Keleti Ujság, 1931. augusztus (14. évfolyam, 172-197. szám)
1931-08-02 / 173. szám
XIV. ÉTF. 173. SZVM. embereb ezrei balnak toy n meg e gyilkosokat és véd jak __ gnokai és gyermekeinket — peroie- íetzötik Fiit rovarirtót Fűé hatására eipaazlnt tégy, «•* «yog, bolha, moly. poloska, tetă- hangya. svábbogár, és mindezek petét, rlit-permel nvegöií a rovarokat, — d* emberre ártalmatlan. Könnyen alkalmazható. Nem hagy foltot Fiit nanj tévesztendő össze más rovarirtókkal. Követeljük a Fül katonával díszített sárga kannát a fekete sávval * Permetezzünk FLIT rovarirtó* ******* Mezőgazdasáqi Baofi ÉsTÉarÉpéíízfáP I. Cluj-Kolozsvár, Cal. Reg. Ferdinand 7. Fiókintézetek: Dej-Dóí, Beclean-Bethlen, Cehulsilvaniei-Szilágycseh Jibou-Zsibó, Zălau-Zilah. AHiliâlt intézetek: A Nagyenyedi Kisegítő Takarék- fénztár K. T., Aiud-Nagyonyed és ennek Uicara-Marosujvári iiókintőzete. It tőkék: 60,000.000 lel Foglalkozik a banküzlet min* den ágazatával. Átutalásokat bel- és küllőidre legelőnyösebben és legpontosabban eszközök Engedélyezett devizahely. Erdélyi Leszámítoló és Pénzváitóbank ] Részvénytársaság Kolozsvár, 1 Plata Unirii (Főtér) 29. Bánffy •) palota. I Foglalkozik a banküzlet összes ágaival é Előnyös feltételek mellett * kölcsönt nyújt i belterületen fekvő városi házakra A 1. h. bekebelezés mellett u Az erdélyi bankszervezetek tiltakoznak az olyan banktörvény ellen, amely túltengő központi és hatósági beavatkozásokat rendszeresíthet Senmi oka nincs a közönségnek, hogy megvonja eddigi bizalmát az erdélyi pénzintézetektől, amelyek közül a magyarjellegii bankok hétmilliárd lej betétet kezelnek (Nagyszeben. .július 31.) Szerdán, julius 29-én Nagyszebenben értekezletre jöttek össze az erdélyi román, magyar és szász bankszervezetek, a Solidaritatea, a Bankszindikátus és a Revi- síonsverband vezetői, melyen fontos pénzügyi kérdéseket tárgyaltak meg. A létrejött megállapodásokról és fontosabb határozatokról az értekezleten résztvevő Gyárfás Elemér szenátortól a következő felvilágosítást nyertük: Az erdélyi bankszervezetek vezetői elsősorban is sajnálattal állapították meg, hogy a kormány a lezajlott rövid ülésszakban kellő előkészítés nélkül olyan banktörvényt akart alkotni, mely túltengő központi és hatósági beavatkozásokat rendszeresített volna a pénzintézeti életben s amelynek elsietett megszavazását csak erőteljes ellenakcióval sikerült egyelőre elhalasztani. A három bankszervezet közös emlékiratban fogja kérni a kormánytól, hogy a javaslat tervezetét nekik tanulmányozás végett előzetesen küldje meg, hogy arra vonatkozólag úgy az érdekelt pénzintézetek, mint az egyéb gazdasági szervezetek állást foglalhassanak. Foglalkozott ezután az értekezlet a Gr. Coanda vezetése alatt álló és eddig csak a régi királyságban működő Vidéki Bankok Szövetségének csatlakozási felhívásával s kimondotta, hogy a hason célzatú alakulást rokonszenvvel fogadja s azzal készségesen hajlandó együttműködni közös érdekű kérdésekben, minthogy azonban az erdélyi intézeteknek már meg vannak kipróbált régi szervezeteik, ezeket továbbra is fentartják s ehhez képest tagjaiknak a kérdéses szövetséghez való egyenkénti csatlakozását nem approbálják. A három fennálló erdélyi bankszervezet továbbra is fentartja eddigi kapcsolatait az Országos Bankszövetséggel s azt tartaná leghelyesebbnek, ha a Vidéki Bankok Szövetsége is ebbe hasonló módon illeszkednék he. Megbeszélés tárgyát képezte természetszerűleg az erdélyi pénzügyi helyzet is, melyre vonatkozóing az értekezlet résztvevői egyhangúan megállapították, hogy a németországi és magyarországi események egyáltalában nem érintik az erdélyi pénzintézetek bonttását s következőleg a közönségnek a legcsekélyebb oka sincs árra, hogy ezektől megvonja eddigi bizalmát. Az erdélyi intézetek a nagyközönség rájuk bízott pénzét erdélyi adósoknál helyezték ki, erdélyi ingatlanok és egyéb reáliák lekötése mellett s e fedezetek, melyek a viszonyok változtá- val újabb szigorú revízió alá vétettek, bárminő külföidi eseményektől teljesen függetlenül, megnyugtatóan biztosítják az elhelyezett tőkéket. Természetes, hogy egyetlen intézet sem őrizheti letétben a nála elhelyezett pénzeket, mert hiszen akkor nem is fizethetne ezek után kamatot. Az egyes intézetek bonitása tehát nem attól függ, hogy adott esetben a rájuk bízott tőkék hány százaléka hever készpénz alakjában pénztárukban. A romániai bankoknál kb. 72 milliárd lej van elhelyezve — csupán a magyar jellegű erdélyi intézeteknél kb. 7 milliárd — amivel szemben Románia egész bankjegyforgalma alig IS milliárd. Ha tehát az ország összes bankjegyeit egy éjszaka összegyűjtenék a bankok pénztáraiban s azzal másnap kizárólag csak betéteket fizetnének ki, mindezzel is csak a betétek egynegyed részét lehetne kifizetni s a második negyedrész kifizetésével akkor is várni kellene mindaddig, míg az első ízben kifizetett bankjegymennyiség rendes körforgásában ismét visszakerül á bankokhoz. Az értekezlet résztvevői egyértelműen megállapították, hogy a közönség alaptalan nyugtalansága és idegessége ezt a természetes körforgalmat nehezíti cs lassítja azáltal, hogy egy felől bizalmatlanságból a ládafiában tezaurizá! jelentős összegeket, másfelől éppen a legjobb, legerősebb és hírnevükre leg féltékenyebb bankokat arra kényszeríti, hogy minden eshetőségre a szokásosnál jelentősen nagyobb pénzkészletet tartsanak, mely összegek hiánya a gazdasági életben súlyosan érezhető. A több évtizedes múltra visszatekintő erdélyi intézeteket komoly és becsületes emberek vezetik nagy gonddal és körültekintéssel. Az értekezlet vezetői éppen ezért egyetértőén nyugal« inat és bizalmat ajánlottak a közönségnek. A problémát közelebbi vonatkozásban aa egyes bankszervezetek külön-külön tartandó értekezleteiken is meg fogják vizsgálni. A Magyar Általános Hitelbank félévi mérlege A budapesti Magyar Általános Hitelbank igazgatósága f. hó 28-án tartott ülésében megállapította az 1931 első félévi üzleteredményt. A tiszta nyereség P 2,155.735 69 a mult évi P, 3,470.404.19-el szemben. A mérleg fontosabb tételei szembeállítva az 1930 december 31-i állapottal, a következőképen alakulnak: a takarék- betétek összege 56.2 millió PA (tavaly 61.3 .millió P), a folyószámlán és csekkszámlán elhelyezett betétek összege 1129 millió P-t (tavaly, 147.2 millió P), az egyéb hitelezők összege pedig 128.5 millió P-t (tavaly 136.3 millió P) tesz. Az adósok összege 192.8 millió P (tavaly 216.4 millió P), a váltótárca 84.2 millió P (tavaly 102 7 millió P). Az értékpapirállomány és a pénzintézeteknél, valamint egyéb vállalatoknál fennálló érdekeltségek együttvéve 51.3 millió P-vél szerepelnek a tavalyi 53.8 millió P-vel szemben. A forgalomban levő saját záloglevelek állománya a belföldi piacon eszközölt folytatólagos eladások következtében 28.1 milliói P-ről 30.6 millió P-re emelkedett é3 ezzel a baufe teljes záloglcvélálloinánya értékesíttetett. A bank értékpapírtárcája, valamint a peng intézeteknél és egyéb vállalatoknál fennálló érdekeltségek 1930 december 31-én együttvéve 53.8 millió P-t tettek ki: ez az állomány a folyó év első felében az árfolyamhatások korlátozását célzó tőzsdei vásárlások folytán 2.2 millió P-vel emelkedett. Ennek dacára a foganatosított leírások mán az értékpapírok és érdekeltségek tétele együttesen csupán 51.3 millió P-vel szerepel a mérlegben. Ezen értékeltnek csaknem négyötöd része tőzsdén jegyzett értékpapírokból áll. melyek a mérlegben a tőzsdei árfolyamoknál alacsonyabban vannak felvéve. A1 kedvezőtlen bel- és külföldi tőzsdei helyzet folytán piacra került saját intézeti részvények elhelyezést találtak olykép. hogy mindössze 51.773 darab, vagyis az egész részvénytőke 6 és egynegyed százaléka van egy, a bankhoz közelálló „Hermes“ Magyar Általános Váltóüzlet Rt. által vezetett csoport birtokában; Az intézet kihelyezéseinek jelentős részét — az összes kihelyezéseknek kerek számban nem egészen egyliarmadát — teszik a bank érdekköréhez tartozó vállalatoknak nyújtott hitelek, amelyekbe bele vannak értve az összes Campagne- és rembourshitelek s a vállalatok másutt felvett bölcsödéiért vállalt kezességek rs. Tekintettel a hazai gazdaság jelenlegi nehéz helyzetére és arra a körülményre, hogy a konjunktúra jövő alakulása tekintetében még mindig bizonytalanság uralkodik, a vállalati künn- levőségek értékelésénél az igazgatóság oly tartalékolással élt, amely a mai súlyos viszonyok
