Keleti Ujság, 1931. augusztus (14. évfolyam, 172-197. szám)

1931-08-20 / 187. szám

T*aNa t’OS’fÁLa Pli. TITA IN NUMERAR Wo. 24255—927. Chj’Kelossváü 1931 augusztus 20 Csütörtök ORSZÁGOS MAGYARPARTI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal : t'iaţa Unirii (Főtér) 4. Telefon : 5-08, Ml. 'SÍt'J ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN: 1 évre 1200 lej, félévre 600 lej, negyed évre 300 leţ egy hóra 100 lej. ELŐFIZETÉS MAGYARORSZÁGON : I évre 56 pengő, félévre 29 pengő, negyedévvé 15 pengő. Egyes szám ára 5 lej. XIV. évfolyam 187-Sk szám. Egyes szám ára 2t fillér. A MAKACSSÁGOK CSŐDJE Most loiyik a népek nagy erőpróbája. Mi lesz! Úgyszólván a nyakukon a kés és ha nem fogpak össze, az európai civilizáció megsemmi­sül Borzalmas időket élünk. Nemcsak gazda­ságilag, de erkölcsileg is. Kínában az árvíz négymillió házat pusztított el és huszonnégy­millió ember lett hajléktalanná. Nincs időnk foglalkozni velük, vállvonogatn&k az európaiak, van nekünk elég bajunk. Többesszámban be­szélnek, de vájjon e többesszám alatt a fehér emberiség szolidaritását értik-e! Rendben van, de egyelőre fájdalommal bár, de tudomásul kell veauünk, hogy előbb csak a kontinensek törőd­hetnek magukkal és majd azután néznek át az óceánokon. De vájjon ezekben a sorsdöntő na­pokban megvan-e a szükcbb értelemben vett szolidaritás, az európai népek egymásrautalt­ságának gondolata? Nincs meg. Ennek két szo­morú példáját mutatják Jugoszlávia és Fran­ciaország. Megcsinálták a Hoower-tervet. A szövetség­közi adósságokat stornirozzák — egy évig. A gesztus amerikáé, de utánozták a többi államok is. Egyedül egy állam, Jugoszlávia volt az, amely azt mondotta, hogy neki adjak ki a maga részét és azután csináljanak a többi államok azt, amit akarnak. És ezt éppen Jugoszlávia mondja, az a hajdani kis állam, amelyet antantsegitség nélkül összemorzsoltak volna az események, amely a maga politikai létét és gazdasági kon­szolidációját a nagyhatalmaknak köszönheti és amely most is kölcsönsegitségekért eseng kül­föld felé. Jugoszlávia csak önmagával törődik, mintha az egész világ anyagi felkészültsége csak azért volna, hogy Jugoszlávia érdekeit portálja. A sacro-egoismo-nak másik elrettentő pél­dáját Franciaország nyújtja. Ennek módszeré­ben van valami finomabb elem, fésültebb, diplo- matikusabb, franciásabb, Ök nem azt mondják, hogy nem kell segíteni Európán, csupán azt. hogy őket hagyják ki a játékból. Flandin mon­dotta minap, hogy Franciaországnak nincs semmi kifogása az ellen, ha Németországon se­gítenek az államok, de Franciaország minden körülmények között meg akarja kapni a ma­gáét. Miuo nagylelkűség! A franciák is ugyan­azt mondják, amit a jugoszlávok. De mig az utóbbiak a nyers bírálás ösztönének természetes hangján szólalnak meg, addig az előbbiek fu- volázó hangon dalolják a nagylelkűséget. Elvi nagylelkűségek a legcsekélyebb áldo­zatok nélkül — ez nem fogja előbbre vinni Eu- r ának a sorsát. Minden bajunk ott kezdődött, V az egyes államok alábujva „szent önzé­sük“ esernyője alá, vihogva nézték, hogy mi­ként ázik a szomszédjuk. A vámhatárok, a fegy- v rkezések, a politikai. gazdasági, pénzügyi, kulturális elzárkózások mind abba a fantomba kapaszkodtak bele, hogy egv nemzet csak be­felé hozhat áldozatokat, kifele sohasem. A „tö­rődjék mindenki magával“ jelszó pergőtüze aiatt azonban egyik állam éppen úgy szenvedni kezdett, mint a másik. Természetesen, hiszen népi körülhatárolások voltaképpen csak ideoló­giákban élnek, a valóság összekuszálja a hatá­rokat és belekényszeríti egyetlen határ fölötti sorsközösség egységébe. Az európai kitisztulás csupán akkor kezdődhetik, amikor az államok eljutnak ehhez a felismeréshez is. Amerika, óceántuli távolságból nézve, meglátta az euró­pai bajokat és meg merte hozni az áldozat első lépését. Az áldozat eszméje ma már magával ragadja a többi államokat is. Még küzködnek elleue, de már csírázik bennük ez a történeti szükségesség. Franciaország és Jugoszlávia is be fognak törni az élet kikényszerítő ereje alatt Jugoszlávia máris bűnhődik önzése miatt és Franciaországnak is sok pénzébe, sok kény­szerű áldozatába í'og kerülni a makacssága. Brandscfi kétségbeesetten tagadja, hogy revizionista volna, de a román sajtókórus nem hisz neki  Patria a magyar diplomák támadásával akarja bebizonyítani, hogy Horga a „rossz hazafi**, nem a nemzeti-parasztpárt Súlyos taxákkal ny omora tolták mega tanulóifjúságot (Bukarest, augusztus 18.) Az utóbbi napok­ban több bukaresti lapban és a vidéki román sajtóban is éles támadások hangzottak el Brandsch Rudolf kisebbségi alminiszter ellen, akit azzal vádoltak meg, hogy Aradon mondott beszédében a versaillesi békeszerződésről a né­met válsággal kapcsolatban elítélően nyilatko­zott s általában a revizionista gondolat mellett foglalt volna állást. A Dim; ’aata éles hangon követelte, bogy Brandsch tisztázza magát és azt kívánta a kormánytól, hogy amennyiben a ki­jelentések valóban megtörténtek, vonassa le a kisebbségi alminiszterrel a konzekvenciákat. A támadásokra Brandsch a következő kom­münikét tette közzé: „Tekintettel arra, hogy az utóbbi napokban az a hir járta be Románia sajtóját, hogy én bizonyos kijelentéseket tettem volna, amelyek a versaillesi békeszerződés reví­ziójának szükségességét akarták kihangsúlyoz­ni, a leghatározottabban visszautasitom, a ne­kem tulajdonított kijelentéseket, amelyek kü­lönben minden józan gondolkozásu román ál­lampolgár szemében is csak a fantázia szüle­ményének jelentőségével bírhatnak.“ SajfóharCok a magyar diplomák noszlrifikálása körül lorga miniszterelnök közoktatásügyi mi­niszteri minőségében a napokban rendeletel adott ki. amely az 1926-ig Magyarországon szer­zett diplomákat a román diplomákkal egyenlő érvényességűnek ismerte el. A rendelet nyomán az ellenzéki sajtó egy részében rendkívül he­ves támadás indult meg a miniszterelnök el len. Kifogásolják a lapok a rendeletet nemcsak nemzeti szempontból, hanem szociális okokból is, mivel a mai nehéz viszonyok között többezer uj orvost és ügyvédet kreált, uj versenytársak­ként a nagy nehézségekkel küzdő belföldi orvo­soknak és ügyvédeknek. Hangoztatják, hogy elsősorban éppen a kisebbségi orvosoknak és ügyvédeknek kell méltatlankodniok, azoknak t. i., akik megtanulták a román nyelvet, belföldi oklevelet szereztek, nosztrifikáltatták esetleg külföldön szerzett diplomáikat s most azok, akik mindezt nem tették meg, minden további nélkül jogot kapnak diplomájuk felhasználá­sára. Különösen éleshangu a nemzeti parasztpárt kolozsvári lapjának, a Patria-nak cikke. íme — mondja — mindig Maniut és Vaidát támadják azzal, hogy a magyarokat támogatják, hogy el­árulják a román érdekeket s most az uj ritmus Megalakul a kisbankok A pénzügyminisztériumban a keddi napon is tovább folytatták a gazdasági helyzet szaná­lására irányuló tárgyalásokat Zamfir Bratescu államtitkár elnökletével. Az értekezleten Buz­dugan, a Nemzeti Bank igazgatója, a nagyban­kok képviselői és Brezoiu, a Petrozsény lupényi bányák vezérigazgatója vettek részt. Az érte­kezletet még nem fejezték be. rA kormány egyébként az öt nagy bankból alakult Garancia-szindikátus után tervbe vette a kisbankok Garancia-szindikátusának létreho­zását is. Argetoianu pénzügyminiszter Hans Ottó Bothnak, a nemet párt elnökének, aki vele ez ügyben tárgyalt, ilyen értelmű kijelentést tett. A nagybank-szindikátus elnökségének kér­dése még úriadig uem dőlt el. Ezt a pozíciót a kormánya, amely napról-napra újabb csapáso­kat mér nemzeti szempontból a románságra, jön egy olyan rendelettel, amely, amint irja, ökölbe szorítja a kezeket és részvétre indítja a gondolkozókat azokkal szemben, akik azt kép­zelik, hogy kormányoznak, valóságban azonban csak szerencsétlen kísérleteket végeznek az or­szággal. Kifogásolja a Patria azt, hogy Ma­gyarország Erdélyben újabb konzulátusokat lé­tesíthet s végül a legerélyesebben kifogásolja a magyar diplomák egyenjogúságának elismeré­sét. A debreceni és a szegedi egyetemeken — irja — ezrével gyártották a bon pour la Româ­nie diplomákat és körülbelül ötezerre teszi azoknak az erdélyi magyaroknak és zsidóknak a számát, akik ilyen okleveleket szereztek. A kormány rendelete ezeket szabadítja reá az or­szágra . A kisebbségek már hozzá vannak szokva ahhoz, hogy a pártoknak egymásközötti és fő­ként a kormánnyal szembeni harcában a leg­jobb támadási plattform az, amelyiknél nem­csak a megtámadott politikai ellenfelét, hanem a kisebbségeket is éri az ütés. íme, a puffer sze­repét töltjük be itt is, ezúttal a „demokrata el­lenzők“ jóvoltából. Garanciaszindikátusa is Nemzeti Bank Anghelescunak, a volt bankkor­mányzónak ajánlotta fel. Angheleseu jelenleg külföldön tartózkodik és még nem érkezett meg tőle a válasz arról, hogy elfogadja-e az elnöki tisztséget, vagy sem. Sürgős a szeszcsempészek statisztikája. Az igazságügyminiszter átiratot intézett a pénzügyminisztériumhoz és sürgős kimutatást kért az 1930-bau elkövetett szeszadócsalásokról. A kimutatásra az igazságügyi hatóságoknak van szükségük, a szeszadó bírságok elleni felleb­bezések tárgyalásánál. i Iskolai taxák özöne. A bukaresti sajtó értesülése szerint a köz- oktatásügyi minisztérium egyik legutóbb ki­adott rendeletében uj iskolai taxákat vezetett

Next

/
Thumbnails
Contents