Keleti Ujság, 1931. szeptember (14. évfolyam, 198-222. szám)

1931-09-18 / 212. szám

W TAXA IÍOSTAÍA PLA. TXTA IN NUMERAR *ío. 24256—927. CIoj-Kofozsvir, 1931 szeptember 18 Péntek KLÖiTZETES BELFÖLDÖN l I ívre 1200 lej, félévre 600 lej, negyed évre 300 Ie& egy bóra 100 lej. ORSZÁGOS MAGYARPARTI LAP 6*erkesztőség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Főtér); A Telefon : 5-08, fr'ÖL Egyes szám ára 5 lej. Egyes szám ára 28 fillér. fi btaforbágvjí koporsók Az a négy nap, amely a biatorbágyi rém­tettől elválaszt, nem sokat lendített ugyan a nyomozás ügyén és még ma is csak annyit tu­dunk kétséget kizáróan, hogy aljas emberek, lelkűk legmélyéig megfertőzött banditák, vagy örültek álitották fel a koporsóját huszonkét semmit sem sejtő embernek és borítottak gyászba talán ugyanannyi családot, ártatlan gyermekeket, kétségbeesett anyákat és felesé­geket. Ezt tudjuk. De pozitiv bizonyítékok hiá­nyában is állíthatjuk, hogy kommunista bűn­szövetkezet volt g pokoli borzalom boszorkány- konyhája. Valamint azt is tudjuk, hogy az áldo­zatoknak legalább fele a kenyérért igazi közel­harcot folytató kisember volt, mozdonyvezető, fűtő, vasúti kalauz, aztán amerikai kivándo.ió, aki a maga egyéni éhségtragédiáját a messzi idegenben szerette volna valamivel nyugalma­sabb körülmények között jobbra fordítani. A levél, amelyet a gonosztevők a helyszínen hagy­tak, a „fordító“ vérlázitó üzenete itt válik tra­gikomédiává. A proletáriátus nevében és érde­kében üzenték meg a hadat ebben a mai társa­dalomnak és a felrobbant pokolgéppel hamisí­tatlan proletárokat küldtek a másvilágra. Még a háború is lojálisabb volt, amelyben csak a kémeket, az árulókat fenyegette meg halállal a hadviselő fél saját emberei közül. Biatorbágy kommunista elvekkel takarózó nihilistái azon­ban még ezt a mentséget sem követelhetik a maguk számára. Gyilkoltak kedvtelésből, a gyá­vaság lövészárkából és célpontokul éppen azokat szemelték ki, akikért állításuk szerint még ilyen gonosztettekre is képesek. Oroszországot megjárt úgynevezett „objek­tiv“ szociológusok és doktriner politikusok vitat­kozhatnak afelett, hogy meddig jutott el a szov­jet-állam az ötéves terv célkitűzéseiben, Bern­hard Shaw elmondhatja a maga védőbeszédeit a szovjetparadicsom mellett, de a szó mégis csak szó, amely eltörpül a tett meztelen igazsága mellett. Már pedig semmiféle szófacsarásokkal nem lehet meg nem történtté tenni azt, hogy az ekrazitos merénylők egyenesen a józan ésszel kerültek ellentétbe, amikor egy olyan vonaton próbálták ki eszeveszett taktikájuk és mérnöki alapossággal készített és beállított pokolgépii két, amelynek egyszerű, a politikával semmi nexust nem tartó polgárok és hamisítatlan pro­letárok voltak az utasai. Azt olvastuk valahol és ebben a beállítás­ban csakugyan van logika, hogyha államférfiak konferenciájára, talán a genfi népszövetségi tanácsterembe, vagy valamelyik diplomatákat szállító vonat hálófülkéjébe dobják be a pokol gépet, akkor a merényletet legalább megma­gyarázni lehetne, — az aljasságát akkor sem lehetne menteni, — de igy a gonoszságát meg hatványozza az értelmetlensége és a céltalan sága. Ha a biatorbágyi pokol felidézése de­monstráció akart lenni, úgy ez a demonstráció hátrafelé sült el. Nem tudunk elképzelni ép­eszű embert, aki a leghalványabb célszerűségi okot fel tudná hozni közönbös emberek lemé­szárlása, darabokra szaggatása és halálnak ha­lálával való martirsorsra juttattása mellett. Mert a huszonkét biatorbágyi áldozat martir volt. Martiriumot szenvedtek, hogy égő fáklya- kénl-világitsák meg azt a konok elvetemédettsé- get, amely csak úgy lar‘t poir lar‘t hajlandó tö meghálált előidézni és a munkástömegek előtt is igazolják az Oroszországban dühöngő rendszer eszeveszett őrületét. Ezek a kommunista me­rénylők a kigunyolt, pellengérre állított polgári társadalom számára maguk szállították az érve­ket s a biatorbágyi pokolgép sokkal hangosab­ban dörögte a világ fülébe a szovjet-rendszer illeni összefogás szükségét, mint a leggran- diózusabb propagandaszónoklat. Lezuhant a Paris-bukaresti utas­szállító repülőgép Né3y utas* a piEóía, a rádió- fl€3IB%P&Íp távérász és a A repülőgép vihsnőntba került s az egyik gépszárny leszakadása idézte elő a borzalmas katasztrófát (Bukarest, szeptember 16.) Bukarestben szerdán délelőtt tiz óra tájban villámgyorsan terjedt el a hir, hogy Mehedintmegyében nagy repülőszerencsétlenség történt, a Párizs—buka­resti repülőgépjárat utasszállító repülőgépe le­zuhant. A szerencsétlenségről akkor még nem tudtak közelebbi részleteket. Mindenféle ver­ziók keringtek és a Cuvântul cimü lap külön kiadása is csak röviMt regisztrálta a tényt. A délutáni sajtó azután már teljes részletesség­gel ismertette a nagyarányú repülőgépszeren- csétleuséget, amelynek nem kevesebb, mint hét halálos áldozata van. Az utolsó jelentés. A Fleche d’Orient légvonalon közlekedő Fokke r tipusu három motoros repülőgép Bel- grádból, mint közbelső állomásról kedden dél­után indult útnak egy Glodics nevű, huszonhét­éves szerb pilóta vezetésével Bukarest felé. A gép elindulását Belgrádból szabályszerűen je­lentették a baneasaí, Bukarest melletti repülő­térnek, ahova este fél kilenc tájra várták a négy utassal jövő személyszállító repülőgép megérkezését. Egy ideig a gép a legnagyobb pontossággal adta a rádiójeleket a baneasai re­pülőtérnek. Délután hat órakor újból jelentke­zett és közölte, hogy elérkezett a Mehedint vármegyében levő Casan község felé, ahol azonban viharfelhőbe került és nagy nehézsé­gekkel küzd. Ez volt az utolsó jeladás, amelyet a repülő­gép rádiója leadott. A jelzett viharfelhő végze­tessé vált a gépre és annak utasaira* A katasztrófa A baneasai repülőtéren egész éjjel fél ti­zenkettőig várták a megérkezést. A teret kivi­lágították, hogy igy annál jobban megkönnyít­sék az utasszállító leszállását. A gép nem ér­kezett meg, reggel nyolc órakor azonban ott volt Bukarestben a jelentés, amely arról szólt, hogy a Mehedintmegyében levő Balacita köz­ség határában egy teljesen összetört gé­pet találtak. Bukarestből azonnal bizottság szállott ki a helyszinére. Az utasszállító repülőgép teljesen összetört, s annak három főnyi személyzete és négy külföldi utasa szörnyethaltak. A bizott­ság megállapítása szerint a viharfelhőben a gép egyik szárnya leszakadt, a pilóta ilyen mó­don természetesen nem tudta tartani az egyen­súlyt és a hatalmas alkotmány orrával lefelé zuhant a földre. A benzintartály felrobbant és a sze­mélyzet, valamint az utasok szénné égtek. Az utasok névsora a következő: Sternberg Károly, a bécsi Bonicot Társaság kiküldöttje, egy ötvenéves nős, három gyermekes bécsi üz­letember, aki azért jött Bukarestbe, hogy cég­jének valamilyen hivatalos ügyét a Banca de Scont-Dá! elintézze. A Banca de Scont igazgató sága az Athene Palace-ban már szobát is bé­relt, Sternberg részére, aki azonban nem jutott el odáig, hogy a szobát igénybe is vegye. A má­sodik áldozat dr. Grüner berlini ügyvéd, az­után Poh! belgrádi üzletember és egy Marti- nov nevű ur Párizsból. A pilótán kiviil elpusz­tult Dániel rádiótávirász és a gép mechanikusa. A nagyarányú repiilőszerncsétlenség hire Bukarestben általános megdöbbenést keltett. A gép pilótája, Goldies már néhány hó­nappal ezelőtt egy másik gépen lezu­hant Tnrim Severinnél és már akkor kisebb sérüléseket szenvedett, mig ez a mostani szerencsétlenség végzetes volt számára. Az ausztriai puccs vezére Olaszországtól kért és kapott menedékhelyet (Becs, szeptember 16.) Belgrádi jelentések beszámolnak arról, hogy Pi'riemer puccsvezér családjával és több hívével jugoszláv területre ment. A belgrádi kormány utasította őket, hogy Leibachba utazzanak, mert ezt a várost jelöli ki tartózkodási helyükül. Most milánói távirat közli, hogy Pfriem er dr., a Heimwehr-puccs kí­sérletének értelmi szerzője Leibachba érkezése­kor a pályaudvar előtt baloldali tüntetés volt. A tömeg abeugolta az osztrák jobboldali szél­sőségesek puccsvezérét. Pfriemer családjával gépkocsira szállott és az olasz konzulátusra hajtatott, ahol beutazási engedélyt kért Olaszországba. A konzul távira­tára Rómából rövidesen megérkezett a válasz, amelynek értelmében megadják Pfriemernek a beutazási engedélyt Olaszországba. A Heim­weh r-vezér és családja már elhagyták Leiba- cliot, amelyet a jugoszláv kormány lakóhelyü­kül nekik szánt s elutaztak Triesztbe, valószí­nűleg ott is fognak maradni.

Next

/
Thumbnails
Contents