Keleti Ujság, 1931. augusztus (14. évfolyam, 172-197. szám)

1931-08-19 / 186. szám

MULTROMBOLÁS

Válasz dr. Török Andornak

XIV, ÉVF. 186. SZÁM.

Madura Mária, akinek agyagkorsójából ívott Károly király, amikor repülőgépen visszaérkezett az országba, férjhez megy és esküvőjére meghívja a királyt is

_ Multrombolás, multpusztulás címen irt cikkeimmel kapcsolatosan dr. Török Andor vitába száll nehány megállapításommal. Hálás vagyok megjegyzéseiért, mert alkalmat ad, hogy még nyomatékosabban rámutathassak arra a szomorú jelenségre, amely ezeket az írásaimat inspirálta. Sajnos, még Török Andor dr. jóaka- ratu és — bár ezallcalomraal indokolatlan — magyarság-féltésével szemben is fenn kell tartanom az általa ' idézőjellel is perhorreszkált megállapításaimat. Készséggel ismerném el és én volnék a legboldogabb, ha az ellenkezőkről meg tudna győzni. Azokat az okokat, melyek tollát irányították, magam is szem előtt tartottam és nem ismeretlenek előttem azok a „megállapítások“ sem, melyeket úgy látszik felvilágosításul szánt.

Amikor cikkében bizonyítani igyekszik, hogy a multrombolás és székelyföldi emlékeink pusztulása ellen kár szót emelni, mert ez a múltban is meg volt, ugyanazzal a logikával dolgozik, mintha ezt mondaná, hogy kár a betegségek ellen küzdeni, mert azok a múltban is meg voltak. A bajt viszont elismerésre méltó jégkárát és tiszteletreméltó mellókszempontok

— mint a magyar tudományosság védelme — miatt sem szabad szépíteni, amikor evidens, hogy kisebbségi sorsunkban pótolhatatlan károk és bajok származnak belőle, ha azokra a külső és belső tényezőkre rá nem mutatunk, amelyek a múlt eltörlésével is elnemzetlenitő, céltudatos munkával népi fennmaradásunk alapjait támadják és rombolják kívülről pozitive és romboljuk mi negative. Hiába védi tehát Török dr. érdemes tudósainkat a Jorga-féle székely eredetelmélettel kapcsolatosan, hogy a kiváló tudós nem állított fel olyan elméletet, amely a székelyek román származását tudományos eszközökkel támasztaná alá, tehát nem irt róla sem könyvet, sem cikket, amit historikusaink megcáfolhatnának; — mert Jorgának ez a merész, sőt történelmi abszurdumnak nevezhető állítása fennáll és hát. belekerült a köztudatba, a legelőkelőbb fórumokon hangoztatta és bizony — tudósaink némák maradtak. Azt sem mondhatták, hogy nincs mit megcáfolni, inert volt és van. fezt az elméletet nemcsak hangoztatta a parlamentben és más helyeken, hanem a székelyföldi kulturzónás, erőszakosan romá- nositó politika történelmi indokául fel is használták és előreláthatólag tovább is fel fogja használni. Amíg mi azt várjuk, hogy Jorga Miklós ur kegyes lesz és könyvet, cikket ir tudósainknak, amelynek alapján „elméletével“ foglalkozhatnak, addig szépen még a származásunkból is kiforgatnak s mint jeleztem, esetleg a közeljövőben gyermekeinknek az iskolában fogják tanítani; de mi magyarság, hogy úgy mondjam hivatalosan nem vesszük tudomásul. Kétségtelen, hogy Jorgának az óhajtott cikkek és könyvek nélkül is sikerült belevinnie a közt.udatba a székelyek származásáról szóló felfogásait, amelyet európai birü tudóstekintélyével támaszt alá. A magárahagyott magyarság nagy része meggyőződésem szerint joggal várja el, hogy mihelyt az egész romániai sajtó: magyar és román egyaránt — millió és millió

— magyar és román egyaránt — millió és millió példányban visszhangozta ezt a fajelméle tét; akadjon magyar tudós, aki rámutasson, hogy Iorga kijelentése nem állja meg a helyét és szellemi párbajra szólítsa. A mi feleletünk néma hallgatás volt és még engem tesz felelőssé Tőrök dr., azt írva, cikkében, hogy: „Nyírit József aposztrofálását nem a magyar-székely tudományossághoz, hanem Jorgához kellene intéznie“. Hogy vád ne érhessen — bár a Keleti Újságban a múltban is foglalkoztam a kérdéssel — íme tisztelettel kérem .Jorga Miklós dr. történetiró urat1, hogy elméletét méltóztassék kifejteni és történészeink elé tárni, hogy azt megállapíthassák. Legalább egy nyúlfarknyi cikkecskét kérnénk róla. mert addig nem vesz- szük tudomásul. Ezért nem szóltunk egy szót se a parlamentben sem, ahol először hangzott el a fhjelmélet. Dr. Török Andor se szólt, pedig ott volt, mert ő azt tartja — érvül „megállapításom“ ellen, hogy: „de strigis qual non sunt". Igaza volt Kálmán királynak, hogy boszorkányok nincsenek, de boszorkányégetések a legújabb időkig voltak. Hiába tartjuk magunkról és értékeinkről, hogy „boszorkányok nincsenek", ha ezen a cimen naprói-napra égetik fel magyar voltunkat és értékeinket. A tényeket tudomásul kell vennünk akkor is, ha fájdalmasak. Ugyanilyen tény boldogult Ferdinand ki(Rév, augusztus 18. Saját tud.) II. Károly király, a múlt év junius 6-án történt hazatérésekor, mint emlékezetes, repülőgépjével benzinhiány miatt kényszerleszállást végzett a bi- harmegyei Rév község határában. Mialatt az akkor még leendő király repüllőgépje mellett várakozott, megszomjazott és egy révi pórleánynak,. Mudnra Máriának, aki egyébként Rév község legszebb leánya, egyszerű agyagkorsójából ivott.

A szép révi pórleányról azóta legendák születtek, arcképét több illusztrált folyóirat első oldalon közölte. Nagy lett a tekintélye és bizony a révi leányok irigykedve gondoltak Madura Máriára, akinek oly nagy a szerencséje, hogy egyenesen a király barátságával dicsekedhetik. Persze a környékbeli legények is sze- metvetettek a szép, tényleg szemrevaló leányra, de — amint ez ilyenkor lenni szokott — Mária ugyancsak válogatós lett.

Végül aztán mégis elérte szive vágya. Ha nem is valami mesebeli herceg jött érte, de a házukkal szomszédos házban van a csendőrlaktanya, abban pár hónapon keresztül, mint helyettes őrsparancsnok teljesített szolgálatot egy derék csendőrszakaszvezető, névszerint loan Amarghiol, bukaresti fin. akinek megtetszett a legendás szomszéd szép leány.

A két fiatal szív hamar megértette egymást. A csendőrszakaszvezető megkérte a leány kezét, aki beleegyezett, csakhogy a házasság megkötésének akadálya támadt. A csendörre- gula érteimében ugyanis, ha egy esendőm 1- tiszt nősülni akar, az elveendő leány szüleinek olyan összegű kauciót kell letétbe helyeznie, amely havonként legalább 6 000 lejt kamatozik Mudura Mária öreg szülei nem tanultak ugyan logaritmust, de azt mégis kieszkábálták, hogy

rálv látogatása a Székely Nemzeti Múzeumba: és a környezetéhez intézett magyarázat, mel' lyel a székely emlékeket a román nép történél mi múltjához sorozta. Méltóztassék arra a beszédre is gondolni, melyet a jelenleg dicsőségesen uralkodó. TT. Károly király Kolozsvárt tartott és amelyben a magyar tudományos felfogástól teljesen eltérően aposztrofálta több lényegeken magyar históriai felfogást — a románság javára. Mind a két uralkodó megbocsátotta volna, ha ellentétes véleményünknek kellő formában tudósaink is bangót adnak.

Azzal se nyugtatom meg olyan könnyen magamat, mint Török Andor dr., hogy „ezek a székelyföldi tárgyi emlékek (várak, erődök,. kastélyok, templomok) egy része, ámbár székelyföldi. de a székely múltat nem érinti, mert a székely korát megelőző „praehistoriku.s vagy dák-római maradvány“, mert egyfelől éppen a felsorolt tárgyi emlékek közt alig van. ami ne volna székely emlék, másfelől ez a szempont nem jelentheti, hogy kizárjam a védelemből Hogy csak a legújabbal említsem, az aquincumi víziorgona,' — bár római emlék — az egész világ figyelmét és beesülését a magyar tudományosság felé fordította. Nekünk se ártana, ha akármennyire praehistorikus emlékeink révén is az erdélyi magyar tudományosság előtt az egész világ kalapot emelne. Magyar, illetve székely szempontból pedig bizonyosan jó volna, ha nemzeti emlékeink révén is dokumentálhatnék a világ előtt. Erdélyre nézve a békekötések alkalmából ezt megtették román szempontból a román delegátusok és — bár nem Írtak ők se könyvet róla — sikerült elfogadtatnak véleményüket, amely igy szintén egyik támasza és oka volt az elért eredménynek.

Legalább egyelőre ilyen álmok megvalósításáról n mi részünkről szó se lehet, mert vannak tudósaink, szakembereink, de amint Török dr. is megállapítja, nincs pénz rá. Van, amire nincs pénz, van. amire van pénz, van, amire kell lennie pénznek, sőt van, amire nem kell pénz, hogy mindenre legyen pénz. Nem kell pénz alihoz az elengedhetetlenül szükséges magyar gondolkodásmód kialakításához, amely nemzeti értékeinket, úgy a múltét, mint a jelenét, megismerteti a magyarság legszélesebb rétegeivel is, ezek jelentőségét a nemzeti lelkiismeret szemei előtt tartja, hogy belső kulturális igénynek öntudaa mai 14 százalékos „alacsony“ kamatláb mellett, valami borzasztó nagy összegnek kell annak lennie, ami havonta hatezer lej kamatot hoz. _ .....'

Kinek van ma annyi pénzét

Valami kis pénz.e, meg házacskája van ugyan Mudura Mária szüleinek, de arra három örökös tart számot és a másik két testvér pedig nem igen hajlandó a maga részét átadni.

Hát hogyha pénz. vagy elegendő érték nem volt, hogy a házasságot mégis nyélbe lehessen ütni, vau Máriának esze, amiről már bizonyságot tett Nagyváradon, egy törvényszéki tárgyalás alkalmával, ahol egyik pillanatról a másikra meg tudta fordítani a bírák szivé.t, azzal, az egyszerű ötlettel, hogy felmutatta a király táviratát, amelyben őfelsége megköszöni a hazatérés évfordulóján, a szomjas királynak egy korsó vízzel tett szolgálatot. Mondjuk, most is segített a szép Mária esze. Egyszerűen kérvényt irt. illetve Íratott a királyhoz és kérvényében mély hódolattal előadta, hogy ő és vőlegénye, a csendőrszakaszvezető szeretik egymást, de nem tudnak egybekelni, mert a törvényben előirt kauciót nem tudják letenni, sem ők, sem a vőlegény, azért kérik a kaució letételének elengedését. . *

A kérvényre hamarosan megjött a válasz: Az ezidőszérint Nagybáródon szolgálatot teljesítő csendőrszakaszvezető elveheti Mudura, Máriát anélkül, bogy kauciót kellene letennie.

Persze, a kegy nagy örömet keltett a révi kis házban és azóta uagyban készülődnek Madura Mária és a derék csendőrszakaszvezető esküvőjére, amely most szeptemberben lesz és amelyre, mint értesülünk, meghívják magát

II. Karoly királyt is. . • .

fosán érezze és tudja kötelességét ezekkel szem-* ben Ma csak egy réteg áldoz ilyen célokra, p&- pok, tanárok, intellektuelek. mind olyanok, akiknek nincs pénze, de nem azok, akiknél van a pénz. Az az egészségtelen állapot, hogy azok tartják fenn az erdélyi magyar kultúrát, akiknek bankadósságuk van. nem azok, akiknek bankbetétük és részvényeik vannak. Ezeknek van pénzük divatra, nőkre, kártyára, szórakozásra. luxusra, de nincs pénzük könyvre, iskolára. kultúrára. Ma is van pénz családi geneoló- giák kiadására, de a Székelyföld tízkötetes monográfiája nem jelenhet meg és nem csoda, bogy egyik fürdőhelyen, fülem hallatára, egy magyar társaságnak egy román tanárnő magyarázta a székely mondákat, regéket, a hunna rnithológiai vonatkozásokat. Bizony ezek szép lassan feledésbe mennek, pedig nem kerülne pénzbe, hogy pap, taniíó. a legkisebb faluban ts a hosszú tél folyamán történelmi-hetet rendezne és rendszeres terv szerint feldolgozva néhány előadásban megismertetné azokat a nemzeti hagyományokat, amelyeknek magyar megtartó ereje kétségtelen.

Végül még csak arra óhajtom felhívni Török Andor dr, és olvasóim figyelmét, hogy a magyar múlttal foglalkozó cikkeimben nemcsak a „tárgyi“ emlékekkel foglalkozom, hanem lehetőség szerint, igyekszem rámutatni mindazokra a szellemi, ethnografiai . és erkölcsi javakra is, amelyeknek lassú pusztulását végzetesnek látom. Nem tehetem magamévá Török Andor dr.-nak ezt a felfogását sem. hogy árt az ügynek, „ha tekintélyes lapjainknak nagy pub- licitásu hasábjain előkelő toliakból ilyen beállítások történnek“. — Akárhogy lepleznők is, tényekkel állunk szemben, amelyekkel szembe kell néznünk és amelyek halaszthatatlanná teszik a velük való foglalkozást, aminek viszont higgadtnak, megfontoltnak és eredményeiben célravezetőnek kell lennie. A jószándék felől pedig a magam részéről bárkit megnyugtathatok és a jelek szerint a fájdalmas tények felnyitása sok embert megállított eddig is és legalább egy bus sóhajt, vagy könnyet kiváltott drága múltúnk lassú pusztulása. . a . .

Ez a sóhaj és könny pedig ébredést és uj életet is jelenthet Életet, melynek megszületését .tíz py óta lessük a romok, felett...

^ ''' ®:1 'Nyirő József,