF. 225. SZiM.

Kun István,

a bádogosinasból lelt festő tizenkilenc képpel kiállítást nyitott

(Kolozsvár, szeptember 19). Tizenkilenc kép függ a református theológia egyik elsőemeleti helyiségének falán. A tizenkilenc kép: képkiál- .litás. Egyszerű, teljesen dísztelen puhafarámákban lógnak a festmények. Egyszerű ember az alkotójuk is. Kun István, egy csupán elemit végzett, jelenleg 23 éves fiatalember. Szegény iparoscsalád fia, de akarattal, munkával és nem utolsó sorban, tehetségével annjút kivivőit már magának, hogy növendéke a budapesti képzőművészeti főiskolának s ott is a legkedvesebb tanítványai közé tartozik Kudnay Gyulának, a kitűnő mesternek. Elismert tehetség a pesti akadémián a kis erdélyi proletárfiu, pedig nehéz dolog ennyire is haladni valakinek a főváros nagy konkurenciájában.

Alacsony, vidám képű ember a fiatal fes tő. Meg is mondjuk mindjárt, miért aggatta fel a tizenkilenc képet a teológiai terem falára, így akart valami pénzhez jutni, hogy visszautazhasson Budapestre, tovább folytatni tanulmányait a főiskolán. Nehéz dolog volt igy is nyélbeütni a dolgot: sokat emészt egy ilyen kis kaliberű „vernissage“ is. De mindenki jóakarattal volt a fiatal, kibontakozó művészemberrel szemben. Ingyen kapta a termet, díjtalanul bocsátották rendelkezésére boritópapirt, mellyel a falakat behúzta, de még igy is hátra volt egy nagy nehézség: honnan lesz pénz a képek rámáira?

Régi patrónusa Kun Istvánnak a református nőszövetség. Ez adott össze valamit a rámák, különben nem valami magas összeget követelő költségeire. De még mindig hiányzott vagy háromszáz lej. Megható módon került ez is elő. Kun István munkaképtelen, szegény öreg édesanyja a református nőszövetség most megnyílt Magyar uccai szegények házának lakója. Az anyja révén tudomást szereztek a kiállítás létét fenyegető rámaesetről a szegé- nyekháza többi lakói és az öreg, vagyontalan nénikék előszedték féltve őrzött aprópénzeiket és a sok kézből aztán összekerült a háromszáz lej. Ki tiz lejt adott, ki húszat s aki már jobb anyagi viszonyok között volt, az negyven lejjel is járult hozzá a képkiállitás költségeihez.

Figyelmeztettek rá, felmentem magam is megnézni Kun István képeit. Azt vártam, hogy valami kuriózumot kapok, amit már az ilyen iskolázatlan, külvárosból kinőtt művészek szoktak adni. De Kun István nem brillirozik Iflrivó különlegességekkel. Még csak nem is jár a divatos modern és ultramodern utakon. Teljesen reálista festő és a csekély mennyiséget felvonultató kiállítás is bizonyságot tesz arról, hogy valóban van tehetsége. A nyáron festette á tizenkilenc képet Nagybányán, van olyan, amelyik egy nap alatt készült.

— Be kellett egy nap alatt fejeznem — mondja nagy komolyan Kun István — mert nem kaptam volna meg mégegyszer azt a lenyugvó napfényt, azt a félig alkonyos hangulatot.

— Mikor kezdett festeni! — kérdezzük meg tőle.

—■ Huszonhétben volt először ceruza és ecset a kezemben. Két évig csakúgy magamban próbálgattam. meg azt, amennyi időt engedett rá a bádogos inasság, mert mikor bejöttem Szász- fenesről, ahol eddig laktam, tanulónak szegődtem el egy bádogos műhelybe. Huszonkilencben azután felmentem a kolozsvári festőiskolába, megmutattam a rajzaimat, kipróbáltak és fel is vettek a növendékek közé. Capidan és Pap Sándor tanárok foglalkoztak velem, azonban ekkor is jóformán csak vasárnaponként volt időm tanulni, mert hétköznap szünet nélkül dolgozni kellett a műhelyben. A mult év tavaszán Oapi- dán tanár, aki nagy jóindulattal volt irántam, azt tanácsolta, menjek el Nagybányára. Levelet irt Thorma Jánosnak s ezzel el is mentem. Egész nyáron Nagybányán voltam és nagyon sokat tanultam.

— Szeptemberben jutott eszébe Thorma mesternek, hogy fel kellene valahogy jutnom Pestre, az akadémiára. Késő volt már, a felvételi vizsgák ideje elmúlt s hogy mégis sikerült már ebben az évben rendes hallgatónak bekerülnöm, azt megint csak az irántam tanúsított jóakarat magyarázza.

Elmondja még, hogy nehezen ment Pesten a maga fenntartása, de itt is segítőre akadt A Székely Véndiákok Szövetsége vette szárnyai alá, helyezte el internátusbán és pártfogolta, amennyh-e csak erejéből tellett. Nyárra visszakerült Nagybányára, Thorma Jánoshoz — akinek nevét mindig a legnagyobb szeretettel ejti ki — s onnan jött be nemrégen Kolozsvárra szegény édesanyját meglátogatni.

— Öt képet már eladtam — mutat a meg jelzett képekre nagy örömmel, — remélem még el tudok egyet-kettőt adni s akkor már telik az utlevélre és harmadosztályra Budapestig. Vannak bizony adósságaim is, de nem szorítanak a hitelezők, csak akkor kell fizetnem, ha lesz pénzem rá

— Azt sajnálom, hogy most csak tájképeket tudtam kiállítani. A figurális dolgaim Pesten vannak. Nem gondoltam arra, hogy kiállításra kerül még a sor. Pedig akkor elhoztam volna azokat a képeimet is.

— Ez az első kiállításom. Ha nem is sikerül

úgy, ahogy gondoltam, de legalább elmondhatom, hogy nekem is volt már.

„Látogató közönség“ érkezik. Egy uő és egy férfi. A bádogos inasból lett kis festő udvariasan siet eléjük s körül kiséri őket a képek előtt, lelkesen magyarázva meg mindegyiknél, hogy hol festette, mikor s miért használta ezt és azt a szint. Úgy magyaráz, mintha soha mással nem foglalkozott volna, mintha valósággal ecsettel a kezében jött volna a világra.

(sz. b.)

Kisebbségi népegyetem ej palotáját avatják tel Brünnben

A lakosság egyötöde már hallgatója volt e mintaszerű intézménynek, aminek létét állami hozzájárulás és városi segély biztosítja

(Prága, szeptember 19.) Brünnben, Csehszlovákiának ebben a nagy városában, amelyben hatvanezer német lakik, most építették fel a német népegyefem uj ötemeletes hatalmas épületét, amely 1,600.000 cseh koronába, tehát nyolcmillió lejbe került. Éhez az összeghez Massaryk köztársasági elhök húszezer cseh koronát adományozott, a közoktatásügyi minisztérium százezer koronás szubvenciót adott, gyűjtési akcióból 560 ezer gyűlt össze, 600 ezer cseh koronás betáblázási kölcsönt adott a morvaországi takarékpénztár, mig a fennmaradó 340 ezer cseh korona értékű összeget Brünn városa bocsátotta a német népfőiskola vezetőségének rendelkezésére.

A népfőiskolában hatalmas munka folyik. Eddig több, mint tizenkétezer ember látogatta,

valamennyien brünni lakósok s igy Brünn német lakosságának ötödrésze megfordult már ebben a kétségtelenül rendkívül fontos szerepet betöltő intézetben, amelyben egész napon át különböző előadások, gyakorlati munkatermekmccz. eay umjzgt

ben adott oktatás, mozielőadások, rádióprogramok bemutatása és a tudás terjesztésének mindenféle más módja utján igyekeznek a beiratkozó munkások, iparosok, kereskedők, tisztviselők tudását, cletlátását emelni.

Az uj épületben a nagy előadóterem egyszerre kéfszáz hallgatót fogadhat be és más hat kisebb előadóterem is van 30—60 hallgató részére, úgyhogy egyszerre hét előadás tartható. Az előadások egy-egy óráig tartanak este hattól kilencig, úgyhogy mindennap huszonnégy téma közül válogathatnak a hallgatók, akik azután az ötezer kötetet magába foglaló könyvtárból gyarapíthatják tovább ismereteiket. Az épületben különböző munkatermek is vannak, szép tornaterem, olvasóterem és az épület mögött egy hat- száz négyzetméter területű sporttelep. Fontos dokumentuma a főiskola kulturális munkájának a kataszter, amit a hallgatókról vezetnek s ebben a gyűjteményben tizenkétezer brünni németeknek van a kartotéklapja. Az előadók a modern élet ismerői, műszaki, gazdasági emberek, művészek, újságírók, színházi dramaturg, sportférfiak és mások.

A német népegyetem uj épületének felavatása szeptember 28-án lesz, amikor Morvaország fővárosában a csehszlovák köztársaság népnevelési intézményei tartják országos kongresszusukat éppen az uj népegyetem hajlékában Az iskola egyik vezetője. Iltis dr. a következőket mondotta a német népfőiskolái mozgalomról:

— A nagy német népegyetemi mozgalom a fejlődésben levő demokrácia erőteljes éleínyilvá- nulása. A nép ő maga akar látni. Ez a gondolat, a demokráciára való nevelés, volt a kiinduló pont a brünni népegyetem alapításánál is. A társadalom minden érett tagjának meg kell adni a lehetőséget ahhoz, hogy betekinthessen a társadalmi folyamatokba és megismerje a modern élet megnyilvánulásait. Ezek mellett a nagy célok mellett a népegyetemen a hallgatók megismerik a művészet és tudomány uagy müveit, nyelvismereteket szereznek és igy betekintést más népek irodalmába, útmutatásokat kapnak a gyakorlati életre és nemes szórakozást találnak a nap fáradtságos munkája után.

Kétségtelen, hogy a romániai kisebbségek irigykedéssel nézhetnek a csehszlovákiai németek helyzetére. Kolozsváron is lakik hatvanezer magyar, mint Brünnben hatvanezer német, hol vagyunk azonban még attól, hogy nyolcmillió lejjel népegyetem létesülhessen és hogy ahhoz az állam olyan tekintélyes szubvenciót adjon, ahogyan azt a csehszlovák kormány tette. Mert amint litis dr. mondja, Massaryk elnök első adományával indították meg a gyűjtést s a német nép áldozatait az állami szubvenció, a városi segély, valamint a pénzintézeti hozzájárulás segítették a terv megvalósításához, A cseh lakosság körében is mozgalmat kezdeményeznek. hogy a német példára hasonló intézményt igyekezzenek létrehozni.

KOfestés, vegyi isztitÉÉn, úgy félte!, Ént olcsóságban CZ1MC cég vezet!!