Keleti Ujság, 1931. augusztus (14. évfolyam, 172-197. szám)
1931-08-26 / 192. szám
taxa poştala pla-I TITA IN NUMERAR I - - . ^o. 242S6-927. | Cfaj-Kolozsvár, 1931 eagaszfas 26 Sz&PClä ELŐFIZETÉS MAGYARORSZAGOH * 1 évre 56 pengő, félévre 29 pengő, negyed éri* 15 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. gqtagBroaBgwmi lumiii ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN i 1 évre 1200 lej, félévre 600 lej, negyed évre 300 lej« egy hóra 100 lej. Egyes szám ára 5 lej. \ ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Fűtér) A Telefon : 5-08, 6-94. XIV. évfolyam i92-ih szám, A korKüáay lemondása után azonnal meg« indultak a nemzeti egység kormányának megalakítására irányuld tárgyalások (LONDON, augusztus 24.) Délben MacDonald az ellenzéki vezérekkel. Baldwin volt miniszterelnökkel és a liberális párt elnökét, Lloyd George-ot helyettesitő Sir Herbert Sámuellel, együttes kihallgatáson jelent meg a Buckingham palotában a király előtt. Az együttes kihallgatás végén az ellenzéki vezérek távoztak s MacDoinald előterjesztette a királynak kormánya lemondását. A Buckingham-palotában kiadott hivatalos közlés szerint a kormány visszalépése folytán megindultak a nemzeti egység kormányának megalakítására irányuló tárgyalások. Politikai körökben úgy hírlik, hogy MacDonaldot felkérték a nemzeti kormány elnökségének vállalására. Úgy a kanzervativpárt, mint a liberálisok hozzájárulásukat adták a nemzeti kormány alakításához s abban részt venni hajlandók. A lemondás előzményei Magyarok egymásra uszítása Jellemző volt a lárma, ámít egyes román lapok a magyar főiskolai diplomák romániai elismerése körül kifejtettek. Az újabb hirekből tudjuk, hogy a magyar képzettségről szóló oklevelek elismerését újabb román vizsgákhoz fűzte a megtámadott rendelet. Aztán mindössze az 1926-ig kelt magyar oklevelek beengedéséről van szó, ami a gyakorlatban igen keveset jelent. Azonban annál többet jelent a lárma, amivel a rendeletét fogadták. Egyik laptárs még az itteni magyar ifjúság megmozdulását is sürgette, hogy ők is keljenek ki a magyar képzettség elismerése ellen, mert ez az itteni magyar ifjúság kenyérpályáról való kiszorítását is okozza. Tudniillik a beengedett magyar diplomák megannyi magyar fiatalt hoznának haza, s ezek az itthonlevők elől venpék el a pályákat és elhelyezkedéseket. Magyart uszítottak tehát a magyar ellen. Mintha nagy szükség volna reá; mintha anélkül is nem volna meg erre a nagy hajlandóság! Hanem éppen ezen a ponton sokkal súlyosabb társadalmi jelenséggel állunk szemben, semhogy azt uszításokkal lehetne elintézni Az itteni jövendőbeli magyarság középosztályának, értelmiségi foglalkozású rétegződésének a válságáról van szó. Arról, hogy ez a rétegződés nehezen tudhat kialakulni, vagy nagyon is jelentéktelenné válik. Ez pedig további visszahatással jár népünk társadalmi fejlődésére is. Mert ha néposztályunk jelesebb szellemű fiai se tudnak szellemi képzettségük révén kenyérhez jutni, akkor bezárt, önmagába süppedő és önmagát emésztő társadalmi réteggé fog ez a néposztály válni. Semmi fejlődési lehetőséget nem látván maga előtt, vagy erőltetett elnéptelenedést fog magánál gyakorlatba hozni, vagy tenyészteni fogja a félbenmaradt. a tudákos elégedetlenkedőket. Ezt a társadalomromlási folyamatot nem az idézi elő, hogy néhány magyarországi végzettségű fiatal hazajön pályát keresni, népe értelmiségi szükségleteit kielégíteni. Utóvégre ez kötelessége is. Meg életjoga is. Aztán egy kis magyar műveltség se árt nekünk, mert éppen abban nagyon elmaradtunk. Pedig a magyar műveltségnek megvan az a jelentősége, hogy önmagában is sok életadó tartalom van benne, de egyúttal a középeurópai művelődés felé is lelkiismeretes közvetítő. Tehát mondjuk, hogy ilyen műveltségnek a haza jövetele éppen nem volna kár a mi itteni magyar társadalmunk részére. Sőt a szomszédos kapcsolatok erősítését és a kölcsönös megértések jóindulatát szaporítaná még általános romániai szempontból is. Nemhogy kár lenne ebből, de áldásos haszon fakadhatna a nyomában. A baj azonban ott van, hogy itteni magyar társadalmunk középosztályu helyeire maguk a magyar elemek nem tudnak bejutni. Akár itt szerezték meg főiskolai műveltségűket,, akár magyar főiskolákban, akár a további külföldön, mindnyájunk számára probléma, hogy elhelyezkedéshez jussanak. Tehát nem a hazajönni akaró, képzett magyarok kitiltásával kell ezt a bajt orvosolni, hanem a magyarság rovására történt helyfoglalások meglátásával. Ha ezt a meglátást alkalmazzuk, akkor észre kell vennünk azt az igazságot, hogy a leg magyarahb népvidékeken is a középosztályu ér telmiség túlnyomó részben nem magyar. A közigazgatás, az állami hivatalok, a bíróságok, a katonaság vezető alkalmazottai nem magyarok Az ügyvédi, az orvosi, a tanári és tanítói karok Az angol kormány válsága nem érte váratlanul a közvéleményt. MacDonald tegnap délben kihallgatáson volt a Buckingham-palotában s jelentést tett a Londonba visszaérkezett uralkodónak a politikai helyz-u Az audiencia után a király a miniszterelnök javaslatára magához kérette az ellenzéki pártok vezéreit, hogy álásfoglalásukat megismerje. Először Sir Herbert Samuel jelent meg a király előtt s őt délután három órakor Baldwin követte az uralkodó fogadószobájában. Az audienciák után kiadott hivatalos kommüniké hangoztatja, hogy az ellenzéki pártvezérek kihallgatása nem jelenti azt, mintha a kormány máris visszalépett volna. Este a MacDonald-kormány újabb minisztertanácsot tartott, mely után ismételt tárgyalások folytak a kormányférfiak és az ellenzéki vezérek között. Potagjai között is arányon tuli azoknak a hely- foglalása, akik nem annak a népnek a szülöttei, így természetesen bizalom és melegség se fejlődhetik ki a néposztály és a tőle idegen értelmiségi középosztály között. Sőt megvan az a szomorú jelenség, hogy a meglevő magyar középosztálvbeliek is maguk alól egyre jobban kitépődőnek érzik a talajt. Az nj urak helyszoritását állami és hatalmi támogatás kiséri és erőlteti, miért is ezek ellen a meglevő magyar értelmiség nem mer föllépni. A szükreszoritott lehetőségeken tehát maga között veszekszik, áskálódik és marakodva osztozkodik. Ez a mi meglevő középosztályu értelmiségünk elkölcsét példátlanul meglazítja. Amellett azt az elfajulást is előidézi, hogy a maga megélhetését válogatatlnn eszközökkel is kezdi keresni. Ahelyett, hogy néposztályának az érdekeit önzetlenül és jóakaróan felkarolná, a kétségbeesett életküzdelemben a saját néposztályát is sanyargatni kezdi. Ilyen jelenségek már felütötték a fejüket, s ez nem az emberek rosszaságának a jele, hanem annak a tünete, hogy középosztályu értelmiségünknek máris nincs meg a kellő élettalaja. Kiszorították róla, elvették tőle. Megkiseb- bitették a népével való összefüggését, s ezzel fojtogatássá tették ezt a megszükitést. Ha már ma megvannak ennek a szomorú jelenségei, mi lesz akkor a jövőben? Még kevesebb, még el szülő tettebb, még kiszoritottabb lesz értelmiségi középosztályunk azokon a helyeken is, melyekre isteni és emberi igazság szerint egyedül csak neki volna joga. És igy érlitikai körökben a helyzetet éjfél után pesszi- misztikusan Ítélték meg és nyilvánvalóvá vált, hogy MacDonald részére a válság megoldása a lehetetlenséggel határos. A miniszterelnök pártjában nő ellene az elégedetlenség. Pártjában vitt vezetőszerepét az utóbbi napok eseményei megtépázták s talán be is iejezte pályafutását. MacDonald a minisztertanács után újra felkereste az uralkodót, majd utána az ellenzéki vezérekkel tárgyalt. A lapok szerint sem a konzervatív, sem a liberális vezérek nem engedtek abból az álláspontjukból, hogy a munkainélküliek állami támogatását lényegesen csökkenteni kell, és igy MacDonaldnak távoznia kellett a kormányzói hatalom éléről. telmiségi pályára készülő jövő nemzedékünk előtt méginkább csak a züllés kilátásai állanak, s züllő értelmiségi középosztályunkkal együtt fog ziilleni népünk is. Együtt fognak elhanyat- lani azok a társadalmi erények, melyek minden osztályban közös lelket, közös emelkedő irányt, közös jószellemet tudtak bennünk fönntartani. Akik a mai magyar tanuló ifjúságot egymás ellen akarják uszítani amiatt, mert némelyike más helyen tanul, — ezek a mi uszitó jóakaróink talán komolyan hajt láttak abban, ha a bentlevő magyar ifjúság nem tud kellő elhelyezkedést találni. Föltételezve ezt a komolyságot, szeretnők azt hinni, hogy a jövő magyar nemzedék értelmiségi osztályánák a válságát is hajlandók meglátni. Ettől csak egy további lépés kell és azt is megláthatják, hogy a magyar értelmiségnek a magyar nápvidékekről való szinte teljes kiszorítása ennek a társadalmi bajnak az oka. És nem azzal segitenek ezen, ha a külföldön képzett magyar fiatalokat a hazajöveteltől eltiltják. Hanem azzal segitenek, ha a magunk népére háruló értelmiségi munkát átadják a magunk népéből nőtt értelmiségnek. Akkor lesz kenyere mindenik képzett emberünknek. Népünk nem fogja hiába taníttatni a fiait. Lesz elhelyezkedésük a saját népük között, s azt nem ideges tépésekkel fogják kezelni, hanem átölelik szeretettel. A kenyér mellett a jóérzés is, az egymás becsülése is megmarad közöttünk. Mostani egymásra uszitóink nemesebb munkát végeznének, ha ezt a jobb jövendőt segítenék előre a számunkra... (P.) (Folytatás a második oldalon.)
