Keleti Ujság, 1931. augusztus (14. évfolyam, 172-197. szám)
1931-08-10 / 180. szám
« X7F. ÉVP. 180. SZÁM. kezdett meg, a nagy városok lakosságának kitelepítését a kiilvárosokba, az Japánban nyomban megtörtént, mihelyt Japán modernizálódása megkezdődött, a múlt század ötvenes éveiben. Tokió körül nem kevesebb, mint 21 ötvenezer lakoson felüli külváros épült és mig a városnak magának csupán kétmillió lakosa van, a fővárossal együtt egy közigazgatási területhez tartozó városok, tehát Nagy-Tokió lakossainak szama 5,408.687. Úgyhogy ezen az alapon Tokió London és Newyork ntán a világ harmadik legnagyobb városa. Az angol lap tudósítója beszélt, a japán belügyminiszterrel, aki a leghatározottabban tiltakozott az ellen a felfogás ellen, mintha Japánban a túlnépesedéstől kellene Telni. Északon még hatalmas területek majdnem teljesen lakatlanok, majd ha ezeket is megtölti a szaporodó népesség, akkor is lesz idő a születések korlátozására gondolni. Ennek a nyugati gondolatnak ugyan akadt már propagálója Ishimoto bárónő személyében, de az általa megindított mozgalom eddig igen sziik körre szorítkozik. Minden szaporodástól eltekintve is, a japán nép ösztönszerüleg vonakodik a kivándorlástól, az idegen földön való letelepüléstől. Még amikor nyitva voltak a kivándorlók előtt Amerika nyugati partjai és a kinaiak tömegestül lepték el a Csendes óceán partján fekvő városokat Egyesült Államokban, japán kivándorló alig akadt. Mandzsúriában sem járt sikerrel semmi« féle telepítési akció, sem a maláji félszigeten» ahol a kinaiak angol fenhatóság alatt egész kis államot töltöttek már meg. Japánban a lakosság növekedése a termelés növekedéseivel szerencsés összhangban van és 3 mostani nagy ipari depresszió ellenére is, ami* nek hatása alól teljesen Japán sem vonhatja kí magát, alig néhány százezer a munkanélküliek szánta, ami hatvanmilliónál nagyobb lakosság* aál elenyészően kevés. Japán ipari terjeszke* désre nézve, egyébként, ha más nem volna is, kina többszázmilliós tömegei, mint fogyasztók, korlátlan lehetőségeket jelentenek. így azután sok ok játszik közbe, hogy Japán népe bizako* dússal nézzen azok elé a lehetőségek elé, amit á népességnek egészséges és imponáló mértékií szaporodása, a minden percben érkező négy japán gyermek jelent. Hogy politikai barátait megmentse, a feleségét lőtte agyon Világosság derült a genfi lütvesgyi«kosság okaira Percenként négy japán baba születik a Felkelő Nap országában Japánban minden öt esztendőben tartanak népszámlálást és a mult év októberében tartott népszámlálás adatait mostanában tette közzé a japán állami satisztikai hivatal. Ezekről az adatokról ir néhány érdekes dolgot a Times tokiói tudósítója, mert hiszen a statisztika száraz és unalmas tudomány, de nyomban érdekessé válik, amint hozzáértéssel bánnak vele. Tehát legelőször is, ami a legfontosabb: Japánnak 1930 októberben 64,450.005 lakosa volt. A növekedés öt év alatt 4,713.183 volt, ami 7.9 százaléknak felel meg; ezzel szemben az előző év alatt a növekedés csupán 3,773.769 volt, vagyis 6.7 százalék. Azt jelenti ez, hogy a Felkelő Nap országában minden percben négy kis japán gyerek látja meg a napvilágot és a természetes népszaporodás minden hónapban egy 43 ezer lakóju várost volna képes megtölteni. Japán a dekadens, legalább is ezen a ponton dekadens nyugattal szemben, életerős, terjeszkedni és erősödni vágyó nemzet. A statisztikus óvatosan, de annál nagyobb megbízhatósággal tud jósolni és ezekből az adatokból nagyon valószínűen azt lehet következtetni, hogy harminc év alatt, 1960-ra Japán lakossága el fogja érni a százmilliót. Japán tehát, Kínát és Indiát számításon kivül hagyva, mint egységes nemzet Oroszország és az Amerikai Egyesült Államok után a világ harmadik legnépesebb nagyhatalma lesz. A japánok az egészség bizakodó öntudatával nézik lakosságuknak ezt a nyugati méretekkel összehasonlítva, páratlan emelkedését. Semmiképpen sem hajlandók európai szociológusok aggodalmait osztani, akik a túlnépesedés ijesztő veszedelmével már mégis kísérelték megrémíteni a japán nép felelős vezetőit, de igen kevés eredménnyel. Japánban arra a percenként négyesével érkező apróságra szeretettel várnak és tudnak is a számára helyet készíteni. Nem szentimentálizmus ez, hanem szerencsésebb és egészségesebb népesedési politika, amelyből a nyugati államok vezetői sokat tanulhatnának. Az alapja ennek a politikának a falu és a város lakosságának szerencsésebb elosztása. Japán lakosságának még mindig 50—55 százaléka él tízezernél kisebb lakosú községekben, falvakban és azokon az apró tanyákon, amelyek annyira egy óriási kert benyomását keltik minden idegenben mindjárt az első látásra, ha utazik japán vidékeken. Japán város telepítő politikájában pedig, Kínától eltérően, mindig uralkodó szempont volt a nagy összezsufoltságtól való irtózás. Millión felüli lakosa csak Osakának és Tokiónak van és félmillión felüli is, ezen a két világvárosnak számitó helyen kivül, csupán négy van: Nagoja, Kobe, Kioto és Jokohama. Amit Anglia csak negyven—ötveu évvel ezelőtt (Genf, augusztus 8.) Hirt adtunk arról a rejtélyes hitvesgyilkosságról, amely nemrég történt Genfben, ahol Jósé Gomez di Silva, a padnai egyetem jogi tanára, többszöri revolveriövéssei meggyilkolta fiatal és szép feleségét. Gomez di Silva professzor néhány hónappal ezelőtt költözött Genfbe, ahol csakhamar tanári katedrát kapott. Amikor feleségével és három gyermekével Genfbe költözött, senki sem tudta mi okból hagyta el a fiatal, de hírneves jogtudós a paduai egyetemet. Most, amikor a genii rendőrség házkutatást rendezett lakásán, kiderült, hogy Gomez di Silva egy inesszeágazó antifasiszta szervezet egyik legagilisabb vezére. Nagyszámú levélre bukkant a rendőrség, amelyekből kitűnik, hogy a professzor Olaszországban és külföldön élő antifasiszta személyiségekkel volt állandó összeköttetésben. A tanár bevallotta a gyilkosságot. Genfi tudósítónk a bűnügyről, amely még mindig izgalomban tartja a genfi közvéleményt, a következő részleteket jelenti: Jósé Gomez di Silva, aki a világháborúban többször megsebesült és számos kitüntetést kapott, borzalmas tette elkövetése után eleinte azt állította, hogy féltékenységből lőtte agyon feleségét, aki Olaszországban többször is megcsalta Ho*« zátette, hogy állítását bizonyítani tudja egjţ névtelen levéllel, amelyben felesége cinkosa is meg van nevezve. Amidőn azonban a vizsgáló* biró követelte tőle ezt a levelet, Comez kereken visszautasította a vizsgálóbíró kérését. Ez a nem várt fordulat arra a következtetésre vezette a rendőrséget, hogy a jogtudós hitves- gyilkossága mögött nem féltékenység, hanem politikai okok rejtőznek. Megállapítást nyert, hogy di Silva valóban rosszul élt feleségével, aki állandóan azzal fenyegette férjét, hogy politikai titkait elárulja az olasz rendőrségnek. A genfi rendőrség megállapítása szerint 3 jogtudós nem féltékenységből gyilkolta meg hitvesét, hanem azért, hogy azt az ötven antifasisztát, aki Olaszországban él, megmentse a biztos bebör* tönözéstöl vagy haláltól. Jósé Gomez di Silva ügye már októberben a genfi törvényszék elé kerül s akkor világosság derül a bünügy politikai hátterére. A genfi rendőrség, amely a hitvesgyilkos jogtudós politikai levelezését lefoglalta, ezeket a leveleket a legnagyobb titokban megőrzi, nem akarja, hogy bármi is kiszivárogjon levelezéseiből, nehogy a 0 olasz rendőrség Gomez di SiWa antifasiszta b$r rátáit felkutathassa. r BUDAPEST # BALATON # BECS Még ma, vasárnap dóiig Jelentkezhotlk a Budapest Balaton, bécsi törsaskirándulásunkra. Indulás 1931. augusztus 16-án d. e. 11 ó. 43 perckor. Visszaindulás augusztus 27-én. Utolsó jelentkezési nap augusztus 9. Részvételi dij: határtól halárig Budapestre 1350L Jelentkezéseket elfogad: a Keleti Újság kiadóhivatala és a Hermes menetjegy iroda. .......................................................................................................................... BUDAPEST # BALATON # BECS
