Keleti Ujság, 1931. szeptember (14. évfolyam, 198-222. szám)

1931-09-21 / 215. szám

HÍV. ÉVF. 215. SZ'JM. ţgşţ&nţţBi A francia frontharcosok Irta: Dózsa Endre A francia frontharcosok vezértitkára, Rog- ger D’Avigneau élesen kifakad a mostani nem­zetközi politika ellen, „amely szüntelenül szem­beállítja egymással a lezajlott világháború el­lenfeleit“. A kölcsönös bizalmatlanság politiká­ja, melyet szerinte a nagytőke kényszerit rá a kormányokra, „szívtelenül töri le a méltányos­ság elvét és arra kényszeríti az államokat, hogy viszonyukat az adós és hitelező viszonyá­vá tegyék“. , Szerinte szervezni kell a fiatalságot, a né­pek békés együttélésének munkájára, „mert az anyagi lefegyverezés nem elég ahoz, hogy a békét biztosítsa, ha ugyanakkor az érzelmi kö­zeledést is nem hozzák létre a népek között“. Azok, akik a lövészárkokban folyton far­kasszemet néztek a halállal, akik szinről-szinre látták és végigszenvedték a háború borzalmait, azok, akik részesei voltak a hadidicsőségnek, a világháborúból győztesként leginkább kiemel­kedett francia nemzet fiai a legtöbb joggal ál­líthatják fel a világháború mérlegét. E mérlegbe nemcsak a saját szenvedésü­ket vetették belé, de lelkűkben összefogták a világháború összes szenvedéseit. Mindazt, a rombolást, vérben és vagyonban, amit a világ­vihar okozott, szembeállították bizonnyal azzal az eredménnyel, amelyet a világháborúval az abban résztvett népek, különösen pedig a győz­tes francia nép elért. Ez a mérleg teljesen pasz- szivnak mutatkozik. E passzív mérleg legsulyo- sabbja a népek közötti bizalmatlanság, amely nem engedi meg, hogy most is ne legyenek szembeálitva egymással a világháború ellenfe­lei. A fizetésképtelen adós és a szívtelen hitele­ző viszonyát állítják oda a francia frontharco­sok a világ itélőszéke elé, követelve a méltá­nyosságot, amely egyedül lehetne balzsam a nemzetek egymás ellen felszított gyűlölködésé­vel feltépett és még be nem heggedt sebekre. Azt az évtizedet már meghaladott idő, amely a világháború bevégzése óta már leper­gett, semmit nem könnyített a népek között magosra felszított ellentéteken. A világháború rombolását még mind ez ideig nem lehetett el­tüntetni. Az alkotások kora még nem állhatott be, mert a felszámolás nem azon az utón halad, amely kioltani tudná a hamu alatt még folyton süstörgő parazsat. Az európai államok mindenképen a kormá­nyok folytonos váltakozása, a politikai élet bi­zonytalan hullámzásának játékát mutatja. Má­ról hónapra való kormányzás érezhető minde­nütt, minden vezető gondolat, minden biztos és bizalomkeltő irányítás nélkül. A gazdasági le­romlás, a szélsőséges elemek folytonos térfog­lalására. ez a kiváló alkalojn, .egyre súlyosabbá teszi a politikai helyzetet. Ez a zavaros politi­kai helyzet kapcsolatosain a gazdasági lerom­lással reánehezedik mindenütt az egész társa­dalomra és megfulasztja a társadalomnak rege neráló erejét. A Briand által lanszirozott pán európai terv ugylátszik teljesen elszintelene- dett. A gazdasági alapokon való uj alakulatok kiképződése, mint ezt az osztrák-német, vám­unió esetében láthatjuk, mindenfelől akadá­lyokba ütközik. Mindaz, ami ezelőtt vihart álló érték volt, a gabona, a pénz, csaknem minde­nütt devalválódott. Az életstandard a legfel­sőbb osztályokon kezdve a legalsóbb néprétegig zuhanásszeriileg esett alább. A munkanélküli­ség, mely még ezt az életstandardot is hovato­vább mindinkább kétségessé teszi, ijesztő mérv­ben terjed. A fegyveres béke valamennyi álla­mot reákényszeriti a hadi kiadások folytonos növelésére. Emiatt csaknem mindenik európai állam költségvetése akkora áldozatot követel, hogy az adózó polgárság a legfeszültebb igye­kezettel selb képes eleget tenni a leromlott gaz­dasági viszonyok miatt amugyis csökkent kere­settképesség mellett az állammal szemben fenn­álló kötelezettségnek. A francia frontharcosok feljajdulása csak­nem az utolsó órában mutat reá arra, hogy ez a helyzet tarthatatlan. A fiatalság szervezése n népek békés együttélésének munkájára, ha egy­általán keresztülvihető, épen úgy, mint a népek közötti érzelmi közösség megteremtése csak a jövőben vethet valamelyes reménységet. A je­lent azonban jobbá, illetve tiirhetőbbé nem te­heti. Lejtőn haladunk, fékevesztett jármüvekkel lefelé. Amig a diplomaták és kormányférfiak folytonos tanácskozás között keresik ebből a káoszból kivezető utakat, telik az idő. És mind kétségbeejtőbben tárul elénk az általános pau- perizmus. Országonként vagy országok szövetsége­ként a gazdasági helyzet bizonytalanságának és folytonos összeomlásának legyőzésére kellene nem végérhetetlen tanácskozásokkal, hanem határozott célkitűzések erélyes keresztülvitelé­vel sürgősen gyakorlati eredményeket kierősza­kolni, amig nem késő. Az egymásrautaltság ér­zetével győzőknek és legyőzőiteknek össze kell fogni, hogy az összeomlás elkerülhető legyen. A lerongyosodott néptörnegek moraja már mindinkább erősödik, a szegénység és a nyo­mor mindig és mindenütt rossz tanácsadó. A francia frontharcosok vészkiáltása fel Gondos szülő már egészen kis gyermekeit is tornázni tanítja PAP VERA jXiÄfsze,i hogy egészségesen és szépen fejlődjenek. Kurzusok, magánórák felnőttek részére is. Calea Regele Ferdinand 59. szám. kell hogy verje a kormányzatokat, hogy vissza­állítsák a népek között a kölcsönös bizodalmát. Az adós és hitelező viszonyát az egyesült erővel munkálkodni akarás és a méltányos elbánás ér­zése kell hogy felváltsa, mert e nélkül a volt ellenfelek ellenfelek maradnak ezután-isés vész­tőkbe rohannak a győzők és legyőzöttek egya­ránt. Egy belgiumi magyar megható levél kíséretében küldte el két református kórházsorsjegy árát Izgatott várakozás előzi meg a november 30-iki első sorshúzást — Három és félmillió lej keres gazdát, szegény és gazdag egyforma kilá­tásokkal startolhat a százezres és milliós főnyeremények versenyfutásán (Kolozsvár, szeptember 39.) Még csak ne­hány hete annak, hogy a református kórház- sorsjáték közzétette sorsolási terminusát és máris megállapítható, hogy a nagy célhoz mél tó rendkívüli érdeklődés kiséri a sorsjáték min­den mozzanatát. Már maga az a tény, hogy három hónap alatt már lebonyolódik az egész sorsjegyakció és ez alatt az idő alatt három és félmillió osztódik el a sorsjegy­vásárlók között, bő indokolása a sikernek. Emellett az sem ki­csinyelhető le, hogy a mozgalomnak humani­tárius és szociális háttere van: kórház épül a száz lejekből, mindenki, aki sorsjegyet vesz, nemcsak a saját szerencséjét keresi, hanem nehány téglával hoz­zájárul a református kórház, az első és egyetlen erdélyi magyar kórház alapjának megvetésé­hez. Nem lehet csodálkozni rajta, ha elsősorban a női szivek reagáltak erre a nemes gondolatra, Ennek a sorsjátéknak jóformán nincsenek is ügynökei, mert száz és száz erdélyi magyar nő zárta szi­vébe a magyar kórház gondolatát és vállalkozott a sorsjegyek elhelyezésére. Az akció egyre terjed, egyre szélesedik. Nem áll meg az országhatároknál, más orszá­gokból is levelek, levelekre halmozódnak, hi­szen máshol is meg tudják érteni, hogy az er­délyi magyarok számára létfeltétel a modern, nagyszabású kórház, amelyben szegény és gaz­dag egyaránt ápolást, meleg otthont kaphat. Egy levelet mutattak nekünk a sorsjegyirodá­ban, amelyet nem lehet meghatottság nélkül ol vasni. Egy belgiumba elszármazott erdélyi.ma- gyar, — aki pedig maga is két kezével keresi meg a kenyerét és a messze idegenben dolgozik és küzköd családjáért — két sorsjegyre valót küldött s mindjárt meg is indokolja, hogy mi­ért: — Én nem pályázom a nyereményre, ámbár az is nagyon jól fogna, de kötelességet véltem teljesíteni, hogyha szerény mértékben is, de hozzájárulok a kórház felépítéséhez. Hátha valamikor visszakerülök Erdélybe és törődött- ségemben, öregségemben szükségem lesz egy kórházi ágyra... Jönnek, jönnek a levelek, az egyiket resa- kető kezű öregember irja, a másikat gyermek- irás ákom-bákomjai töltik tele. Valamelyik vi­déki magyar irja a maga naivitásában a kő vetkezőket: „írják meg az urak, hogy fogják a. három és félmillió lejt kiosztani? Nagyon érdekel a dolog, mert 300 lejt én sem sajnálok a magyar kórháztól, viszont hátha rám mosolyog a sze­rencse?“ Nyomban megkapta aztán levelére a választ, hogy a mai viszonyok között ugyancsak tekin­télyes összeget, három és félmillió lejt nem ki­osztani fogják, hanem a megvásárolt sorsje­gyek tulajdonosai közül azok jutnak a nyere­ményekhez, akiknek kedvez a szerencse. Az érdeklődés mindegyre fokozódik, ! minél inkább közeledik a húzás első tér minusa, november 30-ika. Ezen a napon nem kevesebb, mint 618 nyere­mény kerül kisorsolásra, köztük egy darab két százezer lejes, egy 100 ezer lejes, egy ötvenezer lejes, öt húszezer lejes, tiz tizezer lejes, tizenöt ötezer lejes, 35 háromezer lejes, 200 ötszáz lejes és egész sereg kisebb nyeremény. Január 20-án pedig az 1 millió lejes főnyereményt is kisor­solják. Aki az első húzásokon nem nyert, az természetesen tovább játszik a következőkön. A húzásokat mindig a kolozsvári városháza dísztermében tartják meg és a nyertes számo­kat nemcsak a kolozsvári lapokban, hanem a Monitorul Oficialban és a református lapokban is közük. A nyertes sorsjegyek ellenértékét bár­mikor és azonnal kifizetik. ÜS.CSÜ Î «fföz S*ÉP! PL9TSINT9R | TESTVÉREKNÉL * VETTEM, KIHASZNÁLTAM AZ ALKALMAT, hogy KÖLTÖZNEK e- o­sGEoenna: Őszi, téli puhíhat legolcsúbban fest. tisztit „Unió", Cluj Gyár : Reg. Ferdinand 133. Fiókok: Reg.Maria 11., Sír. Bariţiu 2., Cal. Moţilor 112.

Next

/
Thumbnails
Contents