Keleti Ujság, 1931. augusztus (14. évfolyam, 172-197. szám)

1931-08-16 / 185. szám

XIV. ßVF. 185. SZÁM. Mózes, aki örökségül maradt és akiben túlságosan meghíztak Lőrinezy Mózest nem ismertem. Lehet, hogy láttam, de ugylátszik, nem tartozott azok közé a már külsejükben is jelentékeny emberek közé, akiket lehetetlen észre nem venni. Most utólag könnyű azt mondani az arcképéről, hogy „igazi lombrozói típus“, «jellegzetes bűnöző, azt sem lehet ellenőrizni, amit szintén mondanak, hogy „sohasem nézett az emberek szemébe.“ Kü­lönös pénzügyi kapacitás nem lehetett, mert tudjuk, hogy zseniális pénzügyi tranzakciók amelyek nagyszabású „alapítások“ sikerekkel igazolt hősévé avatták volna, még a konjunk­túra idején sem pattantak ki az agyából. Ö csak élte a szürke tisztviselő mozgalmasnak nem mondható életét. Kiállította a betétkönyveket — prnkszisának ez a része ugyancsak hasznosnak bizonyult, számára idők folyamán — elköny velte a bevételeket, kiküldte a lejárt váltóka! ó va tolásra, mielőtt még kalligrafikus betűkkel megcímezte a figyelmeztető levelezőlapot a csökönyös adósnak, szóval ugyanazt csinálta mint amit kívüle nehány száz ember ebben a varosban. Banktisztviselő volt, jámbor és de rék úgynevezett „abszolút megbízható“ beam­tet, akinek bizonyára az volt a legerősebb okla la és fő érdeme a Sebestyén bankban, hogy Mó­zes neve ellenére is hamisítatlan lófőszékelv volt, egy olyan házi-keresztény féle, aki ráadá­sul értette a maga nem túlságosan komplikált dolgát, tehát érdemessé tette magát a megbecsü­lésre. Meg is becsülték. Cégjegyző lett, aligaz­gató és szorgalmasan gyűjtötte a nyugdíjazásá­hoz szükséges esztendőket. Eközben éppen nem élte a bankfink regé­nyekből ismert „mondain“ életét. Ismerősei sze­rint szakadozott ingben járt, kitaposott sarkú cipőben, arra sem fordított különös gondot, hogy nadrágja élesre legyen vasalva. Éppen el­lenkezőleg: már mint legényember is úgy élt, mintha terhes család állna a háta mögött. Ta­lán kifőzésekben kosztolt, tejcsarnokokban ozsonpázott, valószínűleg volt már betétkönyve is, amelynek meghamisítása akkoriban eszébe spm jutott. Mikor megházasodott, természetesen betetőzöttnek látta életének célját.. Most már volt kiért és miért kuporgatni, volt is miből. Nemcsak a bankban kapott tisztességes dotá­ciót, hanem „tanár ur“ lett a kereskedelmi isko­lába^, amiért nem fizettek ugyan túlságosan busásan, de ez a fizetcskiegészités egészen jól jött. Kipótolta az össz-jövedelmet harmincezer lejre. Kinek van ma biztos, pontosan fizetett harmincezer leje? Bizony alig néhány tucat embernek egy akkora városban, mint Kolozs­vár. Ebből a pénzből a Lőrinczyhez hasonló, igé­nyek nélküli takarékos ember pár év alatt házat építhet, szépen berendezkedhetik, a kertbe pri­ma gyümölcsfákat ültethet el, a kert végére file goriát, vagy kertcszlakást, amihez még olcsó téglát is kaphatott volna, hiszen Sebestyénéi;, akiknek már az apa iránti kegyeletből is bi­zalmi emberük maradt — örökségül maradt rá­juk, — mellékesen téglagyártással is foglalkoz­nak és gyári áron kaphatott volna tőlük téglát. Vájjon mi lehetett az oka, hogy ez a csön­des és békés polgári pályafutás valahol törést kapott? Mi történhetett Lőrinezy Mózessel, hogy elfeledkezett a polgári erényekről, a csendes tisztviselőtelepi családi ház köpnyen realizál­ható álmáról — a bank biztosan megszavazta volna aránylag kis kamatozás mellett a tör- lesztóses kölcsönt és a részletek nem haladták volna meg a házbérre szánt kalkulációt — és belesodródott a legfantasztikusabb és legirre- álisabb üzleti vállalkozások szövevényébe, ame­lyeket apai juss és esküvői hozomány hiápyá- bap meghamisított betétkönyvekre csalárd utón felvett kölcsönökből allimentált. Hogy spiri­tiszta szeánszokon kapta volna az első impul­zust, ez a feltevés nemcsak komikus, nemcsak abszurd, hapem egyetlen komoly nyilatkozat sem támasztja alá. Mi tehát a valószínűség? Ott kezdődhetik a dolog, hogy a szokványos bank tisztviselői teendők prima klasszisu szakembere egy napon különleges megbízást kapott. Ellen őriznie kellett egy olyan kereskodelini vállalat üzletmenetét, amelynek a bankja nagyobb köl­csönt adott, amelynek kifogástalan és korrekt vezetéséhez fontos érdekei fűződtek. Lőrinezy Mózes az említett kereskedelmi vállalatnak Shmith Jeremiásává avanzsált, akinek minden szavát hajlopgva fogadták, aki ilyenformán a bank egyszerű Íróasztala mellől, ahol frissen le­számítolt és lejárt váltókop kivül alig láthatott egyebet, kilépett az élet mozgalmas színpadára. Itt elmagyarázhatták neki azokat az üzleti tit­kokat, amelyeknek segítségével „keresni lohet“, esetleg megkétszerezni vagy megsokszorozni a befektetett tőkét, szóval észrevette az utat a meggazdagodás felé. Azt konstatálhatta, hogy jó érzés az, amikor az embernek előre köszön­nek és nem neki kell alázatosan hajlongania. Bi­zonyára jól esett neki. amikor „igazgató ur“-ral fogadták, amit annál is inkább jogosan könyvel­hetett el. mert közben aligazgatói címet kapott és az ,,al“ szócskát olyan könnyű kihagyni a megszólításból. Mivel pedig a vállalat, amely­nek lassanként teljhatalmú dirigense lett, — hiszen ő referálta az ismételt kölcsönigényeket és e tekintetben, mint az ügyek egyedüli isme­rőjének a szava, sokat nyomhatott a latban, — autókkal foglalkozott, egymásután jöttek a fel­hajtok, akik az autóüzem kiszélesítéséről rajzol­tak eléje fantasztikusnál fantasztikusabb lehe­tőségeket, nem csoda tehát, ha lassanként arra jött rá, hogy ő voltaképpen félreismert zseni, csak alkalom és népz ke1' ’’Ogy rendkívüli ta­lentumát a gyakorlatban rvényesitse. Főleg az utóbbi. Pénz. Ez, ami nem volt. Mert a ta­karékkönyvben verejtékesen összegyűjtött husz- harmincozer lejt nem tekinthette olyan összeg­nek, amelynek a segítségével „komoly üzletet“ lehetne kezdeni. Pedig a pénzbe mindegyre belebotlott. Pénzt látott, mégpedig sok pénzt a bankjában,,a kereskedelíni vállalatnál, csekkeket, váltók tö­megét, amelyeknek ellenében ropogós ezresek röpültek, sok pénzről hallott a felbujtóktól is. amely köpnyü szerrel az ölébe hullhat. Miért ne hihette volna el, hogy a pénzszerzés koránt­sem ördögi művelet, különösen neki nem, aki ime megbecsült és körülhizelgett férfiú és pusz­ta véletlen, hogy nem született gazdag céalád­CÉGÜNK FENNÂW!.ĂSâMAK 27> ÉVESJUBX2LE1J91Á. ni* álmává) vevőinknek ebben a* évben íz eddiginél is nagifahit kedvezmény eke! nyújtunk. SZÉKELY ERDÉLYRÉSZI BÚTORGYÁR RT. TÂRGU-MUREŞ. Fiókok: Bukarest, Brass*, Nagyszeban. Kedvező fizetési feltételek! Garantált minőség! Szenzációs árak! ból, amely könnyedén rendelkezésére bocsájt- hatná, azt a bagatell nehány százezer, vagy né­hány millió lejt. amiből megszületik a többi millió. Jött az első betétkönyviiainisitás.. Hála az osztatlan bizalomnak és a köllégiálitásnak, a másik bank könnyűszerrel iebönyoiitotta ezt a kölcsönüzletet és az első százéZFék tényleg az ölébe hulltak. A baráti kör ektfehbn folyvást szélesedett. Már nemcsak arról vélt szó, hogy pénzestárs lesz az irányítására hizött vállalat­nál, hanem megvillantak előtte a nagyszabású autóbusz-részvénytársaság fellegvárának kör­vonalai. Egy másik banknál „szanálási“ tervet kértek tőle, már pedig miért ne lehetné szanál­ni úgy, hogy neki is haszna jegyen belőle? Mondják, hogy már Budapesten is megindultak a tárgyalások, amelyek a kis banknak nagy bankká való megnövelését célozták, természete­sen az élén Lőrinezy „vezérigazgató ur“-ral, a diktátorral. Tervek, perspektíva bőven voltak tehát és csodálatosképpen a legkisebb zökkenés nélkül sikerültek a pénzszerzési machinációk. Persze mindez csak „átmeneti“ megoldás, megkorri­gálta a szerencsét, de nem kell félni, majd jön­nek a milliók és a pénzeket fejfájás nélkül visz- sza lehet fizetni. Aztán bekövetkezett a leleple­zés, beütött a mennyő. Az igazgató ur a légvá­rak birodalmából visszazuhant a kemény, rideg földre, ahol alaposan összetörte magát a meg­szédült. szegény, jelentéktelen.székely fiú, aki­nek talán az volt a veszte,Ahogy „örökségül'' maradt és túlságosan is megbkdak benne. Rá­nézve jobb lett volna, ha ott hagyják o váltó- osztálynál, sem cégjegyzővé, sem aligazgatóvá nem teszik, hanem ma is körmöltetnék vele a megóvatoltak cinjeit — és áldozati adó címén tíz százalékkal leszállítják a fizetését, (sz.) Ufabb merényletei kíséreltek meg egyik vonat ellen Németországban (Marburg, augusztus 14.) Altona közelében újabb merényletet kíséreltek meg a német vasutak ellen. Nagy fodorongokkal elállitották a síneket, hogy kisiklást idézzenek elő. A vonat szerencsére lefékezett és igy nagyobb szeren­csétlenség nem történt. A rendőrség erélyesen nyomoz, mert az az alapos feltevése, hogy a sorozatos bombamerényletek összefüggésben ál­lanak egymással. Három férfit gyanúsítana!* a merénylet elkövetésével, akiket ma vagy hol­nap őrizetbe vesznek. Hat íartoinányban harcoljak a kukái szendülők a kormány ellen (London, augusztus 14.) A kubai zendülés állandóan terjed. A kormány jelentése szerint hat tartományban, 449 helyen gyűlnek a zen- dűlő csapatok. Havanna pályaudvarai háborús képet mutatnak: egymást követik a csapat- és lőszerszállitó vonatok. A kormány állitólag 12.500 katonával és 2000 tengerésszel rendelke­zik és számukat könnyen megkétszerezheti. A rendőrség állítja, hogy Európábaln gyártott bombákat és hadi­anyagot találtak a zendiilőknél. A puskalövéseket néha Havannáig lehet hallani. Newyorkon át érkezett újabb hírek szerint Havanna elővárosainak népe csatlakozott a forradalmárokhoz. A felkelők a főváros közelében felrob­bantottak egy vasúti állomást s igyekeznek elvágni a főváros vízellátását szol­gáló fővezetéket. Több petróleumtelepet a fel­kelők felgyújtottak. Egyes newyorki lapok azt a hirt kolportálják, hogy a hadsereg és a flotta megbízhatatlanná vált s ezért előbb-utóbb le kell mondania a jelenlegi rezsim urának, Machado elnöknek. Női, férfi ruhákat igen ölesén fest. tisztit CZINK, Giuj.

Next

/
Thumbnails
Contents