Keleti Ujság, 1931. augusztus (14. évfolyam, 172-197. szám)

1931-08-26 / 192. szám

taxa poştala pla-I TITA IN NUMERAR I - - . ­^o. 242S6-927. | Cfaj-Kolozsvár, 1931 eagaszfas 26 Sz&PClä ELŐFIZETÉS MAGYARORSZAGOH * 1 évre 56 pengő, félévre 29 pengő, negyed éri* 15 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. gqtagBroaBgwmi lumiii ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN i 1 évre 1200 lej, félévre 600 lej, negyed évre 300 lej« egy hóra 100 lej. Egyes szám ára 5 lej. \ ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Fűtér) A Telefon : 5-08, 6-94. XIV. évfolyam i92-ih szám, A korKüáay lemondása után azonnal meg« indultak a nemzeti egység kormányának megalakítására irányuld tárgyalások (LONDON, augusztus 24.) Délben MacDonald az ellenzéki vezérekkel. Baldwin volt mi­niszterelnökkel és a liberális párt elnökét, Lloyd George-ot helyettesitő Sir Herbert Sámuellel, együttes kihallgatáson jelent meg a Buckingham palotában a király előtt. Az együttes kihallgatás végén az ellenzéki vezérek távoztak s MacDoinald előterjesztette a királynak kormánya lemondását. A Buckingham-palotában kiadott hivatalos közlés szerint a kormány visszalépése foly­tán megindultak a nemzeti egység kormányának megalakítására irányuló tárgyalások. Politikai körökben úgy hírlik, hogy MacDonaldot felkérték a nemzeti kormány elnök­ségének vállalására. Úgy a kanzervativpárt, mint a liberálisok hozzájárulásukat adták a nemzeti kormány alakításához s abban részt venni hajlandók. A lemondás előzményei Magyarok egymásra uszítása Jellemző volt a lárma, ámít egyes román lapok a magyar főiskolai diplomák romániai elismerése körül kifejtettek. Az újabb hirekből tudjuk, hogy a magyar képzettségről szóló ok­levelek elismerését újabb román vizsgákhoz fűzte a megtámadott rendelet. Aztán mindössze az 1926-ig kelt magyar oklevelek beengedéséről van szó, ami a gyakorlatban igen keveset jelent. Azonban annál többet jelent a lárma, ami­vel a rendeletét fogadták. Egyik laptárs még az itteni magyar ifjúság megmozdulását is sür­gette, hogy ők is keljenek ki a magyar képzett­ség elismerése ellen, mert ez az itteni magyar ifjúság kenyérpályáról való kiszorítását is okozza. Tudniillik a beengedett magyar diplo­mák megannyi magyar fiatalt hoznának haza, s ezek az itthonlevők elől venpék el a pályákat és elhelyezkedéseket. Magyart uszítottak tehát a magyar ellen. Mintha nagy szükség volna reá; mintha anél­kül is nem volna meg erre a nagy hajlandóság! Hanem éppen ezen a ponton sokkal súlyo­sabb társadalmi jelenséggel állunk szemben, semhogy azt uszításokkal lehetne elintézni Az itteni jövendőbeli magyarság középosztályának, értelmiségi foglalkozású rétegződésének a vál­ságáról van szó. Arról, hogy ez a rétegződés nehezen tudhat kialakulni, vagy nagyon is je­lentéktelenné válik. Ez pedig további visszahatással jár népünk társadalmi fejlődésére is. Mert ha néposztá­lyunk jelesebb szellemű fiai se tudnak szellemi képzettségük révén kenyérhez jutni, akkor be­zárt, önmagába süppedő és önmagát emésztő társadalmi réteggé fog ez a néposztály válni. Semmi fejlődési lehetőséget nem látván maga előtt, vagy erőltetett elnéptelenedést fog magá­nál gyakorlatba hozni, vagy tenyészteni fogja a félbenmaradt. a tudákos elégedetlenkedőket. Ezt a társadalomromlási folyamatot nem az idézi elő, hogy néhány magyarországi végzett­ségű fiatal hazajön pályát keresni, népe értel­miségi szükségleteit kielégíteni. Utóvégre ez kötelessége is. Meg életjoga is. Aztán egy kis magyar műveltség se árt nekünk, mert éppen abban nagyon elmaradtunk. Pedig a magyar műveltségnek megvan az a jelentősége, hogy önmagában is sok életadó tartalom van benne, de egyúttal a középeurópai művelődés felé is lelkiismeretes közvetítő. Tehát mondjuk, hogy ilyen műveltségnek a haza jövetele éppen nem volna kár a mi itteni magyar társadalmunk részére. Sőt a szomszé­dos kapcsolatok erősítését és a kölcsönös meg­értések jóindulatát szaporítaná még általános romániai szempontból is. Nemhogy kár lenne ebből, de áldásos haszon fakadhatna a nyomá­ban. A baj azonban ott van, hogy itteni magyar társadalmunk középosztályu helyeire maguk a magyar elemek nem tudnak bejutni. Akár itt szerezték meg főiskolai műveltségűket,, akár magyar főiskolákban, akár a további külföldön, mindnyájunk számára probléma, hogy elhelyez­kedéshez jussanak. Tehát nem a hazajönni aka­ró, képzett magyarok kitiltásával kell ezt a bajt orvosolni, hanem a magyarság rovására történt helyfoglalások meglátásával. Ha ezt a meglátást alkalmazzuk, akkor ész­re kell vennünk azt az igazságot, hogy a leg magyarahb népvidékeken is a középosztályu ér telmiség túlnyomó részben nem magyar. A köz­igazgatás, az állami hivatalok, a bíróságok, a katonaság vezető alkalmazottai nem magyarok Az ügyvédi, az orvosi, a tanári és tanítói karok Az angol kormány válsága nem érte várat­lanul a közvéleményt. MacDonald tegnap dél­ben kihallgatáson volt a Buckingham-palotában s jelentést tett a Londonba visszaérkezett ural­kodónak a politikai helyz-u Az audiencia után a király a miniszterelnök javaslatára ma­gához kérette az ellenzéki pártok vezéreit, hogy álásfoglalásukat megismerje. Először Sir Herbert Samuel jelent meg a ki­rály előtt s őt délután három órakor Baldwin követte az uralkodó fogadószobájában. Az audienciák után kiadott hivatalos kom­müniké hangoztatja, hogy az ellenzéki pártve­zérek kihallgatása nem jelenti azt, mintha a kormány máris visszalépett volna. Este a MacDonald-kormány újabb mi­nisztertanácsot tartott, mely után ismételt tárgyalások folytak a kor­mányférfiak és az ellenzéki vezérek között. Po­tagjai között is arányon tuli azoknak a hely- foglalása, akik nem annak a népnek a szülöttei, így természetesen bizalom és melegség se fej­lődhetik ki a néposztály és a tőle idegen értel­miségi középosztály között. Sőt megvan az a szomorú jelenség, hogy a meglevő magyar középosztálvbeliek is maguk alól egyre jobban kitépődőnek érzik a talajt. Az nj urak helyszoritását állami és hatalmi támogatás kiséri és erőlteti, miért is ezek ellen a meglevő magyar értelmiség nem mer föllép­ni. A szükreszoritott lehetőségeken tehát maga között veszekszik, áskálódik és marakodva osz­tozkodik. Ez a mi meglevő középosztályu értelmisé­günk elkölcsét példátlanul meglazítja. Amellett azt az elfajulást is előidézi, hogy a maga meg­élhetését válogatatlnn eszközökkel is kezdi ke­resni. Ahelyett, hogy néposztályának az érde­keit önzetlenül és jóakaróan felkarolná, a két­ségbeesett életküzdelemben a saját néposztályát is sanyargatni kezdi. Ilyen jelenségek már fel­ütötték a fejüket, s ez nem az emberek rossza­ságának a jele, hanem annak a tünete, hogy középosztályu értelmiségünknek máris nincs meg a kellő élettalaja. Kiszorították róla, elvették tőle. Megkiseb- bitették a népével való összefüggését, s ezzel fojtogatássá tették ezt a megszükitést. Ha már ma megvannak ennek a szomorú jelenségei, mi lesz akkor a jövőben? Még keve­sebb, még el szülő tettebb, még kiszoritottabb lesz értelmiségi középosztályunk azokon a he­lyeken is, melyekre isteni és emberi igazság szerint egyedül csak neki volna joga. És igy ér­litikai körökben a helyzetet éjfél után pesszi- misztikusan Ítélték meg és nyilvánvalóvá vált, hogy MacDonald részére a válság megoldása a lehetetlenséggel határos. A miniszterelnök párt­jában nő ellene az elégedetlenség. Pártjában vitt vezetőszerepét az utóbbi napok eseményei megtépázták s talán be is iejezte pályafutását. MacDonald a minisztertanács után újra felke­reste az uralkodót, majd utána az ellenzéki ve­zérekkel tárgyalt. A lapok szerint sem a konzervatív, sem a liberális vezérek nem engedtek abból az álláspontjukból, hogy a munkainél­küliek állami támogatását lényegesen csökkenteni kell, és igy MacDonaldnak távoznia kellett a kor­mányzói hatalom éléről. telmiségi pályára készülő jövő nemzedékünk előtt méginkább csak a züllés kilátásai állanak, s züllő értelmiségi középosztályunkkal együtt fog ziilleni népünk is. Együtt fognak elhanyat- lani azok a társadalmi erények, melyek minden osztályban közös lelket, közös emelkedő irányt, közös jószellemet tudtak bennünk fönntartani. Akik a mai magyar tanuló ifjúságot egy­más ellen akarják uszítani amiatt, mert néme­lyike más helyen tanul, — ezek a mi uszitó jó­akaróink talán komolyan hajt láttak abban, ha a bentlevő magyar ifjúság nem tud kellő elhe­lyezkedést találni. Föltételezve ezt a komolysá­got, szeretnők azt hinni, hogy a jövő magyar nemzedék értelmiségi osztályánák a válságát is hajlandók meglátni. Ettől csak egy további lépés kell és azt is megláthatják, hogy a magyar értelmiségnek a magyar nápvidékekről való szinte teljes kiszo­rítása ennek a társadalmi bajnak az oka. És nem azzal segitenek ezen, ha a külföldön kép­zett magyar fiatalokat a hazajöveteltől eltilt­ják. Hanem azzal segitenek, ha a magunk népére háruló értelmiségi munkát átadják a magunk népéből nőtt értelmiségnek. Akkor lesz kenyere mindenik képzett em­berünknek. Népünk nem fogja hiába taníttatni a fiait. Lesz elhelyezkedésük a saját népük kö­zött, s azt nem ideges tépésekkel fogják kezelni, hanem átölelik szeretettel. A kenyér mellett a jóérzés is, az egymás becsülése is megmarad közöttünk. Mostani egymásra uszitóink nemesebb mun­kát végeznének, ha ezt a jobb jövendőt segíte­nék előre a számunkra... (P.) (Folytatás a második oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents