Keleti Ujság, 1931. augusztus (14. évfolyam, 172-197. szám)

1931-08-10 / 180. szám

Timit eddig próöáítam

XIV. ÉVF. ISO. SZÁM.

(Tudósítás eleje as első oldalon)

Seimmiinonrfó nyilatkozat a kísehb<

ségi kérdésről

A Lupta mai száma iutervjut közöl Methcs belügyi almmisztertől, aki többek között a kisebbségi kérdésről is nyilatkozott. A miniszter szerint a kormány a békeszerződés pontjainak megfelelően kezeli a kisebbségi kérdést. A kisebbségi jogok nem alapulhatnak a gyulafehérvári határozatokon, mert ezeknek román szempontból nincsen értékük és nincsen jogi hatályuk sem. Ilyen kötelezettségeket az állam nem vállalt magára sem befelé, sem kifelé.

A kormány a kisebbségeknek a legmesszebbmenő kulturális és népi szabadságot kívánja biztosítani a béke és megértés jegyében. A román nép múltja biztositéka annak, hogy a vele együttélő népeket részesíteni kivánja jólétében, mint ahogyan azok gondjaiban is részesednek.

A kisebbségeknek meg kell tanulniok a román népet megismerni és kölcsönös közeledés révén egymást megbecsülni. A román nép ugyanazt izeni a kisebbségeknek, amit Ferdinand király mondott volt a szászoknak. Legye nek olyan jó románok, mint én és akkor meg fogják látni, hogy jól fogják magukat érezni közöttünk.

Ami a közigazgatást illeti, Methes kijelenti, hogy az eddigi kormányok pártpolitikát vittek be a közigazgatásba, ez volt a legnagyobb bűnük. Ezért van szükség a közigazgatási törvény reformjára és ebben az irányban már folynak a tárgyalások a pártok vezéreivel is. Az interi- máris bizottságok összeállításánál a kormány már igyekezett a politikát kiküszöbölni a községek életéből.

A szovátai megbeszélés pártpolitikai kampány kezdetét kivánja jelenteni, az őszi kormányellenes akció bevezetését. A kormány nyugodtan dolgozik és nem ijed meg a harci zajtól. Biztosítja Erdélyt, hogy a kormány jobban gondját fogja viselni, mint az előző három pártkormány tette.

Anii végül az iskolamegszüntetéseket illeti, senki sem vonhatja kétségbe, hogy Iorga Románia legnagyobb tudósa és a román kultúra kitűnősége. Ha ő mégis arra szápta el magát-, hogy számos iskolát megszüntet, úgy ezt nem szabad kulturellenes tettnek felfogni, hanem az állam takarékossági politikája követelményének.

Venizeiosz, Marinkovics és Ghica bukaresti

találkozása és a Hoover-terv

A három állam egységes állásponfoi foglal el, mert Ssír síeriot

ráfizet a Hoover-moratóriumra

fizet n Hooiver-tervre, mert több jóvátételt kellett kapniok, mint fizetniök. így Görögország

800.000 angol fontot, Jugoszlávia költségvetésénél egytizédét veszti el, ami költségvetésüket érzékenyen érinti és Romáia is veszteséget szenved. A három külügyminiszter egységes eljárást fog a bukaresti találkozón megbeszélni. --o—

(Bukarest, augusztus 8.) A Lupta érdekes cikket ir Venizeiosz bukaresti látogatásáról. A lap szerint akkorra hazaérkezik Gliiea külügyminiszter és Bukarestbe jön Marinkovics jugoszláv külügyminiszter is. A három államférfin gazdasági kérdéseket fog megtárgyalni, elsősorban a Hoower-tcrv következményeit. Arról vari szó ugyanis, hogy mind a három állam raTitokzatos dráma

az ügyvédi Irodában

A féltékeny barátnő lelőtte a szalmjözvcvy ügyvédet s azután maga ellen fordította a fegyvert

Jrta : 5tje fai Tarkas

I.

Arról a hírlapírói munkáról, és irodalmi próbálkozásokról, melyekről a Keleti Újság oly szives jóindulattal emlékezett meg, abból az alkalomból, hogy ötvenedik évfordulójához értem el annak, amit e téren próbáltam, magara ezeket mondhatom el:

— Tiz éves koromban, — 55 év előtt — második gimnazista voltain és magántanitóm a gimnáziumban az iskola könyvtárosa volt. így alkalmain nyílt könyvt'alási szenvedélyemet kielégíteni, a könyv szeretetét édesanyámtól örököltem. Ivét év múlva Ferenozi Zoltán dr. Petőfi életirója, (aki aztán mint könyvtárigazgató,'fepüégjm) akkor magántanitóm is volt, tanárom is. Mint a magyar nyelv tanára egy klasszikus latin Írónak egy kisebb részletét, valamelyik müvéből fordittatta lé velünk azzal a Jdiadgttal. hogy a magunk szavával és beszéd módjában fordítsuk le. Legjobbnak az én fordításomat találta az osztályban. Ekkor már franciául külön tanultam s ezért, mert nem az iskola gramniatizálasu, hanem olvasás, fordítás és beszélgetés által akartam ezt a nyelvet tanulni, hamarosan többet tudtam belőle, mint amennyit 'valaha, akár a latin, akár a görög nyelvből.: pxcgtan u iui képes voltam. Következő evben itzaiskola önképzőkörében, mely egy kis irodalmim parlament volt, frajneia értekezések fordításával szerepeltem, idővel ezért még egy ezüst tallér jnlalniat i.s kaptam. Ötvenedik esztendeje augusztus dió elsejétől, néhány francia fordítás után, a Magyar Polgár c. kolozsvári hires napilapban, melyet a nevezetes K. Papp Miklós alapított, egész sereg fordításom és apróbb eredeti közleményeim jelentek meg, úgy hog? a lap munkatársául tekintett, amit Ajtay K. Albert a Polgár akkori szerkesztője, később hivatalosan is bizonyított. Így ettől a dátumtól számíthatom hírlapírói és írói munkásságom kezdetét, ami ugyan legîennebb rámnézve fonté«, vagy érdekes.

1888 nyarán érettségit tettem a kolozsvári református főgimnáziumban és egy évre Budapestre mentem, egyetemre, megtartván összeköttetésemet a lappal. Ennek az irkálásnak t»| gyakorlaton kívül az az eredménye volt, hogy pár év múlva Gyulai Pál kiadta az Olcsó Könyvtárban egyik hosszabb fordításomat, mely még gimnazista koromban, 3882-ben jelent meg a Magyar Polgárban Sandeau Gyulának M Örökség c. regényét, vagy inkább hosz- szabb elbeszélését. Veidéi István pedig szerződtetett, mint Kolozsvárra visszatért egyetemi hallgatót, 188(1 tavaszán a Kolozsvári Közlöny c.1 •politikai napilaphoz. Ugyanazon év karácsonyán ez a lap, melyet a ma is élő kitűnő Békés- sy KiVbly dr. szerkesztett, megszűnt, helyette Petéiéinek indult meg Kolozsvár címen napilapja, mélynek egyik háíramozditója én voltam;

Pete lei a magyar elbeszélő irodalom egyik legnagyobb poétája, első mesterem volt, aki minden soromat átnézte, tanított, ambicionált és- vasszigorusággal dolgoztatott. Róla többször írtam,, életrajzát is megírtam. Hálával és szeretettel gondolok erre a nagy és éppen ezért mentes, jé emberre. A Budapesti Hírlapnak, melynek elébb már dolgoztam, kolozsvári tudósitója lettem, majd kolozsvári munkatársa, ami azt tette,' íiógy állandó havi fizetésem volt. Akkoriban a, vidéki tudósítások rövid levelekből állottak, én nekem módom volt a B. H.-nál nagy táviratokban tudósítani fontosabb eseményekről. A' Pesti Hírlapnál kezdtem meg tulajdon képpen a • tudósítást, de licde Jobbal, aki a B. H.-nál vo|t, Petelei óhajtására cseréltem. A B. Hónak nemcsak Erdélyből, hanem töméntelen külföldi utazásom során Párizsból, Londonból. Olaszországból, Hollandiából; Bécsből, Belgiumból. Svájcból és mit tudom én még honnan küldtem cikkeket és táviratokat. 1889-ben Bródy Sándor %z első reggeli napilapot alapította Kolozsvárt. Engem éjjeli szerkesztőnek állítottak be, ami akkor, mikor telefon nem volt, rengeteg szaladgálással is járt. Félév múltán a Magyarság, Bródy barátom lapja megszűnt, és én a Korbuly József által szerkesztett Erdélyi Híradónak voltam segédszerkesztője. Munkatársaink közt, az ollón kivid, Kovács Dezső és Zaláhyf Kiss: Béla, a Budapesti Hirlap hires Junius jegyű tárcaíró ja volt. Végeztem az egyetemet is 1891 nyarán, tehát most negyven esztendeje. Rákosi Jenő. a B. H.-hoz akart szerződtetni, cn azonban az egyetemi könyvtárhoz pá(Budapesf, augusztus 8.) Halálos kimenetelű szerelmi dráma játszódott le szombaton a Szabadság tér 15. szám alatti házban. Ebben az épületben lakott Roth Andor dr. ügyvéd. Felesége pár héttel ezelőtt Csehszlovákiába utazott. Roth dr. azt tedvezte, hogy a napokban szintén vonatra ül s e célból megkérte egyik barátját, visszatéréséig vegye át irodájának vezetését, Szombaton, amikor az ügyvéd megjelent a Szabadság tér 15. szám alatti épületben, hiába kopogtatott. Ugyanekkor azonban bőrlyáztam egy rosszul fizetett könyvtártiszti «1 lásra, amit meg is kaptam, mert az egyetem lief pályázó közül csupán engem ajánlott kinevezőre. Ekkor már, — úgy ahogy, a németen és Iran '•ián kívül, angolul is megtanultam és meri Olaszországban jártam, olaszul is, mind minél kevesebb grammatikával, minél több szótanulással, olvasással és beszélgetéssel. Az egyetemen összekerültem egykori tanárommal, Ve renezi Zoltánnal, aki könyvtárigazgató lett. összeköttetésemet a sajtóval, irodalommal éppen gém szakítottam meg. Föladatom volt az egyetemi könyvtárnak évek óta várt szakkala lógusát megcsinálni. Az első kötet alig több, mint félév múlva, — de mily erős munkával! — elkészült és 1902-ig öt kötetet szerkesztettem, ennyi jelent meg nyomtatásban. »Soron kivid és pályázat mellőzésével, miután előbb megkaptam királyi kézirattal az állás cimét és jellegét, 1898-ban a könyvtár őrének neveztek ki. Addig elbeszélésein!, színdarabjaim, regényeim, értekezéseim jelentek meg. Ifjúságom alig volt, dolgoztam éjjel-nappal. 1887 óta a Magyar Távirati Irodát is tudósítottam, de politikával soha se foglalkoztam: krónikás voltam, ami csak a nagyszerű B. H.nak tetszett, de igy tanultam:

gésre lett figyelmes. A gyanús zajról értesítette a rendőrséget. A hatóságok feltörték az ajtót, ahol borzalmas látvány tárult szemeik elé. Roth dr. hiányos öltözetben, vérző fejjel feküdt ágyában. Már haldokolt. Míg a dolgozószobában egy hölgy ugyancsak önkívületi állapotban levő hiányos öltözetben volt. A vizsgálat során kiderült, hogy az ismeretlen «asszony féíték€®y- sógből ecetsavval leöntötte az ügyvédet s brov- ninggal fejbelőtte, majd 7uaga ellen fordította a fegyvert.

igaza! ind. Peleiéi Istvántól és időrendben utána következő második nagy mesteremtől, Rákosi J enőtől.

A könyvtári szakban külföldi tanulmányutakon is képeztem ki magamat. Londonban a magyar osztályhoz 1897-ben szerződtetni akartak „expert" szakorő címmel, hogy öt év múlva véglegesítsenek. Ekkor már nős voltam és inkább feleségem kedvéért nem fogadtam el az ajánlatot, hanem visszatértem Kolozsvárra, hol 1901-ben egyetemi magántanár lettem a kötíyv- tári szakban, elsőnek tartván Magyarországon előadásokat az egyetemen a könyvtári tudományokból, mely szakból külföldön régóta egyetemen képezték ki a könyvbarátokat és könyvtárosokat. 1893-ban az Erdélyi Irodalmi Társaság tagjának és másodtitkárának választott, 1.922- ben tiszteleti tagsággal jutalmazott, felolvasó üléseket rendeztem, valami tizenkét esztendőn át, magam is írva üléseire elbeszéléseket, értekezéseket. Mint könyvtárosnak az volt egyik célom, hogy az egyetemi könyvtárnak modem épületet emeljünk, ami az általam megjelölt típus szerint; az én tanulmánya lm alapján történt, 1909 ben nyílt meg az nj épület.