Keleti Ujság, 1931. augusztus (14. évfolyam, 172-197. szám)
1931-08-03 / 174. szám
XIV. ÉVF. 174. SZÁM. Háromszázezer íejes hadikölcsönkö csomagolják a Lupédat« volt pénzügyminiszter szerint valamit tenni kellene a hadiköícsön* jegyzők kártalanításáéit — Egy erkölcsi oblígó, melyet Románia nem váltott he (Kolozsvár, julius 31.) A Deák Ferenc ue- cában egyik gyümölcsárustól barackot vásárol tünk. A csomagoló papír a legnagyobb meglepetésünkre magyar hadikölesönkötvény volt. Az általa képviselt érték háromszázezer korona. Az első pillanatban optikai csalódásra gondoltunk. Lehetséges lenne, hogy háromszázezer korona értéket képviselő kötvényt csomagolópapírnak használjanak el? Jegyezzenek hadikölesönt! — ez volt a jel szó. És a jómódú, valamint a kisebb tőkével rendelkező emberek pillanatig sem haboztak áldozatot hozni a haza oltárán. Ezen nem is csodálkozhatunk, hiszen Montecuccoli mondása jut eszünkbe, a háború három kelléke: a pénz, a pénz, a pénz. Az az összeg, amit a magánosok összeadtak, korántsem volt elegeudő ahhoz, hogy a háborús kiadások zavartalan kiutalását lehetővé tegyék s ekkor a kultur s más közintézmények, sőt még az árvák letétbe helyezett vagyonát is hadi kölcsönnek jegyezték le, az emberek pedig azt hitték, hogy pár hónap múlva vége a világkataklizmának és rövid időn belül viszontlátják kis vagyonukat. Hogy mindez nem igy történt, azt felesleges is kihangsúlyoznunk. Hiszen szemeink előtt peregtek le a forradalmi események és tanúi voltunk az utódállamok megszületésének is. A békeszerződésekét gazdasági egyezmények követték, amelyek a területileg megrövidített és gyarapítóit államok- közötti pénzügyi kérdéseket likvidálták. Ebben az időben már nagyon pesszimista hangulat uralkodott a badikölcsönt jegyzők táborában, de azért senki sem merte volna feltételezni, hogy a jóvátételi egyezményekből kifelejtik ezt a kérdést-. Csakis így történhetett meg, hogy az összes egyezményeket aláírták, de azokból hiányzott a hadiköícsöntnyujtók helyzetét rendező„bekezdés. Lapodatu Ion, volt pénzügyminiszternek a jóvátételi. és a nemzetközi kérdésekről irt tanul Hiányában foglalt adatok szerint az Erdélyben és Bánságban lejegyzett hadiköícsön összege a hároimnilliárd lejt is megközelíti. Tehát óriási vagyonról volt szó. A kártalanítás kérdésének elodázása természetesen első sorban a kisebbségi soréra jutottakat sújtotta. Azóta sokszor merült fel az a kérdés, kinek lett volna a kötelessége a kártalanítás? Az utódállamok véleménye szerint a magyar államra hárult volna a kölcsönvisszafizetés nehéz feladata, de ezt az állítást teljesen megdönti az a tény, hogy azt utódállamok természet i kincsekben kétségtelenül dúsgazdag Országrészt kaptak, amelyben minden megvan ahhoz, hogy a lakosság igényeinek kielégítésén kívül hatalmas jövedelmeket hozzon. Bányák, hatalmas erdőségek, a civilizá- lalaján felépült intézmények, az ottélő nécio pék kultúrája, gazdasági és szellemi előrehaladottsága mind olyan felbecsülhetetlen értékeket jelent, amelyből az erre a területre eső terheket is fedezni lehet. Tehát annak ellenére, hogy Románia semmi kötelezettséget sem vállalt a hadi kölesöul jegyzők kártalanítására, erkölcsileg mégis súlyos oblígó előtt áll. Amint Lapedatu Ion írja —- Romániának feltétlenül kell valamit cselekednie ezen a téren, hogy kivált az árvák és a közintézmények kárpótlást kapjanak. Ennek a gondolatnak a megvalósítása sajnos mind- ezideig csak egyszerű óhaj maradt. Mindössze annyi történt, hogy a benyújtott kötvényeket lebélyegezték. A pénzügyigazgatóságok utján kiküldötték a községi elöljáróságokhoz, hogy azt kézbesítsék ki a tulajdonosoknak, mert még ja* vulhat a helyzet. Azonban az egész ügyet a legnagyobb hanyagsággal kezelték. Erdély legnagyobb részében a községházán elkallódtak az értékpapírok, számos esetben csomagolópapírnak adták el a kötvényeket. Ennek a körülménynek tudható be, hogy a mi. gyümölcsárusunk is háromszázezer koronás kötvénybe csomagolta a tizenkét lej értéket képviselő barackot. Érdekes megemlítenünk, hogy ugyanakkor, amikor Romániában ilyen nemtörődömséggel kezelték a kérdést, Csehszlovákiában már régen elhatározták a kártalanítás gondolatának megvalósítását. és a hadikölcsönök által képviselt értékek bizonyos részéért úgynevezett építkezési kötvényeket bocsátottak ki. Joggal elvárhatjuk Romániától, hogy haladéktalanul tűzzék napirendre ezt: a súlyos problémát és találják meg az utat, amely a hadiköl- ceönkötvény tulajdonosoknak kártalanításához vezet. Azok a milliárdok, amelyeket az erdélyi lakosság annak idején a hadikölcsönökért az állampénztárba befizetett, ugyanakkora összeggel teszik szegényebbé Erdély népeit. Hol lenne ma Erdély ipara, kereskedelme és mezőgazdasága, ha ezt a hatalmas tökét a gazdasági élet vérkeringésébe kapcsolhatta volna bele ? D. B. Százötvenéves állami üzemet szüntettek be Kohóvölgyön és ezer ember vehet koldusbotot a kezébe Lăzărescu igazgató ur mindenképpen jól jön ki: megkapja a lecsökkenteti deficitet honoráriumképpen és 27 ezer lejről 54 ezer lejre emelték fel a fizetését Itt HOTEL AUSTRIA SZÁLLODA Tulajdonos Hegedűs Henrik Központi fekvés. Modern comfort- Családi szálló. WIEmi.PRflTER- STRflSSE Or. 52. (Marosvásárhely, augusztus 1.) Néhány nap óta siralmak völgye lett Kohóvölgyből, mert közel ezer ember számára bizonytalanná vált a jövendő és keserűvé a betevő falat. Kohóvölgyön besziint az üzem, megállt a munka s mintegy 200 családfő kezéből a szerszámmal együtt kiesett a mindennapi kenyér is. Pedig régóta verejtékeznek az emberek a vadregényes Lá- pos-liegység tövében azért a mindennapi kenyérért. Pontosan 162 esztendő óta dolgoznak, verejtékeznek a munkások, románok és magya rok vegyesen, keservesen, de mindenkor be kességesen. 17611-ben indult meg itt ugyanis a kobóüzem és azóta mostanáig megszakítás nélkül miikö désben volt. Kezdetben • természetesen — primitívebb formában, működött, de később, évtizedek folytán, mindig fejlesztett rajta valamit a magyar állam. Igaz, hogy valami nagy hasznot sohasem produkált a magyar államnak, de azt mégis fenntartotta szociális okokból. Az impé- riumváltozás után hasonlóképpen cselekedett a román állam is: fenntartotta s talán továbbra is fenntartaná, ha Lăzărescu ur is úgy akarná. De Lăzărescu ur nem akarja. Mióta a nagybányai bányaigazgatóság élére került, azóta a sorsa már meg volt pecsételve ennek a kobó- üzemrtek. Lăzărescu igazgatót különleges megbízatással küldöttek Nagybányára. Felsőbb helyről azt az utasítást, kapta, hogy minél jobban csökkentse le az állami üzemek deficitjét. És erre a defieitcsökkentésre nemcsak a havi 27 ezer Íejes fixfizetés, hanem az állammal kötött külön szerződés is sarkallta Lăzărescu igazgatót, aki e külön szerződés értelmében a lecsökkenteti deficit összegének 5 százalékát is megkapta honoráriumképpen. Ilyen körülmények, illetőleg külön szerződések mellett aztán teljesen érthetővé válik hogy Lăzărescu igazgató a deficit apasztásál nem úgy óhajtotta elérni, hogy szigorúbb ellenőrzés és szakszerűbb vezetés mellett növelje a? üzemek bevételét, hanem úgy, hogy munkáséi bocsajfcással, az üzemek korlátozásával és beszüntetésével csökkentse a kiadást, tekint-.! nélkül azokra a hátrányokra, melyek ezekből az államra nézve származnak. Lăzărescu igazgató tehát nem sokáig habozott, hanem kimondotta a kohóvölgyi kohó üzemre a halálos Ítéletet: „Beszüntetendő17 Ezzel az Ítélettel szemben hiábavaló volt minden ellenkező felfogás és érvelés, sőt, nem sokat nyomott a serpenyőben Boila Romulus elnöklete alatt politikusokból és szakértőkből alakult bizottságnak a döntése sem, mely szerint az Állam-, a vármegye érdeke, a szomszédos községek s a helybeli munkásság érdekei mindmind azt kívánják, hogy a kohó völgyi üzemet ne szüntessék be, hanem modernizálják és tovább fejlesszék. E bizottsági döntés dacára, TliízSrescu sem nem modernizálta, sem nem fejlesztette, hanem ellenkezőleg a kohómii vezetéséré'nem szakembert állított, hogy annak hozzáncrnértése nehezítse a kohóüzem működését, növelje a deficitet: és ezáltal inkább meg legyen a jogcim a kohó beszüntetésére. Tényleg úgy is történt. A mai nehéz, gazdasági válsággal járó zavaros helyzetet kihasználva, tervét megvalósította, a kohóvölgyi üzemet leállította, az üzemi felszerelést pedig Ferne z el y r e szállíttatta. Hogy mennyivel csökkent az állami üzemele deficitje a kohóvölgyi kohó beszüntetésével, nem tudjuk, következésképpen azt sem tudjuk kiszámítani, hogy a deficit csökkentése után járó 5 százalékos honorárium mennyit tesz ki; csupán annyit tudunk, nem lenne Lăzărescu igazgatónak károsodása akkor sem, ha a koho- iizem továbbmüködése miatt elesnék a szerződésileg biztosított 5 százaléktól, mert már kárpótolták akkor, mikor fizetését havi 27 ezerről 51 ezerre felemelték. De még azt is tudjuk, hogy a kohóvölgyi üzem továbbmüködése mellett ezer embert nem gyötörne a ketayértelen és reménytelep jövő s a szép Lápos-völgyben nem lenne annyi sir ás éa nélkülözés, hanem csak munka, rend, békesség, miht volt ezelőtt, másfél évszázadon keresztül. ZSOLDOS tanintézet Budapest, VII. Dohány u. 84. Telefon : 424—47. Magyarország legrégibb és legjobb előkészítő tanintézete (24. tanév). — Előkészít középiskola! magán vis sgákra és éretíségíre felelősség mellett. ÍSassj IIf Schulhof Ernilné |f£-'5 P- ORIENT Ilf II* EZiiUŐiRÍiVBSZeti Isfcoil §7i 1 1 ifi ORAÖiá, 1 §1| Strada Ep. Cíqföpfísi lî. XT *1 ?S* .D-i £tT—
