Keleti Ujság, 1931. augusztus (14. évfolyam, 172-197. szám)
1931-08-06 / 176. szám
BUH ' TWTttiHxLrŞZF TITA IN NUMERAR Ko. 24256—927. Claj-Kolazsvár, 1931 aúgusxtcs « Csütörtök ORSZÁGOS MAGYABPARTI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Főtér} A Telefon: 5-08, 6-94. ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN: 2 évre 1200 lej, félévre 600 lej, negyed évre 300 lel egy hóra 100 lej. Egyes szám ára 5 lej. XIV. évfolyam í76-ik szám. Egyes szám ára 20 fillér. KI A GYILKOS ? Jön a költségvetés „rektifikálása“ Egy székely gazdának meg kellett halnia, mert nem tudott románul és mert a csendőrörs- parancsnok nem tudott magyarul. Pontosan homlokon találta a csendőrgolyó Bacz Elek zá- goni éjjeli őrt, aki hajnalban le akart jelentkezni a csendőrségen. A társa elmondja, hogy beszóltak a laktanya ablakán, hogy kik és miért jöttek, viszont a sergent azzal védekezik, hogy románul többször kikáltott az ablakon s mikor választ nem kapott, akkor sütötte el ijedtében a fegyvert. Az eset ime nagyon egyszerű. Nincs szerepe benne az emberi indulatoknak, a gyűlölködésnek, csak annak a végzetes közigazgatási ballépésnek, amely ragaszkodik hozzá, hogy olyan közbiztonsági szerveket akar ráerőszakolni a Székelyföldre, amelyeknek tagjai nem értik az alájuk rendelt nép nyelvét, viszont az éhhalállal küzdő székelységet sem lehet rákényszeríteni arra, hogy abbahagyja az aratást, a csép- lést, vagy a fatermelést, a borviz szállítást és nyelvmestert fogadjon. A zágoni gyilkosságnak kétségkívül vannak még homályos részei. Állítólag a csendőrörs- parancsnok ittas volt, nem rendelkezett a csendőröktől méltán megkívánható bátorsággal és az álmából felriasztott ember kábulatában kezdett kilődözni az ablakon, mint mondja, ijesztésül és csak véletlen, hogy az ijesztegetés- ből emberhalál lett. Ezek a részletmomentumok azonban lehetnek fontosak a csendőrsergent tettének elbirálásánál, de semmit sem nyomnak a latba annak megállapításánál, hogy a hatósági közegeknek, különösen a nagy tömegben együttélő székelyek földjén, érteni kell a nép nyelvét. Mert hiába Ionescu tábornok elvakult rendeletéi, hiába az a konok államrezonná előléptetett, de mindannyiszor kudarcot vallott kormánypolitika, hogy erőszakkal polihisztorokká és nyelvzsenikké kell tenni a három és négy elemit végzett falusi lakosságot, az életet sémákba szorítani nem lehet. A józaneszü és gyakorlatiasan gondolkodó székely megtanul románul felsőbb kényszer nélkül is, hogyha az életlehetőségei ezt megkövetelik. De a Székelyföld szivében, ott, ahol napijárásnyira is elmehet, amig két-három csendőrön kivül olyan embert talál, aki beszéli a román nyelvet, ha ezerszer megkövetelik is tőle, akkor sem fogja feláldozni a napi robot idejét, vagy egy-két szabad óráját a román nyelvtan és szótár bebiflázásá- ra. Persze a falu uj generációja is könnyebb helyzetben lesz ezen a téren, mert a román nyelvet már az elemi iskolában is meglehetősen intenziven tanitják. Akinek tehát vág az esze, vagy mint mondani szokták, jó nyelvérzéke van, meg fog tanulni románul, esetleg a falusi iskolában is. De a mai idők felnőttjei, akikre a létért való harcnak olyan irtózatos évei szakadtak, amely éppen elég gondot okoz nekik puszta életüknek elviseléséhez, sem erőszakkal, sem szép szóval nem kényszeríthetők arra, hogy anyanyelvűket félretéve megfeszített erővel feküdjenek bele egy uj nyelv tanulásába, még ha az a nyelv államnyelv is. A zágoni gyilkosság ódiuma tehát egészében nem tolható arra a halálrarémült és kommunistáktól reszkető sergentre, aki nem tehet arról, hogy elhozták ókirályságbeli szülőhelyéről és a Székelyföldre dirigálták „pacifikálni.“ Értsék meg végre a kormányok, prefektusok és mindenki, akit illet, hogy a népet csak anyanyelvén lehet vezetni, „közigazgatni“ és „közrendészeti“ drillre szol%ttni. Az, ami Zágonban történt, egy családapa halála, egy ijedős, de lehet, hogy egyébként jámbor sergent gyilkossá tevése vakító sugárral világit be mindabba, ami a székelyföldi „gyarmation nem helyes, sőt, bűnösen oktalan. Most tűnik ki, hogy milyen hallatlan mulasztása volt a Maniu kormánynak Minden tisztviselőt elbocsátanak, akit nem véglegesítettek és a nyugdíjalapot behajtják a városokon és községeken Hogyan fest a valóságban az az igére!, hogy a Jorga-kormány nem emeli az adókat? (Kolozsvár, augusztus 4.) A Iorga-kormány párthívei óriási sikernek könyvelték el a költségvetés rektifikálását. Nincs deficit — írták a félhivatalosok. Amikor az ellenzéki sajtó érdeklődött, vájjon milyen tételeket törölnek az állam költségvetéséből, a parlament egyik ülésén Argetoianu pénzügyminiszter igy válaszolt: — A dologi kiadásokat csökkentjük s eltöröltük az egymilliárd lejes tartalék-nyugdíjalapot, amely mellesleg .-.lief jegyezve, amúgy is már rég eltűnt. De szükségesnek tartom hangsúlyozni, adóemelésről, továbbá tisztviselői elbocsátásokról szó sincs. Jellemző a fennti nyilatkozat komolyságára az a miniszteri rendelet, amely 5723/1931. szám alatt a napokban hagyta el a belügyminisztériumot. A szóbanforgó intézkedés még nem érkezett meg az összes városi és megyei tanácsokhoz. Annyit azonban már most megállapíthatunk, hogy a rendelet nyilvánosságrahozatala óriási konsternációt fog szülni, mert ezzel teljesen alkotmányellenesen njból az önkormányzati életbe gázolnak. Mit is tartalmaz az inkriminált rendelet? Mindenekelőtt utasítják a tanácsokat, hogy, augusztus 15-ig, illetve szeptember 1-éig rektifikálják a költségvetést és az összes ngynevezett fakultativ tételeket törlik. Továbbá a még nem véglegesített hivatalnokokat az alkalmazottakkal együtt azonnal elbocsátják. Az ösztöndíjak és más ehhez hasonló tételek szintén halálra vannak ítélve. Figyelembe véve a jelenlegi züllött anyagi viszonyokat, ez a rendelet annyiban figyelmet érdemel, hogy az állam hivatalos nton gyarapítja a munkanél- ' küliek számát, mert az uccára dobott kisemberek kenyér nélkül maradnak. Sokkal érdekesebb ennek a rendeletnek második bekezdése, amely a jelek szerint egymilliárd lej sarcot vet ki az ország megyéire és városaira, nyngdijhozzájá- rulás elmén. Újabb terhel sósnak a városi polgárság nyakába Az állam költségvetését tehát úgy rektifi- káltálc, hogy amit, a miniszter ur törölt a bud- getből, egyszerűen a városok és a megyék nyakába sózza. Elő kell teremteni a nyugdíjalapot. Vájjon miért nem indítanak vizsgálatot az eltűnt nyugdíjalap kérdésének tisztázására? Erről szépen megfeledkeztek, de ugyanakkor megszületett as a gondolat, amely a teherbíró képességüktől amúgy is teljesen megfosztott városokat és megyéket teljesen lehetetlen anyagi helyzetbe sodorja. Olyan városra, mint Kolozsvár 6—8 millió lej esik, míg Dés egyedül több mint egymilliót kénytelen fizetni. Érdekes megjegyeznünk, hogy ehhez hasonló rendeletet adott ki annakidején a nemzeti parasztpárti kormány is, de a városok és a megyék teljesen jogosan megtagadták a kért ösz- szegek megfizetését, mire a minisztérium az adóknak azt a részét, amely a megyéket és városokat illeti, lefoglalta. A városok perrel támadták meg az államot s a bíróság kimondta ‘öbbefc között Dés yäros esetével kapcsolatban is, — hogy a nyngdijösszeg kiróvása teljesen jogtalan s igy a pénzügyi kormány kénytelen volt elállani eredeti tervének keresztül- ✓ vitelétől. Az egész miniszteri rendelet nem is jelentene olyan nagy veszélyt, hogyha a törvényesen megválasztott tanácsokat nem helyettesítették volna interimárbizottságokkal. A tanácsok a legtermészetesebben visszautasították volna a miniszter követeléseit s hogyha a pénzügyi kormány retorziós eszközökhöz fordul, bírósági útra terelték volna az egész ügyet. De most a belügyminiszter azonos a pénzügyminisater úrral s az interimárbizottságok vakon engedelmeskednek a kormányintézkedéseknek, függetlenül attól, hogy a rendelet törvényes, vagy törvénytelen bázison épül fel. így fest a valóságban az állam költségvetésének rektifikálása. > i #. ...-----------a kisebbségi törvény megalkotásának szabotálása. Mert, ha a kisebbségi törvény biztosítja a magyarság anyanyelvének használatát az államélet minden vonalán, ha kimondja azt, hogy senki sem lehet közhivatalnok az országnak olyan részein, ahol a lakosság tekintélyes száma kisebbségi nyelven beszél, akkor ma Bacz Elek székely gazdaembernek frissen hantolt sírjára nem borulna zokogva a gyászbaborult özvegy árvájával és nem kellene cikket Írni a csendőrsergejitröl, aki gyilkolt, mert nem értett magyarul.
