Keleti Ujság, 1931. augusztus (14. évfolyam, 172-197. szám)

1931-08-05 / 175. szám

Claj'KoIossvár, 1931 augusztus 5 Szgfda ’'íaxá’postaJCS! £LU TTTA IN NUMERAR j No. 24256—927. ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN: I Évre 1200 lej, félévre 600 lej, negyed évre 300 lej* egy hóra 100 lej. Egyes szám ára 5 lej. \ 7 ORSZÁGOS MAGYARPARTI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Főtér) A • Telefon : 5-08, 6-34. XIV. évfolyam i75-ik szám. ELŐFIZETÉS MAGYARORSZÁGON : 1 évre 56 pengő, félévre 29 pengó, negyedév» 15 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. wst A zálogházasok forradalma A népszavazás az önálló Katalánia mellett döntött A vörös nap olyan zajtalanul mult el, hogy ha a kolozsvári Szent Mihály templom ormára csempészett vörös zászló csinyje s az uccákon is látható hatósági készülődések fel nem hivják a közönség figyelmét, talán észre sem vesszük, jiogy „forradalmi“ lépéssel fenyegetőztek. A bejelentett forradalom tehát elmaradt, de ehe­lyett a legkülönösebb forrongásnak vagyunk tanúi napjainkban. A leggroteszkebb és legel­lenszenvesebb megmozdulás ez. A zálogosok for­radalma. Akkor, amikor a polgári társadalom legtragikusabb, sőt, mondhatni legválságosabb óráit éli, amikor az államháztartás óriás gép­jének kerekei döcögve, időnként meg-megáílva forognak, amikor egzisztenciák tízezrei inog­nak meg és omlanak össze, a leépítések, a cső­dök és fizetésképtelenségek nyomában, a zá­logháztulajdonosok fekete serege felvonuláso­kat rendez, ultimátumokat jelent be, tömeg­árveréseket hirdet és sirja a maga krokodilus könnyeit a zálogos ipar végpusztulásán. És miért ez a nagy kétségbeesés? Tiz év után elő­ször történik, hogy kormányintézkedés vet gá­tat a zálogosok kegyetlen rablóhadjáratának. .Tiz esztendőn keresztül szedhették a negyven, ötven és hatvan százalékos uzsorakamatot anél­kül, hogy egyetlen hatósági közeg közéjük csa­pott volna a nyomorúság irgalmatlan vámsze­dőinek. A magyar társadalom könnyeiből és véréből paloták emelkedtek és notabilitások .vágták zsebre a zálogházak igazgatósági tag­ságainak tantiemjeit. De nőttek is ki a földből egymásután Kolozsváron a zálogházak. Előbb csak egy volt, aztán lett kettő és a konjunktúra szárnyain megnőtt a számuk nyolcra. A zálogos urak olyanformán viselkedtek, mint az impé- riumváltozási idők színigazgatói. Amig telt zsúfolt házakra a közönség zsebéből, addig ők voltak a kultúra zászlóvivői és lelkes szónokla­tokban ünnepelték önmagukat, mint akik a ma­gyar nyelv pecsétőrei, mihelyt azonban a be­vételek megcsappantak, egyszerre üzletembe­rekké váltak és sietve kergették szét a truppot. Itt sem volt baj addig, amig a közönség ki tudta izzadni az ötven százalékot. Legfeljebb az történt, hogy aki nem fizetett, annak dobra ütötték vagyonkáját. Jött azonban a kamattör­vény, amely megkövetelte volna a zálogháza­soktól, hogy elégedjenek meg a minimális ha­szonnal. Erre azonban már nem voltak kapha­tók a zálogos urak. Most már egyszerre likvi­dálni akartak és pár hét alatt nem kevesebb, mint harminnyolcmillió lejt szerettek volna i behajtani „klienseiken“, akik bizonyara nem azért hordták zálogházi depóba télikabátjukat és az apai örökségként rájuk maradt ezüst órát, mert a pénzükkel nem volt mit csinálni. Objektiven meg kell állapítani, hogy tiz esztendő után végre a városi hatóságok és a kormány is sarkukra álltak. Valamit engedtek a zálogháztulajdonosoknak is, a tizennégy szá­zalékos kamatot felemelték huszonkettőre, amit megfizetni szintén nem kellemes dolog, de ta­lán lesznek olyanok is, akik elbírják. Sajnos, ez sem megoldás. Végeredményben mégis csak harmincnyolcmillió lejt kellene kifizetni Ko­lozsvár legszegényebb néprétegének. Hiszen ezek a szegény emberek szívesen fizetnének, csakhogy nem elég a jó szándék, ha nincs kere­seti alkalom és napról-napra több' a munka­nélküli. A kormány tehát csak félmunkát vég­zett akkor, amikor a zálogházasok terrorját le­intette és csak akkor érdemel teljes elismerést, ha munkaalkalommal és a gazdasági élet hely­reállításával módot fog nyújtani arra, hogy ezt a harminnyolcmillió lejt vissza is fizethessék a zálogházasoknak. Akkor aztán nem is lesz szükség zálogházakra. Katalánia a federativ Spanyolországnak tagállama ma­rad, de az állami élet minden jogát követeli magának (Madrid, augusztus 3.) 'Amint megírtuk, a spanyol kormány népszavazást rendelt el Kata­lániában. Ezen a szavazáson dől el, hogy a kata­lánok továbbra is tagjai maradnak a spanyol köztársaságnak, .vagy pedig önálló államot ala­kítanak. A hivatalos Spanyolország minden lehetőt elkövetett, hogy a katalán népet a régi állami keretek között megtartsa és bár a vasárnap le­folyt szavazatok végleges összeszámlálása még nem történhetett meg, azonban meg lehet álla­pítani, hogy a többség az autonóm Katalánia mellett nyilatkozott meg. A szavazás iránt óriási érdeklődés nyilvánult, a szavazatra jogo­sultaknak több mint 80 százaléka leszavazott. Macia ezredes tervezete, amely teljesen ön­álló állami életet követelő Katalániával számol, döntően győzött. Barcelonában például 371.000 szavazatot adtak le Macia mel­lett, 7000 szavazatot ellene. Előrelátható, hogy a népszavazás eredmé­nye súlyos alkotmányjogi zavarokat fog elő­idézni a katalán kormány és a központi spanyol kormány között, amely csak látszólagos jogok­kal akarta felruházni Kataloniát. 4 A Jorş*a-kormany uralmának mérlege: kudarcak sorozata i politikai szélcsöndet kellemetlenül Kavarta meg a kát alnsiniszter lemondása (Bukarest, augusztus 3.) A párizsi aktalopás körüli viták nagyon elmérgesedtek. Már-már Puaux francia követ s Dinu Cesianu visszahívá­sáról beszéltek, amikor a kormány hivatalos kommünikében cáfolta a Franciaországgal kap­csolatos konfliktust. A szóbanforgó hivatalos nyilatkozat megemlítette, hogy a kormány távol áll a Dinu Cesianu ellepi támadásoktól. Ugyanakkor azopban a Titulescu ügyről nem tesz említést. Az Epoca tovább folytatja a lon­doni követ elleni támadásait s követeli azonnali lemondását. A bukaresti lapok egyhangúan azon az állásponton vannak, hogy a külügyi kormánynak feltétlenül cselekednie kell. Vagy hivják vissza a román diplomácia nagy tekin­télyét, vagy pedig tegyék lehetetlenné az ellqne indított kampányt. Stefan Metes és Stanciu erdélyi államtit­károk lemondása is sok kellemetlenséget okoz a kormánynak. A Drumul Nou, mint a kormány erdélyi félhivatalosa, azt írja, hogy hivatalosan még nem erősítették meg az alminiszterek le­mondásának hirét. Ezzel szemben az összes el­lenzéki lapok a leghatározottabban állítják, hogy kivált Metes Stefan semmiképpen sem hajlandó hatáskör nélkül statiszta szerepet he• tölteni. A Lupta legutóbbi száma foglalkozva a je­lenlegi belpolitikai helyzettel, rezsimváltozásról ir. A cikkíró megállapítása szerint olyan súlyos külpolitikai bonyodalmak nehezítik a kormány munkáját, hogy lorgáék viszont aligha tudnak majd megküzdeni a tornyosuló nehézségekkel. A lap leszögezi, hogy a szinajai ünnepségek alkalmával illetékes helyen elkészült a kor­mány félévi tevékenységének mérlege. A tár­gyilagos kritika megállapítása szerint „a szak­emberek kormányáénak" minden akcióját siker­telenség koronázza. Egyébként hétfőn délelőtt tiz órakor a köz­lekedésügyi minisztériumban megkezdődött a prefektusok értekezlete, amelyen a kormány ré­széről Ionescu Sisest, Pop Valér miniszterek, továbbá Otescu és Munteanu Râmnic államtit­károk vettek részt. Otescu foglalkozva a köz­igazgatási törvénys által előidézett helyzettel, utasította a prefektusokat, hogy készítsenek kimutatást a községek teherbíró képességéről, mivel az uj törvény értelmében o községeknek már nem kell minimálisain 150.000 lejes költségvetést produkálniok s igy számos uj falu alakulhat. Az értekezlet egyik legérdekesebb része a prefektusok papaszkodása volt. Több felszólaló megemlítette, hogy a parlament tagjai folyto­nos intervenciókkal, személyi ügyekkel zavar­ják munkájukban. Otescu államtitkár hapgsu- lyozta, hogy a prefektusok csak kizárólag közigazga­tási kérdésekkel foglalkozhatnak. Ionescu Sisest földmivelésügyi miniszter bejelentette, hogy a hadsereg gabonaellátását az újonnan alakítandó mezőgazdasági szövetke­zetekre bízzák. Hosszasan foglalkozik a buza, kenyér és a kiviteli prémium kérdésével. Hu­szonötezer lejes búzaárak mellett nem jöhet számba egy lejes kenyérjegy, ezt elviselhetik a malmok, vagy a pékek. Ahol a törvény alkalmazása nehézségek­be ütközik, alkalmazni fogják a speku­láció elleni törvényt. Az Adeverul foglalkozik' Maniu és MiHa­lache kolozsvári találkozásával, amellyel kap­csolatban megirja, hog$ Lupu visszahívása is előtérbe került, majd Vaida pártelpöksége, de egyik megoldást a regátiak, a másikat az erdélyiek ellenzik, úgy, hogy csak Maniu párt­elnöksége lehetséges.

Next

/
Thumbnails
Contents