Keleti Ujság, 1931. augusztus (14. évfolyam, 172-197. szám)
1931-08-16 / 185. szám
7 X/£. tVF. 25A SZÁM, 2-, 3- és 4 csöves váltóáramú hálózati készülékek részére szükségelt mindenfajta kapcsoláshoz behangolt VATEA rekord csősorozatok az összes rádiőszaküzletekben rendkívül olcsó egységárban kaphatók. Keresse még ma fel rádiókereskedőjét és kérjen árajánlatot az ön készülékében szükségelt csésorozatokra. Adjon készülékének uj erőt Taten rekord esősorozattal f Vezérképviselet: Vértes Vilmos mérnök, Arad. Vahindra testvér megélni és meghalni tanít... Párizsi történet tibeti lámákról, baltihátúkról és a véreskezü bolsevikiek árulásairól (Párizs, augusztus 14.) Egy ember, aki abból a reges országból érkezett ide, melynek egy a bolsevizmus elöl menekült, a bolsevizmus ellen harcoló kozákhetman volt a diktátora. Mozilátogatók tudják, hogy ez az ország Mongolia és ama ketmant, ki filmmesékben él, báró Unger von Sternbcrgnek nevezték. * A párisi rendőrfőkapitányság idegenellenőrző osztályán, hol taksa ellenében kötelesek a külföldiek türelmi bárcát váltani, mindenkinek feltűnt aznap a nagy tömegben ez a hatalmas, mezítlábas alak, ki földigérő lángveres csuhát hordot- es övigérő lángveres szakállt. Egy isko- lásfornáju fjut^.vezetett kézenfogva, az töltötte ki a btieler.^|M)0t mindkettőjük helyett, minthogy mestere* * a‘ franciák nyelvét nem ismeri. ,Az eg *ik befeDűftőlapra. azt irta az ittartózko- dás céljaként, hogy „Vahindra testvér a szerete- ţet jött terjeszteni“, a másik cédulát pedig úgy irta alá „Baron Unger de Sternberg jun“. Vahindra-testvér és növendéke Észtországból jött és egy buddhizmusáról közismert nagyvilági hölgyhöz volt ajánlólevelük. A hölgy szívesen látta a furcsa vándorokat, de mikor a Iá ma a ball mozaikpadlójára mutatva örvendve felkiáltott: „'Itt jó lesz alukálni nekünk“, akkor inkább líaymund Duncanhoz utasította a szent férfiút s a vegetáriánus otthonba s ugyanoda utasított engem is, mikor érdeklődtem a jövevények iránt. Vahindra testvér vendégül lát. Végtelen csigalépcső ormán a tető hajtásába beledolgozott zug. A mennyezet menedékes, az alacsouy ágy úgy megszükül, hogy a benne fekvő fel nem ülhetne anélkül, hogy a tetőbe ne verje a fejét, de a kamra másik fele már van vagy két méter magas. Itt áll, padlótól a meny- nyezetig, verés oszlop, a tibeti barát, olvasót morzsolva kezében. A tanítvány vezet be hozzá, mogorván, szótlanul, de a mester a földig meghajlik és kezemet két tenyere közé fogva emeli homlokához. Székkel kinál. de állva maradok, mert a tetőkamra jéghideg, apró vaskályhában dobog némi szén, s az egyetlen melegebb hely az az egy szék, melyet nincs lelkem elvenni a mezítlábas baráttól. Aztán beszélünk. Kérdéseket teszek, a tanítvány lassan szórul-szóra fordit, a láma bíbor szemöldökeit összehúzva hallgatja, mig ujjai az olvasót morzsolják. Aztán felel, idegen nyelven, minden szót megrágva, egyre javítgatva a maga mondatait és mikor elhallgat, a tanitvány ugyanoly monoton lassúsággal tolmácsolja francia nyelven szavait nekem, mint az enyémeket (ette át a baráti nyelvére. így a társalgás körülményes egy kissé. Közben biztos vagyok benne, hogy egyszerű kérdéseimre a tanitvány csakúgy válaszolhatna, mint a mester maga, hisz arról van szó, hogy honnan jöttek, hol éltek', mi történt velük, amit természetesen a fiúnak is tudnia kell. De a gyerek nem válaszol, arcán nem rezdül egy vonás sem, a mestert nézi átszellemült arccal és csupán az ő szavait ismétli. Áruig egy igazhitű orosz buddhista szentté vedlik. Á nehézkes, közvetett beszélgetést még külön megnehezíti, hogy eleinte nem lelem meg a hangot és ezért egyenes választ sem kapok. „Hosszú útról jött. a mester“, mondom, „gyalogszerrel, télben. Nagyon elfáradhatott“. A fiú fordit, a barát hallgatja; aztán a fiú hallgat, a barát felei és a fiú végül hozzám fordulva szól: „Tanítóm azt mondja, hogy aki Buddhában hisz, az sohsem fárad el. Ö nagy utat tett, de nagyobbat is fáradtság nélkül tenne, mert ő a boldogságot hirdetni jött ide Európába, ahol mindenki szomorú és fájdalmakkal van telve, holott minden fájdalom megszüntethető“. — „Bizonyára különleges keleti gyógymóddal“, próbálok rátapintani a jövevényekre, „a buddhista kolostorok titkos tanai és orvosszerei utján 1“ — A tanítvány fordit, a barát vonja az olvasót ujjai között, aztán a tanitvány hallgat, a tanitó beszél; végül hozzám fordult megint a fin: „Nem orvosszer gyógyít, hanem a szeretet. Vahindra élni és meghalni tanít...“ Kérdés, felelet, tolmácsolás, uj kérdés, félreértések, magyarázgatások során lassan bontakozik ki a beszéd értelme. A lámát nem születése óta nivják Vahindrának, nem buddhista hindunak született, hanem igazhitű orosznak. A szentföldre zarándokoltában a Kaukázuson át, Törökországon keresztül jutott Egyiptomba. De ott megváltozott elméjének és utjának iránya: nem Jeruzsálembe ment Arábiából s Egyiptomból, hanem Perzsián át India felé. Mert EgyiptomMOST JELENT MEG LIGETI ERNŐ, kiváló erdélyi iró P. tót ISsMiif! cimü regénye az Erdélyi Szépmives Céh kiadásában Ára I.—II kötet 200 — lei. Megrendelhető a Keleti Újság könyvosztályánál, CIuj-Kolozsvár, Piaţa Unirii 4. ban találkozott a budhizmussal és hirtelen sütött agyába az igazság napja. Hanem az indusok nem akarták maguk közé fogadni az idegen, nyugati fehér embert. Évekig könyörgött, vonszolta magát egyik kolostorból a másikba, óriás távolságokon át. Végül Ceylonba ért. Mikor ott sem tudott bejutni a papok közé, végső elkeseredésében leült a kolostor lépcsőjére és elhatározta, hogy ott várja meg a halált. Hetekig, hónapokig ült mozdulatlanul, éjjel mint nappal a lépcsőn. Végül a kolostor főnöke, egy nagyon szent ember, elbámult a magalett fakiron és behívta a szerzetbe. Évekig tartózkodott ott, régi írásokat tanult óe mélyítette magában a hitet. Behúzódott önmagába, hogy mint minden foghi önmagából teremtse meg a világot még egyszer. És aztán eljött, mert ő volt az egyetlen európai a Kiválasztottak között és igy neki, aki tudta, hogy Európa a hitetlenségben fuldoklik s már utolsó óráit éli, kötelessége volt eljönni és szenvedni fajtársaiért, bár hasztalanul, de megkísérelni a lehetetlent, felrázni a pusztuló Európát, megállítani a megbalás utján. Gorlice, Szibéria és Tibet között. Először az orosz határt lépte át. Hirdette a hitet, de a cár papjai elfogták és Szibériába küldték. Onnan visszaszökött és újra hirdette az igaz élet tanát. Börtönbe csukták. Mikor kiszabadult, újra folytatta szent munkáját. Végül kis templomot építhetett a maga kezével és tanítványok gyűltek köré. Ám akkor kitört a háború és Vahindrának is be kellett vonulnia.. „Mert Vahindra atyám (mondja a tolmácsoló fiú) jó orosz volt, mert az ember szeresse a hazáját; jó katona is volt, tehát és sok kitüntetést is adtak neki. Ott vannak a polcon“. — És valóban a fal rekeszében a teáskanna mellett, tiszta ujságpapiroson vagy tizenkét orosz hadiérem hever. A láma maga is feléjük bök az ujjáva! és eddig mozdulatlan, közömbös arca egy; pillanatra büszkeségtől ragyog. A forradalom kitörése után Vahindra menekül Tibeten át. Egy himalayai klastromba tér meg a lámák közé. Ott élhetett volna mint láma bélésen haláláig, de a belső szózat újra útnak indítja Nyugat felé. Mongolországban Unger- Sternberg báró kozákjaival hadat indit a bolsevikek ellen. „A báró“, mondja a fiú, „szent ember, trés bouddhiste, azonnal maga mellé vette tanitónak, tanácsadónak“. A lámák teljes erejükkel támogatták Unger báró küzdelmét. _ A' mongolok közt elterjedt a hir, hogy Dzsingisz- kán reinkarnálódott Unger báró személyében és attól fogva tömegesen jelentkeztek a zászlója alá. Á rel akarnál t Dzsingisz kán végzete, A boisevikiket nyugtalanította a báró hatalmának növekedése. Tárgyaltak vele s felajánlották neki Szibériát az Uraiig, ha a kommunista rendhez alkalmazkodik és mint szövetséges köztársaság ismeri el az orosz fennhatóságot. „Tanítóm hiába könyörgött neki, — mondja a fiú — hogy ne álljon szóba a hitetlen bolsevi- kikkel. De a báró békét akart szerezni a földön és elment a bolsevikiek közé, mikor tárgyalni meghívták. „Ha élve vissza nem jönnék“, mondta Vahindra atyának, „Észtországban van egy, fiam, vedd magadhoz és neveld a Mester szellemében“. — Csittában kíséretével együtt elfogták és felkoncolták mindannyiukat a bolsevikik. A sereg szétfutott a vezér halála után. Sokan Tibetbe menekültek, mások Szibériának vágtak neki, köztük Vahindra is, ki Észtország felé 8a- ráDdokolt. Elfogták a bolsevikiek, éveken át hurcolták egyik börtönből a másikba, halálra is Ítélték, de végül kicserélték elfogott észt kommunisták fejében. „Itt talált meg engem“, mondja végül a fin ..és azóta többé el nem hagyott. Most idejöttünk, tanítani“, — teszi hozzá, ezúttal magajószántából. A vörös barát felállóit székéről. Hosszú alakja betöltötte a szobát. A padláslyuk elé állt, hol kisebb asztalkán két Buddha guggolt: bronzból egyik, üvegből a másik. Tömjén füstölt és egy megfordított csészén rizsszemek és száraz tésztadarabkák hevertek. Az üvegbuddha névjegyemet tartotta ölében, a bronzbnddha egy Napóleon-fényképet. A falon kinai Írások lógtak szögön. Még a Napoleon-kcp irányában próbálok érdeklődni. De csak annyit tudok meg nagyne- hezen, bogy Napoleon is, mint Buddha, öregségében az emberiség egységét látta át. Mig a fiút faggatom, vörös szőrcsuhájában a vörös- szakállu barát a buddhák előtt mormol, olvasóját szorítva homlokára A fiú melléje állt és szaporán hajlongott, Nem vették észre, mikor elmentem.., B. K.
