Keleti Ujság, 1931. augusztus (14. évfolyam, 172-197. szám)
1931-08-16 / 185. szám
n XIV. ÉVF. 185. SZÁM. iRODUlOMrtMÜVESZET Megszüntetik a román Operát ? A vizsgálat megái lapította, hogy Páveléb nem fizették be az 1,809.000 fejes garancia összeget — A kormány ielszólitotta Pávelt az összeg letétbehelyezéséte, de eddig eredménytelenül (Kolozsvár, augusztus 14.) A kolozsvári Opera és a szépművészeti főiskola fölött meg- kondult a lélekharang. Az Operaház helyzete iciilönösen nagyon kritikus. Azok, akik hivatva lennének a művészi célokat szolgáló intézményeket támogatni, könnyű nemtörődömséggel ezelik ezt a kérdést. A román Opera körüli viták meglehetősen hosszú időre nyúlnak vissza. Pillanatnyilag sem vagyunk elfogultak, amikor megállapit- juk, hogy már a mult, évben is sok kívánnivalót hagyott hátra az Operaház repertoárja. Csökkentették a kórust és a zenekar tagjainak létszámát.. Majd a koncesszió beköszöntése után Pavél Constantin és Mihail Sorbul igazgatók ■nettek életbeléptetni az állami adót. de csak a művészi és a segédszemélyzetnél. Az igazgatóság tagjai olyan hatalmas fizetést biztosítottak maguknak, hogy abból 30—40 család is gondmentesen elélhetne, ugyanakkor a kórus és a ballet tagjainak havi járandósága alig haladta meg az 1500 lejt, Érdekes megemlíteni, hogy a koncessziónált Opera vezetősége nem elégedett meg az állam évi 22 milliós támogatásával és a fizetésredukálással élért többlettel, hanem felmondott az elsőrangú -művész személyzet több tagjának. Sociilschi, a Rigoletto alakításairól hires baritonista önként mondott búcsút a kolozsvári Operának és külföldre szerződött. Újabban már leghatározottabban arról suttogtak, hogy a zenekart harmincöt s a balett, továbbá a kórus létszámát éppen a felére csők kentük le. Még ugv is kilencmilliós deficitet mutatott az évvégi mérleg. A nemzeti pnrasztpárti kormány távozásával egyidőben a színház művészi személyzete és összes alkalmazottai megmozdultak, hogy kiutat keressenek bizonytalan helyzetükből. Memorandumban tárták fel problémáikat, amelyet lorga miniszterelnöknek is eljuttattak. ^ Tiltakoztak az ellen, hogy a kimondott művészi célokat szolgáló színházban mozit rendezzenek be. A kormányelnök annakidején kilátásba helyezte a kérdés kedvező megoldását, de az ígéret beváltása eddig még ismeretlen okokból késett. Közben rohamos léptekkel haladunk a szezon megkezdésének időpontja felé. Pavelék, amikor meggyőződtek arról, hogy a koncesszió veszélyben van, többé nem törődtek az, Operával. A mozira azonban nagy súlyt helyeztek, mivel ebből tekintélyes jövedelemhez jutottak. Ma már az a helyzet, hogy itt van szeptember elseje és inég egyetlen szerződtetés sem történt. Végre a kormány is megmozdult és tanulmány tárgyává tette a kérdést. Kiderült, hogy koncessziós szerződés által előirt egymillió nyolcszázezer lejes garanciaösszegnek csak nagyon csekély része van befizetve. A kultuszkormány most felszólította a direktorokat, hogy, azonnal helyezzék letétbe az összeget. Tekintettel arra, hogy a felszólításnak még nem tettek eleget, több, mint valószínű,^hogy ezen az alapon megszüntetik a koncessziót. Érdekes megjegyezni, hogy a kormány kolozsvári félhivatalosa az Operaház megszüntetéséről ir. SZÍNKÖR MOZGÓ MŰSORA. Szombat: Az ellopott Madonna. (Az Ufa első bűnügyi komédiája, rendkívül mulatságos hangosfilm, a főszerepekben Hans Ottó, Lequis, Max Adalbert, Edith Edwards. Előtte: Uj hangos híradó és Micki Maus. Helyárak 10 és 20 lej. Előadások 3, 5, 7, 9. Vasárnap: Az ellopott Madonna. (Ma utoljára!) Hétfő: Marianne. (Énekes, zenés vigjáték a nagy háború idejéből. A főszerepben Marion Davies és Lawrence Gray. Tragikus élmények és pompás humor bűbájos ölelkezése, 13 nagy felvonásban. Kedd: Marianne. Könnyű az emberélet • ♦. Megakarta verni az anyósa: megölter szekeret adott kölcsön a gyilkosnak: meg kellett halnia ~ Mégkövetem alássan a tekintetes bíró urat —- mondja a gyilkos Ciontos Mária — erős felindulásban öltem meg az anyósomat. Elnök: Hát ez szép, de mondja el, hogy történt a dolog. Vádlott: Csuda veszekedős természete volt a? anyósomnak és igy történt, hogy újév után, január 12-én összekülönböztiink. De fenemód' erős nő volt, pedig amár átlépte a 70-ik évét, aztán hamar dühbe jött, megfogott cs úgy elvert, mint a kétfenekü dobot... Elnök: De azért talán még sem kellett volna fejbe vágni a fejszével... Vádlott: Már megkövetem a nagyságos bíró urat, ha az uram megver, nem szólok egy szót sem; joga van hozzá, de, hogy az anyósom verjen meg, azt már nem tűrhetem, hát csal: meg fogtam a baltát és megcsaptam... Elnök: Azután mit csinált vele?... Vádlott: Nagyon megijedtem és elástam az udvaron... így a vádlott... de a nehéz természetű anyós gyermekei és férje is azt vallják, hogy a halott nagyon heves természetű volt és ha dühbe jött. élrakta az egész háznépét. A királyi tábla nem veszi tekintetbe a védekezést és helybenhagyja a törvényszék négy évi börtönre való Ítéletét. «• Triff Tódor bulcsi erdészt vezetik ezután a táblai tanács elé, akinek az a bűne, hogy múlt év július 18-án hivatásának teljesítése közben, megölte Bota Péter földművest. Az elnök megkérdi a vádlottól, hogy miért lőtte lé Bota Pétert, mikor nem őt, hanem a téstvérét. Bota Jánost kapta rajta a falopáson. Vádlott: Bota Péter adta kölcsön a szekerét éé lovát a bűntett elkövetéséhez... Elnök: Na és... Vádlott.: Aztán még azt is mondta, hogy ásnap éppen egyébbel lévén elfoglalva, nem mehetett lopni, tehát a bátyját bizta meg vele... A tábla hat évi fegyházra Ítéli e] Triff Tódért, a vádlottakat nyomban bekísérik a cellába, ájögöttük becsapódik a fegyház ajtaja. ......~.....................--------------------------------KIVERT KUTYA Irtai Bodor Aladár Senki se tudta volna megmondani, maga a ház építőmestere sem, hogy mire építették azt. a szutykos kis augot a vicéék konyhaszobája mellett, talán a takarító- szerszámoknak? Nem, mert azoknak volt alkalmasabb helyiségük a mosókonyha mellett. Kapusfülkének szin tén nem lett volna alkalmas, de nem lett volna alkal- rAás Semmi egyébnek sem. Ebben az alacsony és szűk, ablaktalan zugban húzta meg magát Miska bácsi a tavalyi hagy hidegek kezdetén, aztán valahogy ottfelejtödött az öreg. A házmester meg a vice tűrte, mert Miska bácsi ezért a hyomo- Tuságos irgalomvackáért elvégezte — szívességből! — a házmester meg a vice minden nehéz munkáját. Amellett a lépcsősurló-szerszámokat, meg a seprőket is itt táftótták azóta, a Miska bácsi felelősségére. Egyszer elveszett két surlórongy, a házmester meg a vice akkor azzal vádolták meg Miska bácsit, hogy a lábára csavargatta őket a hideg ellen kapcának és követelték is Miska bácsitól, hogy térítse meg az alkalmasint elsikkasztott surlórongyok árát. Miska bácsi akkor sokat sirt Is. nem a surlórongyok ára miatt, amit a legközelebbi napszámából megtérített, hanem hogy öt sikkasztással gyanúsították meg. Úgy hallottam, akkortájt mag öngyilkosságot is emlegetett a nagy szégyene miatt, de, szerencsére, egy hét múlva a törlőrongyok is megkerültek és akkor Miska bácsi olyan boldog volt, hogy még egy kupica pálinkát is mégivott a szomszéd »öntésben, pedig ilyesmit ritkán szokott tenni. A világ tehát ezenképpen megint egészen szépen rendbejött volna, amikor bekövetkezett az a váratlan csapás, hogy idelátogatott a háziúr. Ritka nagy esemény volt ez. A háziúr, aki a házához képest rettenetes nagy ur. úgyhogy nem is lakik benne, hanem csak egy távoli szép villából igazgatja a házait, már sok év óta be se tette a lábát ebbe a házába. Most, mivel fölemelték az adóját, eljött megszemlélni a házát, hogyan lehetne belőle valahogy több hasznot kihúzni. Autóval jött, szi- góru szemmel nézte végig az emeleteket, a lakókat, üzleteket, házmestert és vicét, mintha ezek mind vétkesek volnának abban a szerencsétlenségben, hogy az adóját főiémelték. Ahogy a háziúr lejött az emeletekről, már éppen távozni készült a lcpcsöházon át, mikor észrevette azt a furcsa, kis szutykos zugot, amit mindeddig bizonyára, még eohase vett észre a tulajdon házában. — Hát ez az izé itt, ez mire szolgál? — kérdezte a házmestertől még a vicétől. A házmester meg a vice nagy zavarában csak há- pégett, öt megfelelt emberségesen maga Miska bácsi, aki éppen ott ült a zug előtt és a nagy kefesepröt igazit- gátta: — Itt, kéremszépen, én lakok a seprőkkel, meg a vlzesdézsával, a törlőrongyokkal, meg a... A háziúr kérdőn én mind szigorúbban meredt a házmesterre, meg á vicére, átlátta, hogy ezek egy gyalázatos visszaélést palástoltak itt, ki tudja, mióta már. Aztán, gyors életrevalósággal, nyomban elintézte, Hogy az egyik üzlet bérlője kivette ezt a kis zugot is raktárnak. Miska bácsival fölvitették a takaritószerszámokat a mösókönyhá. mellett váló helyiségbe, aztán estére már tele is volt a Miska bácsi lakása mindenféle áruval. Miska bácsi szorongó szívvel nézte, hogy hajléktalan marad. Hetvenhároméves fejével hogyan menjen el most már ő deszka láda-hullád ékokból bódét ácsolni magának a régi lóverseny-térre az újpesti homokdombok közé, vagy a lágymányosi szeméttelepre, ahogy az erős, boldog fiatalok teszik. Meg nem is mehet messze ettől a háztól, erről a környékről, nagyon megszokta, megszelhette mát itt, nagyon rég ideje már. Innen van a megélhetése is, itt adnak neki egy-egy kis munkát, már úgy hekivalót. és adnak egy-egy darabka kenyeret, maradék-főzeléket, eldobnivaló ruharongyot. Bizony, szegény,1 de csupa jó emberek laknak ebben a házban — gondolta öl Miska, bácsi —, mig más vidéken ki tudja, milyen emberek élnek, ilyen öreg ember nem próbálhat már uj életet kezdeni. Eljött az este, erős széllel, erősödő esővel, közeledett a kapuzárás. A lépcsők első szakasza alatt, ahol ősidő óta egy nagy deszkaláda porosodott, oda húzódott be Miska bácsi a becsapó szél és eső elöl. A ládáját kijébb tolta, a lépcsők alatt, a fal és a nagyláda között vackolt meg és mikor már benn volt, csendes megelégedés töltötte el. hogy mégse olyan rossz az ö sora, mint ahogy első szorongásában elgondolta. Jól összehúzta magát, hogy a vice meg ne lássa, majd holnap —- gondolta —, majd megkéri szépen a házmestert meg a vicét, hogy tűrjék meg itt, aztán hálából majd még többet fog nekik dolgozni. Tizet ütött valahol egy óra és mielőtt a kaput bezárták volna, az uecárdl az erősödő eső elöl egy lompos, gondozatlan külsejű kutya surrant be a kapun és ismerve az emberek és a rúgások világát, igyekezett minél észrevétlenebbé meghúzódni. Csendesen tapogatózott, nyilván gyönge volt már a látása az öreg kora miatt, főleg befelé, ügyelt, hogy nem jön valaki, aki kizavarja, igy akadt rá a lépcső alatt meghúzódott Miska bácsira. Csöndesen, óvatosan végigszaglászta, az arcára lehelletszerüen ráfujt. Piégi tapasztalataivá! és ösztöneivel megsejtette, hogy nem lelté! rosszihdttlátü a kis züg lakója, azért félénkén, mindén percben valami rúgásra elkészülve bár, odahuzódott a csöndesen gunnyasztó Miska bácsi mellé. Miska bácsi elmosolyodott, ahogy váratlan uj vendégét rendre megismerte. — Nem rossz kutya ez — mondotta magának. — Nagyonis, hogy tisztességtudó. Aggodalmas ugyan a bolhái miatt, meg aztán igy, eső idején, rossz is a kutyának a szaga, de hogy volna lelkem elkergetni ezt a szegény, gazdátlan jószágot, hová menne, szegény, éjszakára? Meg talán még nem is evett. Megörvendett, mikor eszébe jutott, hogy van a bel- sözsebében egy reggelre eltett darab kenyere. Odaadta, a kutyának és örült, ahogy érezte, högy a kutya a sötétben ütemesen veregeti a deszkaláda oldalát: nyilván a farkát csóválja. Aztán szépen összevackoltak, egészen alkalmatosán, csak a ládát kellett egy kissé kijebb tolni. Hanem a házmester, ahogy a kaput bezárva, vissza- cammogott, meglátta a lépcső alatti rendetlenséget: — Mi a fene az, ott7.. — kérdezte mordul, bár míBt- ha mát sejtette volna is a dolgát. Maga az, vén naplopó? Hát azt hiszi, hogy ez igy maradhat, mi? És a cipőjével oldalbafigyelmeztette a félénken lapuló Miska bácsit, hadd hallja meg biztosan, ha tán ffl.ár elszunnyadt volna. A barátságtalan mozdulatra a kutya nyugodtan, de határozottan kijött a zug belsejéből és odaállt védőn a házmester és a Miska bácsi vacka közé. Mordult is egyet csöndesen, csak éppen, hogy megértesse a dolgot a zavaróvá! szentben. — Na, még ezt a kutyát is ideköltöztette, vén Rftp- lopó? Hát azt hiszi, hogy ez csak úgy megy? — Ugyan, kéremszépen, jó házfelügyelő ur legyen szive ehhez a szegény jószághoz. Meg hozzám is. Hova menne ez a szegény, ilyen istentelen időben? Majd ledolgozom én a szállás árát, ezért a jószágért is. Szépen megtakarítom, rendbehozom én ezt holnap, nem marad ennek egy szál bolhája se. Még ügyelni is fQg ez a rendre, a ház biztonságára, mert nagyon derék, becsületes kutya. — Ne szamárkodjék, öreg. Még ha magát »ltürném is, ezt a kutyát, ezt mégse... Azzal, egyelőre másnapra halasztva a döntíst, becsoszogott a házmesteri kapusfülkébe. Miska bácsi szorongva gondolt a holnapra. Ezt a kutyát, ezt nem fogja árván, valami zug és falat nélkül hagyni, ebben biztos volt. Inkább elhurcolkodik vele másfelé. De tán megesik a vicének a szive rajtuk, mert az szegényebb ember, mint a házmester, tehát emberségesebb. Biztatgatva ráveregetett a vén kutya vállára és a hűvös éjszakára közelebb húzódott mellé.
